Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

Krónika 1998. április 25., szombat Hatósági bejárás Ibrany térségében tartottak nemregiben hatósági bejárást a szakemberek: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamarától Csongrádi Zoltán, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság II. Számú Szakasz- mérnökségétől Juhász Levente vett részt a szem­lén, az Ibrányi Rákóczi Termelőszövetkezetet az el­nök, Köbli E/n/Vképviselte. Határjárásuk során rész­letesen áttekintették az elmúlt évtizedekben megva­lósított belvízvédelmi rendszer műszaki állapotát, és megfogalmazták a tennivalókat. Szabó Zoltán (Új Kelet) Megállapították: a föld­ben lévő és mozdíthatatlan létesítmények egy-kél ki­vételtől eltekintve még min­dig jó állapotban vannak, de ami mozdítható, az már el­tűnt, vagy a vandálok meg­rongálták. Nagy károkat okoznak a színesfémgyűj­tők, akik az ajtókat leszere­lik, a rézvezetékeket, kap­csolótáblákat ellopják, hasz­nálhatatlanná teszik. A térségben megközelítő­en 200 hektár őszi és tavaszi kalászost ért kár, és ha idő­járásunkban nem áll be je­lentős változás, akkor továb­bi 500 hektáros terület ter­méskilátása csökkenhet szá­mottevően. Két ütemben mintegy 2755 hektár melio­rációját valósították meg egykor, amelyből 1700 még mindig 70 százalékos szin­ten működőképes, ezen a ré­szen gravitációs elven épí­tették ki a csatornahálózatot. Az újabb létesítményekhez már átemelőszivattyúk, transz­formátortelepek tartoznak, amelyek közül sokat tönkre­tettek. A vízrendezést köve­tően az addig megművelhető területek tovább gyarapod­tak, összesen mintegy 3200 hektár mezőgazdasági hasz­nosítására volt lehetőség. Az utóbbi évek csapadékszegé- nyebb időjárása sok új föld- tulajdonost a gyepterületek szántóföldi művelésbe voná­sára késztetett, de ez nem igazán szerencsés, hiszen ha már kicsit több csapadékot kapnak a területek, mint az aszályos években, művelés­re alkalmatlanná válnak.- Termelőink még nem is­merték fel, hogy az ő érde­kük a csatornák karbantartá­sa- fogalmazta meg Csong­rádi Zoltán gazdajegyző -, pedig nekik kellene megta­lálni azt a formát, amivel hatásosan működhetne a már kiépített rendszer. Pél­dául ha valakinek a földte­rületén van egy átemelő­szivattyú, az önmagában nem vállalhatja annak mű­ködtetését, mert rajta kívül még nagyon sokakat érint, de ez a rendszernek csak egy kis része, ami a többi üze­meltetése nélkül nem sok eredménnyel járhat. Egy közös elhatározással létre­hozott társulás viszont már cselekvőképes lenne, persze nem olyan, amely az egész felső-szabolcsi résszel fog­lalkozik, hiszen a korábbi években sok súrlódást oko­zott az, hogy azokért a terü­letekért is fizetniük kellett a társulási hozzájárulást, ahol még véletlenül sem fordult elő belvíz, és ezért csatornák sem épültek. A gazdajegyző véleménye szerint törvényi szabályozás­nak kellene olyan irányba hatnia, hogy mindenki ma­gára nézve kötelezőnek érez­ze a csatornák karbantartását. Ettől az évtől kezdődően ál­lami kárenyhítésben már csak azok reménykedhetnek, akik befizették a 200 forin­tos hozzájárulást a vízmű­társulatnak, vagy ahol nincs, ott a vízügyi igazgatóság­nak. Ebben a körzetben az induláshoz szükséges felté­telek meglennének, a koráb­bi vízműtársulás vagyoná­nak egy része még megvan, csak a mezőgazdasági terme­lésből élő földtulajdonosok­nak, földhasználóknak