Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
Mándok Magánerőből megmentve Pusztulásra ítélve 9 Uj lábakon a harangtorony Munkatársunktól ________i Ha marosan befejeződik Nyírbátorban az ország legrégebbi és legmagasabb fa harangtornyának 12,4 millió forintba kerülő felújtási munkája. Az 1640-ben, Báthori István gróf kezdeményezésére emelt 31 méteres tölgyfa harangláb eredeti talapzata elkorhadt, s emiatt a torony féloldalasán megsüllyedt. A rekonst- aikció első szakaszában a száztonnás ácsolt szerkezetet a megyei kivitelezőcég munkatársai kilenc darab, egyenként 55 tonna teherbírású géppel mintegy 75 centiméterrel felemelték? A tönkrement alapgerendákat újakra cserélték, s alájuk betonkoszorút építettek be. A központi környezetvédelmi és területfejlesztési alapból finanszírozott munkák április 23-án fejeződnek be szakértői műszaki átadással. Tárnok Ferenc nyírbátori református lelkész az öt éve várt munkával kapcsolatban arról tájékoztatta lapunkat, hogy a legutóbbi, kisebb mértékű felújítás 22 éve történt. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiemelkedő nemzeti értékként kezeli a harangtornyot, emiatt a felújítás nyárra tervezett második üteméhez júliust követően további, megközelítőleg tízmillió forintos támogatást helyeztek kilátásba. Az összeg felhasználásával a 358 éves hat-, és az 1924-ben felavatott hárommázsás kis bronzharangot védő 40 ezer darab fenyőzsindelyt lenne szükséges kicserélni időtálló tölgyre. Ezzel párhuzamosan a torony környékének parkosítása, útjainak rendezése, közvilágításának kiépítése szerepel még megoldandó feladatként. Amennyiben a műemlékvédelmi hivatal második féléves költségvetéséből elkülönített összeg segítségével sikerül befejezni a teljes felújítást, akkor már csak egy fontos gondot kell megoldani: a műemlék őrzését, a vandálok elleni védelmét. Ébredj fel, Csipkerózsa! Munkatársunktól _____________ Pé lda értékű műemlékmentés köszönhető az egészséges lokálpatriotizmusnak. Csen- ger egyik legrégibb épületét, a több mint kettőszáz esztendős Szuhányi-kúriát újította fel a Juhász Saibel Kft. A megyei műemlékvédelmi hivatallal együttműködve, a Csernus- Farkas építészduó tervei alapján korszerű szálloda nyílik a közeljövőben a patinás épületben Hotel Schuszter néven. Az építők úgy alakították ki a leendő vendégfogadó belső terét, hogy az a legkényesebb igényeket is kielégítse, aggályosán vigyázva a Szuhányi- kúria eredeti szépségének visszaállítására. A csengeri építkezés ma még ritka példája a magánerős műemlékvédelemnek, pedig tetszik, nem tetszik, ez a jövő útja. A műemlékvédelemnek jószerével arra sincs pénze, hogy a nem kevés számú védett épület állagmegóvási munkáit elvégeztesse. Ha nem akarjuk, hogy építészeti emlékeink ebek harmincad- jára kerüljenek, meg kell találni azokat a tőkeerős magánvállalkozásokat, amelyek képesek egy-egy restaurálás költségeit kifizetni. Mint a Juhász Saibel Kft. esete is bizonyítja, az elképzelés egyáltalán nem reménytelen. Pusztul a mándoki Forgách- kastély. A XVIII. században, későbarokk stílusban épült palota mára szinte teljesen az enyészet martaléka lett. Nincs vállalkozó, aki megmentse a nagyhírű épületet a biztos pusztulástól. Amíg kollégium működött az ódon falak között, úgy-ahogy vigyáztak rá, legalábbis a legszükségesebb karbantartási munkákat elvégezték. Aztán felnőttek a gyerekek, és a környéken jószerivel nem lehetett egy kollégiumra való kisdiákot összeszedni. Azóta lakatlan a ház. „Hámlik le a vakolat, a szél egy darab födéllel, tudj' isten, hol szalád...” A Forgách-grófok hajléka túlélte a századokat, túlélt két háborút, még a kommunizmust is kibírta - csak a gazdátlanságot nem lehet megúszni. A szebb napokat látott kastély tulajdonosok és lakók hiányában, magányosan haldoklik. Azt mondják, a sajtó nagy hatalom, amit az újság megír, arra odafigyelnek az emberek. Már többször írtunk a Forgách-kas- télyról. Cikkeinknek még annyi eredménye sem lett, mintha borsót hánytunk volna a falra. Kozma Ibolya (Új Kelet) Emlék, érték, múltat idéző örökség. Ami nekünk maradt a régmúlt időkből, hogy csodáljuk elődeink tudását és alkotását. Megismerjük őseink sorsát, életét, és óvjuk mindazt, ami számunkra megmaradt. Megmutathassuk gyermekeinknek, hol éllek a Rákóczink, hol védték hősiesen városukat az egriek, milyen templomot építettek Szamostatárfalván, és milyen környezetben koronázták meg uralkodóinkat. A történelem egybefonódik jelenünkkel, élni, jövőt építeni lehetetlen a régi idők emléke nélkül. A Műemlékvédelmi Világnap alkalmából megyénk értékeiből állítottunk össze csokorra valót. Azokból, amelyekre büszkék vagyunk, ami megmelengeti a lelkünket. A kisszekeresi vagy a nagyszekeresi református templom varázsa, a üszadobi András- sy-kastély pompája, a túristvándi vízimalom nagyszerűsége. Sajnos vannak olyan értékeink is, melyeknek néhány évük van, s ha nem kapnak segítséget, az enyészeté lesznek. A gávavencsellői kastélyt megvásárolták, de fizetni már nem tudott a cég, mert időközben tönkrement. Pillanatnyilag senki sem birtokolja az épületet, az önkormányzat bírósági úton szeretné elérni, hogy eredeti állapotába állítsák vissza a kúriát. Még nem került pont az ügy végére. Az idő azonban félik, a festékkel rajzolt feliratok csak gyülekeznek a falakon, fokozatosan eltűnnek az ablakok üvegei és a kastély tartógerendái. Öröm számunkra, hogy vannak értékeink, melyeknek megóvására sikerül pénzt fordítani. A túristvándi vízimalmot a napokban avatják. Már lisztet őrölhetnek és kukoricát darálhatnak benne, akár tíztizenöt mázsát is. Amióta ember vette birtokba a Túr körüli területet, azóta mindig volt itt malom. A falunak még neve sem volt, de a vizesmolnár már őrölte a falu gabonáját. Az 1315-ben keltezett írások szerint Kölesei Dénes testálta Miklós nevű fiára. A malom most is megvan, noha nem az, ami a Kölcseiek tulajdonában volt, de ez a mostani nagyon hasonlít az eredetire. A hatvanas évek elején romhalmazzá változott, de szerencsére az utolsó pillanatban hozzáláttak a helyreállításához. Szinte mindig a bárók tulajdona volt, mégis a környékbeliek sajátjukként gondozták. A malom utolsó tulajdonosa dr. Kende György volt, aki már csak szemlélni tudta a malom pusztulását, de végül neki is köszönhető, hogy 1959- ben műemléki védelmet kapott. Most az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Központi Környezetvédelmi Alap és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság támogatásával hozták helyre. Eddig tizenhét és fél millió forintot költöttek rá, ebből több mint tizenkétmillió forint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság saját forrása. A teljes helyreállításhoz még a zsindely cseréje is szükséges, amit a Kincstári Vagyoni Igazgatóság még ebben az esztendőben szeretne elvégeztetni. Sok pénz kell(ene) a műemlék- védelemre, de hát szegény az eklézsia... A KVI kezelésében lévő épületekre az utóbbi három évben 101 millió forintot költöttek. Sokáig voltak gazdátlanok a szabolcsi műemlékek, vagy éppen csak úgy akadt használójuk, hogy állagmegóvásra semmit se költöttek. Amikor pedig úgy lelakták az épületet, hogy azokat a továbbiakban már nem lehetett az életveszély vállalása nélkül birtokolni, egyszerűen kiköltöztek belőle addigi lakó, és sorsára hagyták a jobb sorsra érdemes ingatlant. Mostanra valamit változott a helyzet, lassan ébredezik Csipkerózsika-álmából a hazai, és tenné- szetesen a szabolcsi műemlékvédelem. Évtizedek mulasztását kell pótolni, és igencsak szorít az idő, mert ha nem sietünk - a nagyari Luby-kúria szomorú sorsát alapul véve -, előbb-utóbb nem marad műemlékünk, amit védeni kellene a pusztulástól. Fotok: Lazár Zsolt Sz amostatárfalva Tiszadob Nagykálló Csenger
