Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-24 / 96. szám
Kultúra 1998. április 24., péntek Az utolsó mohikán Gáti József halott Palotai István (Új Kelet) Nem szeretem ezt a tavaszt. Kicsit sokat kíván tőlem, túl sokat vesz el... Tudom én jól, az új rügyek pattanásához kell a szent humusz, és a lágy tavaszi avar alatt fakad az ifjú életek ígérete, mégis fáj minden lehulló levél... Nem szeretem ezt a tavaszt. Csak esik, csak zuhog. A néhány pillanatra ki-kibukkanó napsugár sem ád felüdülést, elegendő meleget. Még fel sem szárad a tegnap könnye, és máris tolul a szememből a mai napra rendelt nedves, sós nyirok... és lám, megint Thália megszentelt deszkáira hull... Kaszás testvér! Legalább annyi időt adj, míg egy mély lélegzetet veszünk... Csak hogy megállhassunk egy pillanatra, s emlékezhessünk. Hadd derengjen fel még egyszer az ifjúság, az az „átkozott vörös terror”, amely többet adott egyetlen nap alatt a költészetre, mint ez a flancos nagy mai demokrácia a maga nyolc éve alatt. Hadd emlékezzünk azokra az estékre, amikor a költészet tolmácsolásának felszentelt papjai hirdették - hirdethették - az „igét”. Ascher Oszkár, Tímár József, Horváth Ferenc, Keres Emil, Jancsó Adrienn, Ilosvay Katalin, Gobbi Hilda, Major Tamás, Avar István, Latinovits Zoltán... és Gáti József. Gáti József, aki immár halott, - április 22-én, szerdán intett utolsó búcsút közönségének, azoknak a még élő szerencséseknek, akik ismerték, tudták róla, hogy oszlopos tagja volt annak a — jogilag ugyan sohasem létező, de mégis működő - csodás társulatnak, amely az ötvenes évek kezdetétől a hetvenes évek végéig az Egyetemi Színpadon, az Irodalmi Színpadon és másutt szerte az országban működött. Gáti karizmatikus személyisége, csodás orgánuma méltán emelte őt a klasszikus és a XX. századi magyar költészet avatott tolmácso- lójává, az egyetemes líra hittérítőjévé. Költészetértelmezése annak ellenére, hogy a legnagyobb mélységekig hatolt, sosem volt nyomasztó és didaktikus, mert tolmácsolásai a forma és a „dallam” varázsát is felmutatták. Nem volt a világon olyan magyar színész, aki szebben beszélt volna nála, akinek a nyelv maga volt a sérthetetlen szentség. Esz- szív-lélek egyaránt motiválták, ezért is lehetett tökéletes. A Színművészeti Főiskola tanáraként a magyar színészek százait - és bizony a leg- jobbak közül valókat - nevelte, tanította, és nem csak a szakmára, hanem a színpad iránti mélységes tiszteletre, emberségre. Mindent, amit a pódiumon és a katedrán el lehet érni, elért, mégsem volt boldog. Mellőzöttnek érezte magát-és joggal. A színházi hatalmasok nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy mint színész, mint igazi színpadi színész mekkora tehetség! Beskatulyázták - nyilván külseje és orgánuma miatt —, és ebből, mint azt már oly sok esetben tapasztalhattuk, nem volt menekvés. Hiába oldotta meg a rá bízott karakterszerepek százait, talán ezreit is a legmagasabb művészi színvonalon, egyetlen rendezőnek sem volt „rá szeme”, nem volt hozzá mersze, hogy főszerepeket osszon rá, pedig, ha valaki, akkor Gáti volt az, aki játszi könnyedséggel elbírta volna „a hátán” a világirodalom legnehezebb darabjait. Budapesten, a Nemzeti Színházban, amelynek több mint negyven évig a tagja volt, már tudjuk, hogy ki volt a vak, ki volt az alkalmatlan, de Gáti Józsefen ez már sajnos nem segít, és a tőle, a művészetétől megfosztott, meglopott publikumon sem. Már fiatal, kezdő színészként bebizonyította, mire képes. A Thália Kamaraszínház hajdani igazgatója, Miskey József és a Szalay József áItal vezetett Modern Színház rendezői meglátták benne a csodát. Huszonöt-huszonhat évesen eljátszott Lear királyáról ódákat zengtek a kritikusok, akárcsak a többi, szinte „zsinórban” játszott klasszikus főszerep-alakításairól. Arról meg aztán végképp csak keveseknek volt fogalmuk, hogy színpadi humora szinte ellenállhatatlan volt. Csak egy kicsit kellett volna rá jobban odafigyelni! A Ketten egyedül című vígjátékban elért tomboló sikere (partnerei Forgách Magda, Donátit Kató, Szoó György tanúbizonysága szerint „a színpadon nem lehetett vele együtt megmaradni a röhögéstől”), A szabin nők elrablása „színigazgatója” és még vagy tucatnyi v vígjáték közönsége igazolhatta Gáti mindent magával sodró humorát, de a múlt süket fülekre talált. A zsidótörvény kétszer büntette. A manthauseni haláltábor túlélése után a pesti rendezők és színigazgatók vakságát is el kellett szenvednie. Érdemtelenül. Akik ismerték, tudják, ki volt. Aki csak egyszer is látta, hallotta, soha nem felejti el. Gáti József halott. Őrizze Isten a nyugalmát, és adjon az öröklét kárpótlást neki... Bemutatjuk a Bereg Alkotóegyesületet A Bereg Alkotóegyesület, mely a beregszászi járás ipar- és képzőművészeit tömöríti, 1994 márciusában alakult. Tagjainak száma húsz. Az egyesület elnöke Kádas Katalin festő és grafikus; helyettes elnöke Ortutay Zsuzsanna keramikus, titkára Prófusz Marianna szövőnő, a népművészet ifjú mestere. Tagjai: Veress Péter, az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség tagja, festő és grafikus, Hel László festő, Imre Sándor festő, Capovics Zsuzsanna festő és a többiek. Új Kelet-információ Az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy felkarolja és maga köré gyűjtse az alkotóképes fiatal nemzedéket, irányítsa útjaikat, fejlessze alkotói meglátásukat, kiállításokat és táborokat szervezzen részükre. A másik fontos cél egy kiállítóterem létrehozása Beregszászon, hiszen a kisvárosban a mai napig sincs galéria. Tárlataikat eleinte az utcán, a Beregszászi Népszínház bejáratánál rendezték meg. Az utóbbi időben engedélyt kaptak arra, hogy a Beregszászi Járási Adminisztrációs Hivatal előcsarnokát vegyék igénybe egy-egy ilyen esemény alkalmával. Több kollektív és önálló kiállításuk volt megalakulásuk óta Beregszászon, Gut községben és Ungváron is. Az elmúlt három évben szinte már hagyományként, karácsony előtt egy héttel, aranyvasárnap műsoros esttel egybekötött tombolasorsolási rendeznek a helyi kultúrház- ban. Ezeken az eseményeken képzőművészeti tárgyakat (festmény, grafika, bizsu, szobor, szőttes, kerámia) leheteti nyerni. Emlékezetes esemény az egyesület életében az 1996 májusában szponzorok segítségével megrendezett, 200 személyes, nívós művészbál, amikor változatossá tették az estet képzőművészeti tárgyak árverésével, tombolajátékkal, műsoros esttel, dallal, tánccal és paródiával. Volt nevetés, játék, evés-ivás, a gasztronómia kedvelőinek is igyekeztek a kedvébe járni. Sikerült a jelenlévőkkel feledtetni gondjaikat, problémáikat, s ezzel felrázni az embereket a közöny béklyóiból, tüzet szítva a lelkekben, hogy akarjanak és tegyenek is valamit önmagukért és a közért. Képek és versek Munkatársunktól _________ Ká rpátalján, Beregszászon született Kádas Katalin, ma is ott él és tevékenykedik. Tanárnője, Drávay Gizella figyelt fel rajzkészségére, és irányította Horváth Annához, az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség érdemes művészéhez. Ezután ő foglalkozott vele. Rendszeresen részt vett kárpátaljai alkotótáborokban, s neves festők irányításával sokat fejlődött. 1967-től vesz részt rendszeresen önálló és csoportos kiállításokon. Főbb állomásai: Fiatal Alkotók Fesztiválja, Kijev, ahol díjat is nyert; 1985-ben csoportos kiállítása volt a szlovákiai Tőke- terebesen; több alkalommal volt személyes bemutatkozása Beregszászon, Ungváron, a Kárpáti Igaz Szó klubhelyiségében és az ungvári várban. 1989-ben önálló tárlata nyílt Vásárosnaményban és Kisvárdán. Budapesten és Székesfehérvárott csoportos kiállításon láthatták munkáit. Részt vett a makói, az aranyosapáti, a tállyai művésztelepek munkájában, azokon a helyeken szintén kollektív kiállításokon szerepelt. 1996 novemberétől 1997 májusáig önálló vándorkiállítás-sorozatot szerveztek számára Vásárosnamény, Kis- várda, Sárospatak, Nyíregyháza, Mátészalka, Fehérgyarmat képtáraiban. 1996-ban a romániai Kovászna művészetbarátai is megismerkedhettek alkotásaival. Négy évvel ezelőtt megalakította a beregszászi járásban élő képző- és iparművészek Bereg Alkotóegyesületét, melynek elnöke. Volt egy időszak az életében, amikor a festészet mellett szóképekkel fogalmazta meg mondanivalóját. Ezek a szó-kép versek kötetbe összegyűjtve az Intermix Kiadó gondozásában jelenlek meg 1995-ben EGO címmel, illusztrációival együtt. Elégia Az ébredés veled hozza a Napot Az estét is vibráló lényed aranyozza De virág-esővel meg is ríkatja. Szemben velem Egy étterem, egy kínai pillanat, egy Herceg, egy tűzpiros, tövises rózsa... Mind-mind ezüstös pattintott rács közé csomagolva, s lazán körbe drapériázva. Lidérces, kísérteties látomás ez, melyben Te mindig szemben ülsz velem, s közben érzem, valahol elvérzel nélkülem. Menekülés Menekülök, egy tavasz illatú, tarka, de tövis-koszorús zilált világból szürkén-buborékos beláthatatlan úton, melyre eső-óriások rózsafüzérként peregnek, gurulnak, elfolynak, kopogva ideg-begyeket érintenek, fényesítik, tócsásítják az utat, és egy szétszórt, mosódott, sírásba görcsösödött arcot. Gáti József Kádas Kati: Hajzuhatag