kelle­ne belátniuk a változtatás szükségességét. Azok a területek, amelyek a komplex vízrendezés kö­vetkeztében váltak műve­lésre alkalmassá, még most is jók, de félő, hogy a víz előbb-utóbb visszafoglalja azokat. „Mi adtuk a köztársasági államformát és a forintot az országnak” Csütörtök este Porcsalmán, a művelődési házban csak azért nem lógtak a csilláron, mert fénycsővilágítás van a teremben. Tekintettel a nagy érdeklődésre, kinyitották az udvari ajtókat is, és akik nem fértek el odabent, azok az udvaron hallgatták a kisgazdapárt elnökének kam­pánybeszédét. Dr. Torgyán József kétnapos megyei kampányútját pél­dátlan biztonsági intézkedések kísérték. Az ismert rob­bantási kísérletek miatt rendelték el az elnök fokozott személyi védelmét. A terembe lépőket egyenként meg­motozták, a táskák tartalmát átnézték, szétszedték a fo­tósok és tévések felszereléseit, hogy egyetlen gyanús tárgy se juthasson a védett személy közelébe. Fekete Tibor (Új Kelet) A pártelnök rögtön egy ígé­rettel kezdte szónoklatát. Ha a kisgazdapárt nyeri a májusi választásokat, akkor a földije­inek nevezett jelenlévőknek is jut mindabból a jóból, ami most csak a kevés kiváltságos bankszámláját gyarapítja. Hi­vatkozva a Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen megtartott, pártelnökök közötti szerdai vi­tafórumra, a kisgazdák első embere egyértelműen sikeres­nek nevezte és kedvező fogad­tatásúnak minősítette érvelé­sét. Ezután felszólította a sza­vazópolgárokat, hogy: „kösse­nek útilaput Horn Gyula talpa alá. Ha ez sikerül, akkor én sze­mélyesen adom át mindazt a jól megérdemelt kfedvezményl, amit a kormány a 65 éven felü­lieknek juttat. Legelőször egy ingyen repülőjegyet adnék oda, amely Rosztovba szólna. Hadd élvezze a szovjet paradi­csom minden áldását.” Ez utób­bi megjegyzését nagy derült­ség fogadta a teremben. Visszatérve az ígéretekhez, a kisgazdaelnök esetleges beik­tatása másnapján felszedetné az autópályák fizetőkapuit. Az M3-asra tervezett díjak beve­zetésével ezt a vidéket nem­csak a fejlődéstől, de az élettől is elzárnák. Ezt nem lehet meg­engedni. Különösen akkor nem, amikor már a mátészalkai feketevonaton sem tudnak utaz­ni az emberek, mert nem tud­ják megvenni a retúrjegyet - érvelt a pártelnök. A kormány­tagokat nem érdekli, hogyan nyomorodnak el az emberek a végeken, ők maguknak „a jól végzett munka jutalmául” megszavaztak fejenként két­millió forint jutalmat. Nem en­gedhetjük az állami pazar­lást, és tisztességtelennek tart­juk, hogy egy ilyen balul sike­rült négy év után még jutalmat is kapjanak a tárcák vezetői, akik dilettáns és tehetségtelen módon irányították az orszá­got... - ez szintén nagy tetszést aratott a jelenlévők között. A pazarlás jó példájaként említette, hogy közel kilencmil- liárd forintot szánnak egy olyan telefonlehallgató rendszer ki­építésére, amivel a mobiltelefo­nos beszélgetések sem marad­nak titokban a nemzetbiztonsá­gi szolgálat emberei előtt. Torgyán József ehelyett inkább börtönéveket helyezett kilátás­ba a kormánytagoknak, és azt indítványozta, ott hallgassák le egymást és ne a magyar népet. Mint mondta, békében és nyu­galomban szeretnénk élni, ahol nem kell minduntalan attól fél­nünk, ki és mikor avatkozik be a magánéletünkbe. Csúcsminisztériumot hozna létre a kisgazdapárt a vidéki Magyarország fejlesztésére. A jelenlegi tárcák szerinti felosz­tás hátránya, hogy gyakran át­fedés van a Területfejlesztési és a Földművelésügyi Minisztéri­um pályázati rendszere között. Van, hogy ugyanarra a célra két helyről is lehet pénzt szerezni, míg máskor kioltják egymást a pályázatok. Csak a csúcsmi­nisztériumon belüli főosztály­nál tudja elképzelni a kisgaz­dapárt a területfejlesztést, a kör­nyezetvédelmet és a vízügyet is. Az FM ágazatai közül szintén ehhez az újonnan létrejövő tár­cához tartozna az élelmiszer-, a feldolgozóipar, a bioenergiai és minden olyan speciális terület, amellyel zömmel vidéken fog­lalkoznak. Ha a támogatási rend­szerek egy kézben futnának össze, akkor a címzett és céltá­mogatások odaítélése is átlát­hatóbbá válna, és nehezebb len­ne megtalálni a szabályozók közötti kiskapukat. A vidékfejlesztés fő stratégi­ai vonulatának a mezőgaz­daság versenyképesebbé téte­lét nevezte a pártelnök. Emel­lett gondolni kell azokra is, akik lehetőség híján nem tud­nak növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozni. Ezeknek az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embe­reknek megfelelő és főleg megfizethető hitellehetősége­ket kell adni. A külföldiek termőföldhöz jutásának lehe­tőségéről a kisgazdapárt állás­pontja ismert. Az európai uni­ós csatlakozásunkig csak ma­gyar állampolgárok tulajdoná­ban lehetnek a termőföldterü­letek, utána pedig a csatlako­zási tárgyalások függvényében lehetne módosítani a törvénye­ken, de akkor is a hazai tulaj­donszerzést kellene előtérbe helyezni. Még nem tudni, hány ezer hold föld került már eddig is zsebszerződésekkel külföl­diek kezére, de tény, hogy Ang­liában már most közel tíz tár­saság toborozza a befektetőket a magyar föld megvételére. Óri­ási a tét. Nem csak arról van szó, hogy a magyar termőföld jelenlegi becsült értéke 28 ezer milliárd forint, hanem a jövőnk kerülhet veszélybe, ha még magunk alól is eladjuk a föl­det. A Polgári Törvénykönyv ma is érvényes passzusa sze­rint a törvénybe ütköző szer­ződéseket érvénytelennek kell tekinteni. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor azok az osztrák és más külföldi gaz­dák, akik spekulatív szán­dékkal, de törvénytelen úton jutottak a Dunántúlon föld­höz, bánhatják és sirathatják pénzüket. A folytatásban dr. Torgyán József utalt a nyolc évvel ezelőtti választás kudarcára. Mint mondta, akkor egyes köröknek az állt érdekében, hogy ellene irányítsák a köz- £ hangulatot. Azzal is megvá­dolták a pártelnököt, hogy az egyébként nem létező több százezer holdas családi va­gyont akarta visszaszerezni. Akkor bevált ez a taktika, de a kisgazdák első embere bí­zik abban, hogy most józa- nabbul fognak mérlegelni az emberek, és nem ülnek fel alaptalan híreszteléseknek. A jelölőfórum végére úgy tűnt, a pártelnöknek sikerült arról meggyőznie a jelenlé­vőket, az egyetlen helyes döntés, ha az FKGP-re sza­vaznak. A nagyobb nyoma­ték kedvéért a szónok az 1946-os nagy kisgazdagyő­zelemre utalt. Akkor ők ala­kíthattak kormányt, és két év alatt sikerült talpra állítani a romokban heverő országot. Hitet öntöttek az emberek leikébe, hogy az átélt borzal­mak után is van szép jövő. Akkor megfékezték a fekete- gazdaságot, stabilizálták az ország pénzügyi helyzetét. Mint mondta: „Mi adtuk a köztársasági elnököt és a fo­rintot az országnak. Gazda­sági eredményeinkkel elkáp­ráztattuk a világot, mert még a mérsékelt gazdaságkutatók is azt jósolták, hogy az ez­redvégre sem áll talpra Magyarország. Ehelyett két éven belül újraindult a ter­melés, született egy hiteles fizetőeszköz, és a közigazga­tásban, valamint az állam- apparátusban is rendet tud­tunk teremteni. Most is ilyen kihívás vár a Független Kis­gazdapártra.” A polgármester kezdeményezése Mint arról már szerdai számunkban beszámoltunk, Nyírte­leken tartották a Vitézi Rend által alapított II. világháborús emlékérem első átadási ünnepségét megyénkben. Több oka is van annak, hogy ez a nagyközség adott otthont a rendezvénysorozat nyitányának: itt lakik vitéz Géczy Ist­ván székkapitány, akinek nagy érdemei vannak az emlék­érem létrehozásában, továbbá Ratkos /W/bá/yszemélyében olyan polgármestere van Nyírteleknek, aki szívügyének tartja a gondoskodást a háború poklát megjárt egykori honvédekről. Támogatta a Hősök Temetője létrehozását, legutóbb pedig azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy vállalják át a nagyközségben élő harminc idős férfi emlék­érmének elkészítési költségeit, így az egykori hadfiak aján­dékba kapták a szép kitüntetést. Az ünnepség után alkal­munk volt arra, hogy röviden szót váltsunk. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Polgármester úr, mi indí­totta Önt arra, hogy elsőként a megyében a Vitézi Rend mellé álljon, és kezdeményezze az emlékérmek előállítási költsé­geinek átvállalását?- Mindenekelőtt az öregek iránti tisztelet. Nagyon sokat hallottam tőlük a háborús évekről, a keleti front ütkö­zeteiről, az embertelen körül­mények közötti helytállásról, szenvedéseikről, későbbi meg­hurcoltatásukról. Úgy érez­tem, valamilyen formában meg kell emlékezni ezekről a dol­gokról. Nem azért, hogy eset­leg sebeket tépjünk fel, hanem szeretnénk valamilyen erkölcsi elismerést adni azoknak, akik a frontról hazatérve továbbra is a községben éltek, itt dolgoz­tak, s ina már köztiszteletben álló idős polgárai Nyírtelek­nek. Nálunk mindenki szereti az öregeket. Azt hiszem, kevés község dicsekedhet azzal, hogy öregek otthonát működ­tet, ami nem kötelező. Nálunk negyven fős ilyen bentlakásos intézmény van. Szükségük van ezeknek az embereknek arra, hogy beszélgessenek egymással, felidézzék katonaélményeiket, s érezzék; megbecsüljük őket, gondoskodunk róluk.- Milyen pénzből tudták fe­dezni a költségeket, ami a har­minc személy esetében hatvan­ezer forint?- Van egy bizonyos polgár- mesteri keretem, nem nagy összeg, háromszázezer forint évente, ebből csíptük le a pénzt. Valami ilyesmire szeret­ném én ezt a keretet fordítani. Megvásároltuk az emlékérme­ket, s nem pénzt, hanem ezeket adtuk oda az öregeknek, így akartuk erkölcsi elismerésben részesíteni őket.- Minden, háborút megjárt, idős emberhez eljutottak a ki­tüntetések?- Eddig harmincán kapták meg az érmet, de ez csak a kez­det. Még ez évben szeretnénk ilyen kitüntetésátadási ün­nepséget rendezni, mert a községben és a Nyírtelek­hez tartozó tanyákon még körülbelül huszonötén él­nek olyan emberek, akiknek jár ez az emlékérem. Nyírtelek önkormányzata és polgármestere példamuta­tó kezdeményezéssel támo­gatja a Vitézi Rendet az em­lékéremre jogosultak felku­tatásában és kitüntetésében. Reméljük, más önkormány­zatok is követik a példáju­kat. Újságunk örömmel ad hírt hasonló eseményekről. Dr. Torgyán József Ratkos Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents