Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-09 / 84. szám

Mezőgazdaság 1998. április 9., csütörtök Papír papír hátán Szabó Zoltán (Új Kelet) A 26-os számú gazda­jegyzői körzetben Csehi Kálmán gazdajegyző segíti a termelők mindennapjait. Mintegy másfél évvel ez­előtt vette át a munkát Vá­ráéi Istvántól, a körzet ko­rábbi felelősétől. A gazdák helyzetéről és az időszerű mezőgazdasági munkákról az alábbi összefoglalót adta. A kertekről- Nagyrészt végeztek a metszéssel a kertészek, és a nyesedéket is összegyűjtöl­ték, elégették. A kerteket jár­va, néhány helyen még lát­hatók az égnek meredő víz­hajtások, remélhetőleg már nem sokáig. Megkezdődtek a gyümöl­csösökben a növényvédelmi munkák, az időjárási körül­ményektől függően, folya­matosan dolgoznak a gaz­dák. Az utóbbi napokban előforduló szél akadályozza a permetezéseket. Az alma­gyümölcsös jelenleg a ter­mesztők körében jól ismert egérfüles állapotban van, ennek megfelelően kell be­ütemezni a növényvédelmi munkákat. Magasak a nö­vényvédelmi költségek, el­képzelhető, hogy egyes per­metezéseket kihagynak, de a léalmami nőséget minden­ki igyekszik megtermelni. Az ú jabban telepített fajták­ra, például az Idaredre job­ban odafigyelnek, az ilyen almáskertek tulajdonosai­nak a belföldi igények ki­elégítése a céljuk, ezért a növényvédelemmel is töb­bet törődnek. A szántóföldekről Óriási jelentősége van a körzetben az őszi kalászos vetéseknek. A fejtrágyázási munkákat szinte mindenki elvégezte. Sajnos 30-40 szá­zalékában elég rossz állapot­ban vannak a táblák, ala­csony a tőállomány. Egyes helyeken csak a kiszántás és a más növénnyel való hasz­nosítás jelenthet megoldást. A gazdaságok elsősorban a saját takarmány igényeiknek megfelelő nagyságú terüle­ten vetnek őszi árpát, zabot. Készülődnek a termelők a napraforgó és a kukorica ve­tésére, a gépek folyamatosan mozognak. A húsvéti ünne­pek után, ha az idő engedi, elkezdődik a vetés. A tavalyi belvízgondok egyik fő oka a belvízelve­zető csatornák áldatlan álla­pota volt, idén sem várható javulás. A térség csatornái az Ecsedi Vízgazdálkodási Tár­suláshoz tartoznak, de nem tisztítják rendesen, ami egy csapadékos, az előző évhez hasonló időjárás esetén akár katasztrófát is előidézhet. Idén eddig még ilyen téren szerencsénk volt a száraz­sággal. Az állattenyésztésről Folyamatosan csökken a szarvasmarha-állomány. Ré­gebben 150-200 tehenet is tartottak egy községben, mára jó, ha ötven van falvan- ként, de Ököritófiilpösön nincs csak vagy tíz. Az egyetlen életerősnek tűnő szövetkezetben, Porcs- almán 200-300 tehenet tar­tanak, ami nem igazán ele­gendő az 1997-től működő tejfeldolgozó hatékonysá­gához. A környékről öszsze- gyűjtött tejjel együtt is csak 15-20 százalékos kapacitás­sal dolgoznak, pedig az ál­taluk gyártott félkész sajt­alapanyagokra és a különfé­le aromákkal ízesített lágy­sajtokra lenne kereslet. A kistermelők által megter­melt tej minőségével - a fo­lyamatos ellenőrzéseknek köszönhetően — alig van probléma. Tejcsarnok majd­nem minden településen van, azoktól a termelőktől, akik rossz minőségű tejet szállítanak, egyszerűen nem veszik át, így minden tehe­nészetben ügyelnek a mi­nőségre. Az őstermelőkről és a támogatásokról- A körzetemben tavaly mintegy 4250 igazolványt váltottak ki, a gazdák több­sége már az erre az évre szó­ló értékesítési betétlapot is megkérte. A legtöbb ter­melő az átalányadózási mó­dot választotta. Sokan rosz- szul mérték fel a helyzetü­ket, és túllépték a 250 ezer forintos határt, nekik az Ag­rárkamara felkínálta az adó­zási mód megváltoztatásá­nak lehetőségét, és így az addig gyűjtött számláikat felhasználva áttérhettek a tételes költségelszámolásra. Az ültetvénytelepítési támo­gatásokkal kapcsolatban so­kan érdeklődtek, de igazából nem várható nagy fellendülés, hiszen először minden mun­kát el kell végezni, és csak utána, a számlák bemutatását köv&tően lehet a támogatás összegét felvenni. Akinek nincs meg az induláshoz szük­séges tőkéje, az nem tudja fel­használni az állami segítséget. A piaci bizonytalanságok, az értékesítési nehézségek sem kedveznek az új ültetvények létesítésének. A támogatá­sokhoz kapcsolódó összes ügyiratot időben elküldjük az APEH-hez, de a termelők a 30 napos határidőn belül nem szokták megkapni a pénzüket. Hatalmas papírhalmon kell a gazdálkodónak átrágnia ma­gát a földhasznosítási támoga­tások igényléséhez, eltúlzott a bürokrácia, ami szintén nem segíti az egyszerű embereket a támogatások elérésében. A földek megműveléséhez feltétlenül szükséges mező- gazdasági gépek a termelők rendelkezésére állnak, de az állapotuk nem megfelelő, ke­vés az új gép. Akadnak a köz­ségekben olyanok, akik vál­lalkoznak gépi szolgáltatá­sok elvégzésére, így akinek nincs gépe, az is tud boldo­gulni. A körzetemben élő gaz­dák ragaszkodnak a földjeik­hez, igyekeznek minél job­ban megművelni azokat, bár sok esetben nincs is más meg­élhetési lehetőségük, kevés a munkahely. Hétről hétre a kiskertekben Wtm Homokvihar után, virágzás előtt Fekete Tibor (Új Kelet) A szombati „sivatagi vihar” a gyümölcsfákban komolyabb ká­rokat nem okozott, legfeljebb az elöregedett, korhadt ágakat tör­delte le. A diófáknak még jót is tett, legalább az elszáradt hajtá­soktól megszabadította a hajtás­részeket. Az éppen virágzásban lévő sárgabarackosoknak nem használt, de nem is nagyon állott. Annál nagyobb gondot oko­zott viszont a zöldségeságyások környékén. A sárgarépa, a petre­zselyem, a paszternák és más hasonló aprómagvak csak leg­feljebb két centiméter mélyről képesek kihajtani. Többre nincs elég tartalékenergiájuk. Ahol a szél feltöltötte az ágyúsokat, ott éles kapával vékonyítsuk le a talajréteget az eredeti vastagsá­gára. Ugyanígy nem előnyös, ha elvitte a szél a földet, mert lehet, hogy vele együtt a vetőmagot is. Itt már nincs mit tenni, pótol­ni kell a vetést. A fűcsomókhoz hasonlóan a földieper is megfogja a szél- hordta homokot. Addig nem je­lent problémát, amíg csak fel­tölti a termőterületet, de ha túl vastagon terítette be az ágyúst, úgy, hogy már ki sem látszik, akkor szabadítsuk meg a nehéz tehertől az éppen csak a földből kibúvó töveket. Elég csak a gyökér környékét megtisztíta­nunk. A hagymának nem árt a „töltögetés”, de a támasz nél­kül maradt dugvány könnyen eldőlhet. Hordjunk egy kis föl­del a sorok közé, és enyhén tö- mörítsük a gyenge hajtások köré a talajt. Vannak, akik már meg­kíséreltek korai burgonyát ül­tetni. Az eleve töltésbe rakott szaporítógumókról is clhord­hatta a szél a földel. Pótolni kell. A évszázad legszárazabb első negyedévén vagyunk túl. A sok­éves átlag szerint az éves csapa­dékmennyiség fele, nem ritkán kéthannada a három téli hónap­ban hullik le. Most ennek nyo­mát sem láttuk. A hétvégi eső jót tett a földeknek, de csak a felső talajréteget nedvesítette át. Me­gyénk nagyobbik felén homo­kos, laza a termőtalaj, ami nem képes sokáig megtartani az esővizet. Számítanunk kell arra, hogy újabb nagyobb mennyisé­gű utánpótlás hiányában öntöz­ni kell. Különösen a termő gyü­mölcsösökben és az új telepíté­sekben lényeges az öntözés. Nem kell feltétlenül bonyolult és drága eszközökkel öntözni. Legtöbbször az is megteszi, ha csak egyszerűen a sorok közé dobjuk a slag végét, hadd foly­jon szabadon a víz a fák gyöke­reihez. Arra azért ügyeljünk, egy helyen ne legyen túl sokáig a kifolyó rész, mert a sekély gyö- kérzetű meggyfa vagy a málna­tövek alól kimossa a földet. Még várjunk a palánta tele­pítésével, és a piacokon sem lehet még beszerezni életerős szaporítóanyagot. Szélvédett helyen vagy hideg fóliasátrak­ban azért megpróbálhatjuk, hátha sikerül. Öt-tíz tő még nem jelent nagy kockázatot, és ha sikerül, akkor korán megkós­tolhatjuk a saját termésű pap­rikát vagy paradicsomot. Szerencsére csendes, áztató esőre van kilátásunk a hét végén, legjobb ilyenkor kiszórni a mű­trágyát. Tisztán nitrogén tartalmú szereket csak akkor használjunk, ha vegyesen alkalmazzuk a szer­ves trágyát. Más esetben kálium­foszfor és nitrogén alapú kombi­nált műtrágyát érdemes elhinte­ni. A zöldségnövényekre évente két tételben, a gyümölcsösökben három részletben szórjuk ki az éves szükségletet. Most legalább nem bomlik le a szer a napsütés hatására, és a vizes homokon ha­mar feszívódik a műtrágya. Eső után jól látszanak a talaj­kártevők járatainak nyomai. Most érdemes a Basudint vagy az Arvalint kiszórni. A leghatá­sosabb módszer, ha a járatvége­ket megnyitjuk, és az ujjunkkal egy csipetnyit jó mélyen beletö­münk, majd visszazárjuk. A Basudin gázosodik, és ezzel ri­asztja el a kártevőt, az Arvalin pedig méreggel átitatott ga­bonaszemekből áll. Ha ezt meg­eszi a lóbogár, néhány órán belül felfordul. Nem szabad sokáig kés­lekedni a védekezéssel, mert az áttelelő egyedek most rakják le petéiket, és néhány héten belül kikelnek az utódok. Egérfüles fejlettségi szintre ju­tott az alma. A rügypikkelyek kipattantak, és előbújtak a leg­első levélkék. Az enyhe és pára­dús levegő kedvez a gomba- fertőzések elterjedésének. A leg­nagyobb veszélyt ezekben a na­pokban a lisztharmat jelenti. Ne­vét onnan kapta, hogy a szél úgy hordja a gombaspórákat, mintha nullás lisztet szórtak volna a levegőbe. Ne késlekedjünk a per­metezéssel, mert a gyenge leve­lek hamarabb áldozatul esnek a fertőzésnek, mint a kifejlett haj­tások. Mostanra kiderült, mely ág­részek nem életképesek. Általá­ban ezeknek az ágaknak a kérge aszott, ráncos. A gyanús rügyek vagy hajtások héját kaparjuk le körömmel, és ha nem mutat élet­jelet, akkor tőből vágjuk ki. Esz­tétikai látványnak sem szép, és melegágya a kórokozók továb­bfejlődésének. A szilvafélék, az eperfák és némely téli körte későn hajtó fajták, de már ezeknek is megnyílt a riigyvége. Sok kiskerttulajdonos harag­szik a kisvakondra, mert túrásai­val elcsúfítja a szépen zöldellő pázsitot. Vannak olyan lelketlen emberek, akik csapdát állítanak, vagy lapáttal agyonverik a sze­rencsétlenjószágokat. Ne tegyük! Rengeteg pajort, lárvát esznek meg, és levegőztetik az altalajt. Ha mindenképpen útban van­nak valakinek, akkor inkább riasztópatronnal kergesse el a vakondot, de ne irtsa ki. A vetőmagboltokban kaphatók ezek a szivar alakú készülé­kek. Egyszerűen meggyújtjuk, és a patront jó mélyen bedug­juk a járatba. A büdös gáz ha­tására észvesztve menekül a vakond, és más kertjében ke­res menedéket, de hasznot is ott hajt majd. Ha még nem gereblyéztük volna össze a pázsit téli takaró­ját, akkor ne késlekedjünk vele. Az eső a fűtövek közé veri a szá­raz szálakat, és alatta csak el­sárgul a gyep. Ha vizesen szed­jük össze az elhalt füvet, takar­mányozásra nem jó, de kom­posztálni sem lehet. A vakond­túrások földjét ne hordjuk el a pázsitról, mert később csak egy nagy üreg lesz a helyén, hanem tapossuk vissza a földbe, és in­kább vessünk rá újra fűmagot. A dísznövényeink is ugyan­úgy igénylik a törődést, mint a kultúrnövények. Az elszáradt, sérült, törött ágakat vágjuk le, a beteg részeket távolítsuk el, és az örökzöldek kivételével most még alakíthatunk a lomboza­ton is. Az évelő hagymás virá­goknak vastag levélzetük van, kevésbé érzékenyek a gomba- fertőzésre, de a rózsát ugyanúgy metszeni és permetezni kell, mint a gyümölcsfákat. A zöld dugványozással szaporított ró­zsaszárakat megemelésükig ér­demes egy befőttes üveggel letakarni. Kevesebb párát ve­szítenek, ugyanakkor elég fényt kapnak. Komposztálás F. T. (Új Kelet) _______ So k szerves anyag, nö­vényi rész, alma-, krump­lihéj, kávézacc termelő­dik egy háztartásban, ami előbb-utóbb a szemetes­edényekbe kerül, pedig kiváló szerves trágya ké­szíthető belőle. Kertünk egy félreeső zugában ál­lítsunk fel komposztálót. Nem kell hozzá más, csak egy-két négyzetméteres felület, amit kerítésdrót- tal veszünk körbe. Lehet deszkával vagy hullám­palával is lekerítenünk, de ebben nem levegőzik eléggé a szerves anyag. A kerítést célszerű oldalról is megtámasztani, külön­ben ahogy idővel megte­lik a tárolónk, kinyomja a falát, és egy szélvihar kiborítja az egészet. A trágyadombba min­den szerves anyagot be­lerakhatunk. Ne tegyünk azonban bele nem bomló műanyagokat, permet- szermaradványt és diófa­levelet. Ez utóbbi olyan csersavakat tartalmaz, amelyek kis mennyiség­ben lassítják, nagyobb tételben-pedig megaka­dályozzák a humuszkép- ződést. A levágott füvet nyersen nem célszerű a komposztálóba tenni, mert befülled. Képes annyira felmelegedni, hogy nem állja a kezünk. A nagy forróságban nem elbom­lik, hanem megég a hasz­nos szerves anyag, és még a korábbi humuszréteg­nek is árthat. Ha minden­képpen ide akarjuk eltá­rolni a zöld füvet, akkor tíz centiméteres rétegen­ként öt centinyi földdel takarjuk be. Ez gyorsítja az érés folyamatát, és megakadályozza a be- égést. Nemcsak a füvet, de más szerves anyagot is érdemes legalább arasz­nyi rétegenként letakarni. Most vizes a föld, de nyáron célszerű mindig nedvesen tartani a „rot- hasztót”. A szerves anyag lebomlásához víz kell, és az anaerob baktériumok így tudják jobban kifejte­ni hatásukat. A falevél, a krumpli egy év alatt le- bomlik, de a kukoricacsut­ka, a paprikaszár elporla­dásához két év kell. Met­szésből származó faágakat nem érdemes komposztál­ni, mert legalább öt év kell ahhoz, hogy humusz- szá érjen. Óhatatlan, hogy a kom- posztálóból ne kerüljön a közvetlen környezetébe a hatóanyagból. Ezt sem kell veszni hagyni. Ta­vasszal innen szedjünk magházföldet a palánták alá, és az innen gyűjtött föld kiválóan megfelel a balkon­ládákba. A humusszá érett korhadt szerves anyagot kettő az egyhez vagy három az egyhez arányban ke­verjük homokkal, és ebbe vessük a palántamagokat. Utólagos talajjavításra is jó ahumusz. Rotálás előtt szórjuk ki a komposztáló tartalmát, és még mielőtt kiszáradna, dolgozzuk be a talajba.

Next

/
Thumbnails
Contents