Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-19 / 116. szám
V.. Falujáró 1998. május 19., kedd Szabadságot kerestek Hivatalból turisztikai központ Sényő születéséhez egy kedves kis történet kötődik. A legenda szerint IV. Béla uralkodása idején, a tartárjárás alatt erdőkbe, hegyekbe menekültek az emberek, ki merre látott. Egy kis csapat a Nyírség valamely területén vert tanyát, de ott sem voltak biztonságban. Két erős legényt elküldték, nézzenek körül, hátha találnak jobb búvóhelyet. Több napi bolyongás után kiértek az erdőből, s egy nádas vidéken találták magukat. A tó mögött szép, kövér legelő zöldellett. Hamar csónakot faragtak, és eveztek a rét felé. Már majdnem kiértek a partra, amikor a fűben egy kis rókát pillantottak meg. A legények előkapták az íjat, de az állat eltűnt a szemük elől. Ekkor aranyló fény vette körül a rókát, kajánul kacagott feléjük, majd tovasuhant visszavisszanézve. A férfiak egyre keményebben eveztek, de egyre erősbödő bűzt éreztek, amit az ingoványos, hínárral benőtt nádas lehelt. Egy dombos helyen kiszálltak a csónakból, hogy megpihenjenek. Úgy döntöttek, ide hívják testvéreiket, hiszen dús a fű, tó van a közelben, itt szánthatnak, vethetnek, állatokat tarthatnak. Úgy gondolták, a kellemetlen szag miatt a tatárok is elkerülik ezt a vidéket. Megszerették ezt a helyet, elsokasodtak, s ha olykor belezsibbadtak is a bűz elviselésébe, beletörődtek sorsukba, hiszen szabadok voltak. A község nemrégiben tervezett címerében is benne van a róka, a falu születésének emlékére. Sényő neve személynévből ered, a települést csak a XIV. század elejétől említik. 1320-ban bukkant fel először az iratokban, különböző formában: Sémién, Synew, illetve Semew. A környék 1329-ben a Domokos család birtoka volt, majd a Sényő famíliáé. Később a Kállayak, majd a Zoltánok bírták. A megyeszékhely közelében fekvő településre egyre több fiatal házaspár költözik Nyíregyházáról. Sényő infrastruktúrája csaknem teljes, a szennyvízhálózat teljes kialakítása ad még tennivalót. Gáz-, telefon- és ivóvízhálózattal már néhány éve büszkélkedhetnek a falu lakói. Az elkövetkező években is felújításokra, fejlesztésekre készülnek a sényőiek. Lajsz Miklós polgármester elmondta, két pályázatot is készítettek a területfejlesztési alapok megszerzésére. Terveik között szerepel, hogy átalakítják azt a műemlék jellegű épületet, ahol az önkormányzati hivatal kapott helyet. A boltíves mennyezetű régi kúriában turisztikai központot rendeznének be, ott lenne helye három kétágyas szobának is. Az épület mögött sport- és teniszpálya található, autóval tíz-tizenöt percre van Sóstó, Nyíregyháza gyöngyszeme, ahol sok-sok látnivaló várja a turistákat. A polgármesteri hivatal a volt termelőszövetkezet épületébe költözik. A közmunkások máris az irodaház előtti kiskert rendbehozatalán dolgoznak. Sényő tagja az Első Nyírségi Fejlesztési Társaságnak, csakúgy, mint a megyeszékhelyet körülölelő többi tizenhárom település. A polgármester szerint hat évvel ezelőtt nagyon jó döntés volt a társaság megalakítása, hiszen manapság csak regionális társulások juthatnak támogatásokhoz. Meggyőződése, hogy a csoportosulás bármelyik tagja 1 Sóstó- 1 hegy o(d Sóstófürdő i i \ Nyírpazony, Nyírtura rNyírbogdány Sényő| Apagy —-o—r ,T . , Oros Nyíregyháza Napkor __1_______/ Ma gy ) Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Lázár Zsolt A sényői óvoda kiscsoportjába hármas és kettes ikrek is járnak. Mind az öt gyerek kisfiú. Óvónőjük, Csobánné Mikulás Edit szerint mindannyian különálló, egyedi személyiségek. Noha egyszerre születtek, tulajdonságaik különbözőek. Az óvodát hat éve építették, megfelel a gyerekek és a pedagógusok igényeinek, de játékokban, s egyéb eszközökben szegény az intézmény. A polgármester azzal vigasztalja az óvónőket, hogy a fejlesztések befejezése után már „csak” a fenntartásra, a működtetésre kell pénzt fordítani, s így játékra, tornaszerre is több jut majd. A nevelők pedagógiai programjukat a játékos tanulás elvei szerint építik fel, spontán módon, észrevétlenül, tevékenység közben szeretnék elsajátíttatni a gyerekekkel azokat az ismereteket, melyekre szükségük lehet. A közelmúltban adták át az idősek napközi othonának épületét, amely egy udvaron van az óvodával. A beruházás hatmillió forintba került. Az új létesítmény méltán vívta ki a falubeliek és a környék lakóinak elismerését. itíÚWHt csak egy lenne a sok között de egységesen fellépve sokkal több eredményt képese elérni. Az együttműködés másik előnye az, hogy meg tudják beszélni problémáikat melyekre együttesen sokka könnyebb megoldást találni íA „szabolcsi betegségi tő beruházásokat. A közel- munkanélküliség SényőreAx múltban egy vállalkozó az- jellemző. A kiépített inffastruk- zal kereste meg a polgármes- túra ellenére még csak néhán tért, hogy szívesen létrehoz- vállalkozó alapított céget na egy kisállatfarmot a tele- községben, noha a falu vezető pülésen. Ezzel a beruházásadókedvezményekkel is „ju- sál tizenöt-húsz ember jut- talmazzák” a munkahelyterem- hatna munkához Orvos és természetgyógyász Nemcsak fogszakorvos, hanem természetgyógyász is a sényői háziorvos. Eveken át Nagykállóban dolgozott fogorvosként, noha már évekkel ezelőtt megszerezte családi orvosi szakvizsgáját. A közelmúltban nyerte el a sényői önkormányzat pályázatát, s vállalta el az általános orvosi teendőket. A tervek szerint átalakítják a rendelő épületét, és egy új egészségügyi központot hoznak létre, amelyben egy fogorvosi részleget is kialakítanának.- Evek óta foglalkozom természetgyógyászattal - mondja Noszály János. - Az orvostudományi egyetemen a népi gyógymódokról, a gyógynövények használatáról tanultunk ugyan, de sajnos keveset, holott a magas szintű keleti, kínai gyógyászatokból sok mindent elsajátíthatnának a magyar orvosok. A hazai gyógyászat alacsony filozófiai szinten áll, a gyógyítás materialista szemléletű, csak a testtel foglalkozunk, holott a lélek rejtelmeit is ismerni kellene. Noha értek a természetes gyógymódokhoz, nekem háziorvosként az a feladatom, hogy a törvény szerinti módon gyógyítsam a pácienseket. A tudásom egyfajta pluszt ad a betegség feltárásához. Ennek ellenére kevés az orvos-természetgyógyász, pedig jó lenne, ha kollégáim igyekeznének megszerezni ezeket az ismereteket. A orvosok többsége nem kedveli a természetgyógyászokat, ennek több oka is van. Az orvosok féltik a munkájukat, ezért is szeretnék, ha csak ők foglalkozhatnának gyógyítással, pedig van olyan betegség, például a lábszárfekély, amely természetes úton jobban gyógyítható, mint orvosi kezelés által. Sajnos, az is igaz, hogy sok a sarlatán, aki csak mondja, hogy természetgyógyász, de nem tett, nem tanult semmit ezért. Az ilyen emberek lejáratják ezt a hivatást. Úgy vélem, jó ötlet volt a vizsgáztatás bevezetése ezen a területen, hiszen ezt a tevékenységet teljes felelősséggel csak az folytathatja, aki elegendő anatómiai ismerettel rendelkezik, ehhez pedig legalább középfokú egészségügyi ismeret megszerzésére is szükség van.
