Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

Politika

1998. május 4., hétfő

Tiszta vizet végre a pohárba!

Tüskés, de nyílt beszélgetés Torgyán Józseffel, az FKGP elnökével- Elnök Úr! Közelednek a választások, ilyenkor - ahogy szokás - kissé felforrósodik a levegő, megkezdődik a globális kacsareptetés és az elmaradhatatlan sárdobálás. Nyilván tisztában van vele, hogy Ön is közkedvelt célpont lehet. Éppen ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha feltennék egy pár kérdést abból a kényes „mondakörből”, ami Ön körül kering?- Ezt örömmel fogadnám, mert legalább így lehetőségem lenne azonnal válaszolni. Sok esetben a hallgatás és a mellébeszélés (nem is szólva a hát mögötti pusmogásról) ártalmasabb mételyezője az életnek, mint a nyers őszinteség. Szerintem az udvariatlanság nem kizárólag formai kategória, hanem sokkal inkább tartalmi kérdés... Nos? Hallgatom...- Elnök Úr! Azt beszélik, hogy azért kívánja az eddigi, a földre vonatkozó tulajdonjogi döntéseket felülvizsgáltatni, mert vissza akarja venni háromezer holdas családi birtokát, ami valahol Mátészalka térségében van...- Ez már nem is kacsa, hanem strucc! Esetleg a Holdon, ott lehetséges - nevet fel az elnök. - Háromezer hold?... Az én őseim jobbágysorban éltek, és a generációk hosszú sora kellett ahhoz, hogy keserves munkával, hangyaszorgalommal és rengeteg lemondással felküzdjék magukat a kisbirtokosok közé. Aztán eljött a „holdfogyatkozás” ideje. Drága szüleim, hogy taníttatni tudják a gyerekeket - így engem is -, el kellett hogy adják az utolsó egynéhány holdat is, ami még a birtokukban volt. Tehát a három az stimmel - három nulla nélkül -, de kérem, higgyék el nekem, hogy ezért a három holdacskáért nem akarok ringbe szállni, arról nem is beszélve, hogy jogtalan lenne, hiszen, amint mondottam, a szüleim szabályosan eladták, tehát mások jogos tulajdonába került. A földtulajdon kérdését illetőleg azonban valóban vannak olyan megoldatlan és zavaros problémák - hogy finoman fejezzem ki magam -, amelyek igenis orvoslást igényelnek! A földnek azokat az embereket kell eltartania, akik birtokolják, és nem holmi zsebszerződésekkel bíró spekulánsokat. A gazdákat kell olyan helyzetbe hozni, hogy képesek legyenek tisztességgel megélni. Meg kell teremteni a falvak és a mező- gazdasági területek saját - és nemcsak a zsíros hasznot leső - pénzintézeteit, hogy kerüljön a gazdáknak gépekre, műtrágyára, növényvédő szerekre, hogy a földet ne kelljen kizsigerelniük. Hogy jusson vetőmagra, és ne kelljen reszketni: vajon milyen lesz a termés?... Hogy a kamatok és a törlesztés ne vigye el a hasznot, hanem elviselhető mértékű legyen, és egyáltalán, érdemes legyen gürcölni a földeken. Hogy a felvásárlás rendszer, ne a csalók és a „lánckereskedelem” zsebét tömje, hanem „úgy éljen, hogy élni is hagyjon”! Hogy a magyar falu is végre a felemelkedés útjára lépjen, és újra érdemes legyen vidéken élni, családot alapítani. Hogy tisztessége és becsülete legyen megint a parasztságnak. Mert a magyar paraszt nem arra termett, hogy szemlesütve menjen szociális segélyért, hanem hogy büszkén, emelt fővel élvezze munkája gyümölcsét! Nem az „én” 1937-ben eladott egynéhány holdam itt a baj, hanem az, hogy akadnak olyanok, akik valóban ennyit síboltak össze, hogy nem jutott a földből élőknek. És ezt a Független Kisgazdapárt nem akarja, nem is fogja eltűrni és megengedni! Ennyit talán a háromezer holdról. Bár jó lenne, ha végül is megmondaná valaki, hol találom a nem létező földemet.

I- Elnök Úr! Igaz-e, hogy Ön több száz négyzetméte- I rés palotában lakik?- Persze, hogy igaz. És libériás inasaim vannak - pontosan tizenkettő!... Különben, a viccet félretéve, egy hatlakásos társasházban lévő öröklakásban lakom, amit még mint ügyvéd vásároltam meg több évtizedes jogi pályafutásom után. A lakás területe nyolcvan négyzetméter, és mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy fényűzően van berendezve. Pontosan akkora, hogy ünnepeken, amikor összejön a család, elférünk benne. Az, aki palotát építtetett magának, nem én vagyok, hanem valaki egészen más...- Kire céloz - elvégre van bőven választék?- Hiszen mindenki tudja! Nem újdonság...- Mit válaszol arra a vádra, hogy az FKGP székháza előtt talált bombát, illetve a lakhelyéül szolgáló társasházat ért merényletet egyesek a választási propaganda részének titulálják?- Azt, hogy aki ilyet állít, az elmekórtani eset. Magyarul, bolond! Kérem, tévedés ne essék! A lakásomat ért bombatámadásban használt robbanószerkezet nem valamiféle petárda volt. A robbanás ereje olyan volt, hogy a vas garázskapukat beszakította, karvastagságú szögvasakat hajlított

