Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-11 / 109. szám
Sí li Í25B1 Legkorábban az Választás ’98 idősek szavaztak Fekete Tibor (Új Kelet) Mottó: Mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakít magának! Az év eddigi legmelegebb napjára virradtunk vasárnap. Nem tudni, hogy a hirtelen jött nyárelő vagy a politika iránti fásultság volt az oka, de lassacskán csordogáltak a választópolgárok a szavazóhelyiségek felé. Akiknek sürgős dolguk akadt, azok már nyitásra a kapukban álltak, de utána egyesével jö- vögettek az emberek. Hajnalban mi is útra keltünk, hogy szétnézzünk a megyében. Első állomásunk a nagy- kállói 1-es szavazókor volt, ahol a sietősebbek már háromnegyed hattól a művelődési ház kapujában toporogtak. Idejében elkezdték az előkészületeket, így pontban hat órakor kinyíltak a szavazókörök bejáratai. A városban 10 szavazókörben adhatták le voksukat a polgárok, és általános tapasztalat szerint az idősebb hölgyek voltak a frissebbek. Újdonságnak számított az idén, hogy alá kellett írni a szavazólapok átvételét. Az emberek többsége nem berzenkedett az autogrammok miatt, inkább csak csodálkoztak. Nyírbátorban tettünk egy kört a főtéren, míg megtaláltuk a könyvtár bejáratánál kijelölt szavazóhelyet. Ha egy kicsit figyelmesebbek lettünk volna, akkor idejében észrevesszük a nemzeti lobogót, de erre nem gondoltunk. Szokatlan, kisab- lakos teremben várták a szavazókat. Boros Gábor szavazóbizottsági elnöktől megtudtuk: reggel teljes létszámban megjelentek a bizottsági tagok. Akkor sem lett volna különösebb gond, ha megismétlődik a négy évvel ezelőtti eset, amikor éppen a bizottság elnöke lázasodon be a szavazás napjára. A lényeg, hogy egy időben legalább négy bizottsági tagnak jelen kell lenni a teremben. Mozgóurnát előzetesen nem igényeltek, de ha napközben bárkijelezné ez irányú szándékát, természetesen kimennek hozzá. Tunyogmatolcson a hármas szavazókört látogattuk meg. Reggel nyolc órakor a 602 szavazásra jogosult állampolgárból mindössze 28-an jelentek meg. Faluhelyen ez nem meglepő, hisz a legtöbben a templomba menet vagy onnét jövet keresik fel a szavazóhelyiségeket. Az ajtóban Stern János bácsival találkoztunk, akitől megkérdeztük, kire adta le voksát. Nem emlékezett pontosan, hogy is hívják, de azt tudta, hogy a Független Kisgazdapárt jelöltjének nevéhez húzta az X-et. Előre eltökélte, a kisgazdapártra adja a voksot. Őt különösebben nem befolyásolta sem a tévé-, sem a rádióreklám, jobbára csak az újságokból tájékozódott. Fehérgyarmaton a Zalka Máté Gimnázium előtt állítottuk le gépkocsinkat, és az éppen elsőként érkező Dobronyi Miklóst és családját kérdeztük. Ők már idejövet eldöntötték, a Szocialista Pártra fognak szavazni. Nehéz életkörülmények között élnek. A családfő rokkantnyugdíjas, a mama főállású édesanyaként neveli a négy gyermeket, és a keresettel rendelkező Miklós fiuk is hamarosan bevonul sorkatonának, az ő jövedelme is hiányzik majd a család kasszájából. Ennek ellenére továbbra is a jelenlegi kormánykoalíciónak szavaznak bizalmat. Mint azt a családfő hangsúlyozni kívánta, ígérgetni mindegyik párt tud, de teljesíteni egyik sem. Eddig nekik a szocialisták bizonyítottak. Gyürén is az istentisztelet, illetve a mise előtt és után várták a legtöbb szavazót. A szavazatszedő bizottság tagjai úgy döntöttek, a nagyobb roham előtt még megreggeliznek, mert utána már nem nagyon marad idejük étkezni. Kilenc óráig a 736 szavazókorú polgár közül csak mintegy nyolc- vanan jelentek meg és adták le voksukat. A szavazóhelyiségben különösebb esemény nem történt, ment minden a maga útján. Kisvárdán valóságos plakát- erdő szegélyezi a városközpont utcáinak két oldalát. Egy építkezést lezáró palánksorra több száz választási plakátot ragasztottak. Az idő vasfoga, no meg az unatkozó emberek alapos pusztítást vittek végbe az amúgy is egymás hegyére hányt hirdetőlapokban. Fej nélküli alakok, megtépázott nevek, átfirkált arcok jellemezték a jobb sorsra érdemes nyomdaipari termékeket. Egykét kivételtől eltekintve, amikor felülragasztották egy másik párt tacepaóját, különösebb plakátháború nem volt az idei kampányidőszakban, tépdesés azonban igen. A kérdés már csak az, ki fogja eltakarítani a maradványokat és mikor? Dombrádon az impozáns Móra Ferenc Általános Iskola és Gimnázium auláját jelölték ki az egyik szavazókörnek. Már tizenegy óra felé járt az idő, és ehhez képest eddigi utunk során itt tapasztaltuk a legalacsonyabb megjelenési arányt. Öt óra alatt a szavazásra jogosultaknak mindössze 1,1 százaléka jelent meg. (Ekkor még nem tudtuk a napi végeredményt, de sejtettük, hogy az ötven százalékos arány nem tűnik valószínűnek.) A falu szinte kihaltnak tűnt, és nem úgy látszott, mintha a szavazás érdekelte volna ezen a napon legjobban az embereket. Nagyhalászban teljesen véletlenül futottunk össze Szo- boszlai Ottóval, a város polgár- mesterével. Nem tiltakozott az ellen, hogy felvétel készüljön az eseményről. Azt azonban nem is tagadta, a focicsapat váratlan fiaskója meglátszik az arcán. A Jánkmajtistól elszenvedett 5-3-as veréség bosszúságát még fokozza az a tény, hogy a szomszédvár, Ibrány vasárnap már ennek az eredménynek a tudatában lép pályára. Nagyhalászban ez komolyabb eseménynek számított, mint az országgyűlési képviselőválasztás. Elütötte a delet a templom- torony órája, mire visszaértünk a megyeszékhelyre. Közel kétszáz kilométeres utunk során nem láttunk igazi nyüzsgést, és nem tapasztaltuk, hogy a választás lázában égne a megye. A csendesség egyrészt nem baj, mert a nyugalmat és a kiegyensúlyozott politikai viszonyokat jelzi. Másrészt, összehasonlítva az országos adatokkal, napközben kiderült: Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében volt a legalacsonyabb a résztvételi arány. A megyét járva találkoztunk olyanokkal is, akik eldöntötték, nem szavaznak egyik pártra sem. Volt, aki politikai csömörre hivatkozott, másoknak az ígérgetésekből lett elegük. A régi, negyvenéves reflexek még mindig működtek, mert egyikőjük sem adta nevét a nyilatkozatához. Pedig ma már nem kellene mitől tartaniuk, de mégis jobbnak látták név nélkül nyilatkozni. A szavazókörök bizottsági tagjai többségében már nem első ízben ülnek választott vagy kijelölt helyükön. Összeszokott csapatmunkát végeznek, és szakszerűen teszik a dolgukat. A megjelenési arány már nem rajtuk múlik, ők csak a törvényesség betartására ügyelnek. Köszönet munkájukért, hisz nem kevés fáradtságba kerül tizenhárom órán át kitartani, és helyhez kötötten végezni a munkát. Fotók: Csonka Róbert
