Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-28 / 124. szám

Faluriport 1998. május 28., csütörtök Nagy- Vadas- tó 1 I Gesztered Bökönyl Épül a gyógyszertár A község fejlődéséről Jaksi József polgár­mestertájékoztatott ben­nünket.- Az intézményekben za­vartalan az élet, csupán az öregek otthonát kellett meg­szüntetni, mivel nem volt rá igény. Megkezdte munkáját a családsegítő szolgálat, mely a különböző szociális segítség- nyújtások mellett a rászoru­lóknak házhoz viszi az ebé­det is. A szolgálat létrehozá­sához tavaly nyertünk pályá­zaton két és fél millió forin­tot. A munkanélküliek sorsán közmunkások alkalmazásá­val igyekszünk könnyíteni, jelenleg is dolgozik nálunk harminchét közmunkás, s a második félévben is hasonló létszámban foglalkoztatjuk majd őket. Geszteréddel kö­zösen pályázunk a szennyvíz- tisztító telep megépítésére, mivel az infrastruktúrából már csupán ez hiányzik. Ugyancsak pályázunk az ál­talános iskola bővítésére, hat tantermet a tetőtérben alakí­tanánk ki. Tavaly nyertünk tá­mogatást útépítésre, s a Ró­zsa Ferenc és az Akácos utcát már bevontuk szilárd burkolat­tal. A gyógyszertárunk is meg­épül az idén, mivel konkrét megállapodás született azzal a gyógyszerésszel, aki vállalta az üzemeltetését. Gyulai Lajos személyében végre sikerült szakember vezetőt szereznünk a kultúrház élére. Megkez­dődött az aktív munka, külön­böző szakköröket, kiállításo­kat, programokat szerveznek. A művelődési ház is pályázik, szeretnék bővíteni a könyvtá­rat, valamint az informatikaok­tatás indítását tervezik. Egy szál virág Decembertől működik a községben a családsegítő szolgálat. Ács Lászlónétól, az intézmény megbízott vezetőjétől a szolgálatról érdeklődtünk.- A korábban megszűnt öregek otthona épületében kapott helyet a családse­gítő, valamint a gyermekjó­léti szolgálat. Ruhagyűjtést szervezünk, s az adomá­nyokat szétosztjuk a rászo­rulók között. Nyugdíjas­találkozókat is tartunk, az eddigi két rendezvény na­gyon sikeres volt, így foly­tatását tervezzük. Az elsőt még csak a napközi terem­ben rendeztük, a második­nak a művelődési ház adott helyet. Az idősek megte­kinthették Katona Bálint festőművész kiállítását, aki egy munkáját felajánlotta arra, hogy kisorsolják a nyugdíjasok között. Az idős ember, aki megnyerte, fel­ajánlotta, hogy abban a klubszobában akasszák fal­ra a képet, mely a tervek sze­rint az idősek találkozóhelye lesz rövidesen. A nyugdíjasok közül többen is bejelentették: kevéske jövedelmükből félre­tesznek arra, hogy összegyűjt- senek pénzt egy-egy kirándulás­ra. Megünnepeljük minden nyolcvan éven felüli bökönyi lakos születésnapját, szemé­lyesen köszöntjük őket egy szál virággal. Büszkék a birkózókra Élénk a sportélet a köz­ségben, s itt nem csupán futballszerelmesek élnek. Nagy hagyományai vannak a birkózásnak: tavaly de­cembertől iskolai diák­sportként is űzhető. Jelen­leg közel ötven fiatal spor­tol versenyszerűen. Számos megmérettetésen indulnak, a kicsik csoportja megnyer­te a Meteorit-kupát, emel­lett megszerezték a megyei legjobb edzésközpont mi­nősítést. Hét gyerek bejutott a szombathelyi diákolimpi­ára. Néhány nappal ezelőtt Szatmárnémetiben harminc csapat versengésében a község húszfős csapata har­madik helyezést ért el. A Bököny SE ügyeit Bojté Jánosné intézi, aki büszkén B ököny történelme az Árpád-kori időkig vezethető vissza, amit bizonyítanak a településen az ásatások és a földművelés során előkerült, s ma már a megyei Jósa András Múzeumban őrzött lele­tek. Ilyeneket találtak a község határában, a Kőhegy-dombon Dégenfeld József birtokán, ilyeneket ajándékozott Bálint János református lelkész Geszterédről, valamint Kálnay Zoltán és Kalicz Nándor, akik egykori bökönyi lakosok voltak. A legújabb Árpád-kori leletet Szabó Miklós bökönyi espe­res 1910-ben adományozta a múzeumnak. E leletek tanúsítják a község évezredes történetét. A hely már Zalán bolgár fejedelem uralkodása alatt lakott volt, s ez időben Bukódnak hívták az akkori szláv elnevezés szerint. A tatárjárás teljesen elpusztította, helyét a halomi és pusztatemplomi dűlők őrzik. A tatárok ki verésénél az utolsó csatát egy Bokányi Dénes nevű ma­gyar vezér vívta meg, és az ő nevéről kapta a falu a Bököny elnevezést. A tatárjárás után IV. Béla telepeseket hozott be, és ekkor kerültek ide az erdé­lyi oláhok. Az elpusztult helytől keletre telepedtek le. A falu híres szülötte Lengyel Miklós költő és a közelmúltban elhunyt Barota Mihály író. Templom-mozaik Már a XIV. században volt temploma és papja is a fa­lunak. Egy 1437-ből származó oklevélből megtudjuk, hogy fából épült a kápolnája. A középkori templom romjai 1767-ben még látszottak. Ezután hosszú ideig nincs hír a templomról, majd egy 1796-ban kelt irat szerint Bököny község lakosai terméskövet szállítot­tak a tervezett. festmény díszíti. A mennyeze­ten egy szentháromság-ábrázo­lás, jobbra Aranyszájú Szent János, balra pedig Nagy Szent Bazil képei láthatók. A templo­mot a nyolcvanas évek végén újították fel, s új oltár készült márványból. A szentségtartó aj­taja rézdomborítású, a fölötte lévő kupola pedig rézből készült ötvösmunka. Négy éve került a templom homlokzatára a velen­cei színes üvegből készült két mozaikkép, mely Jézust és Szűz Máriát ábrázolja. A római kato­likus templom 1946-ban épült. Mikié István tizenkétezer pengőt, LakatosSándor tizenkét katesz- teri hold föld árát ajánlotta fel a templom elkészítéséhez. mondta el, hogy az asztalite­nisszel most kerültek az NB III-ba, s a labdarúgás is igen kedvelt sportág. A szakosz­tály munkatársai mind társa­dalmi munkában, de szívvel- lélekkel látják el feladatukat. Mindezekből nem tudjuk bi­zonyosan, hogy az adatok a mai görög katolikus templommal összefüggésbe hozhatók-e. Ta­lán volt valamilyen épületma­radvány, melyet az 1839-ben fölszentelt templom építésekor felhasználtak. Jellegét tekintve eklektikus stílusú homlokzati tornyos épület. A torony három- szintes, tört vonalú sisakkal, legfelső emeletén a világtájak felé néző négy félkör, zsalus ab­lakkal. A bejárati ajtó kétszár- nyú, fölötte háromszögű fal- mező található. A templom egy- hajós, előcsarnokra, hajóra és szentélyre tagolódik. A szentély falát az oltár mögött Jézus mennybemenetelét ábrázoló Ingázók A háromezer-ötszáz lelkes község lakossága főként me­zőgazdasági tevékenységből él. Az emberek „kezdő” bir­tokosokká váltak, két-öt hektár földterületen gazdál­kodnak. Nagyon kevesen vannak, akik ötven-száz hektárral rendelkeznek. Az aktív lakosság mindössze húsz-harminc százalékának van állása a környékbeli te­lepüléseken, Tégláson, Nyír­egyházán, Debrecenben, Bu­dapesten. Bökönyben mini­mális a munkalehetőség, csupán három vállalkozás ad munkát összesen körül­belül hetven embernek, a többiek ingáznak. „Játék, mese Alvásidőben tértünk be az óvodába. Szálku Tiborné vezető óvónő a Játék, mese, kommu­nikáció elnevezésű programot olvasgatta, hi­szen az óvodáknak is fel kell készülniük a Nem­zeti Alaptanterv bevezetésére, amihez széles­körű tájékozódás szükséges. Elmondása szerint százhúsz gyermek jár az intézménybe, velük négy csoportban kilenc óvónő és hat dadus fog­lalkozik. Nehézséget okoz, hogy három épü­letben kapott helyet az óvoda. A konyhán nem csupán a kicsinyeknek, hanem az időseknek és az iskolásoknak is főznek. Az óvodások udva­ri játékokkal gazdagodtak márciusban, hiszen a jó időben már a szabad tér lesz a foglalkozá­sok fő helyszíne. Most az évzáró ünnepségre készülődnek. Az intézményben kedves hagyo­mány, hogy az ünnepek mellett a születés- és névnapokat is köszöntik, s a karácsonyt is meg- ünneplik közösen. Az oldalt Babus Andrea írta, fotók: Csonka Róbert ••• A tatárverő Bokányi tisztes utódai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents