Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-15 / 113. szám
Kultúra 1998. május 15., péntek U iJM^v Angelika és Szidonisz Filléres holmiból művészeti médium si*0 Szabó Katalin B. B. (Új Kelet) ________ A l elkes csapat félévente új bemutatóval áll közönsége, iskolájuk, és meghívásra más oktatási intézmények diákjai elé. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulóiból álló, egymás között csak „Sínkörnek” nevezett társulat a néhány hónappal ezelőtt előadott Bessenyei-mű, A filozófus után júniusban két Karinthy-darabbal lép színpadra, a Visszakérem az iskolapénzt cíművel és a Kolumbusz tojásával. A színkör két tagja beszél arról, mit jelent számukra a színjátszás, az irodalom, a „Sínkör”. Szabó Katalin: - Főként a humán tantárgyak, a történelem és a magyar érdekelnek. Hobbijaim a színjátszás és a zenehallgatás. Ebben a tanévben kerültem a Kossuth Gimnáziumba, ahová szívesen járok, hiszen alapjaiban más szellemben tanítanak, mint abban az iskolában, ahonnan érkeztem. Figyelnek rám, esetleges magánéleti problémáimra, s ebben még többet segít a színkör közössége, ahol mindenki ismeri a többiek gondjait, és megpróbálunk egymásnak segíteni. Ha szomorú vagyok, a színkör hangulata elmulasztja bánatomat. Szeretem a verseket, leginkább a komolyabb témájúakat. Nyugtatnak. Indultam azon a nemrégiben megrendezett szavalóversenyen, melyen a város kollégiumainak diákjai mérték össze tehetségüket. Második lettem Dzsida Jenő Immáron ötvenhárom napja című költeményével. Korábban úgy gondoltam, megpróbálkozom a Színművészeti Főiskolával, de lemondtam róla. Nagyon nehéz bejutni, ezért a történelem irányában tanulok majd tovább, talán történelemtanár leszek. A filozófusban Angelikát játszottam, akinek jellemét könnyen meg tudtam formálni, mert illett rám, most a Visszakérem az iskolapénzt című darabban éppen történelemtanárt játszom. Ez néhány mondatos szerep, szinte jellegtelen, jelentéktelen tanárt alakítok, mivel a színkörben egy főszerep után mondhatni törvényszerűen mellékszerep következik. így senkit sem skatulyáznak be. A filozófus után ez a bohókás darab levezetés, remek lehetőség arra, hogy gyakoroljunk. Az igazi nagy munka Madách Az ember tragédiája lesz a jövő félévben. Én játszom Évát. Egyelőre nem tudom elképzelni, milyen lehetett az első nő... Haraszti Agnes: — Pontosan nem emlékszem, mikor kezdődött sajátos kapcsolatom a versekkel. Körülbelül három éve kezdtem írni, a hangvételem általában cinikus, ironikus, sokszor gúnyos. A költeményeim álarcot vonnak elém, mely alatt elrejthetem az érzelmeket. Csupán azok érthetik meg a verseimet, akik igazán ismernek. Ha nem járnék a színkörbe, akkor mindez elvész. Itt tanultam meg igazán odafigyelni másokra. Legjobban önmagamat tanultam meg megérteni. A filozófusban Szidoniszt formáltam meg, a Visszakérem az iskolapénzt című előadásban földrajztanár leszek. Az ember tragédiájában még nem osztottak rám szerepet, de én azt sem bánom, ha nem játszom benne. Az a legfontosabb, hogy ott legyek köztük. A tizenkét éves húgom is mindig részt vesz a próbákon, pedig még nem szerepelhet. „Fő- segédrendező”. A feladata most az lesz, hogy üljön a színpadon, és bólogasson. Nagyon lelkesen csinálja. Bátori színjátszótábor Új Kelet-információ A nyírbátori Talán Teátrum meghirdeti a VI. Bátori Országos Színjátszó Tábort középiskolások, főiskolások, egyetemisták, drámapedagógusok, más pedagógusok és mindenki számára, aki szereti a színházat vagy egyszerűen csak kommunikációs készségét akarja fejleszteni. A jelentkezőkre nyolc izgalmas nap és éjszaka vár a művészetek nagy találkozásának csomópontjában. Hogy mi mindennel foglalkoznak majd a táborlakók? Álljon itt ízelítőül néhány program: beszéd- technika, színészmesterség, színpadi mozgás, tánc, táncház, néptáncbemutató, rockkoncert, középkori est, tábori gála, blues-fesztivál, Szárnyas Sárkány Utcaszínházi Fesztivál. A legtehetségesebb táborozok Talán Teátrum-tagságot nyerhetnek. Június 28-átóI július 6-áig Nyírbátorban és Máriapócson működik majd a tábor, melyet Buzogány Béla színművész vezet. Az érdeklődők május 31-éig jelentkezhetnek. Részletes információt Szabó Szilviától kaphatnak a 42/385- 533-as telefonszámon hétköznap 12 és 16 óra között. Babus Andrea (Új Kelet) Amennyiben a művészetben szó esik a papírról, első hallásra az emberek többsége annak „műalkotás-hordozó” szerepére gondol. A papírt hosszú időn át filléres holminak tekintették, aztán fokozatosan, szinte észrevétlenül felértékelődött. Talán az okozta a változást, hogy megrendült a műanyagokba vetett hit. A papír évszázadokon át az alapanyag funkcióját töltötte be, mint médium viszonylag új a művészet eszköztárában. A papír azért különösen megfelelő a művészi kifejezésre, mert asszociációkat sugalmaz, s fantasztikus lehetőségeket rejt az anyag műalkotássá alakításának területén. A hetvenes évek végén rendezték Amerikában az első, papírral kapcsolatos kiállításokat. A nyolcvanas években mindez már nemzetközivé szélesedett, s létrejöttek a Nemzetközi Papírkészítők és Papírművészek szervezetei. A kilencvenes évtizedben csodálatos karriert futott be ez az évszázados anyag, passzív műhordozóból immár médiummá vált. Három esztendeje megalakult a Magyar Papírművészeti Társaság, és hazánkban is fórumot kaptak a papírral foglalkozó művészek arra, hogy bemutassák alkotásaikat. A csoportosulás célja megismertetni és elismertetni e művészeti ágat, s felkutatni a fejlődéshez szükséges lehetőségeket, kiállításokat szervezni belföldön és külföldön egyaránt. A papír rugalmas, erős, természetes rostokból készül, létrehozása mind a készítőre, mind a környezetre minimális kockázatot jelent. Az előállítás módjában és az anyagban óriási a kínálat, s mindegyik választás sajátos jellemzőket, egyedi vizuális hatásokat eredményez. A papírkészítés során eredetileg a vízzel oldott rostokat szitára merítik, majd megszárítják, azonban a puha, folyékony papírmassza, vagy a vízben áztatott, megpuhított papiros tömegalakításra, formaképzésre is kiválóan alkalmas. A papír kiléphet a térbe domborműként, alkothat különleges felületet, létrejöhet rétegződésként, formálhat tömör és üreges testet, megjelenhet vázként, szerkezetként, struktúraként, de lehet súlyosan tömegszerű vagy légiesen könnyed is. Érzékenyen őrzi a kéz nyomát, a természetesség jellegét, a megmunkálás személyes és megismételhetetlen emlékét. Szokatlan anyagokkal könnyedén kombinálható. Egy papírművészeti kiállítás gazdag a változatokban, a nehéz, kő- vagy fémszerű kifejezésektől a fátyolkönnyűig, a kétdimenzióstól a háromdimenziósig minden megtalálható. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke így köszöntötte az 1992- ben Budapesten megrendezett első nemzetközi papírművészeti kiállítást: „Köszöntöm a papírt mint barátomat és ellenfelemet, aki tisztaságával vonz és munkára kényszerít, aki szinte már második lelkiismeretem, aki hajcsárként kínoz, de aki megosztja magányomat és menedéket ad. Köszöntöm a papírt, aki kiszolgál, de kiszolgáltat is, hogy aztán ismét megvédjen a kiszolgáltatottság ellenében. És köszöntöm a papír művészeit is. E kiállítás tárgyai arról győzhetnek meg bennünket, hogy a papír az ember szellemiségétől és alkotó tehetségétől képes élő anyaggá válni, szolgálni mindazt, amit közönségesen csak papírművészetnek szokás nevezni.” A Magyar Papírművészeti Társaság egyelőre egyedüli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagja Nagy Lajos Imre szobrászművész, aki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének vezetője.- Mészáros Géza festőművész évtizedek óta kísérletezik papírral. Aktív alkotóként megszervezett egy papírművészeti kiállítást, mely Budapesten négy múzeumot töltött meg. Én úgy kezdtem foglalkozni a papírművészettel, hogy olvastam ennek a kiállításnak a felhívását. Szabó László grafikusművész a kilencvenes években hozott egy zsák papírport, ami sokáig itt állt a tanszék egyik szobájában. Dolgozni kezdtem vele. A papír különböző módon közelíthető meg, nagyon hosszú idő és elmélyült munka kellene ahhoz, hogy minden csínját-bínját megismerhessük. A Magyar Papírművészeti Társaság tagjaiban csupán az a közös, hogy mindannyian úgy foglalkozunk a papírral, mint médiummal, a műalkotás szerves részével, kifejezőeszközével. A jelenleg negyven tagú társaság festőkből, szobrászokból, grafikusokból áll. A nyíregyházi Városi Galériában egyébként ma nyílik meg a társaság kiállítása. Az alkotások tartósságát nézve, a papír nem kényesebb, mint a többi anyag, hiszen régészeti leletek bizonyítják, évszázadokon át is megmaradhat. Ugyanakkor hozzátartozik, hogy sérülékeny anyaggal bánunk, erre figyelni kell a megmunkálásnál. Úgy tűnik, a papírt könnyű munkálni, viszont nehéz megismerni a titkait. Sokkal változatosabb és gazdagabb kifejezési mód, mint például a kő vagy a bronz. A rajz tanszéken néhány éve indítottuk be a vizuális kommunikáció szakot, melynek egyik félévében kézművesgyakorlattal foglalkozunk. Ezen megismerkedhetnek a hallgatók a papírművészettel.
