Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-27 / 123. szám

Képes krónika Nyakkendös fiatalurak és „kismenyasszonyok” népesítették be vasárnap délelőtt Nyír egyházán a római katolikus nagytemplomot. Szokás szerint a pünkösd előtti vasárna pon tartják az első áldozást. A Kisvirágok lelke Hatházi Andrea (Új Kelet) Lengyel Istvánná nyol­cadik tanévét zárja a na­pokban a nyíregyházi Hu­nyadi Mátyás^Altalános Iskolában. O a Kisvirágok tánccsoport kitalálója, moz­gatórugója, lelke. Szervez, próbál, koreografál, zenét választ. És most talán egy kicsit szomorkodik is. Idén tizenkét táncos leány­zó köszön el tőle, maga mögött hagyva az iskolát, a hét végi fellépéseket, a jó hangulatú próbákat és a Kisvirágok fáneésopor- tot. A korábbi években el­ballagok ma már a város is­mert tánccsoportjaiban, a RE-flexben, a Slipben, a Ritmóban, a Fanatixban, a Fantomban folytatják to­vább. Az elköszönök ma­gukkal viszik a tánc sze- retetét, a fellépések izgal­mát, élményét és Vali néni emlékét.- Leánytornával foglal­koztam korábban, előtte kézilabdaedzőként dol­goztam. Kerestem mindig a mozgásnak azt a formá­ját, amelyet nem az ered­mények határoznak meg, hanem a mozgás öröme. A gyermekek lelki egészsé­gének fejlesztése számom­ra többet jelent, mint a puszta eredményekből táp­lálkozó siker. Mikor az is­kolába kerültem, életre hívtam a Kisvirágok tánc­csoportot. Nem ígértem semmit a gyerekeknek és a szülőknek azon kívül, hogy néhány kellemesen eltöltött órán a zene és a mozgás örö­mével együtt leszünk. Az embernek vannak álmai és vágyai, de ezek megvalósí­tásához partnerekre volt szük­ség. A szülők és a gyerekek átvették lelkesedésemet, s így elkezdődött a közös mun­ka. Már talán fanatizmusnak is nevezhető az, amennyire hittem a munkánk sikerében.-Nehéz behatárolni a cso­port stílusát!- A művészi torna alapjait tanítom, majd a ritmikus gimnasztika szertorna részé­nek elemeit is beépítem. Használunk karikát, labdát, szalagot, amelyeket a gyere­kek örömmel fogadnak. Ami­kor már nagyobbacskák lesz­nek, a formációs tánclépése­ket is használva, különféle közismert slágerekre készí­tünk koreográfiát.- „Készítünk?”- Pontos volt a többes szám, hiszen azután, hogy kiválasztom a zenét, meg­tervezem a koreográfia vá­zát, az első próbákon együtt találjuk ki, mi legyen a végső forma. A gyerekek örömmel adnak ötleteket, s talán sokkal boldogabbá teszi őket, ha „saját” lépés- kombinációjukat tanulhat­ják, taníthatják meg társa­iknak.- A lelkesedés általában kevés a sikerhez.- A TF-en elvégeztem egy aerobik- és ritmikus- gimnasztika-tanfoly.amot. A társastánc, kategóriában is továbbképeztem magam. Csak akkor tudok jó mun­kát végezni, ha én is fej­lődök. Nem szégyelltem be­kéredzkedni egy-egy „pro­fibb” tánccsoport próbáira, s ellesni ott egy-két jó öt­letet. Minden évben meg­ígérem a családomnak, hogy nem jelentkezem több továbbképzésre, de végül egy-két hetet mindig eltöl­tők valamelyik tánccso­portnál vagy tanfolyamon.- Jó hangulatú próbák és fellépések, szakmai fejlődés. Ennyi lenne csak a Kisvirá­gok sikerének a titka?- Mutatós ruhákra van szükség egy ilyan műfajban, hiszen a jó koreográfia ma­gában még nem figyelem­felkeltő. Az eltelt idő alatt a = szponzoraim a szülők voltak, n akik segítsége nélkül nem si- •S kerültek volna ilyen jól a fel- ö lépéseink. O Információs központ F. A. (Új Kelet) Kisvárda önkormányzata létrehozott és a polgármeste­ri hivatalban kialakított egy korszerű lakossági panasz-, közérdekű bejelentési, ügy­intézési és információs szol­gáltatási rendszert. A város lakosságának, ügyfeleinek gyors, pontos és szakszerű kiszolgálására kialakított „Városi Információs Köz­pont” az élet bármely terüle­tén