Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-12 / 110. szám
Falujáró 1998. május 12., kedd A nehézségek ellenére is Szabó Zoltán (Új Kelet) Nyíregyházától bő egyórányi autóútra, a magyar-román államhatártól öt kilométerre található Omboly, az ötszáz lelkes kisközség. Falujáró sorozatunkkal nemrégiben ide látogattunk el, hogy megismerjük és bemutathassuk az ömbölyiek mindennapjait, életét. Utunk Nyíregyházáról Nyírbátoron, Piricsén, majd Nyírbélteken vezetett keresztül. Omboly határába érve lenyűgözött bennünket a táj érintetlen szépsége, ami éles ellentétben áll a lerobbant termelőszövetkezeti telep látványával. Talán az illetékesek odahathatnának, hogy az ilyen torzókat minél előbb teljesen felszámolják, vagy valamilyen értelmes célra hasznosítsák. A lakóházak szeUősen, az egykori majorbeli építkezési szokásnak megfelelően helyezkednek el, nyugalmat árasztva. A krónikák már 1289-ben említenek egy Omboly nevű települést, amely a Kaplony nembeli Endes birtoka volt. A XVI. század első felében elpusztul, és a nevet csak 1947- ben elevenítették fel az Országos Községi Törzskönyvbi- zottság javaslata alapján, amikor a Nyírpilishez tartozó Zsuzsánnamajor önálló községgé alakult. A határában elterülő Kisömbölynek az 1950-es években még 123 lakosa volt, mára már csak két család lakja a tudatos elsorvasztás következményeként. A kedves kis falu 1973-ig önálló községként adott otthont lakóinak, majd Nyírbéltek társközsége lett egészen a rendszerváltásig, és napjainkban is körjegyzőségben állnak vele. Már 25 éve Első utunk a falu polgármesteréhez, Vékony Sándorhoz vezetett, aki már 25 éve foglalkozik a település ügyesbajos dolgaival. A legnagyobb problémának azt tekinti, hogy a képviselők is csak a választások közelében érdeklődnek utánuk, de addig egy Ömböly o—í Encsencs Nyírbéltek ft szalmaszálat sem tesznek értük keresztbe, nem tudja, ki segíthetne igazán.-Településünkönálló léte alatt álmos, fejlődésképtelen képet mutatott, se egy méter járda, se egy méter belvízelvezető árok nem épült. Csak azért nem sajnálom hosszú munkámat, mert eredményeit még az ükunokán is láthatja majd. Az összes közműfejlesztést társközségként tudtuk megvalósítani, például a járdákat a lakosság összefogásának eredményeként építettük. Ha a pénzügyi lehetőségeink egy évben csak 10 méter út elkészítését tették lehetővé, akkor annyit építettünk. Megyénket járva gyakran tapasztaljuk a kisközségek teljes ellehetetlenülését, sorra zárnak be az óvodák, iskolák. Ombolyon a polgármester elmondása szerint már több mint hét éve egyetlen fillért sem kell a szülőknek kicsinyeik után fizetni az óvodáért és az ottani étkeztetésért. Az öregeknek is csak a. nyersanyag költségét kell térítésként befizetniük, míg a rezsiköltségeket az ön- kormányzat vállalja magára. Jelenleg 108 gyermek után fizetik a gyermekvédelmi támogatást, amellett a füzetcsomagot és a tankönyveket is megvásárolják részükre, és minden évben december hatodikén Mikulás-csomagot is kapnak. Tavaly a település költségvetése 19 millió forint volt, de annál lényegesen többet (34 millió forintot) használtak fel. A különbözeiét különféle pályázatokon szerezték meg, a falu polgárai mégsem elégedettek. Összekötő út kellene- Ebben a térségben nem könnyű bármit is igazán előmozdítani, mindentől távol esünk - halljuk a polgármestertől. - Itt van tőlünk pár kilométerre az államhatár, és erre a szakaszra csak négy hivatásos katona ügyel. Sajnos márhosszú évek óta képtelenek vagyunk elérni azt, hogy az Ombolyt Bátorligettel összekötő út megépüljön, pedig nagy szükség lenne rá határőrizeti, köz- biztonsági és sok más egyéb szempont miatt. A két település távolsága hét kilométer, de az sok esetben szinte leküzdhetetlen, főleg télen és tavasszal, hiszen a jelenlegi utat az erdőgazdaság nagy gépeivel erősen igénybe veszi. Ha beadott pályázatainkat ebben az évben kedvezően bírálják el, akkor nem marad poros út Ömbölyben. A korábbi években szakaszonként ugyan, de az utcák nagyobb hányadát leaszfaltoztuk, igaz, hogy a legtöbb helyen csak három méter szélességben. A közlekedők igényeit így is messzemenően kielégíti. Kevés a munkalehetőség A falu lakosságának jelentős része munkanélküli, közülük munkanélküli-járadékban csupán 36-an részesülnek. Nincs olyan vállalkozója a településnek, aki az égető munkaerőpiaci problémákon érdemben enyhíteni tudna. A legtöbb dolgozót, számszerűen hat főt a Felső Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság foglalkoztatja, míg az önkormányzat három közmunkást alkalmaz. Azt nagyon furcsállja a polgármester, hogy a település köz- igazgatási határain belül eső területek 65 százalékán elhelyezkedő erdő, ami az állam- kincstár kezelésében van, csak négy helybelit foglalkoztat. A helyi vállalkozók leginkább a szolgáltatások terén szorgos- kodnak. Ok üzemeltetik a két vegyesboltot és az italboltot, valamint a csárdát is. Az itt élőknek a mezőgazdasági termelésen kívül nem igazán van más lehetőségük, esetleg Az oldalt Szabó Zoltán írta. a fotókat Lázár Zsolt készített öntözéses dohánytermesztéssel foglalkoznak. Jó infrastrukturális ellátottság Tavaly nagy munkába fogtak a településen, elkezdték a kul- túrház építését, amelyhez a szükséges anyagiakat pályázat útján szerették volna előteremteni.- Igyekszünk még a fűszálakban is megkapaszkodva minden lehetőséget kihasználni - folytatja Vékony Sándor. - A területfejlesztési tanácstól csak 870 ezer forintot kaptunk, a többit főként saját erőből fedeztük. Nagyon megterhelő volt a mintegy hárommillió forint előteremtése. Az épület lassan elkészül, már csak azt nem tudom, hogy a bútorzatot miből fogjuk megvásárolni. Szeretőnk, ha a kultúrház adna otthont a tornaszobának, a könyvtárnak, a tanulószobáknak és a színházteremnek. A falu szinte minden rendezvényét itt tarthatnánk. Az óvoda tetőszerkezetét nemrégiben kezdtük felújítani, amit még idén befejezünk. Településünkön nincs állandó orvosi ellátás, de a betegeinkkel heti két alkalommal foglalkozó háziorvosnak még 1990- ben építettünk egy rendelőt. Az 1994 végére elkészült gázberuházás költsége 32 millió forint volt, amelynek az ötven százalékát kellett kifizetnünk, a 16 millió forintot három év alatt gyűjtöttük össze. Viszonylag szerencsés helyzetben voltunk, hiszen telkenként a tulajdonosoknak csak 15 ezer forintot kellett a gázcsonkért befizetniük. Nincs gond a telefonellátással sem, aki igényli, minden további nélkül megkaphatja, az önkormányzat - három másik községgel társulva - 12 millió forinttal járult hozzá a hálózat kiépítéséhez. Három nyilvános távbeszélőállomásunk is van. A szennyvíz- hálózat építésébe még eddig nem tudtunk belekezdeni, de ha a környező települések összefognának, akkor mi sem maradnánk ki belőle. Belvízelvezető csatornáinkat a leginkább veszélyeztetett területeken elkészítettük, elmaradásaink pótlására csak akkor lesz lehetőségünk, ha a beadott pályázatunkat kedvezően bírálják el. A problémákról Óvodánk mögött volt egy öthektáros területünk, amit eladtunk egy vállalkozónak kedvezményesen, azzal a tudattal, hogy ott foglalkozási lehetőséget teremt polgáraink számára. A vállalkozó a rendelkezésére álló területen fel is épített egy csarnokot, bevezettette az ipari áramot, és mélyfúrású kutat fúratott, sajnos tönkrement, azután az ingatlanra az Állami Vagyonügynökség tette rá a kezét, és értékesítette. Az új tulajdonos, akit a mai napig nem ismerünk, szerteszét verte a csarnokot és a rajta lévő régi szeszgyárat. Még azt is elképzelem, hogy bontási engedélye sem volt, mivel mi nem adtunk neki. Az, hogy mi nem ismerjük, még hagyján, de nemrégiben megkérdeztük az Állami Vagyonügynökséget, és ők sem tudnak erről. Belterületünkön mintegy 10 hektár erdő van, kezelője az államkincstár. Megkerestük őket, remélve, hogy kifizetik az árát, de azóta sem láttunk abból a pénzből egy lyukas garast sem, pedig az akkori rendelkezések értelmében nagyjából ötmillió forintot kellett volna kapnunk érte. Oktatás, nevelés Nem hagyhattuk ki, hogy az óvodába ne térjünk be. Nagy gyerekzsivaly, fogadta érkezésünket, a kis nebulók az idegenek láttán megélénkültek, ordítoztak, visítottak. — Óvodánkba, amely Nyírbéltek tagóvodája, 25 gyermek jár, velük ketten foglalkozunk - mondta Madarászná Kenyeres Tünde, aki egyébként a szomszédos településről jár ide dolgozni. - Ahhoz, hogy mindenjói működjön, dajka, konyhai dolgozó és takarító segíti munkánkat. A gyermekek egy összevont csoportba járnak, és amint az időjárás engedi, nagyon sok időt töltünk a szabadban. Az önkormányzat konyhája is az óvodában működik, ide jár ebédelni nyolc nyugdíjas és az iskolások is. A község általános iskolájában csak az első és második osztályosok tanulnak, a többieket iskolabusz viszi Nyír- béltekre, tudtuk meg az iskola fiatal napközis nevelőjétől, Bállá Tímeától, aki munkája mellett Hajdúböszörménybe jár főiskolára, szociálpedagó- gusnak tanul. Délután, az órarend szerinti órák befejeződését követően a harmadik és negyedik osztályosokkal is ő foglalkozik, míg a felső tagozatosok az óvodába mennek, ahol az ebéd után tanulószobán mélyíthetik el ismereteiket. Az utcákon Az utakat róva, mi magunk is meglepődtünk, milyen sok emberrel találkozunk. Oláh M ihály, az öreg juhász éppen a polgár- mesteri hivatal melletti téren legeltette a jószágokat másfél éves segítőjével. Hű kutyája még tanulóidejét tölti, de már annyira ért gazdája szavából, hogy egy perc alatt az általa megkívánt helyre tereli a nyájat. A békésen bégető állatok nemrégiben szabadultak meg vastag bundájuktól, hogy abból pulóver, vagy a téli hideg ellen a nyakat védő sál készüljön. Valamivel arrébb lovas szekér döcög, a rajta ülők jó állattartó gazdákhoz illően már kora reggel óta talpon vannak. Lovaik négyszázezer forintot érnek, a hozzá való lószerszám és a munkaeszközök is hasonló áron szerezhetők be. A homokos területeket fogattal, a kö- töttebb részeket traktorral művelik. Most, hogy az esők ilyen bőven megöntözték a földeket, a legelő kövér, mintegy harminc tehén legel rajta, amelyek három gazdálkodó büszkeségei. Átlagosan 200-220 liter tejet adnak, amit a vállalkozásban üzemelő tejcsamokba visznek a termelők. A legnagyobb problémát Tápku Mihály és Gacsálydi József szánni az extra minőségű tej előállítása jelenti, nekik még nem sikerült, nincsenek meg az ahhoz szükséges feltételek. Az első osztályú besorolást viszont könnyedén elérik. Kora délután lelkileg, szellemileg felfrissülve búcsúztunk Ömbölytől és az ott lakóktól, kissé szomorúan gondolva arra, hogy hamarosan visszatérünk a szokásos napi rohanáshoz. Reméljük, hamarosan visszatérhetünk hazánk ezen szegletébe, ahol az égető munkanélküliség ellenére - úgy látszik - az emberek még mindig jobban boldogulnak, mint a nagyobb városok lakói.
