Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-28 / 124. szám
fWj UjM. Labdarúgás 1998. május 28., csütörtök 11 Buitkus büntetőt „baltázott”, Hrutka higgadtan hasított Nemzetek közötti barátságos labdarúgó-mérkőzés Bicskei Bertalan tenyerei olykor összecsapódtak... Mesteri szemmel Bicskei Bertalan: - Ti- zenharmadszor ültem a válogatott kispadján, ez eddig nem volt szerencsés számom - fiatal játékosként péntek tizenharmadikán sérültem meg, ami miatt elmaradt az első' válogatottságom-, most nem panaszkodhatom. A vendégek körülbelül azt a játékot mutatták, amit vártam. Az első félidőben a szerencsével sem álltunk hadilábon, elsősorban a litvánok kihagyott tizenegyesére gondolok. Akkor nem volt elég átütőerő a játékunkban. A második félidőben egy szép szabadrúgásgóllal vezetést szereztünk, utána több lehetőséget elpuskáztunk. Azt nem tudom, hogy az idény vége miatt, vagy a hirtelen meleg miatt voltunk tompábbak. Kestutis Latoza: - Számunkra nagyon hirtelen jött ez a hőség. Az első félidőben volt két helyzetünk, amivel nem tudtunk élni. A második játékrészben a magyarok a góljuk után a széleken sok veszélyes ellentámadást vezettek. A két gyors szélsőjüket nem tudtuk tartani. Nagyon jó felkészülés volt ez a barátságos mérkőzés az Európa-bajnoki selejtező meccseinkre. • 99* A mérkőzés szünetében Kovács Attila, az MLSZ elnöke: - A litvánok mezőnyben jobbak voltak, szervezettebben játszottak. Helyzetet is kidolgoztak. A mieink fáradtnak tűnnek. Mindenesetre hazai meccsen ilyen nagyszerű közönség előtt sokkal nagyobb lelkesedést várok tőlük a második játékrészben. Dr. Zilahi József, a megyei területi labdarúgó szövetség elnöke: - Nagyon jól és kulturáltan futballo- zik az ellenfél. A magyar válogatott nem látszik elég frissnek. Ebben a jó időben, jó hangulatban a második játékrészben sokkal jobb játékot várok tőlük. A 85. percben Lisztes Krisztián: - Az első félidőben nem tudtuk feltörni a nagyon jó litván védelmet. A nagyszerű nyíregyházi közönség előtt aztán egy szép góllal vezetést szereztünk. Ketten álltunk oda, de Iránban én lőttem a szabadrúgást, így most Hrutka következett. Meg is oldotta. Lehet, hogy a következőt, amit én rúgtam, azt is neki kellett volna átengedni. Aztán volt egy nagy helyzetem, mikor Herczeg visszatette a labdát, de nem tudtam igazán jól ráfordulni. Remélem, most már nem változik az eredmény. A mérkőzés után Herczeg Miklós: - Küzdelmes mérkőzés volt, az elsőfélidőben nem tudtuk keresztüljátszani a vendégek védelmét. A második félidőben már több helyzetet is kidolgoztunk a gól után, de ezek kimaradtak. Nagyszerű érzés volt a telt ház előtt hallgatni a himnuszokat, és a közönség hálás biztatása végig segített minket! Halmai Gábor csapatkapitány: - Végül is Illés szerencsétlen betegsége miatt kaptam meg a kapitányi szalagot, gondolom azért, mert én voltam a legtöbbször válogatott. A szabadrúgásgólunkig nem ment igazán jól a játék, valahogy tompábbak voltunk. Végül is egy közepes színvonalú meccsen nyertünk. Nagyon meglepődtem, hogy ennyien voltak ránk kíváncsiak. Már kedden az edzésünkön többen voltak, mint egy- egy MTK meccsen! Nagyon jó hangulatú mérkőzés volt! r--------------------------------------------------------------------------------1 f^sak jöttek és jöttek... No nem a csehszlovákok | w (ahogy azt anno Szepesi György a mikrofonba ■ kiáltotta) -, hanem a nézők. Bő két órával a nagy- 1 meccs előtt szólt a duda, duruzsoltak a szurkolók, vagyis: spannolta magát a tömeg. Ekkor már javában nyüstölte egymást a női Magyar Kupa-döntő két résztvevője: a László Kórház és a Renova csapata. A lá- nyok-asszonyok derekasan küzdöttek, a magyar válogatott tagjai pedig a pálya széléről szemlélték a szebbik nem labdabűvölését. Persze, nem sokáig „legeltethették” szemüket a látványon Halmaiék, a szünetben az öltözőbe hívta őket Bicskei Bertalan szövetségi kapitány. Ahonnan 16 óra 25 perckor tértek,vissza a játékosok - immáron melegíteni a főelőadásra. Eközben még zajlott a kupafinálé, midőn a rendes játékidőben l-1-re végzett a két hölgykoszorú. A mindent eldöntő büntetőpárbajt 3-1-re a László Kórház nyerte, amit a „csajok” természetesen hevesen megünnepeltek. ...és innentől már tényleg a főszereplőkre figyelt mindenki. Ahogy az tutira fogadható volt: a kezdésre megtelt a Sóstói úti aréna. Magyarország-Litvánia 1-0 (0-0) Nyíregyháza, 18 000 néző, v.: Lica (Avram, Ior- dachescu - mindhárom román). Magyarország: Hajdú - Sebők - Hrutka, Mátyus - Pető, Lisztes, Halmai, Hamar-Herczeg, Horváth, Korsós A. Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan. Litvánia: Stauce - Glaveckas - Skarbalius, Skerla, Tereskinas - Stumbrys, Semberas, Zutautas, Preiksaitis - Buitkus, Mikulénas. Szövetségi kapitány: Kestutis Latoza. Csere: Korsós A. h. Tóth N. az 59., Stumbrys h. Morinas a 60., Buitkus h. Baltusnikas a 73., Glaveckas h. A. Stesko, Herczeg h. Kovács Z. a 74., Mikulénas h. I. Stesko a 79., Hrutka h. Korsós Gy. a 80., Lisztes h. Szilveszter a 82., és Preiksaitis h. Grudzinskas a 85. percben. Gólszerző: Hrutka a 49. percben. Sárga lap: Pető a 30., Skarbalius a 71., és Stauce a 72. percben. 12. p.: Az ex-franzstadti, per pillanat stuttgarti Lisztes a kezdőkörből szöktette a vadászterületén megiramodó Herczeget, aki Tereskinas kísérete mellett némi labdavezetést követően jobbról, 12 méterről célzott, Stauce vetődve szorította a melléhez a labdát. 24. p.: Herczeg királyi módon bólintott Hamarhoz, a Jeruzsálembe szakadt hazánkfia sarkot választhatott, ehelyett egyensúlyát vesztve az ötösről csak belelögy- bölt a lasztiba, az pedig elkerülte a kaput. 26. p.: Buitkus bukkant fel kecsegtető helyzetben, Hajdú kilépett „ketrecéből”, a litvánok hatosa jobbról, 14 méterről lőtt a bal kapufa mellé. 30. p.: Balul járt a bal szélen Zutautas. Földre huppa- násában segédkezett a nagy svunggal rátörő Pető. Mivel mindez a büntetőterületen belül esett, Lica rögvest a 11-es pontra mutatott. Buitkus a füttykoncert záróakkordjaként a jobb kapufa mellé durrantott. (Az eredményes ítéletvégrehajtásból adott ízelítőt a szünetben Szatke Zoltán, Őze Tibor és Kovács „Kobra” István...) 49. p.: Horváthot Tereskinas döngölte a gyepbe, jogos volt a „szabi”. A német bajnok Hrutka 26 méterről elegánsan hasított a kapura, a bal pipába tartó golyóbis Stauce kezéről vágódott az össznépi örömmámort kiváltó „rendeltetési helyére”. 1-0 56. p.: A bajnokavatás lázában égő Sebők saját térfelének közepéről forintos passzal ugratta ki Horváthot, ő a jobb oldalon a tizenhatoson belülre loholt, megállította a labdát, áthelyezte az akció súlypontját, minek végén Korsós A. 10 méterről a hosszú sarok mellé suhintott. 