Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-21 / 93. szám
Falujáró 1998. április 21., kedd Önerőből a harmatuk évezred (elé- Sokáig adott munkát a falu lakóinak a záhonyi átrakókörzet. Mára sajnos egyre kevesebben járnak oda dolgozni. Öregszik a falu. Lakosaink nagy része nyugdíjas, vagy leszázalékolt. Nálunk is úgy van, mint bárhol máshol a megyében. Munkalehetőség alig adódik, akinek van munkája, az is más településre jár dolgozni. Amúgy nincs rossz helyen a falu. Közel van az országhatár, Kisvárda, még a megye- székhely, Nyíregyháza is mindössze hatvanhat kilométer. Sokáig, csaknem húsz esztendeig Mándok volt Eperjeske központja. Onnan igazgatta a közös tanács ezt a területet is. Régi a közmondás a közös lóról, de nagyon sok igazság van benne-. Községünk többet fejlődött a rendszer- váltás óta, amióta ismét önálló lett, mint az azt megelőző időszakban - megkockáztatom, a háború befejezése óta - összesen. Azelőtt csak vezetékes vizünk volt, mostanra csatornáztunk, útjaink nagy részét lebetonoztuk, van telefonunk, bevezettük a gázt, és a teljes infrastruktúrához csak a szennyvíz- tisztító telep hiányzik, meg a pénz. Mert hiába van irodát, amiben aztán berendeztük a polgármesteri hivatalt. Ez az épület valamikor a község egyik földesurának volt a lakóháza, de a rendszerváltás előtt, a tsz mellett a KISZ is használta. Nem csak a vezetőség tesz meg mindent a falu fejlődéséért, a lakóknak sem mindegy, hogy milyen környezetben élik le mindennapjaikat. Az egykori Jármy-kastélyt magánerőből újította fel egy vállalkozó. A község utolsó földesurának lakóhelyét eredeti állapotában állították helyre, és akárcsak a háború előtt, most is lakóhelyül szolgál. Hagyománytisztelő nép az eperjeskei. Kimaradtunk a divatos névváltoztatási hullámból is. Nálunk még ma is van Szovjet utca. Szó volt róla, hogy más nevet adunk az utcának, de végül is a lakók úgy döntöttek, ha eddig jó volt, nem érdemes másra keresztelni. Eperjeske önállóságát visz- szaszerezve sokat fejlődött, és a megyei települések között, ha nem is a legelsők között van, de jó közepes helyet foglal el. Szűkös költségvetésünket pályázatok segítségével pótoljuk, és ha valamiért nem fogadják el valamelyik elképzelésünket, akkor újra beadjuk kérvényünket, és előbb- utóbb mindenre kerül pénz, amit eltervezünk. Tavaly nem adtak segítséget az orvosi rendelő felújításához, nem baj, majd az idén megpróbáljuk még egyszer. Lassan, lépésről lépésre araszolgatva mindent megvalósíthatunk céljainkból, és bár hátrányos helyzetű településnek számít Eperjeske, a jövőnk nem reménytelen, az ezeréves település kibírja majd az elkövetkezendő évek, évtizedek megpróbáltatásait. Már a honfoglalás körüli időben is lakott település volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Eperjeske. A legenda szerint a falu onnan kapta a nevét, hogy a hatalmas, Záhonyig terjedő erdőterület kiirtása után rengeteg eper termett a környéken. Innen lett aztán Epres, Eperes, Eperjes, Eperjeske. Mindenesetre egy XV. századból való okirat már Eperjeske néven említi a községet. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, de Eperjeske átvészelte a magyar történelem minden viszontagságát. Voltak itt törökök, labancok, s a múlt századbéli kolerajárvány se kímélte a falu lakóit. Hosszú ideig volt Mándok társközsége, de a rendszerváltás óta ismét önálló. Halász Mihály polgármestert kértük, beszéljen Eperjeske jelenéről, mondja el azt, hogy mit is jelent az itt lakóknak az önállóság? lehetőségük az embereknek, hogy gázzal fűtsenek, vagy telefon legyen a lakásukban, ha egyszerűen nem képesek előteremteni a korszerűsítés költségeit. Azért olyan nagyon nem panaszkodhatunk. Száznál több családnak van telefonja, és a gázt is egyre többen vezetik be a házakba. A szennyvíztisztító megépítése nem lesz egyszerű feladat, önerőből nem is álmodozhatunk ekkora beruházásról. A költségvetésünk hetvenmillió forint, ebből sajnos ilyesmire nem telik. Jó, ha ki tudjuk fizetni belőle a szociális segélyeket, az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő alkalmazottainak fizetését, meg azok közterheit. Tizenegy község közös ereje és az állam támogatása kell ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani a beruházást. Április 23-ra hívtuk össze a falugyűlést, hogy végérvényesen döntsünk a szennyvíztisztítóról. Biztosan lesznek olyanok, akik ellene fognak szavazni, de remélem, hogy a többség akarja az új létesítményt. Már csak azért is, mert ha tényleg bekerülünk az Európai Unióba, akkor ha tetszik, ha nem, áldoznunk kell ilyesfajta berendezések építésére is. Polgármester 1990 óta vagyok, pontosan ismerem gyarapodásunk történetét és azt is, hogy mi mindenről kellett lemondanunk pénzhiány miatt az elmúlt években. Szorgalmas népek laknak erre, akik nem várják ölbe tett kézzel a sült galambot. Szerettük volna az iskolát tornateremmel is bővíteni, de sajnos 1992-ben leégett az épület, előbb azt kellett rendbe tennünk, a tornateremre már nem futotta sem a saját erő, sem az állami támogatás. Kilenc- venkét gyerek jár az intézménybe, ami azért azt is jelenti, hogy a falu létszáma, ha nem is látványosan, de növekedik. Nem mondtunk le a csarnok építéséről, de sajnos a tűzvész miatt elszalasztottuk a kedvező lehetőséget. Azért sok mindennel gyarapodtunk az elmúlt években. Fölépült a katolikus templom, rendbe hoztuk a reformátusok imaházát, és természetesen a hívők és az egyházak adományaiból készültek el a létesítmények, de azért az önkormányzat is hozzájárult a költségekhez. Végre méltóképpen emlékezhettünk meg a II. világháborúban hősi halált falubeliekről, emlékművet állítottunk tiszteletükre a község főutcáján. Megvásároltuk a tsz-től az Az oldalt írta: Berki Antal Fotók: Botsó Katalin Halász Mihály polgármester és hivatala M<edve^ü^emplorr^^ ■ ; j Emlékmű a II. világháború halottainak DEBBS9
