Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
1998. május 23., szombat Világkrónika Ázsia izzásban Közös tisztelgés Ungváron Az óceánok védelmében Bárki, aki immár abban reménykedett, hogy a világhatalmi katonai tömbök szembenállásának megszűntével - azaz az egypólusú világ kialakulásával - beköszöntött az általános világbéke, az naívsága révén mostanra már kétszer is csalódhatott. Egyrészt azért, mert a „fejlett világ” ipari (értsd fegyver-) termelése, nem nélkülözhetvén az újabb és újabb piacokat, „meggyőzte” politikusait, így ezek semmit sem tettek a helyi háborúk, fegyveres konfliktusok megszüntetése érdekében. Másrészt mostanra az is kiderült, hogy egyetlen pólus ide vagy oda, akadnak bőven olyan középhatalmak, amelyek fütyülnek a világ csendőrére, és atomhatalommá léptetik elő magukat. Ezek az eleddig „rendszerbe nem iktatott” államok pedig igenis nukleáris világégést okozhatnak, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a földgolyó elpusztításához nem kell mindenkinek hadba szállnia, ez könnyedén „megoldható” két-három ország atomösszecsapásával is. Palotai István (Új Kelet) A fenyegető veszélyt már akkor sejteni lehetett, amikor a pár hónappal ezelőtt hatalomra került hindu-nacionalista indiai kormány kardcsörtető nyilatkozatokat tett, nem rejtvén véka alá atom- fegyvérkezési szándékait. Úgy tűnik azonban, mintha akkoriban nem vette volna senki komolyan ezt a nyílt fenyegetést, mert elegánsan elsiklottak felette, szinte el is felejtették azóta. Legalábbis erre enged következtetni az a jelenlegi döbbenet és a határozottság látszatát kelteni igyekvő tanácstalanság, ami a szuperhatalom és a többi „nagy” politikáját jellemzi. India atomrobbantásai és bejelentése, hogy nukleáris arzenálját hadrendbe állította, mellbe vágta a világot, hiszen ez a tény szinte automatikusan atomfegyverkezési hajszát indít Ázsiában. Ne feledjük, a hindu soviniszták vezette India immár nem a korábbi idők „harmadik világának” legbékeszeretőbb állama, mint voh Nehru elnöklete alatt, hanem egy közel egymilliárd lelket számláló agresszív mam- mutállam, amely nem is titkolja, hogy célja a „kasmiri kérdés” végleges megoldása, azaz Pakisztán megsemmisítése. Azé a Pakisztáné, amelyik szintén képes hetek alatt atomütőerőt létrehozni. Sem a rendkívül éles hangú, Új Delhinek adresszált amerikai tiltakozás, sem a nemzetközi pénzügyi és gazdasági embargó fenyegetése nem ijesztette meg a szubkontinens „nemzeti megszállottjait”, hiszen tisztában vannak vele, hogy országuk valóban képes a tökéletes önellátásra. Reakciójuk így aztán kellően pimasz is volt, amikor közölték, hogy „nem végeznek több kísérleti robbantást, de nincs is rá szükségük, mert nukleáris robbanótölteteik már nem igényelnek sem- milyen fejlesztést.” Meg- nyugtatólag közölték, hogy „eztán már csak az atomtölteteket célba juttató közép-hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétáikat fejlesztik...” Ez nem blöff, India már több műholdat is képes volt saját hordozórakétáival Föld körüli pályára állítani. Ez az „engedékeny” hangnem csak olaj volt a tűzre! Immár világossá vált, hogy az indiai militarizmus célpontja nem „csak” Pakisztán (hiszen azt rövid hatótávolságú rakétákkal is el lehet érni), hanem a másik, több évtizedes „vitapartner”: Kína. A közép-hatótávolságú ballisztikus rakéták ugyanis könnyedén képesek elérni Sanghajt, sőt Pekinget is. Innentől kezdve mindez már korántsem vicc. Kína atomütőereje ugyanis hiába többszöröse az indiainak, clhárítórend- szereik szinte alig léteznek. A kínai néphadsereg katonai doktrínája a védekezésre nem fektet hangsúlyt, mert lényege, hogy a támadórendszerek mennyiségének elrettentő erejére számít. Ez az amolyan „adok-kapok”, tehát „ha én meghalok, te sem úszód meg” szemlélet nem éppen megnyugtató, ha India is hasonlóképpen gondolkozik. Ez még nem elég, Ázsiában több izzó tűzfészek található. Polgárháború van Burmában, Kambodzsa sem kimondottan a béke szigete, szintén polgár- háború sújtja Afganisztánt, és immár Indonézia is közel jár ehhez, Észak- és Dél-Korea kész puskaporos hordó, a Közel- és a Közép-Keleten (Iránban és Irakban) szintén folyton fenik a kést, Srí Lanka évtizedek óta a saját vérében fürdik. Mindehhez hozzájárul az eddig mindig oly sok bajt okozó pénzügyi zűrzavar, az ázsiai tőzsdék élet-halál harca, az indonéz és maláj gazdasági szuperválság is, ami a növekvő kemény nyomor folytán újabb forradalmakba, polgárháborúkba torkollhat. Világos, hogy a helyzet nem rózsás. Annál is inkább nem az, mert az US A - minden jel erre utal - nem készült fel ezekre a fejleményekre, és most szemmel láthatólag kapkod. India gyors megfegyelmezése dugába dőlt, így aztán nem maradt más hátra: Washington most már a pakisztáni ellenlépés megakadályozásán fáradozik. Hogy aztán Islamabad eleget tesz-e ennek az óhajnak, az már a jövő zenéje, mindenesetre önkéntes védtelenséget Washington sem várhat tőlük, csak akkor, ha önmaga vállalja el az ország védelmét Indiával szemben. Ez pedig nagyon nehéz ügy, hiszen a mohamedán világban Sam bácsi nem éppen népszerű. Isten óvja a világot, hogy Ázsia fanatikus vezetői atomfegyverekhez nyúljanak, mert lángba boríthatják vele egész Eurázsiát, sőt az egész világot. Amiben egyedül bízhatunk, az az, hogy a NATO, és főleg Amerika katonai és politikai irányítói hamar magukhoz térnek az első kábulatból, és a gazdasági hatalommal karöltve megoldást találnak az acsargó felek megfékezésére. Lám, lám. milyen sötét kimenetelű láncreakciót indíthat el egy adott térségben, ha egy országban szélsőséges nacionál- soviniszta politikusok ragadják meg a kormányrudat. Néha- néha már arra gondolhat az ember, hogy a szabad választások demokratizmusának sem ártana talán valahol határt szabni... Az 1848-49-i forradalom és szabadságharc kezdetének 150. évfordulója alkalmából Ungvár és Hajdúböszörmény együtt tisztelgett történelmünk e ragyogó eseménye emlékének. Csütörtökön a két város múzeuma közös emlékkiállítást nyitott meg az ungvári várban, ahol előtte emlékkonferenciát tartottak. Előadásában dr. Nyakas Miklós, a hajdúböszörményi múzeum igazgatója a böszörményi 17. Bocskai huszárezred történetét ismertette. A közös kiállítás és emlékezés jelentőségét méltatta beszédében Németh János, hazánk ungvári főkonzulja és Lázár Imre, Hajdúböszörmény polgármestere is. Dalmay Árpád (Új Kelet) Az ünnepség után a kiállítás létrejöttének körülményei iránt érdeklődtünk dr. Nyakas Miklóstól. — Az ungvári főkonzulátus közbenjárásával jött létre a kiállítás. Onnan kerestek meg bennünket, hogy vállaljuk a szabadságharc hadseregét bemutató kiállítás megrendezését. Örömmel tettünk eleget a kérésnek, s bocsátottunk ungvári kollégáink rendelkezésére másolatokat a gyűjteményünkből. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a határon túli magyarság érezze az anyaország gondoskodását. Úgy vélem, Á szabadságharc hadserege című kiállításunk is apró bizonyítéka ennek. 1848/49 legfontosabb szereplőit, Kossuthot, Görgeyt, csataképeket, az egyes katonai alakulatok egyenruháit mutatják be többek között. Láthatók ott szép számmal térképek és egyéb dokumentumok is. A közös kiállítás eredeti anyagait az ungvári honismereti múzeum bocsátotta rendelkezésre. Filep Lajos, a múzeum történeti osztályának vezetője szerint is nagyon fontos ez a kiállítás, hisz közös történelmi múltunk egyik legnemesebb küzdelmét mutatja be az utókornak. A szabadságharcban Kárpátalja is fontos szerepet játszott, hisz itt, Munkács mellett volt az őrhegyaljai ütközet, majd ez a vidék fogta fel a cári orosz invázió első csapását. A munkácsi várőrség az utolsók között tette le a fegyvert a hatalmas túlerővel betört oroszok előtt. A szabadságharcban a magyarok mellett az itt élő ruszinok, szlovákok, sőt németek is részt vettek, együtt küzdöttek az osztrák elnyomás ellen, a közös haza függetlenségéért, majd Világos után közösen várt rájuk a megtorlás is. A hajdúböszörményiek kiállítási anyagukat az ungváriaknak ajándékozták. E tablók a helyi múzeum A magyar szabadságharc és Kárpátalja című részlegét gazdagítják majd, ahol olyan eredeti dokumentumok találhatók, mint Kossuth Lajos felhívása Magyarország népeihez, a Márczius 15 című újság és a Nemzeti dal első példánya, korabeli bankók, Kossuth utolsó levele Görgeyhez, a Pesti Napló száma Kossuth haláláról, Sztripszky Hiador Kossuth a ruszin népköltészetben című tanulmánya. A kiállításon és konferencián megjelentek Ungvár magyar és ukrán (ruszin) értelmiségének képviselői, a beregszászi járási önkormányzat vezetői is. Újlakok uniója Kolozsvárott végzett 1983-ban Orbán Zoltán a református teológián. 1984-től lelkipásztor a Nagyvárad melletti Hegyközújlak községben. A négygyermekes fiatal családapa kezdeményezésére tavaly a gyülekezetben ötven esztendő után sikerült újraindítani a népfőiskolát. Az oktatás és önművelés e formája a két világháború között, de főleg a második bécsi döntés, azaz Észak-Erdély visszatérése után volt rendkívül népszerű azon a vidéken, a Partiumban is. Dalmay Á. (Új Kelet) A Hegyköz ma is 98 százalékban magyarok lakta terület, ahol hét községben mintegy ötezren élnek, 80 százalékban protestánsok. A tiszteletes úr nemrég felvetette azt az ötletet, hogy a Kárpát-medence Újlak nevű magyar települései lépjenek egymással kapcsolatba, hozzanak létre valamilyen laza szövetséget, támogassák egymást. A hegyközújlaki polgármester és a képviselő- testület felkarolta a javaslatot. Eddig kilenc Újlak nevű településről szereztek tudomást. Orbán Zoltán lelkesen látott hozzá elképzelése megvalósításához Paulina And- rás gödi önkormányzati képviselő baráti segítségével (aki egyébként a hegyközújlaki népfőiskola magyarországi szemezője). Első útja a kárpátaljai Tiszaújlakra vezetett, ahol a nagyközség polgármestere és református lelkésze várta. A rövidesen felkeresendő helységek között szerepel Somlyóújlak, Belényesújlak, Körösújlak, s nem utolsósorban a megyénkben lévő Szamosújlak. A szövetség alakuló ülését a tervek szerint ősszel tartják meg Hegyközújlakon. Már többször volt róla szó, hogy a határok átjárhatóságát a régiók szorosabb gazdasági és kulturális együttműködése szolgálná a legnagyobb sikerrel. A partiumiak kezdeményezése is hasonló céllal született, hisz az anyaországtól elszakított nemzetrészeknek minden alkalmat meg kell ragadniuk egymás jobb megismerése, a határokon átívelő nemzeti egység őrzése érdekében. MTI „A Világkiállítás témájául azért választottuk az óceánokat, mint az emberiség jövőbeni közkincsét, mert így a jövő generációkhoz fordulunk, hogy legyenek tudatában mindannak, amit eddig talán nem eléggé hangsúlyoztunk. A tudatosság felelősséget jelent, olyan felelősséget, amellyel minden emberi lénynek rendelkeznie kell, a földgolyó, a környzet, a természeti kincsek, az emberiség közkincse és a közös emlékezet védelmében” - hangsúlyozta a Lisszaboni Világ- kiállításon mondott megnyitóbeszédében Jorge Sampaio portugál államfő. A lisszaboni Expo szeptember 30-áig tart nyitva, és a 150 ország nemzeti pavilonja mellett a legnagyobb vonzerővel rendelkező pavilonok az Oce- ániárum (egy óriási akvárium, amely 200 különböző fajtát képviselő, összesen 15 000 tengeri állatot mutat be, valamint az Utópia Pavilon, amely multimédia rendszerű előadásokon mutatja be a tengerhez kapcsolódó mítoszokat és legendákat. A pavilonok meglátogatása mellett a nézők 3900 különféle előadást (zenei, tánc- és színházi előadást) élvezhetnek az Expo nyitva tartásának 132 napja alatt, és mintegy 100 étteremben, vendéglőben és ía-í latozóban kóstolgathatják a portugál és a nemzetközi konyha készítményeit. A kiállításra 8 millió látogatót várnak, amelyek közül 3 millió a szomszédos Spanyolországból fog Lisszabonba érkezni. A megnyitón mondott beszédében Joao Soares, Lisszabon polgármestere a portugálok „utópisztikus látásmódját” emelte ki, és kijelentette: „Lisszabon büszkén, lelkesen és felelősségteljes módon fogadja kebelébe ezt az évezred végi ünnepséget, amely hatalmas kihívást jelent a városnak cs az országnak a modernizálódás útján”. Antonio Guterres miniszterelnök kifejtette: a Világkiállítás megnyitójával „elérkezett az a pillanat, amely véglegesíti Portugália csatlakozását az európai népek közösségéhez, s amelyben mi, portugálok büszkén tekintünk önmagunkra, mivel bebizonyítottuk, hogy amikor akarunk, képesek vagyunk ugyanolyan kitűnő eredményeket elérni, mint bárki más”. „A XX. század utolsó expója” című, pénteki számában megjelent vezércikkében a spanyol El País kifejtette: a portugál főváros többek közt azért kapta meg a rendezés jogát, mert idén ünnepli Vasco da Gama 500 évvel ezelőtt történt, indiai útjának évfordulóját. „Ez azonban pusztán ürügy volt arra, hogy Lisz- szabon megvalósíthassa közlekedésének és kommunikációs rendszerének modernizálását, valamint egyes városrészei szanálását és újjáépítését.”
