Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

1998. május 30., szombat Mindenféle Előnyök füst nélkül Az utolsó cigaretta elszí­vását követően 20 percen belül: a vérnyo­más normális értékre csök­ken, a szapora szívműködés mérséklődik, a kéz és a láb hőmérséklete normális érték­re emelkedik. 8 órán belül: a vérben lévő szénmonoxid kiürül, a vér oxigéntartalma normális ér­tékre emelkedik. 24 órán belül: csökken a szívroham, a szívinfarktus veszélye. 48 órán belül: az ideg­végződések bénultsága kezd megszűnni, visszatér az ízér­ző- és szaglóképesség. 72 órán belül: a hörgő­görcs oldódik, a légutak ki­tágulnak, könnyebb lesz a légzés, javul a tüdő telje­sítőképessége. 2 hét és 3 hónap közötti időszakban: javul a vérkerin­gés, könnyebbé válik a járás, különösen a lépcsőn járás és a futás, a tüdő teljesítőképes­sége 30%-kal megnő. 1 és 9 hónap közötti idő­szakban: mérséklődik a fára­dékonyság, a köhögés, a vá­ladékürítés, tisztulnak az orr- melléküregek, csökken a lég­szomj, javul a tüdő öntisztu­lása, ezáltal mérséklődik a légutak fertőzésének veszé­lye, javul az általános telje­sítőképesség. 5 éven belül: csökken a tüdőrák előfordulása, ami dohányosoknál a nemdo­hányzókénak 15-20-szorosa. Tények, adatok- Magyarországon a fel­nőttek (=15 éves vagy idő­sebb) 38 %-a dohányzik. A dohányosok között több a férfi, mint a nő, de a fiatalabb korosztályokban nincs a ne­mek között különbség.- Magyarország az egy felnőttre (=15 éves vagy idősebb) eső évenkénti 3260 db cigarettával a világ har­madik legnagyobb cigaretta­fogyasztó nemzete - csak Lengyelország és Görögor­szág előzi meg. Húsz évvel ezelőtt a 13. helyen voltunk!- A magyar dohányosok több mint 70 %-a 20 éves kora előtt kezd dohányozni.- A dohányzás okozza a tüdőrák-halálozás 90 %-át, az idült obstruktiv tüdőbeteg­ség-halálozás 80 %-át, a szív­infarktus-halálozás 40 %-át.- Az európai országok kö­zött Magyarországon a leg­magasabb a halálozás a rossz­indulatú daganatok és az idült obstruktiv tüdőbeteg­ség következtében. Szívin­farktusban a magyar halálo­zás aránya a 6. helyen van, és a következő országok előzik meg: Észtország, Lettország, Litvánia, Orosz Föderáció és Csehország.- Magyarországon évente 140 000 ember hal meg, ebből 40 000 dohányzás kö­vetkeztében.- A dohányzás következ­tében meghaltak 3/4-e élete és alkotóereje teljében pusz­tul el - a dohányzás idő előtti halált eredményez.- A dohányzás okozta ha­lálesetek 90 %-a megelőz­hető lenne.- Az elmúlt 40 évben a dohányzás okozta halálozás csaknem négyszeresére nőtt, a dohányzástól független halálozás nem változott.- A dohányzás következ­tében meghaltak élete átla­gosan 12 évvel rövidült meg.- A dohányzás abbahagyá­sát követően egy év múlva már mérséklődik a volt do­hányosok halálozása. Nemdohányzók Világnapja Munkatársunktól ________ Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) minden év máju­sának utolsó napján a dohány­zás okozta veszélyre irányítja az emberek figyelmét. Ebben az évben főként a fiatalok do­hányzásával foglalkozik a WHO. A témaválasztás abból a felismerésből indul ki, hogy a cigarettázás visszaszorítására irányuló erőfeszítések csak ak­kor lehetnek eredményesek, ha a gyermekek, a fiatalok nem kezdenek dohányozni. Ha­zánkban évente több mint har­mincötezer ember dohányzás okozta betegségben hal meg. Ha a fiatalok nem kezdenének dohányozni, a dohányosok előbb-utóbb kihalnának. A dohányipar és az emberek érdekei ellentétesek. A do­hányreklámok elsősorban az ifjúságot célozzák meg, a tár­sadalom létérdeke viszont az, hogy a fiatalok dohányfüst­mentesen nőjenek fel. Ézért a legtöbbet a szülők tehetik, a cél elérésének közvetlen és közvetett módja van. A közvetlen mód az, hogy ne cigarettázzon, mert ezzel megvédi gyermekét a dohány­füst káros hatásától. Erre a vé­delemre a gyenncknek már szü­letése előtt szüksége van. A ter­hes kismama anyaméhében fejlődő magzat nem jut ele­gendő oxigénhez, ha az anya dohányzik. A fejlődési rendel­lenességek gyakrabban mu­tathatók ki azoknál a gyere­keknél, akiknek a mamája do­hányzik. A magzat születése után is további veszélyt jelent a dohányfüst, mert a gyerekek korábban kapnak tüdőgyul­ladást, légúti fertőzést. A leg­súlyosabb, tragikus következ­mény a váratlan bölcsőhalál. A dohányfüstben lévő számos mérgező anyag - például a ni­kotin - átmegy az anyatejbe, olyan a hatása, mintha a baba is elszívna naponta néhány szál cigarettát. Nem lebecsülendő közvet­len hatás a példamutatás. Ebből a szempontból a kortárscsopor- tok mellett elsősorban a szülő szerepe számottevő. Dohányzó szülők esetén nagy a valószí­nűsége annak, hogy a gyerekek is dohányozni fognak. A cigarettázás nagy rabság, sokba kerül. Könnyebb elkez­deni, mint leszokni róla. A már dohányzók számára a Dohány­füstmentes Világnap jó alka­lom a leszokásra. Sokuk számá­ra elég az elhatározás: nem gyújtok rá többet! Másoknak ez nem olyan egyszerű, szerve­zetük olyan mértékben hozzá­szokott a nikotinhoz, hogy ér­zik, képtelenek meglenni ciga­retta nélkül, hacsak nem kap­nak segítséget. Van segítség, Nyíregyházán is van dohány­zásról leszokás segítő rendelés minden szerdán nyolc és tizen­két óra között a Megyei Tüdő­gondozó épületében, Víz utca 9. Telefonszám: 42/ 310-424. Bili Clinton kitüntette a Levi’s-t MTI ___________ Ro n Brown-díjat adott át Washingtonban Bili Clinton elnök a Levi Strauss vállalat elnök-vezérigazgatjának, Ro­bert D. Haasnak. A tavaly Boszniában szeren­csétlen körülmények között elhunyt kereskedelmi minisz­ter tiszteletére alapított elisme­rést első ízben adományozták oda egy olyan vállalatnak, amely kiemelkedő társadalmi szerepvállalással, újító ötlettel és vezetői felfogással hívta fel magára a figyelmet. Bili Clin­ton a díj átadásával a Levi’s- nek a társadalmi problémák kezelésében hosszú ideje kifej­tett munkáját, ezen belül is elsősorban a vállalat rassziz­musellenes programja, az úgy­nevezett „Project Change” si­kerét ismerte el. A „Project Change” (ami leginkább talán a Változás Programjaként for­dítható magyarra) 1991 óta működik az Egyesült Államok­ban. Létrehozása óta a Levi’s Alapítvány közel 9 millió dol­lárt, azaz mint 1,8-1,9 milliárd forintnyi összeget fordított a programra, amelynek egyik fő célja, hogy a kiválasztott kö­zösségekben elősegítse a kü­lönböző nemzetiségű és bőr­színű polgárok közötti együtt­élést és együttműködést. Az egyes kiválasztott prog­ramhelyszíneken ennek a cél­nak az elérése érdekében olyan 12-15 főből álló, vegyes etni­kai összetételű „koalíciók”, munkacsoportok jöttek léte, amelyekben az üzleti körök, a vallási intézmények, az önkor­mányzat, a lakóhelyi közössé­gek és más csoportok is képvi­seletet kapnak. Ezek a „koalí­ciók” segítik a problémakeze­léseket az egy közösségen be­lül élő etnikumok között, az egészségügyben, az oktatásban, az állami és gazdasági szféra te­rületén és az önkormányzatok­ban, illetve más intézmények­ben is. A Levi’s a project része­ként fellépett a faji erőszak el­len is. Több esetben támogatást nyújtott a rasszista akció során felgyújtott fekete amerikai templomok újjáépítéséhez. A Levi’s az adott közösségek szociális környezeti és helyi társadalmat érintő más gondok megoldásában is aktív szerepet vállal. A világszerte mintegy 37 ezer embernek munkát adó mamutvállalat az épített és ter­mészetes környezet megvédé­sére, a köztük lévő harmonikus viszony kialakítására törek­szik. Csak Európában például 12 ilyen gyártókapacitást mű­ködtet, s közülük is előkelő helyen szerepel a kiskunhalasi gyáregység, amely jól példáz­za a környezetvédelem terüle­tén végzett erőfeszítésüket. A Levi’s alapelvnek tekinti a környezetkímélő technológiák előtérbe helyezését, az újrafel­használható anyagok széles körű alkalmazását, a veszélyes hulladékok és általában a nem visszaforgatható hulladékok minimalizálását, alkalmazotta­inak és partnereinek környezet- védelmi nevelését, a vállalat olyan különleges programokat alakított ki, amelyek nemcsak közvetlenül a gyártási helyszí­neken, hanem azok környeze­tében is elősegítik a természet védelmét, a vizek tisztaságát, az energiatakarékosságot, sőt jellemzően a cég üzleti part­nereitől hasonlóan felelős hoz­záállást vár el. A Levi’s farmer San Francis- cóból, Strauss kicsiny Sac­ramento streeti boltjából indult világhódító útjára. Levi Strauss a piaci igényeket felmérve ha­mar rájött, hogy bővítenie kell a választékot, így a munkaru­hák mellett rövidesen például már luxusfarmereket is gyártott a jómódú polgárok számára. Termékei a századfordulóig a kontinens keleti partvidékére, Hawaiira, Mexikóba, sőt Új- Zélandra is eljutottak már. A termék image-ét világszer­te meghatározta, hogy a hatva­nas évek második felének moz­galmai a társadalmi renddel való szembenállás szimbólumá­vá tették a farmert, Woodstock vagy a Szelíd motorosok elkép­zelhetetlen lett volna a farmer­viselet nélkül. Ezek az új tö­megdivatok újabb üzleti sike­reket hoztak a vállalatnak, és további növekvő népszerűsé­get a Levi’s-termékeknek. Ek­kor két fő termékcsoport vált elkülöníthetővé a cég által gyártott ruhák között: a piros címkés, hagyományos (Ori­ginal) farmerek mellett a sze­zonális fazonokat jelzi az Oran­ge Tab, vagyis a „narancsszí­nű címke”. Á két külön vonal megléte teszi lehetővé, hogy a Levi’s egyszerre maradhasson hű a farmerhagyományokhoz és a tradicionális viseletét kedvelőkhöz, illetve eközben kielégíthesse a mindig változó divatigényeket. A donor lovon távozik Szabó Zoltán (Új Kelet) Egyre gyakrabban találkoz­hatunk a nagyvárosi éjszakák­ban száguldozó fiatalokkal, akik őrült módjára rohannak a többség által ismeretlen céljuk felé. Sok esetben már sohasem érnek oda. Útjuknak egy vil­lanyoszlop, esetleg egy szabá­lyosan közlekedő gyalogos, kerékpáros vagy hatalmas jár­gány vet véget. Nemrégiben egy ilyen száguldásnak lehettem ré­szese, igaz, csak rövid ideig. Annak, aki még nem próbál­ta, annyit mondhatok, leírha­tatlan érzés, remélem, hamaro­san újra találkozom ezzel a csa­pattal az élet útvesztőiben. Minő szörnyűség volt látni az egyik kanyart követően, hogy felénk is hatalmas, újradukkó- zott monstrum száguld kikerül­hetetlen. Rohant az óriás, so­főrje mit sem törődve a féke­zéssel, mi nem tehettünk sem­mit. Persze sokan próbáltak „se­gíteni” rajtunk egy-egy jól irányzott lökéssel vagy rúgás­sal tovább taszítva bennünket a megsemmisülés felé, hiszen, ahogy a régi öregek mondják, a pokolba vezető út is jó szán­dékkal van kikövezve. A ka­rambol híre mint hatalmas rob­banás rázott meg bennünket, és a versenyek rajongóit. Mi csak azt érezzük, hogy itt a vég, az elmúlás, és ez nagyon fáj. Mentőink mint az említett jó szándékú emberek, rohanva si­ettek segítségünkre, a roncso­kat otthagyva, csak az általuk használhatónak ítélt szervein­ket vitték magukkal, még a motorháztetőnkön lévő emblé­mánkat is elorozva, mondván, ezentúl ők használják. Talán a „roncs” sem életképtelen, és ezt csak azok tudják igazán, aki­ket otthagytak, bár számítanak rá megmentőink is, hiszen meg­állapodtak a kórházakkal, sé­rüléseinket nem kezelhetik. Felépülésünk fájdalmas lesz, és talán hosszú ideig tartó, de ismét sikerülhet, megtanulunk járni, hisz sikerülnie kell. Re­mélem, hogy állapotom társai­méval együtt rohamosan javul­ni fog, és akkor ismét egy ne­mes istálló büszke tagjává vál­hatunk, felkapaszkodva telivér lovainkra a monstrum után eredve. Kókadt szárnyú kapuk Fekete Tibor jegyzete Még épülnek, de ha minden igaz, már nem az örökkévaló­ságnak és nem a szabolcsi em­berek megnyomorítására a fizetőkapuk az M3-as autópá­lyán. Lapunk hasábjain több­ször is hangot adtam a fize­tőkapuk bevezetésének követ­kezményeiről, és arról is, meny­nyire hátrányosan érintene ez bennünket, a végeken élőket. Most még épülnek a kapuk, de ha a megyénkben kortes­kedő és most hatalomhoz jutó politikusok állják szavukat, akkor jövő év január elsejétől (még) nem kell fizetni. A kó­kadt szárnyú madárhoz hason­latos építmények kevés ember­nek okoznak gyönyörűséget, esztétikailag kifejezetten csú­nyák, hogy a funkciójukról már ne is beszéljünk. Gondoljuk csak meg, így is milyen nehéz megyénkbe csa­logatni a tőkeerős vállalkozó­kat. Egyedüli szomorú elő­nyünk, hogy itt olcsóbb a munkaerő, és ezt az előnyün­ket is elveszíthetjük, ha az au­tópálya-használatért fizetni kellene. A fővárostól való tá­volság függvényében nő a ter­mék szállítási költsége- és az ország keleti csücske már több, mint háromszáz kilométerre van Budapesttől. Ha fizetni kellene az úthasználatért, en­nek az árát a szabolcs-szatmár- beregi munkavállalók zsebé­ből vennék ki. Az eddig kiszivárgott infor­mációk szerint a leendő kor­mány inkább lemondana a ha­tárig futó autópályáról, és in­kább csak autóutat építene, de legalább gyorsabban és ol­csóbban készülne el a mű. Mi már ezt sem bánnánk, csak len­ne, mert az idő most különö­sen nagy pénz. Nemrég a rá­dió adásában hallottam, hogy egy szatmári parasztgazda lá­bon eladta a három darab száz­éves diófáját, mert már nem volt mit pénzzé tennie. Ezek­nek az embereknek semmijük sem maradt, utoljára a saját udvarának díszét értékesítette. Ők már nem tudnak sokáig várni, nekik minden hónap számít. Kétszer ad, ki gyorsan ad, és a beregi, valamint a szat­mári részeken enyhén szólva is égetően szükség van a meg­élhetést adó munkahelyterem­tésre. Kevésnek bizonyult az előző kormány minden igyekezete. Pusztán az adókedvezmények nem voltak elég vonzónak, és a gondok nem oldódtak meg maguktól. \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Most az egyszer úgy tű­nik, hogy jól választot­tunk! Jól, de nem elégjél. Ha elég jól voksoltunk volna, akkor a polgári kormány könnyedén fel- állna, így azonban még mindig fennáll a nagy- koalíció veszélye, amit ugyan a Nyugat minden bizonnyal szívesen ven­ne, itthon azonban a vá­lasztópolgárok arcul csa­pását jelentené. Ez az MSZP - Horn Gyulával az élén- bármily sokat is tett az elmúlt négy eszten­dőben az országban, amíg meg nem tisztítja sorait a masztodon vattakabátosok seregétől, immár nem sza­lonképes, mert túlontúl sok kérdőjelet hagyott maga után. Ä nyugati tőke garáz­dálkodásának elvtelen és korlátlan támogatása, még­hozzá a magyar gazdaság megnyomorítása mellett is annak rovására, a számta­lan tisztázatlan korrupciós botrány, a kérdéses értékű privatizációs „megmozdu­lások”, az országossá duz­zadt kótyavetye és a köz­nyomor mind-mind kizár­ja és a nép szemében elfo­gadhatatlanná teszi, hogy a szocialisták csak egy sze­mernyit is kaphassanak a hatalomból. így is lesz ve­lük elég baj, mert minden­hová bebetonozták magu­kat, és megkaparintották az. ország vagyonának egy’ igen jelentős részét. Bizony helyesen mondta Orbán Viktor a minap: elszánta magát a kemény küzdelem­re, és hogy amit az Antall- kormánynak ki kellett áll­nia, most majd azt neki is. A különbség Antall Jó­zsef és Orbán Viktor között azonban mégis óriási. Egy­részt azért, mert a néhai mi­niszterelnök bízott az el­lenzéki kerékasztalnál tett kommunista ígéretek néme­lyikében, és tartotta magát ahhoz, ami ott, akkor el­hangzott és megállapodás tárgyát képezte. Mindez Orbánt már nem köti, és ő nem is táplál illúziókat. így aztán mindenki nyugodt lehet, hogy ha összeáll a polgári koalíció, akkor az év végéig bizony nagyon sok exkádemek csomagol­nia kell, méghozzá örökre. A tb-önkormányzatok fel­oszlatásának terve pedig azt jelzi, hogy nem fogja kímélni a többi pénzfaló sóhivatalt sem, még ha azok a civil kontroll jelmezében díszelegnek is. Úgy tűnik, hogy eltökélte magát a „mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is” típusú áldemokratikus tár­sadalmi „rend” felszámolá­sára, az értékrend normali­zálására és a protekcioniz­mus elsöprésére is, amit szintén csak üdvözölni le­het. Aki kicsit jobban odafi­gyel, észreveheti, hogy az elvtársak már kezdenek futkosni, mint a pók a fa­lon, úgyhogy jobb lesz, ha mostanában egy kicsit még inkább a körmükre nézünk, és ellenőrizzük, hogy nem hiányzik-e valami a „he­lyiségből, ahonnan kimen­nek”...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents