Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-21 / 118. szám

Mezőgazdaság 1998. május 21., csütörtök A növényvédelem időszerű munkái Hétről hétre a kiskertekben Az aranyból is lehet sok Munkatársunktól________ Az elmúlt napokban hullott jelentős mennyiségű csapa­dék kissé lelassította növé­nyeink fejlődését. Már most készülnünk kell az esők elma­radását követően a párás me­legre. A csonthéjasoknál nő a moníliafertőzés veszélye, és a rovarkártevőkre is nagyobb fi­gyelmet kell fordítanunk. Almáskertek A gyümölcskötődést köve­tően kombinált permetezéssel védekezzünk a varasodás, a lisztharmat ellen valamint ha a takácsatkák, az amerikai fehér szövőlepke és a pókhálós al­mamoly nagymértékű kártétel­ét észleljük. A varasodás asz- kospóráinak kiszóródása még tart, míg a lisztharmat tovább­terjedését napjainkban már főleg a konídiumos fertőzés okozza. Lassan az almamoly rajzására is számíthatunk, elle­ne a permetezést úgy időzítsük, hogy a tojásból kibúvó első hernyókat elpusztítsuk. A gombabetegségektől Score 250 EC-vel 0,02 százalékos tö­ménységben, Bravo 500-zal 0,3 százalékos töménységben, va­lamint Topsin-Metil 7 0 WP-vel 0,1 százalékos töménységben óvhatjuk meg almafáinkat, a rovarkártevőket Dimilin 25 WP-vel fékezhetjük meg 0,04 százalékos töménységben, va­lamint Nomolt 15 SC-vel 0,05- 0,07 százalékos töménységben. Amennyiben a Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi Állo­más szakemberei tűzelhalásos betegség megjelenésére számí­tanak megfigyelésük alapján, úgy Kasumin 2 L-t használjunk, 100 négyzetméternyi területre 40 grammnyi elegendő 10 liter vízben feloldva. Cseresznye- és meggyültetvények Az ilyen kultúrákban az érési időre nagyon figyeljünk, hiszen egyes fajták már napokon be­lül érhetnek, feltéve, ha az időjárás melegszik. A cseresz­nyelégy az egyik legfőbb káro- sítóvá lépett elő, de továbbra sem hanyagolható el a monüia és a kéregmoly elleni védeke­zés sem. A rovarkártevők rajzá­sa folyamatos, a moralia a sebe­ken keresztül fertőz. Járvány­szerű kártételéhez mostani időjárásunk éppen megfelelő. Előfordulhatnak a különféle levélfoltosodást okozó gom­babetegségek is. Azokat a fajtákat, amelyek rövid időn belül érni fognak, már csak rövid hatástartamú növény­védő szerekkel permetezzük. A kórokozókat Ronilan 50 WP-vel pusztíthatjuk el, míg ha rovarkártevőket észlelünk, akkor a permedéhez adjunk Zolone 35 EC-t 0,2 százalé­kos töménységű oldatot ké­szítve, vagy Unifosz 50 EC-t 0,1 százalékos töménységben. Őszibarackosok A legfontosabb feladatunk a keleti gyümölcsmoly és a ba­rackmoly kártételének a meg­akadályozása, esetleg a külön­féle tetvek elleni védekezésre is szükség lehet, hiszen hihetet­lenül szaporodóképesek, ezzel veszélyeztetve a hajtásvégeket. A kórokozók közül a klados- póriumos varasodás ellen feltét­lenül védekezzünk, amint időjárásunk kissé melegszik, hiszen a párás mérsékelt meleg nagyon kedvez a gomba koní- diumainak fejlődéséhez. Egyút­tal a levéllyukacsosodás és a csonthéjasok moníliája ellen is tennünk kell. A lisztharmat- fertőzés komoly gondokat okozhat a folyamatosan lefűző­dő konídiumaival. Érdemes a Zolone 35 EC 0,2 százalékos töménységű, valamint a Top- sin-Metil 70 WP 0,1 százalé­kos töménységű kombináció­ját alkalmazni. Nagyobb ültet­vény esetén hatásos különböző csapdákat kihelyezni a fák ágaira, amelyekkel figyelhet­jük a molyok rajzásmenetét, így csak különösen indokolt esetben kell beavatkoznunk - folyamatosan pontos képet ka­punk a károsító jelenlétéről. Ha a szükség úgy hozza, akkor az Insegart alkalmazhatjuk 0,04 százalékos töménységben. Le- véltetű-fertőzést észlelve csak ott permetezzünk ellene vadá­szó permetezéssel, ahol muszáj, alkalmazható készítmény a Pirimor DP 0,1 százalékos tö­ménységben. Szilvások Az Unifosz 50 EC 0,1 száza­lékos töménységű, vagy a Zolone 35 EC 0,2 százalékos töménységű rovarölő szereket és az Orthocid 50 WP gombaölő szert kombinálva permetez­zünk. így védekezünk a polos- kaszagú szilvadarázs, a külön­féle atkák, a tetvek, a poliszüg- más levélfoltosság és a levél­lyukacsosodás ellen. Napjaink­ban már semmi esetre se perme­tezzünk réztartalmú készítmé­nyekkel, mert azok a levelek perzselődését okozzák. Szamóca A késői fajták virágzását követően meg kell ismételnünk a szürkerothadás elleni perme­tezést. Erre a célra használhat­juk a Ronilan 50 WP-t 0,1 szá­zalékos töménységben, vagy a Rovral-t szintén 0,1 százalékos töménységben, de jó készít­mény a Topsin-Metil 70 WP is a már korábban említett tö­ménységben alkalmazva. Azo­kon a területeken, ahol korai érésű fajtákat termesztünk, vegyszert már ne használjunk. Itt az egyeüen megoldás az, ha a fertőzött gyümölcsöket eltá­volítjuk, és megsemmisítjük. Az esetlegesen földre hullott bogyókat is gyűjtsük össze, mert azok is komoly fertőzési gócpontok lehetnek. Málna Virágzáskor és közvetlenül utána amálnaültetvényckben is a szürkerothadás elhatalmaso­dását kell megakadályoznunk. Erre a célra a szamócánál emlí­tett készítmények tökéletesen alkalmasak. Ügyeljünk arra, hogy csak olyan vegyszereket használjunk, amelyek améhek- re teljesen veszélytelenek, és azokat is a szorgos kis munká­sok napi röptének a befejező­dését követően alkalmazzuk. Ribiszke A kis ribiszkén levéltetűvel, a kaliforniai pajzstetűvel, vala­mint a mikoszferellás és a pszeudopezizás levélfoltosság­gal kell megküzdenünk atermés biztonsága érdekében. A vegy­szeres védekezéshez az Orthocid 50 WP 0,2 százalékos és a Zolone 35 EC 0,2 százalékos kombinációját használhatjuk. Köszméte A bogyó fejlettségi állapo­tától és a szüret idejétől függő­en már ne használjunk vegy­szereket, kártevőket észlelve pusztítsuk el azokat, ezzel is csökkentve ártó hatásukat. Fekete Tibor (Új Kelet) A májusi eső aranyat ér, na de ennyi...? A két napig tartó sza­kadatlan eső annyira átáztatta a talajt, hogy még gyalogosan is nehéz rajta járni, nemhogy gé­pekkel. Nehéz helyzetben van­nak ilyenkor a kiskerttulajdono­sok. A vizes növényekre nem ér­demes permetezni, mert a csapa­dékkal együtt lepereg a ható­anyag is. Permetezni pedig sürgősen kell! A tafrinás levél- fodrosodás és a moníliafertőzés veszélye még nem múlt el, és a gnomónisa is most kezdi kifej­teni áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét. A megyét járva sajnos nagyon sok helyütt látni összezsugoro­dott levelű szilvafákat, megpi­rosodott lombozatú őszibarac­kosokat és a lisztharmattól kife- héredett almáskerteket. A felso­rolt gombafertőzések legna­gyobb átka, hogy a szomszédos, amúgy rendben tartott portákon is állandó fertőzési utánpótlást jelent. A művelési kötelezettség törvénye nemcsak annyit jelent, hogy fel kell szántani és gyom- talanítani kell a talajt, hanem az időszerű növényvédelmi mun­kálatokat is el kell végezni. A területek illetékes önkormány­zatai felszólíthatják a kerttulaj­donosokat a növényvédelemre, és annak elmaradása esetén kényszerpermetezést is végre­hajthatnak, aminek költségét végül behajtják a telek gazdá­ján. Eddig csak a legveszélye­sebb fertőzésekre, mint az ame­rikai szövőlepke és a tűzelhalás betegségeinél alkalmazták ezt a megoldást, de természetesen más esetekben is jogukban áll ható­sági eszközöket igénybe venni. Időszerű munkák A gyümölcsfák növényvé­delmén túl most a szőlők ápo­lása a legsürgősebb feladat. Keresni kell annak a módját, mikor áll el annyira a szél és nem esik az eső, hogy marad két-három óra a vegyszerek fel­szívódására. A meteorológu­sok előrejelzései szerint csütör­tökön talán van remény egy kis javulásra, de pénteken már újabb hidegfront éri el a Kár­pát-medencét, és egészen a jövő hét elejéig áprilisi idő­járásra számíthatunk. Addig is lehet már a szőlőt kötözni. Ügyeljünk arra, hogy ne szorítsuk közvetlenül a tám- rendszerhez a gyenge hajtásokat, számoljunk a további növeke­déssel. Kössünk egy kis hurkot a zöld növényi részre, és így rög­zítsük a kifeszített dróthoz, vagy oszlophoz. A karós művelésiéi szőlőültetvényekben levegősre húzzuk össze a hajtásokat. A sű­rűre kötözött növények érzéke­nyebbek lesznek a gombafer­tőzésekre, és a lombozat belse­jében nem érik be időben a fürt. Kacsolni most még nem kell, de gondoljunk erre is, és ne túl ma­gasan kössük le a szálakat. A lu- gasos művelésnél csak egyenkét rögzítsük a hajtásokat, így jut elég napfény minden egyes vesszőnek. A szőlőiskolába te­lepített vesszőkről nem kell le­húzni a földkupacokat. Ha elég erőteljesen növekednek a hajtá­sok, akkor a puha homokon könnyen átbújnak, és idővel ki­jutnak a napfényre. Öntözni most egy jó darabig nem kell, de a tartós esőzés elmoshatta az is­kola öntözőárkát. Idővel szedjük ki újra a földet, hogy a nyári ká­nikulai időszakban legyen hova elárasztani a talajt. Másodvetés Mostanra már minden elvetett magnak ki kellett bújni a föld­ből. Pótolhatjuk a foghíjakat, vagy másodvetésként még min­dig lehet uborkát, salátát, retket, vagy csemegekukoricát vetni. A már kikelt kukoricát kapálni még nem érdemes, de egyelni lehet. Vigyázzunk arra, hogy a túl közel kibújt szemek közül a legerősebben növekedőt hagy­juk meg, és csak óvatosan húz- zúk ki a földből. Ne rángassuk és cibáljuk, mert ezzel a megma­radó növény gyökérzetét meg­sérthetjük. A gyomlálásra ideálisak a fel-' tételek. Az átázott földből most könnyen kihúzhatjuk a gyom­növényeket anélkül, hogy a töve beleszakadna. Vannak azonban olyan egyszikű gyo- moj, amelyeketOnem egyszerű kiirtani. Az aranka, vagy a ta­rack mélyen gyökerezik, és több évig megtartja csíraképességét. Villával forgassuk át a talajt leg­alább két ásó mélységben és ge- reblyével szedjük össze, majd száradás után égessük el a nö­vényi maradványokat. Három­négy hét múlva várhatóan meg kell ismételni a műveletet, de ha elég gondosan dolgoztunk, akkor kétszeri viliázással már el lehet tüntetni ezeket az ag­resszív gyomokat. Néhol már virágzik a borsó, és várhatóan egy hónapon belül le­szedhetjük az első termést is. Most a gombafertőzéseken túl a talaj­kártevők végezhetik a legna­gyobb pusztítást. Különösen a lótetű huncut jószág, mert ha rá­lel a sorra, képes végigfalni az egészet. Eső után jól kitűnik a rágcsálók új járatrendszere. Bont­suk meg a lyukakat, és szórjunk bele mérget. Vannak olyan sze­rek, amelyek kifejezetten nedves földben fejtik ki mérgező hatá­sukat, amire most igazán adott a nedvesség. Ha kiszórtuk a szert, temessük vissza a járatokat, leg­alább másnap reggelre kiderül, mi az eredménye a munkánknak. Ne bántsuk a vakondot! A nedves földben a vakondok is több levegőző nyílást fúrnak. Részben menekülési útvonal ez nekik a talajvízbetörés ellen, részben pedig ezen keresztüljut­nak lélegzethez a kis állatok. Sajnos nagyon sokan haragsza­nak, amikor a veteményes ágyást, vagy a simára nyírt pázsitot csú­fítják el a kis jószágok. Vannak, akik nem átallják méreggel ki­pusztítani, vagy kerti szerszám­mal agyonverni a szerencsétle­neket. Az esztelen öldöklés he­lyett inkább riasztópatronnal kergessük el a vakondokat, ha már semmiképpen nem tudjuk elviselni jelenlétüket. Nem árt tudni, hogy egy vakond hat hét alatt a tömegével megegyező nagyságrendű talajkártevőt eszik meg, és ezzel növényein­ket védi. Az énekes madarak is képesek hasonló teljesítményre, szerencsére őket nem szokták bántani, és most már telente mind gyakrabban látni kihelye­zett madáretetőket is. Ésszerű támogatás? Munkatársunktól A Földművelési Miniszté­rium látva a hatalmas belvíz­gondokat, gyors intézkedés­re szánta el magát. Döntésé­nek értelmében támogatja mindazokat, akik olyan föld­területekkel rendelkeznek, amelyen a területileg illeté­kes vízügyi igazgatóság belvízvédelmi készültséget rendelt el, és vízelöntés is történt. További feltétel az, hogy a május 5-14. közötti időszakra legalább két hek­táron összefüggő vízborítást regisztráljanak, valamint megfelelnek az FM ide vo­natkozó rendeletében előír­taknak, azaz a terület tulajdo­nosa rendelkezzen valami­lyen növénybiztosítással, to­vábbá fizesse be a vízgazdál­kodási társulati tagdíjat, illet­ve ahol nincs társulat, ott a szakaszmérnökségnek fizes­sen. Az Észak-Tiszántúli Víz­ügyi Igazgatóság szakasz­mérnökségenként elkészítet­te azoknak a területeknek a jegyzékét, ahol belvízvédel­mi készültséget rendeltek el. Vállalniakell azt is a termelő­nek, hogy a károsodott terü­letet újra hasznosítja, illetve gyommentesen tartja. A kéthéktáros vízborítási kitétel többféleképpen értel­mezhető. Egyrészt vehetjük úgy is, hogy annak jár a tá­mogatás, akinek a földjéből két hektárt elöntött a víz, más­részt ha egy kéthéktáros bel­vízfolt van a határban és abba négy embernek lóg be a táb­lája, akkor mind a négyük­nek jár a támogatás. A támo­gatási előleg mértéke hektá­ronként 10 ezer forint lehet, ami nem jelenti azt, hogy ennyit fog a termelő kapni. Az FM-hivataloknak június 2-áig összesíteni kell a kár­igényeket és a károsodott te­rületeket, majd ez alapján osztják el az erre a célra elkü­lönített pénzkeretet, és asze­rint ha csak 8 ezer, vagy 6 ezer forint jár, akkor még vissza is kell majd fizetni belőle. Má­jus 21-éig kell a gazdajegy­zőknek a kártérítési igénye­ket igazolniuk úgy, hogy az ahhoz szükséges rendeletér­telmezéseket csak 18-án, il­letve 19-én kapták kézhez. Elképzelhető, mekkora tu­multussal találják most szem­be magukat. Ilyen rövid határidő alatt következetes ellenőrzéssel nem lehet ezt a munkát elvégezni. Nagyot „kaszálhatnak” a biztosítótársaságok, hiszen sok egyszerű gazdálkodó a kártérítés reményében igyek­szik biztosítást kötni. Végez­zünk egy kis számítást! Hek­táronként a biztosítás díja 1200-1500 forint, a kötelező kamarai tagság 3000 forint, a vízműtársulások általában 250 forintot kémek hektá­ronként (Kisvárda térségében 300 forint), míg a vízügyi igazgatósághoz mintegy 1200 forintot kell a terme­lőnek befizetnie. Ez összesen nagyából 4500-5500 forint. Ezzel szemben a maximáli­san elnyerhető támogatás 10 ezer forint, de ha több az igény, mint a keret, akkor csökken. Arról már ne is be­széljünk, hogy a gyommen­tesen tartás, vagy az esetle­ges újrahasznosítás mennyi költséggel jár a termelőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents