Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
1998. május 9., szombat Háttér N épdalköreinket, népzenei együtteseinket bemutató sorozatunkban olvasóink olyan énekes és hangszeres előadók tevékenységével ismerkedhetnek meg, akik szabad idejük nagy részét a népzene kincseinek őrzésére fordítják, hagyományaink ápolásának szentelik. Tiszta szívből énekelnek és muzsikálnak a maguk örömére, mások gyönyörűségére. Főként felnőttekből álló csoportok életéről, sikereiről számolunk be, az idősebbekről, akik átmentik a következő generációknak a magyar kultűra ősi örökségét. Szerencsére nyomukban halad az utánpótlás, s mily nagy öröm hírt adni arról, hogy a legfiatalabbak is csatlakoznak a népművészet művelőinek népes táborához. Tiszta szívből A pócspetri Galagonya Népdalkor Munkatársunktól Most fejezik be alapfokú tanulmányaikat a pócspetri Királyfalvi Miklós Általános Iskolában a Galagonya Népdalkor tagjai. Az együttes működéséről vezetőjük, Gresuné Sitku Angéla számolt be lapunknak. A csoportot a nyolcadik osztály leánytanulói alkotják, akik ötödikes korukban kerültek az iskolai énekkarba. Tiszta énekükkel és jól csengő hangjukkal tűntek ki, és a népdalok iránti érdeklődésükből fakadt az a gondolat, hogy népdalkört alakítsanak. Tíz lány lelkesedésével szerveződött meg közösségük, jelenleg nyolc kislány énekel a népdalkörben: Belicza Mária, Kusnyér Erika, Májer Agnes, Pekk Tímea, Puncsák Barbara, Sitku Melinda, Takács Nikoletta és Vincze Imola. A lányok és vezetőjük szabad idejüket feláldozva készültek a fellépésekre az egymást egyre sűrűbben követő próbákon, és mind gyakrabban léptek fel nagy sikerrel előbb az iskolai, majd a községi rendezvényeken, a falugyűléseken. Emlékezetes volt szereplésük 1996-ban Beregsurányban: az Országos Nyugdíjas Találkozóra kaptak meghívást, s dalaikkal az idősek és a fiatalok körében egyaránt nagy sikert arattak. Az országos gyermek Ki mit tud?-versenyben Miskolcon mutatták be eredményesen produkciójukat 1997 őszén, majd az év végén vehettek részt először egy népdalfesztiválon, melyen ezüst fokozatot szereztek. Ebben az évben is több fellépés vár rájuk, jelenleg a Tarpai Népdalfesztiválra készülnek, azt követően pedig egy népzenei Ki mit tud?-on vesznek részt. Szeretnének minél több helyre eljutni, minél több embernek megmutatni tudásukat, ápolni a magyar népdal, ezen belül szűkebb környezetük hagyományait, amit eddig is tiszta szívből és vidáman tettek. Tehetségük és sikereik az iskola többi tanulója számára is példaként szolgált, mivel nyomdokukon már megalakult egy újabb népdalkor. A galagonyás lányok az eddigi szakmai elismerések és a biztató szavak hatására úgy döntöttek, a lehetőségek szerint az általános iskola befejezése után is folytatják az éneklést, amint alkalom adódik rá, akkor közösen is. Az iskola vezetősége pedig azt reméli, hogy a Galagonya Népdalkor hagyományteremtő munkájának további követői is lesznek. (Várjuk más népdalkörök beszámolóját, melyet lapunkban közre adunk.) „Mindenkinek meg kell élnie gyermekkorát” T öbb generáció nőtt fel tanácsain, s most, idős korában is elsöprő energiával és segíteni akarással osztja meg tudását a fiatalokkal. A határainkon túl is elismert dr. Ranschburg Jenő neve immár fogalom a pszichológia, illetve a gyermekpszichológia területén. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatóinak meghívására a Főiskolások Hetén a professzor úr a szabolcsi megyeszékhelyre érkezett, s előadásán az ifjú tanárjelöltek példátlanul hatalmas tömege jelent meg. Az előadást megelőzően nyílt alkalmam arra, hogy személyesen is beszélgessek dr. Ranschburg Jenővel. Babus Andrea (Új Kelet)- Rengeteget foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy miért éppen hatéves korukban, vagy ehhez az életkorhoz igen közel kezdik az iskolát a gyerekek a világ minden táján. Meggyőződésem, hogy a gyermekkor a hatodik életév táján véget ér. Hatesztendős korra kialakul az úgynevezett gondolati háló. A repülő elefánt példájával érzékeltetném, mit jelent ez: ha egy iskolás gyermek, vagy annál idősebb ember azt látja, hogy az ablakon elefánt röppen be, akkor elkezdi keresni a vetítőgépet, mert tudja, ez nem lehet igaz. Az óvodás gyermek - habár tudja, hogy az elefántnak nem adatott meg a repülés tudománya - vállat von: ha berepült, hát berepült. Itt az alapvető különbség: a kisgyermek szerint, ami nem lehetséges, attól még megtörténhet, az iskolás azonban ezt már nem fogadja el.- Mostanában zajlottak a beiratkozások. Az óvodából kilépve új világba kerülnek a hatévesek. Sokat hallhatunk arról, hogy a gyermekek már három-négy éves koruktól kezdődően taníthatók... Igen. Egy egészséges hároméves gyenneket én is meg tudok tanítani három hónap alatt olvasni és írni. Kipróbáltam. A saját fiamon. A szakirodalom is beszámol ilyen kísérletekről, melyek általában sikeresek, azonban a negatívumairól nem szól. Megijedtem, s leálltam a kísérlettel, mivel igaznak vélem Szerb Antal egyik mondását: „Minden embernek meg kell élnie a gyermekkorát. Akinek ez gyermekkorában nem sikerül, az később fogja megpróbálni, de az borzasztó rosszul fog állni neki...” Hosszú ideig éltem Tokióban, s ott hároméves gyermekeket válogattak arra, hogy olyan osztályt hozzanak létre belőlük, akik tíz-tizenegy éves korukra egyetemisták lesznek. Semmi esetre sem íratnám a gyermekemet ilyen osztályba.-Mennyire hagynak nyomot a gyermek tanuláshoz fűződő viszonyán az első iskolaévek tapasztalatai?- Jó esetben a gyermek az ismeretanyagot örömmel sajátítja el. Ezt kell elérniük a tanároknak. Amennyiben az első két évben mindez nem okoz örömöt, az meglátszik a későbbiekben is a gyermek iskolai közérzetében, teljesítményében.- Az iskolás közérzetéhez az ismeretek elsajátításának szere- tete vagy nem szeretete mellett az új közösség is hozzájárul...- Ha négy hat-hét éves gyermeket leültetünk egy asztalhoz úgy, hogy nem kapnak feladatot, egy óra múlva visszatérve pontosan megállapíthatjuk, a rangsorban ki az első, a második, a harmadik és a negyedik. Az iskola eleve egy ellenszenves rangsorképző intézmény azzal, hogy a gyermekek nem „egy vagy két éve járnak iskolába”, hanem „elsősök”, „másodikosok”... De nem csupán ez, vagy a pedagógus által felállított rangsor hat a gyermek személyiségfejlődésére. Leginkább a gyermekek által alkotott rangsor alapján dől el, milyen felnőtt lesz majd a kisdiák. Élnek fantasztikus karriert befutó emberek, akik a rangsor végén voltak, s ott szűköl bennük a kérdés, hogyan jutottak ilyen magasra? Előfordul, hogy az örökké falba ütköző peches embernek hatalmas pozitív kisugárzása van, mert gyermekkorban ott volt az élcsoportban.-Milyen szempontok játszanak szerepet a rangsorképzés- ben?- Szimbólumok. Ilyen például a testmagasság—főként a fiúk körében. Minél magasabb valaki, annál jobb a pozíciója a rangsorban. Nem győzök könyörögni a tornatanároknak, hogy a testnevelési órákon ne nagyság szerint állítsák sorba a gyerekeket! Adler — Freud tanítványa - hívta fel a figyelmet először, hogy a történelem nagy despotái között rengeteg az alacsony ember. Elég csak Napóleonra, Sztálinra, Hitlerre gondolnunk. Amikor egy gyerek utolsónak érzi magát, megpróbálja ezt leküzdeni, s magasra tör — egészségtelen esetben bármi áron teszi azt. Nyelvünkben olyan kifejezések vannak, mint „fölnéz rá”, „lenézi”, „alacsonyabb rendű- ségi érzés”, ami csak tetézi mindezt. Fontos rangsorképző szimbólum a szem hatalma. Sehol nem tanítják a gyerekeket farkasszemet nézni, mégis mindenhol játsszák a világon. A gyengébb egy idő után nem bírja állni a másik tekintetét. Szimbólum a tartás, járás. A rangsor elején állókra általában az egyenes tartás és a ringó csípőjű, lassú járás jellemző. Ok sosem gyorsak - a gyorsaság, a kapkodás, az ideges mozdulatok és a görnyedt hát éppen a sor végén állók ismérve. Ez a lassú, megfontolt, de bármikor „ugrásra kész” párducszerű haladás már hatéves kor körül kialakul azoknál, akiket jellemez majd.-Elkerülhetetlenek az. összecsapások...- Az egészséges agresszió mindig jelen van a közösségekben. Ezek szinte ősi koreográfia szerint zajlanak le. Először általában megsértik egymás személyi terét — ismert, hogy az ember nem ott ér véget, ahol a bőrfelülete van. Minél jóked- vűbb valaki, annál kisebb ez a tér, s minél magasabb pozíciójú az illető, annál nagyobb. (Ez egyébként egyes társadalmakban eltérő lehet, a japánoknál szinte nincs is. Az ottani papírfalakkal körülvéve én úgy éreztem, sosem vagyok egyedül. Egy japán és egy angol diplomata ezért tud nehezen kommunikálni: a japán mindig „belelép” az angol személyi terébe, aki erre kétségbeesetten hátrál.) A koreográfia második lépése az a bizonyos egymásra meredés - majdnem összeért orrheggyel. Ekkor lép be a verbális rész, melynek ősi rituális hanglejtését egyszer le kellene kottáz- ni. Végül pedig elkezdődik a lökdösődés, ami nélkül alig kezdődik verekedés. S hogy mitől függ, lesz-e ebből az egészből verekedés, azt még mindig nem tudom. Az viszont biztos, ha kislány is van a közelben, nagy a valószínűsége a fizikai összecsapásnak...- Sajnos számos szomorú hazai aktualitása van annak, hogy a nem egészséges agresszióról, a gyermekbíí- nözésről kérdezzem. Eddig is elterjedtek voltak a gyermeki kegyetlenkedések, vagy a nagy sajtónyilvánosság miatt tűnik úgy, növekszik ezek száma?- Mindkettő igaz. Tény, hogy a média híréhsége nőtt. Ennek ellenére, ha a fiatalkorú bűnözés aránya nem is növekedett, az erőszakos bűn- cselekményeké igen. Az okokat abban látom, hogy alapvetően értékvesztett, pénzvezérelte társadalomban élünk, s a rohanó család is magára hagyja a gyereket. Már óvodás korban kialakul a cinikus világkép. Képtelenek vagyunk a gyermekek bőrébe bújva az ő szemükkel látni, az ő fájdalmukat érezni. A szülők úgy engedik el gyerme- keiket, hogy „te ne kezdjél senkivel, de ha bántanak, üss vissza!” Csak az nem világos, mit érez a gyermek hántásnak. Gyakori, hogy a különböző véletlen sérelmeket szándékos bűncselekményként értelmezi a gyermek, s ennek „megfelelően” reagál rá.- Sokan úgy vélekednek, a televízióban bemutatott erőszakhullám jelentősen befolyásolja a gyermek személyiségét.- Elképzelhető, hogy egy ilyen műsor után egy napig az egészséges gyermek is picit agresszívebb, de nincs az a rossz, borzasztó, erőszakos, „ketchupos” film, aminek hatására egy egészséges gyermek bűncselekményt követ el. Harmadrangú az elektronikus média befolyásoló hatása az antiszociális személyiség kialakulásában. A televízió csak bűnbak.- Mit tehet az iskola a gyermekbűncselekmények visszaszorítása érdekében ?- Hihetetlenül keveset. Az iskola része a társadalomnak, annak minden problémájával együtt. Ezeket az alapgondokat nem itt kell orvosolni.