meg, és még a szemközti hegyoldalban is megrázta a házakat. Ha a bejárati ajtó mögött zárt tér lett volna, levegőbe röpítette volna a hatlakásos társasházat. Ha a székház előtti bomba működésbe jött volna, a szakértők szerint összedön- tötte volna a székház homlokzati részét, és a környéken legalább 300 méteren belül fejtette volna ki pusztító hatását!- Politikai ellenfelei azt állítják, hogy ígéreteinek nincs valós anyagi háttere, pontosabban, hogy tisztázatlanok azok a források, amelyekből elképzeléseit meg kívánja valósítani...- Akik ezt állítják, azoknak, úgy tűnik, kevés volt az a lassan két év, amikor programunkat és a kisgazda-utat könyv formájában kiadtuk, hogy azt elolvassák. Feltehetőleg így aztán nem is annyira az időhiány, hanem az akarat hiánya jelenti számukra a problémát. A magyar költségvetésben nagyon komoly tartalékok vannak. Csak a „szent tehenet” - a belső államadósságot - kellene egy kicsit megfejni! Évente ezermilliárdok vándorolnak a bankok zsebébe, és csodák csodájára, mégis néha konszolidációra szorulnak. Hát normális dolog ez? Normális pénzügyi rendszer az, ahol a pénz forgatásával több jövedelemre lehet szert tenni, mint a termeléssel? Nem. Nem normális rendszer. Az adóterhek csökkentése sem vízió, hanem realitás! Méghozzá egyszerűen azért, mert, ha az adókulcsok alacsonyabb mértékűek lennének, akkor mindenki befizetné őket, és jóval több lenne a bevétel. Ha ehhez még méltányosabb társadalombiztosítási járulékok kapcsolódnának, olyanok, amelyek nem gátjai, hanem logikus velejárói lennének a dolgozók alkalmazásának, akkor megszűnne a feketemunka, ami szintén újabb szja-bevétele- ket hozna. Tovább folytatva a gondolatot, ha az szja adókulcsai sem lennének ennyire szorongató jellegűek, megszűnne a jövedelemeltagadás. Az pedig, hogy mindebből szinte egyenesen a bűnözés csökkenése következne be, szintén világos... Az állami hivatali vízfejet is meg kellene csapolni. Semmi szükség nincs az ilyenfokú bürokráciára. Sokba kerül, bonyolítja az életet, és rontja az emberek közérzetét is. A pénzeket nem bonyolult központi apparátusoknak kell elosztania, és főleg nem a fővárosban, ott, ahol gyakorlatilag fogalmuk sincs a valós helyzetről. A támogatásoknak ott helyben kell megjelenniük, ahol felhasználásra kerülnek. így oda megy majd a pénz, ahova kell, és ellenőrizhető is a sorsa. Nem tűnik el a közvetítőcsatornák útvesztőiben. Egyszerűsíteni kell a segítségnyújtás, a támogatás kérelmezésének a rendszerét is! Hát miféle otromba dolog az, hogy ha egy parasztember hitelt vagy valamilyen program által beígért segélyt akar felvenni mondjuk egy traktor megvételéhez, akkor az orra alá nyomnak egy tizenhat oldalas kérdőívet, ahol „megtérülési rátákat” követelnek rajta, meg „futamidő-számításokat”? Az egész papírkötegből szinte egyetlen szót sem ért... Na persze rögtön ajánlanak is neki valakit, aki kitölti a papírhalmazl a kért összeg - mondjuk - öt-tíz százalékáért! Ezeket a szolgáltatásokat egy nonprofit szervezetnek kellene ellátnia - mondjuk a falu bankjának. Volt régen egy bizonyos Hangya Szövetkezet. Termeltetett, felvásárolt, hitelezett, árusított, koordinált. Erre

volna szüksége a gazdáknak, és az segítene nekik az adminisztráció útvesztőiben is. Nos, minek részletezzem tovább? Ismétlem: a költségvetésben hatalmas tartalékok vannak, csak ésszerűen át kellene csoportosítani a pénzeket. Minden ígéretünknek és bejelentett változtatásunknak többszörösen is megvan a fedezete, de ezt a kormánypártok soha nem fogják beismerni, hiszen a jelenlegi káosz nekik köszönhető, és persze, hogy védik a mundér becsületét!

I- Elnök Úr! A baloldali és a liberális pártok az Ön I politikáját szociális demagógiával vádolják...- Először is le kell szögeznem, hogy a Független Kisgazdapárt és jogelődjei sohasem voltak a nagytőke pártfogói. Mi mindig is a kisgazdák, a polgárok - magyarán az egyszerű emberek - szószólói voltunk. Amit ők szociális demagógiának neveznek, az nem más, mint a politikánk lényege, és elég szomorú, hogy ezt pontosan egy baloldai párt szajkózza. Persze nem csoda, hiszen az MSZP olyan messze áll a baloldaliságtól, mint Makó Jeruzsálemtől... A nagytőke talpnyalói. így aztán pontosan ők a demagógok, amikor önmagukat szemérmetlenül baloldalinak, sőt szociáldemokratának merik nevezni. Milyen jogon és milyen alapon nevezik ki a kisgazdákat jobboldalinak?! Tán az jobboldali- ságot jelent, hogy a népnek tisztes életet, kenyeret, fedelet akarunk biztosítani? És munkát! Vagy talán az is jobbolda- liság, hogy a középosztály anyagi lezüllesztését sem kívánjuk tétlenül szemlélni? Jobban teszik tehát, akik ilyesmivel vádolnak minket, ha előbb körbetekintenek a romokon, amiket okoztak. Vagy talán azért neveznek minket jobboldalinak, mert nem istenítjük a nagy össznépi hamburger- kultúrát, hogy nem értünk egyet az ifjúság elbutításával a „jó itt enni, jó itt lenni” és az ehhez hasonló szlogenekkel? Mitől jó lenni egy gyorsbüfében? A magyar hagyományok és a magyar kultúra pedig haláltusáját vívja. Az irodalom, a színházak, a múzeumok - mint megannyi szegényház. Sok helyütt fűtésre sem telik. A világ leghatékonyabb és legjobb eredményeket felmutató iskolarendszerére rákénysze- rítenek egy olyan idegen modellt, amelyik már rég bizonyította alkalmatlan voltát! Attól vagyunk demagógok, mert magyarok akarunk maradni? Ez nem jelenti azt, hogy mi szembe akarunk szállni a világ trendjével, de azt igenis, hogy csak az integrációt fogadjuk el, az asszimilációt pedig kategorikusan elutasítjuk. A célunk egy olyan polgári és kisgazda Magyarország, amelyik Európa szerves része, egyenjogú társ, és nem cselédnemzet!- Elnök Úr! Sok helyütt hallani, hogy a régi kommunisták félnek Öntől és az FKGP-tői, mert úgy vélik, hogy a párt hatalomra jutása esetén leszámolások következnének...- Ez egyrészt ostobaság, másrészt pedig a régi vezetők által sugallt mumus! Az tény, hogy néhány gyanúsan meg- tollasodott hajdani országos vezetőnek a körmére néznénk. Az egyszerű hajdani párttagok mindenképpen (de a helyi vezetők is többnyire) tisztességes, becsületes emberek. Semmi bajunk velük. Sőt! Síkraszállunk az ő érdekeikért is, hiszen pontosan annak a rétegnek, társadalmi osztálynak a tagjai, akik a legnagyobb segítségre szorulnak. Nem teszünk különbséget. Az is történelmi tény, hogy Rákosiék szalámitaktikája folytán az akkori Kisgazdapárt egy részét a kommunista pártba való beolvadásra kényszerítették. Kérem, higgyék el nekem, senki sem ment be önként és dalolva! Ezek az emberek - és nyilvánvalóan a fiaik is - a lelkűkben kisgazdák maradtak, hiába lett a tagkönyvük színe vörös. Pontosan ez a réteg maradt tisztességes a kommunista párton belül is! Gondoljunk csak a forradalomra... Ugyan mi jogon fordítanánk mi most hátat nekik? Hiszen hozzánk, közénk tartoztak! Nem, nem. A félelem tökéletesen alaptalan. Inkább azoktól kellene az egyszerű hajdani párttagoknak tartaniuk, akik - íme - kimutatták a foguk fehérjét, és bebizonyították, hogy baloldaliságuk merő hazugság, mert szélsőségesen jobboldali politikát folytatnak. Azoktól, akik eltűrik a munkanélküliséget, az éhbért és a köznyomort, miközben a bankok zsebét tömik. Na meg a magukét... A régi kommunistákkal éppen a mai nomenklatúra számolt le, nem mi, kisgazdák, akik a kiegyenlítődés, a szociális biztonság és az emberi méltóság hitvallói vagyunk. Azoknak persze, akik régi, magas bársonyszékükből kilépvén elprivatizálták az ország vagyonát, a korrupt főelvtársaknak van mitől tartaniuk, hál persze, hogy velünk riogatják az embereket, mert tudják, hogy a bukszájuk veszélybe kerül, ha rajtunk múlik... De a „vérüket” nekik sem követeljük. Csak az ország szétlopkodott vagyonát! És azt hiszem, ez a szándék találkozik azokéval az egyszerű és tisztességes emberekkel is, akik hajdan piros tagkönyvet hordtak.

(X)