Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-12 / 110. szám
Labdarúgás 1998. május 12., kedd Mit ér a bajnoki cím? NB II Keleti csoport, 26. forduló Amíg más napozni, fürödni ment vasárnap a Tisza partjára, addig a demecseri „aranylábúak” a tiszafüredi katlanban izzadtak. Két hete a Nyírbátort is megtréfélták a fürediek, ezúttal a Demecsertől szereztek egy értékes pontot. Barczi Róbert (Új Kelet)- Nagyon meleg volt, ráadásul rögtön az elején egy tizenegyesből vezetési szereztek a hazaiak - tekintett vissza a derbire Fáky László, az éllovas Kinizsi első embere. - Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy jól játszottak a vendéglátók, s bebizonyosodott: nincs előre lefutott mérkőzés. A hajrában még emberhátrányba is kerültünk, s ezek után nehezen, tudtunk egyenlíteni. Végül is a körülmények nem voltak a legideálisabbak, ezért ez a döntetlen még belefért. Szerencsére a Soroksár botlása miatt még növeltük is az előnyünket.- Úgy tűnik, egyre közelebb kerülnek a hőn áhított célhoz...- Igen, de mégis keserű a szám íze. Sajnos az MLSZ- ben történt változások a kiscsapatoknál nem nagyon érezhetők, amit leginkább a Nyírbátor régóta húzódó ügye bizonyít. Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy még nincs meg a következő bajnoki év versenykiírása. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mit is ér valójában a bajnoki cím, fogalmunk sincs arról, miként készüljünk az őszi szezonra. Mindezek egyelőre nem a foci felemelkedését szolgálják.- A csapat előtt azonban újabb nehéz feladat áll. Mit vár a Nyírbátor elleni megyei rangadótól?- Tudjuk, hogy ezek a meccsek általában háromesélyesek, de ettől függetlenül sziporkázó játékot, és győzelmet várok a fiúktól. Bízok benne, hogy sikerül az élen végeznünk, és az ország még jobban megismeri a 4800 lelket számláló településünket. Nem csiribiri, cserebere „Elállították” az órájukat a nyírbátoriak! Persze, az időeltolódásban „ludasak” a kalocsaiak is... Pont hatvan percet járt körbe a nagymutató a vekkeren, amikor felébredtek, feléledtek a vert helyzetből, Csipkerózsika-álmukból a Baracsi-bocsok, összekapták magukat, és egy hármast hintettek Ivánéknak. Vigasz gyanánt csak annyit mondhattak a legyőzötteknek: bocs’... Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) ______________ A korántsem csiribiri- győzelem (utóbb Tiszafüreden és Kazincbarcikán is betlizett a bátori brigád, tehát igencsak éhezték a sikert) kiváltója a cserebere volt. A deffenzív első félidő után - Balogh I. találatával a Kalocsa „húzott” - aktívabb játékra kellett serkenteni néhány játékost, érthetően türelmetlenkedtek a drukkerek is. Bar ácsi János Gubányi helyett Erdeit küldte be az új játékrészre, később Lengyel- Szabó, majd Tóth A.-Ko- vács I. váltást eszközölt a tréner. A vérfrissítés hasznát tények igazolják: Erdei két szögletéből előbb Márton, utána Kovács I. alkotott „dugót”, Szabó szintén színt vitt a játékba. A hárompontos zsákmányt Balogh Z. utolsó percben produkált szabadrúgásgólja tette teljessé.