jelentkező problémák megoldását szolgálja. A város vezetői kérik a la­kosságot, hogy éljenek az új lehetőséggel, közérdekű be­jelentéseikkel, panaszaikkal, információs igényükkel for­duljanak bizalommal a 45/ 411-211-es telefonszámon hívható információs köz­ponthoz, amely a hét minden napján - hétfőtől hétfőig - reggel 7 órától 19 óráig áll a városlakók rendelkezésére. Az információs központot május 29-én nyitják meg a lakosság előtt. v Mit ér a halálon túl (Folytatás az 1. oldalról) Angéla a Segítőházban él másodmagával. Kevéske jö­vedelme van, lakása nincs. Nem számíthat senkire, csak önmagára. Arra a kérdésre, hogy odaadná-e a szerveit halála után, ha már most fi­zetnének érte egymillió fo­rintot, gondolkodás nélkül igennel válaszolt.- Felajánlanám a szervei­met, ha ezzel segíthetek má­sokon - halljuk Makara Ist­vántól, a Nyugdíjasok Kö­zössége Karitatív Egyesület vezetőjétől. - Közösségünk kilenc éve azzal foglalkozik, hogy másokat támogassunk, akkor miért ne tehetném ezt meg halálom után is? Még­sem egyszerű erre a kérdésre válaszolni, mert valójában még soha nem gondolkoztam erről. Végtelenül hívő ember vagyok, s meg kell tudnom, ez az elképzelés nem ellen­tétes-e azokkal az elvekkel, melyeket képviselek. Az egészséges emberek többsége ragaszkodik teste minden porcikájához, s sze­retné azt élete után is magáé­nak tudni. Különös kötődés ez ahhoz, ami a miénk. Ugyan­akkor több tucatnyi, létfon­tosságú szervi betegségben szenvednek emberek, akik hisznek a holtak segítőkész­ségében. Valójában ők tud­ják csak, mennyit ér egy szív, egy vese, egy máj. Nem ér­tik, miért ragaszkodnak egyes emberek ahhoz, amire már nincs szükségük, ami a ko­porsóban semmit sem ér. A szerv, a szövet csak na­gyon rövid ideig alkalmas át­ültetésre. Szervet a halottból kivenni csak akkor lehet, ha a halál beálltát három, az át­ültetésben részt nem vevő or­vos együttesen megállapí­totta, és aláírásával igazolta. A törvény szerint a holt­testből bármely célra kivett szervért, szövetért ellenérté­ket adni, illetőleg elfogadni nem szabad. A megye hivatásos önkormányzati tűzoltói a bak- talórántházi továbbképző pályán gyakorolták azt, ho­gyan kell a tűzoltáshoz távolabbról vizet vezetni. A vö­rös kakas őrei a fecskendőszereiés mellett elemez­ték, hogyan csökken a víz nyomása, ha a tűzhöz 500 vagy 1000 méterről szállítják a vizet. Rákóczi-emléktábla Dal may Árpád (Új Kelet) 1703. május 6-án az akkor Lengyelországhoz tartozott kelet-galíciai Brezán, más néven Brezna (ma Berez- sani) várában II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kiáltványban szólította harc­ba a Habsburgok ellen Ma­gyarország minden „nemes és nemtelen” lakosát. Ugyanaznap nevezte ki Brezánban a nagyságos fe­jedelem a tarpai Esze Ta­mást ezereskapitánnyá és bízta meg sereggyűjtéssel, adott át neki „Cum Deo pro patria et libertate” (Istennel a hazáért és szabadságért) feliratú piros selyemzászló­kat. E zászlókat bontotta ki Esze Tamás pár nap múlva, május 20-án Tarpán és Vári­ban, másnap pedig Bereg­szászon, felolvasva minde­nütt a Brezáni kiáltványt, így kezdődött történelmünk egyik legragyogóbb fejeze­te, az 1703-1711-es szabad­ságharc. A hét végén a bécsi ma­gyarokat összefogó „Euro­pa”-Club 45 fős küldöttsé­ge utazik a Tarnopol me­gyei Brezánba, ahol szom­baton felavatják II. Rákóczi Ferenc ukrán és magyar nyelvű emléktábláját. A márványlapra kerülő bronz dombormű ifj. Pál Mihály gyömrői szobrászművész alkotása. Az emléktábla költségeit a bécsiek terem­tették elő. Örvendetes, hogy Bolyai János lembergi emléktáblá­ja után újabb magyar emlékT mű kerül az ukrajnai KeleL Galíciába.. Fotó: Csonka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents