Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-20 / 117. szám
Ez csak játék K. I. (Új Kelet) _______ A szépségversenyek izgalma csak hobbi, szórakozás Maczali Mariann számára, annak ellenére, hogy a közelmúltban megrendezett Nyíregyháza Szépe-vá- lasztáson az ő fejére tették a koronát. Siker ide vagy oda, egyelőre esze ágában sincs, hogy ebben a szakmában dolgozzon, ha befejezi tanulmányait. Jelenleg a Kölcsey Ferenc Gimnázium harmadik osztályos diákja. Ügyvéd szeretne lenni, ezért pillanatnyilag a tanulás a legfontosabb számára, kedvence az irodalom és a magyar nyelvtan. Természetesen a divat érdekli, mint a vele egykorú lányokat, és jól érzi magát a színpadon. Fiúismerősökben eddig sem szenvedett hiányt, de mióta megnyerte a nyíregyházi szépségversenyt, egyre több srác gratulál neki, olyanok is, kiket eddig nem is látott. Elképzelései szerint még indul néhány megmérettetésen, de a szépségverseny nem több számára, mint egy jó buli. Igaz, nagy felkészüléssel jár, hiszen a nagy nap előtt hosszú és fárasztó főpróbákon vesznek részt a lányok, nem is beszélve a kozmetikusnál és a fodrásznál töltött időről. Mariannák a fogyókúrát a legnehezebb betartani, szereti az édességet, s csak nehezen tud lemondani róla. Szerinte a legszebb lányt pillanatnyi benyomás alapján választják ki a versenyeken. Nagyon sokat számít a bátorság, a megjelenés, s hogy mennyire tudja legyőzni izgalmát. Emellett az ápoltságra és a lányokból sugárzó harmóniára figyelnek a zsűri tagjai. Mariann kislányként is szeretett szép ruhában forgolódni, felvonulni kiskirálynő módjára. Édesapjának minden vágya az volt, hogy ez egyszer ne csak játék legyen, hanem igazi megmérettetés. Építkezünk, gondolkozunk, aztán újra építkezünk Munkatársunktól ______ Ta valy nagy munkával és jelentős költségvetéssel járdát építettek Sóstófürdőn a Berenát utca parkfürdő felőli részén egészen a Fürdő utcáig. A tervezésekor mindenki örült a jó minőségű, aszfalttal burkolt útnak, hiszen így a gyalogosoknak nem kellett többé a kanyargó gépjárműforgalom által veszélyeztetett szakaszon közvetlenül az elhaladó autók mellett közlekedni. Elkészültekor már látszott, hogy elég szűkös. Két megtermett ember már csak udvariaskodások árán fér el egymás mellett. Most újra örülhetünk, hiszen hozzákezdtek a járda szélesítéséhez. Talán másodszorra jobban sikerül. Nyíregyháza 1998. május 20., szerda 7 Mindennek története van Hatházi Andrea (Új Kelet)- Mi adta az alapötletet, hogy a régmúlt titkait kutassa?- A kilencvenes évek elején, amikor az önkormányzathoz kerültem, Veress Istvánnal, az akkori főépítésszel a városházi felújítási koncepciót nézegetve elterveztük, milyen ütemben lehetne megvalósítani a felújítási munkálatokat. A szépen rendbe tett folyosók fehér falai láttán viszont üresnek, kopárnak tűnt az épület. Az az ötletem támadt, hogy régi városi képekkel kellene „dekorálni” a falakat, amelyek a korabeli hangulatot idéznék. Néhány irodában találtunk is felkasírozott apró képeket, amelyekből plakátnagyságúakat készítettünk. A második választás után a mi folyosónk is sorra került a felújítási munkálatokban, így 1995 januárjában elkezdtem újabb „nyersanyagok” után kutatni. A múzeumban egy képeslapgyűjteményre akadtam, azok közül válogathattam. A G-Print Iroda segített számítógépre vinni a képeket, közben retusálták, és megfelelő minőségűre javították azokat. A könyvtárból, magángyűjtők rejtett kincseiből egyre bővült a gyűjtemény. Több mint ötszáz kép került számítógépre. 1996-ban ünnepeltük Nyíregyháza mezővárossá válásának 210. évfordulóját, a jubileumi ünnepségen az érdeklődők számára bemutattam az addigra elkészült képek reprodukcióit a Váci Mihály Művelődési Központban. A bemutatott hetven képből ötvenet felajánlottam a Városházának a folyosók szépítésére.- A folyosók díszítése után nem fejeződött he a kutatómunka.- Már akkor gondolkodtam azon, hogy érdemes lenne ezt könyv formájában is megjelentetni. A Műemléki Felügyelőség információja alap- jám eljutottam Budapesten Páska Csabához, aki több száz darabos képeslapgyűjteménnyel rendelkezik. Azoknak a képeknek a nagy része megvolt nekem is, csak néhány fénykép más pozícióból készült, esetleg más személyek látszottak rajta. A figurák, azaz az akkori emberek tették hitelessé a képeket. Egy épületkép akkor válik számomra érdekessé, ha emberek is láthatók előtte, bepillanthatunk egy akkori életképbe. A fővárosban élő nyíregyházi öregdiákok klubjából egy bácsi nekem ajándékozott egy könyvet, mert sajnálta volna a benne lévő egyetlen nyíregyházi képet kitépni. A képeslapokat értően akartam szemlélni, azt gondoltam, jó lenne azt is tudni, mi a történetük. Ez indított arra, hogy elkezdjek foglalkozni a város történetével is. Margócsy Jócó bácsitól, a levéltárból, a könyvtárból begyűjtöttem a már megjelent helytörténeti kiadványokat, és olvasgatni, Felbermann Endrét Nyíregyháza polgárainak többsége úgy ismeri, mint a város egyik alpolgármesterét. Azok viszont, akik az utóbbi években a Városháza folyosóin rácsodálkoztak az egykori polgármesterek portréira, vagy a régmúltat idéző városképeken akadt meg szemük, talán tudják azt is, hogy ezek felkutatása is az ő nevéhez fűződik, mivel egyúttal lelkes helytörténeti kutató is. jegyzetelgetni kezdtem. így már „értettem” is az addig összegyűjtött képeket, s megpróbáltam valamilyen logika szerint csoportosítani őket.- Néhány hete jelent meg Emlékek a múltból címmel kötete. Milyen gondolati sorrendet követett a képek össze- válogatásában?- Idegenvezetéskor a városközpontot mutatják be először, a Városházától kiindulva - mint a polgárok legfontosabb épületétől -, körbejárva a teret, majd elindulnak a sugárirányba futó utcákon. Ha újabb térhez ér, ismét körülfutják azt. A városi panoráma közben a képek mellett néhány fontos információhoz is hozzájuthat a szemlélődő, megtudhatja, hogy mikor épült, mi működött benne, mi áll a helyén ma a megjelenített utcarészletnek.- A régi képeslapok gyűjtőjét tisztelhetjük Önben, de milyen a ,,kapcsolata” a régi polgármesterekkel?- Gyűjtőmunkám során többször feljegyeztem, mikor ki volt a város első embere. Elkezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy hány polgármestere volt már Nyíregyházának. Eszébe jutott-e már valakinek, hogy mióta van egyáltalán polgármestere a városnak? Hát bizony én sem tudtam. Úgy gondoltam, bizonyára nagyon sok évet kell visszautazni a régmúltba, hogy valamilyen nyomot találjak. Ismét Jocó bácsihoz fordultam segítségért, s nem hiába. Rádöbbentem, hogy ez nem egy lehetetlen feladat, hiszen 1837-ben lett önkormányzata Nyíregyházának, ekkor kapta meg a privilégiumlevelet, tehát ettől kezdve lehetett polgármestere is. Kíváncsi voltam, készültek- e róluk porték, hogy nézhettek ki. Találkoztam némelyikük képével a helytörténeti könyvekben, és úgy gondoltam, méltó lenne számukra, ha a mostani kor polgárai is megismerkedhetnének velük. Korábban olvastam, hogy 1872-ben emeletet építettek a Városházára, és a díszterem átadásakor kiállították az addigi polgármesterek portréit. Tehát ezeknek valahol meg kell lenniük! Sikerült kilenc festményre rátalálni a múzeumban, igaz, eléggé lerobbant állapotban voltak. Res- tauráltattam a meglévő képeket a Szépművészeti Múzeumban, és a Városháza legforgalmasabb folyosóján kiállítottuk. Bencs László és fia, Bencs Kálmán fogadja a lépcsőn érkezőket a díszterem előtt. Gróf Károlyi Ferenc, Nyíregyháza megmen- tője - aki a fogyatkozó városba telepítette a tirpákokat, és így megmentette a kihalástól - a lépcsőfeljáróban kapott helyet, valamint megfestettük Fazekas János, a háború utáni első polgármester portréját is. Az 1783 előtti időkből hiányzik hét portré, több polgármesterei kép csak kis formátumban került a falra, s néhányuk nevét pedig réztábla őrzi. Nagy bánatom, hogy Inczédy Györgyről, Nyíregyháza első polgár- mesteréről hosszú kutatásom eredményeképpen sincs képünk.- A kutatómunka szenvedélyévé vált, gondolom, most is valami újabb ötlete van.- Az 1200-as évektől 1945-ig összegyűjtöttem a Nyíregyházán történi eseményeket. Rengeteg hibás, súlytalan adat van még benne. Ezt is odaadtam Jocó bácsinak, akitől kaptam is a fejemre, mert több logikai bukfencet talált- még benne. Ennek rendezgetésén dolgozom jelenleg, olvasmányos formában szeretném Nyíregyháza kronológiáját összeállítani. A polgármesterek port- réjainak gyűjteményéről eszembe jutott, hogy érdemes lenne kiadni egy olyan kötetet, amelyben a volt városvezetők képei mellett c rövid életrajzukat is olvas- | hatná a múlt iránt érdekig lődő. </> 3 Az első közmeghallga- 2 táson odajött hozzám egy “• idős bácsi, és azt mondta: „Felbermann úr, maga foglalkozik a városfejlesztéssel. Tudja-e, hol vannak az üvegszelvények?” Értetlenül álltam mérnök létemre, hiszen nem tudtam, mik azok az üvegszelvények. O elmondta, hogy a város térképeit legelőször üvegszelvényeken ábrázolták, s erről készítették utána másolatokat, kicsinyítéseket. AO-ás méretben készültek, s tizenkettőt meg is találtam belőlük, de ezek csak a város északi részét ábrázolják. A többi után még azóta is kutatok, muzeális értékűek, hiszen 1905-ből valók. Nagyon szeretem a térképeket, órákat el tudok rajtuk bogarászni. Rendezési terv nélkül őseink olyan szerencsésen alakították ki a városszerkezetet, hogy kisebb változtatásokkal ma is könnyen átlátható, használható.- A város története mellett saját családjának története is érdekli?- Megtaláltam nyugdíjas-éveim szórakozását saját családfám kutatásában. Nagyon foghíjasak az anyakönyvek, így nehéz tökéletességre törekedni. Teljesen magamtól, autodidakta módon kezdtem hozzá, eljutottam már addig, hogy a családom a Szabolcs megyei Gemzséről való. A régi birtokot is felkerestem. Az ott élők emlékeztek apámra, sőt még engem is ismertek az újságokból. A déd- nagyszüleim házához is ellátogattam. Egyetlen élő rokonamat megtaláltam Budapesten, de ő már magyarosította a nevét. Mivel hölgy az illető, így ott is kihal a nevünk. A kutásaim során kitaláltam egy olyan adatrögzítési módszert, amelyet a levéltárban is megirigyeltek.