- Egy félidőnyi előnyt adtunk ellenfelünknek. Nyerő húzásoknak bizonyultak a cserék, hiszen alapvetően más felfogásban játszott az együttes a térfélcserét követően. Egyszerűen hibázásra kényszerítettük a kalocsaiakat. Ugyanakkor el kell ismerni: izzadságszagú volt a győzelem - zanzásította a vasárnapi bajnokit Jano- vics János szakosztályvezető. Tuskáék értékes zsákmánya NB I, ifjúságiak Új Kelet-információ Haladás-Milos„A”- Nyíregyházi Sí „A” 4-2 (2-1) NYSI „A”: Polgári-Varga, Laskai M., Babják - Lakatos I., Szenes, Kiss (Asztalos), Sándor, Gégény - Szé- csi, Imre (Kosztyu). Edző: Gáspár László. Gólszerző: Lakatos I., Kosztyu. Jók: Sándor, Szenes, Babják. Gáspár László: - Megérdemelt a hazai győzelem, mivel három megfelelő teljesítmény kevés a jó eredmény eléréséhez. Haladás-Milos „B”- Nyíregyházi Sí „B” 0-0 NYSI „B”: Tuska - Bodnár, Petró, Tóth - Lakatos T., Karaffa, Laskai A. (Cséke), Tamás, Reznek - Hengsper- ger, Czvik (Batár). Edző: Barczi Róbert. Jók: Tuska (a mezőny legjobbja), Petró, Hengsperger. Barczi Róbert: - Végre ismét küzdött, akart a csapat, és így a nyolc hiányzó játékosomat is pótolni tudtuk. Azt beszéli már az egész város.«« NB I B, 34. forduló Egyszer, egy szép napon vendégek érkeztek Nyíregyházára. Illedelmesen köszöntek, majd átöltöztek. Fehér gúnyát öltöttek, hónuk alá labdát vettek. Mert futballozni készültek. Ahogy azt szokták, bemelegítettek. Sejtették, mi vár rájuk, hisz előttük tizenöt együttes húzta a rövidebbet. Aztán ők is prédául estek. Három gólt kaptak, mire kicsit dörmögtek (csak úgy, megszokásból), és csendben hazamentek. A kecskemétiektől - merthogy róluk szólt a történet - ennyi tellett. A Sóstói úton pedig (sokadszor) ünnepeltek. Koncz Tibor (Új Kelet) A csapat, amely - ez nem mese - lassan célba ér. Az út a végéhez közelít, s már látszik a felirat: profiliga. Oda tart tehát az NYFC. Amúgy nem könnyű előre haladni, ám a Kecskemét nem tudott keresztbe tenni a Szpa- rinak. Nyugis meccsnek hatott, a kánikulában leginkább a napszúrástól félhetett Őze Tibor.- Nem volt ez olyan egyszerű, mint ahogy az esetleg kintről tűnt - nyilatkozta az edző. - Ugyanakkor azt hiszem, mindvégig mi irányítottuk a mérkőzést, ha visszagondolok, a Kecskemétnek talán nem is volt komoly gólszerzési lehetősége. Egyébiránt a trénernek két kívánalma is teljesült. A játékosoktól győzelmet, a közönségtől tömeges felsorakozást kért.- Nagyon örülök, hogy sokan kijöttek a mérkőzésre, küI lön köszönöm azt a fantasztikus lelkesedést, amellyel buzdítják a csapatot. Felemelő érzés ilyen közönség előtt játszani. Újra szeretném kérni, hogy - mivel még két hazai meccs hátravan - továbbra is segítsenek bennünket, és legyenek minél többen a lelátón. A szurkolók jelenléte ugyanis rendkívül ösztönzően hat a srácokra, pluszenergiát jelent a támogatásuk. Azt beszéli már az egész város, hogy... Őze Tibor még mindig hallgat arról, amit mások széltében-hosszában regélnek. Az edző számára továbbra is tabu téma a feljutás. Persze benne is motoszkál egy érzés...- A labdarúgás attól szép, hogy számtalan meglepetést tartogat. Példa rá a mostani forduló... Az viszont tény: a mi kezünkben van a döntés, amit én mindig szerettem. Soha nem szerettem azt, ha más segítségére kell várni, illetve azt lesni, milyen eredményeket „hoznak össze” a riválisok. Tudom, hogy a fiúk mindent megtesznek a sikerért, s egy percig nem lazítanak. Mindazonáltal elérhető közelségbe került az, amit az egész város, a megye és persze mi is: kollegáim, a vezetők és a csapat remélünk. Lenni, vagy nem lenni? Szatke Zoltán vasárnap újra betalált. A középhátvéd immáron kilenc „dugót” jegyez. Ki hitte volna? Talán ő maga sem. Ha ilyen ütemben „termel”, komoly veszélybe kerül Milos Janies házi gólkirályi címe. A légiósnak már csak két „fa” az előnye...- Egyáltalán nem jut eszembe arra gondolni, hogy házi gólkirály leszek-e vagy sem- szögezte le Szatke Zoltán.- Annyira nem, hogy a tavaszi szezon kezdete előtt azt mondtam: annak örülnék a legjobban, ha Kirchmayer és Janics harminc-harminc góllal nyerne. Ez ugyanis azt jelentené, hogy biztosítva lenne a hőn áhított feljutás... f A feljutás enélkül is megvalósulhat. Hisz már csak egy apró lépés hibádzik...- Őze Tibor rendszerint felhívja a figyelmünket: nekünk nem több meccsre kell készülni, mindig csak a következőre. Most is csupán a Kecskemét elleni mérkőzésre koncentráltunk, persze hazudnék, ha azt mondanám: nem érdekelt bennünket, hogy közben miként végeznek a vetélytár- sak. Volt egy olyan érzésem, hogy a Vasvári nem fog kikapni a III. Kerülettől, hál’ istennek még ezt is túlteljesítették, ami természetesen a mi malmunkra hajtotta a vizet. Szikszaiék meglecktézették a Kerületet Vasárnap este a III. Kerület otthonában lépett pályára az ICN Alkaloida SE Tiszavasvári NB I B-s labdarúgó- csapata, és nem várt 2-1-es győzelmet aratott. A győzelem értékét növeli, hogy a Vasvárinak hátrányból sikerült a maga javára fordítani az eredményt. Bohács Sándort két találata dicséri. Száraz Attila (Új Kelet)- Nagyon örülünk a győzelemnek, hiszen a bajnokaspiráns otthonában sikerült bizonyítanunk - mondta hétfő délelőtt fáradt-elégedetten hangon Szikszói Lajos, a Tiszavasvári mestere. - Azt gondolom - és erre számítottunk is -, a III. Kerület lenézett bennünket. A győzelmi esélyeinknek természetesen volt alapja, hiszen az utóbbi hat mérkőzésből ötöt megnyertek, és a második helyen vannak a tabellán. Ezúttal labdarúgóink nem küzdöttek kishitűséggel. Igyekeztek pontosan végrehajtani az előre megbeszélteket. Az első félidőben rendkívül fegyelmezetten, harcosan akadályoztuk meg, hogy a III. Kerület otthoni kedvenc játékát nyújtsa. Ahogy teltek a percek, és nem tudtak gólt szerezni az erős őrizetben a vendégtámadók, úgy lettek egyre idegesebbek, egyre jobban jobban elbizonytalanodtak.- Mire gondolt, amikor előnyhöz jutott a Kerület? Annyira bízott a sikerükben, hogy a két csatárát lecserélve, újabb kettőnek adott bizalmat? Más edzők ilyen helyzetben védőt hoznak be, hogyha egyszer már hátrányba kerültek, akkor elkerüljék a nagyobb arányú vereséget...- Nem érett a ül. Kerület gólja. Találatukat figyelmetlenségünkből szerezték. A második játékrészben addig azt játszottuk, amit korábban, semmi jel nem mutatott arra, hogy hátrányba kerülünk. A gólra lépni kellett. A játék képe alapján úgy éreztem, van esélyünk a döntetlenre, ennek a kiharcolásához pedig erélyesebben játszó támadókra volt szükség. Láttam a ül. Kerületen, hogy fárad, ezért is gondoltam Balogh -és Erdei behozatalára. Mint kiderült, szerencsés kézzel cseréltem, hiszen Baloghnak döntő szerepe volt a győzelmünkben. Öt perc alatt tulajdonképpen eldöntötte a találkozót. Beállása után pár perccel bátran tört be a 16-osra, amikor felvágták, senki nem vitatta a büntető jogosságát. Aztán három perccel később szép labdával, jó ütemben ugratta ki Bohácsot. Bohács érdemeit sem szeretném kisebbíteni, Sanyi okosan lőtte a büntetőt. Pedig ősszel hazai pályán ugyanilyen szituációban kihagyta. Nem ijedt tehát meg. Aztán három perc múlva - Balogh átadása után klasszis módon csalta, hidegvérrel cselezte ki Lippai kapust, és szerezte meg a győztes találatunkat. Feledhetetlen este volt... A csapatból mindenki igyekezett hozzátenni a sikerhez. — Tizennegyedik a csapat. Nagyon szépen menetel a tavasszal. Az őszi böjt után van ok örömre a szurkolóknak bőven...- Lassan odaérünk, ahová a tavaszi sorozat előtt álmodtuk. Szerencsés a helyzetünk, jelentős hátrányból befogtuk Pak- sot és Kecskemétet. Sikerült elmozdulnunk az „üres” térből. Hét végén újabb nehéz mérkőzés előtt állunk, hiszen a negyedik helyzett Matáv Sopron jön Vasváriba. Igyekszünk mindent megtenni, hogy minél több örömet szerezzünk a szurkolóinknak, hogy ez mire lesz elég, majd vasárnap kiderül. mm Örömmámor Torinóban, harag Milánóban MTI ____________________ To rinóban mintegy 50 ezer ember ünnepelt az utcákon hétfőn hajnalig annak örömére, hogy a Juventus 100. születésnapján megszerezte 25. bajnoki címét. A „szomszédvárban”, Milánóban viszont a harag uralkodott: a San Siro-sta- dionban 40 ezer szurkoló fordított szó szerint hátat az idén alaposan leszerepelt Milánnak. A Juventus mennybemenetele csak azért maradt el, mert a mostani bajnokságot minden bizonnyal a viták idényének könyvelik majd el az olasz labdarúgás történetében. Ritkán fordul elő, hogy egy labdarúgó-mérkőzés folytatására a parlamentben kerüljön sor. Most ez történt: április végén az olasz honatyák majdnem ölre mentek a képviselőházban, mert a bajnoki cím szempontjából sorsdöntő Juve-Inter találkozón a bíró nem adott meg egy büntetőt az Inter javára Ronaldo nyilvánvaló buktatásáért. Talán nem került volna a parlament elé az eset, ha ez lett volna az első kétes - egyébként pedig minden esetben a Juventusnak kedvező - bírói ítélet. Tavaly novemberben az Udinese elleni találkozón (1 -1 -es állásnál) csak a bíró nem látta, hogy szabályosan a Juventus kapujába került a labda. Ugyanez fordult elő idén áprilisban az Empoli elleni mérkőzésen, s így a Juventus nyert 1-0-ra. Februárban a Róma tapasztalhatta, hogy a Juventus büntetőterületén belül a bírók soha nem látnak szabálytalanságot. A torinói fehér-feketék vezetői természetesen nemes felháborodással utasítottak el minden vádat. A tulajdonos FIAT idős tiszteletbeli elnöke, Gianni Agnelli a vasárnapi győzelem után úgy nyilatkozott: a csapat igazán megérdemelte a 25. bajnoki címet. Marcello Lippi, aki negyedik éve vezeti sikerről sikerre a Juventust, annyit elismert: ez az első hely született a legtöbb szenvedés árán. M nt?:i m ii Kct«]ii« j,