67. p.: Pető pazarul indította Herczeget, aki jobbról centerezett, utána Lisztes 14 m-ről feladta a labdát a litván hálóőrnek. Mindenesetre a támadásszövésért dukált a vastaps. 72. p.: Lisztes csúsztatott Herczegnek, a fürge ék nem lacafacázott, jobbról, 12 m-ről a bal kapufa mellé külsőzött. 84. p.: Az előre kalandozó Mátyus a bal oldali szögletzászló mellől adott be, Horváth perdítését követően második próbálkozásra ölelte magához a játékszert Stauce. A győzedelmes oldalt Koncz Tibor, Ladányi Tóth Lajos és Révay Zoltán írta, fotók: Lázár Zsolt Nem csak a játék hullámzott! A helikopteren érkező Kovács „Kobra” István, a profikhoz átnyergelt olimpiai bajnok bunyós hozta a meccslabdát - végképp frenetikussá téve ezzel a hangulatot. A lelkesedéssel a pályán sem volt probléma: nagy futko- sással indult a találkozó. Némi meglepetésre a litvánok ügyes gurigázással „megfogták” a magyarokat, miáltal csendben „elszaladt” az első negyedóra. Lassan ébredezett a Bicskeicsapat, ebbe besegített a közönség is, s amely - amúgy mexikói-módra - vad hullámzással jelezte: másként képzelte el a derbit... ...és felpörgött a játék. Már a hazaiak is megfordultak az ellenfél kapuja előtt, főként a fradista Horváth aktivizálta magát. A többiek azonban - bár hajtottak - semmi extrát nem mutattak. A mieink döcögős futballja láttán egyre merészebb húzásokra vetemedtek a vendégek, akik jutalmul büntetőhöz jutottak. Nem éltek vele. Buitkus ,,elbaltázta” a tizenegyest. Ám eme méretes baki sem paprikázta fel a házigazdákat, rövid periódusoktól eltekintve a sárga-zöldben tüsténkedő északi fiúk akarata érvényesült. A rosszmájúak epésen a pihenő alatt NB Ill-as színvonalat emlegettek... Tény, ami tény: finoman szólva sem sziporkáztak Lisztesék. A tehetetlenkedéssel legelőbb Hrutka lett torkig. A hátvéd a második félidő nyitányaként szem- revaló „dugót” lőtt, amitől végre megpezsdült a magyarok játéka. Kocogás helyett rohanásra váltott a Bicskei-alakulat, ám csak néhány percig tartott a varázs. Sajna, újfent a litvánok fociztak, miközben a meggypiros-ingesek csupán küszködtek. Fazonszabász nélkül jobbára előrevágott labdákból kellett volna megélniük a magyar csatároknak, ily módon nem csoda, hogy kevés sikerélményük volt Herczegéknek. A hajrához érvén a kapitányok itt is, ott is kiürítették a kispadot (jelen esetben székekből pattantak ki a csereemberek). A játékosok fel-, illetve lejö- veteléből a hazaiak jöttek ki jobban, minthogy a vérszegény litván próbálkozásokat könnyűszerrel visszaverték Sebőkék, emellett akciózásra is maradt szufla. Igaz, már csak helyzetecskék adódtak. Aztán vége. Nyert Magyarország, a naptól lesült drukkerek pedig roppant hálásak voltak. Önfeledten ünnepelték övéiket. Hogy a játék feledhetőre sikerült? Istenem, ezt most megbocsátotta a nép. • •• begördült a mentő Hrutka János nagyszerű szabadrúgásgólja miatt joggal évezhette volna a hálás nézősereg ünneplését. Ehelyett mentővel szállították el a nyíregyházi kórházba. A mérkőzés 81. percében egy beadásra ugrott fel, és olyan szerencsétlenül ütközött egy litván védővel, hogy a válla kificamodott. A mérkőzés után megtudtuk, ott a helyszínen nem tudták helyre tenni az ízületet, és ezért kellett kórházba szállítani. Az orvos szerint operációra nincs szükség, de két-három hétig pihennie kell. így a német bajnokcsapat tagja nyári szabadságát gyógyulással töltheti el.
