Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
LuJrLcv Kézilabda 1998. április 11., szombat 13 Termékeny ősz után kiütött a tavaszi fáradtság Bécsi a hazai gólkirály Bécsi János A játékosok értékelését a kapusokká kezdte az edző, majd posztonként folytatta.- A bajnokságot Lencsés József és Szabó Gábor védte végig, és körülbelül azonos lehetőséget kaptak. De a teljesítményük is hasonló volt, amit én jónak értékelek. Jól kiegészítették egymást, kivétel a bajnokság utolsó 2-3 mérkőzése, amikor mindketten halványan szerepeltek. Szabó elsősorban az itthoni meccseken védett jobban, míg Lencsés idegenben jeleskedett. Úgy érzem, ebben a szezonban a stabil NB I-es kapusok sorába léptek. Jobb szélen Szergyuk ősszel azokat az erényeit csillogtatta, amikkel Nyíregyházán klasz- szisjátékos lett. Viszont tavasszal a jó teljesítményét nem tudta megismételni, és nagymértékben visszaesett a játéka. Sok ziccert hibázott, és jóval kevesebb gólt lőtt. A teljesítményét közepesre értékelem. A helyén cserejátékosként Szakács szerepelt, aki ősszel kevesebb lehetőséget kapott, viszont tavasszal Szergyuk formahanyatlása miatt többet volt a pályán. Nem 'okozott csalódást, voltak kifejezetten jó meccsei. Ő a jövő embere. A jobbátlövő poszton Bécsi János játszott, és ő lett a házi gólkirály is. Összességében ez a szezon gyengébben sikeredett számára, mint az előző. A jobb teljesítményben hátráltatta többszöri sérülése is, így nem tudta azt nyújtani, amit elvárt tőle a közönség és a szakvezetés. A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy teljesen felépüljön, mert nélkülözhetetlen a csapat számára. A posztján Kaplonyi Zoltán játszott még, aki töretlen fejlődésről tett tanúbizonyságot. Igazolta, hogy valóban lehet rá számítani. Tehetséges kézilab- dás, és gólerősségét Fehér- gyarmaton is bizonyítja, ahol kettős játékengedéllyel kézilabdázik. Középen Medve Róbert játszott legtöbbet irányítóként. Ősszel a tőle elvárható teljesítményt hozta, és nem véletlenül érdemelte ki az ősz játékosa címet. Viszont tavasszal a rendkívül ingadozó volt a játék. Különösen az utolsó meccseken játszott jóval a tudása alatt. Tőle a jövőben egyenletesebb munkát várunk, hisz a gárda egyik húzóembere a gárdának. Irányítóban, de balátlövőben is sokszor játszott Tóvizi Krisztián. Őt is nagyon sokszor gátolta a sérülése a tőle megszokott teljesítményben. Voltak kirobbanó mérkőzései, mint például a Szeged elleni, de gyengébbek is előfordultak. A beállók közül ősszel egyértelműen Kerekes Tamás volt az első számú. Tavaszi szereplése csalódás számomra. így több lehetőséget érdemelt Dengi Zoltán, aki sokat fejlődött, de még mindig nem üti meg azt a szintet, amit egy jó beállótól el lehet várni. Habuczki Tamásnak főleg a védekezésben volt központi szerepe, de adott esetben támadásba is bevethető volt, főleg Petrusevszkij távozása után. Ellenben sok hibával játszott. A védekezésben meghatározó ember, de a bajnokság végére ő is visszaesett. Bal szélen Kiss István hozta azt a produkciót, amit elvártunk tőle. A közönség kedvencévé vált szellemes megoldásaival és látványos góljaival. A csapat vezetőegyéniségei közé tartozik. A tavasz folyamán az ő teljesítményét tartom a legegyenletesebbnek. Fejlődést várok tőle a védekezésben. Kun László a kölcsönadásáig kevesebbet szerepelt, de amikor lehetőséget kapott, hozta a magát. Mint korábban említettem, hiba volt kölcsön adni. Déváid Attila főleg akkor került a csapatba, amikor Tóvizi megsérült. Sokszor játszott kiemelkedően, de voltak gyengébb meccsei is. Braun Brúnó szerepelt még néhányszor a csapatban. Tehetséges és jó beálló lehet belőle, de még hiányzik belőle a harcosság és az elszántság. Szólnom kell még Petrusevszkij Jev- genyijről is. Felkészületlenül érkezett hozzánk, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, így jobbnak láttuk, ha elválnak útjaink. A kupában sem jött össze Amikor elszállt a negyedik hely megszerzésének esélye, akkor csillant fel a remény, hogy talán a Magyar Kupában van mit keresni...- Gyakorlatilag a legjobb 16 csapat között kapcsolódtunk be a küzdelmekbe. A nyolc közé jutást a Szolnok ellen harcoltuk ki. Itthon magabiztosan vertük őket, viszont a vesszőfutásunk kezdetéhez tartozik a visszavágón ••• elszenvedett nyolcgólos vereség, de végül mi jutottunk tovább. A Szeged következett, de a négy közé jutás párharcában kiestünk. A szegedi meccsen volt esélyünk, de végül kikaptunk. A hazai meccsen viszont az ötgólos hátrányt nem tudtuk behozni. Bíztam benne, hogy a négy közé be tudunk kerüli, és ott már bármi történhetett volna... A végére elpártolt a közönség A férfi kézilabda NB l-es mezőnyében véget ért a bajnokság. Mint ismert, a bajnoki címet ezúttal is a világhírű Fotex Veszprém gárdája hódította el. Megyénk csapatai közül a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC gárdája teljesítette a kitűzött célt, és az első hat csapat között végzett. Bár a bajnokság közben - amikor jobban ment a szekér - elérhetőnek tűnt az áhított negyedik hely is, ami egyben a nemzetközi kupaszereplésre adott volna jogot a csapatnak. Végül - egy jól sikerült őszi szezon után - tavasszal már nem tudtak igazán felpörögni, de így is a hatodik helyen zártak. Viszont a tavaszi fáradtságnak súlyos ára volt, mert az utolsó meccsek „szerény” teljesítménye miatt a közönség is elpártolt a fiúktól. Az 1997/98-as bajnoki szereplésről, sikerekről, kudarcokról és a jövőről Köstner Vilmos adott számot. A Fotexé volt a legnagyobb skalp- Tízhetes felkészülés után, szeptember közepén kezdtük el a bajnokságot. A nyitányra az egész ország kézilabdát szerető közönsége felfigyelt, hiszen az akkor még bajnokesélyes Dunaferr gárdáját fogadtuk hazai pályán. Ezt a mérkőzést egyenes adásban a Magyar Televízió is közvetítette. Nagy becsvággyal készültünk, és bíztunk a sikerben. Ehelyett súlyos vereséget szenvedtünk, így ez az összecsapás volt ősszel az egyetlen, ami csalódást okozott számomra. A nem várt vereség oka volt, hogy csapatom nem tudta azokat a taktikai elképzeléseket megvalósítani, amiket elterveztünk és begyakoroltunk. Talán a nagy nyilvánosság is bénította a fiúkat. így most, utólag, azon a véleményen vagyok, hogy ez a vereség nagymértékben hozzásegített bennünket a kiváló őszi szerepléshez, annak ellenére, hogy Szergyuk és Bécsi az ezután következő három meccsen sérülés miatt nem játszott. Az Elektromos, a Szeged és a Debrecen elleni meccsek következtek. A minimális gólkülönbségű vereségek ellenére már érettebb játékot mutatott a csapat. Aztán a hátralévő fordulókból mindössze a Pécs ellenit vesztettük el, így rekordnak számító 17 pontot gyűjtöttünk az őszi szezon végére. A legnagyobb sikernek mindenképpen a Fotex legyőzését tartom. Eddig még soha nem látott jó formában kézilabdázott a csapat minden tagja egy csodálatos telt házas buzdítás mellett. A rövid téli pihenőben egyre jobban megfogalmazódott a kissé módosított cél, miszerint van remény a negyedik hely megszerzésére is, ami a nemzetközi porondra való kilépést jelenthette... A tavasz is jól indult...- A tavaszi rajtra sikerült átmenteni a csapat formáját. Már az első meccsen, idegenben, a Dunaferr ellen jó teljesítményt nyújtottak a fiúk, gyakorlatilag az 50. percig nyerési esélyeink voltak. A vereség ellenére ez a mérkőzés azt jelezte, hogy a csapat idegenben is levetkőzi gátlásait, hiányosságait, és képes helytállni a rangadókon is. A következő meccsen, hazai pályán, nagyon kemény csatában végre megtört ajég, és sikerült nyerni az Elektromos ellen úgy, hogy egy percig sem volt esélyük a pontszerzésre. Aztán a Debrecen otthonában egy ingadozó első félidő után biztosan nyertünk 13 góllal. Bánat is ért bennünket, mert ezen a meccsen Bécsi megsérült, akinek a hiányát a további fordulókban megérezte a csapat. Szerintem a Szeged elleni pontvesztés is ennek tudható be, mindamellett, hogy az itthoni rangadóra nem tudott úgy felnőni a gárda, ahogy kellett volna. A Ceglédet még mindig Bécsi nélkül sikerült idegenben „leteríteni”. Én úgy gondolom, hogy ezt követően történt egy visszaesés a csapatjátékában. Ennek oka lehetett az is, hogy a hetvenszázalékos szereplésünk ellenére még mindig a hatodik helyen álltunk, és 2-3 pont választott el bennünket az áhított negyedik helytől. Ez megingatta a csapat elhatározottságát és kitartását. Ráadásul sérülések akadályozták a munkát, illetve Petrusevszkijtől a sorozatos gyenge teljesítménye miatt megváltunk. Mindezt tetézte, hogy Kun Lászlót kölcsönadtuk Ózdra, ami az én elképzelésemmel nem egyezett, és utólag azt mondom, hibát követtünk el. Ezek a körülmények mind idegileg és fizikailag megtörték a csapat addigi lendületét. Ezt bizonyítja, hogy a hátralévő nyolc fordulóból csupán hármat nyertünk meg. Ezek voltak az Ózd, a Tiszavasvári és a Szolnok elleni meccsek, de már ezek a győzelmek sem voltak olyan látványosak és meggyőzőek. Az idegenbeli meccsek közül legfájóbb volt a százhalombattai vereség. Mindennek a teteje volt, hogy a mindenki által legyőzhetőnek vélt Pécstől az utolsó hazai meccsünkön megalázó vereséget szenvedtünk. A visszaesésünket a közönség sem nézte kritika nélkül. A legszomorúbb az volt, hogy a lelátóról elfogytak a szurkolók. Az utolsó meccseinket alig pár száz néző előtt játszottuk. Tudomásul kell vennünk, hogy a nyíregyházi közönség nem vevő a forma alatti játékra és az eredménytelenségre. Csorbát szenvedett a csapat és szurkolók közötti harmónia is. A jövő egyik legfontosabb feladata, hogy a kapcsolatot helyre kell hozni. Végül harminc pontot szereztünk, és a tervezett 4-6. helyből a hatodik meglett. Én személy szerint harmincnégyet terveztem, ami egyébként elérhető lett volna. Az oldalt írta és szerkesztette Fullajtár András Ki megy, ki marad? A bajnokságnak vége, de az edzések még folytatódnak. Azonban a kulisszák mögött már dolgoznak a klubok vezetői. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ki megy és ki marad, illetve érkeznek-e új játékosok.- Jelenleg jobb helyzetben vagyunk, mint az előző szezon végén. Ugyanis szinte minden meghatározó játékosunknak érvényes szerződése van. Ez alól kivétel Szergyuk, aki el szándékozik menni Nyíregyházáról. Június 30-án lejár a szerződése a két kapusnak, Szabónak és Lencsésnek. Javasolnám a klub vezetőségének, hogy újabb szerződést kössenek velük. Azt hozzáteszem, hogy Szabó foglalkozik a visszavonulás gondolatával, egyáltalán nem kíván tovább kézilabdázni. Lejár még Dévait Attila szerződése is, de az ő játékára is számít a klub vezetése. Kun László visszaérkezett Ózdról. Az ő sorsáról is dönteni kell. Tudomásom szerint külföldre szándékozik szerződni. A csapat gerince tehát együtt marad, és úgy gondolom, hogy a korábban megfogalmazott céljainkról nem mondunk le, éppen ezért feltétlenül szükséges új játékosok igazolása. Elsősorban a balátlövő-, beállós, jobbszélső- és kapusposzton kell erősíteni. Annyit elárulhatok, hogy a kiszemelt emberek válogatott szintű játékosok, és már elkezdődtek velük a tárgyalások, amik komoly stádiumban vannak. Egyébként külföldi is van köztük. — mondta az edző Köstner még nem döntött Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Köstner Vilmos■ sem marad Nyíregyházán, sőt már az utódja is megvan. Az edzőtől kíváncsian vártuk a választ.- Szóbeszéd tárgya lett az én szerződésem is, ami egyébként június 30-án jár le. A velem kapcsolatos megalapozatlan hírek, úgy gondolom, nem használtak a csapat szereplésének sem. Az igaz, hogy más csapatok megkerestek, de még nem döntöttem, hogy hol folytatom. A klub vezetőivel úgy egyeztem meg, hogy a szándékomat április 30-áig közlöm. Azzal is számolok, hogy az esetleges pótlásomról már folytattak tárgyalásokat. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy a jövő szempontjából és a bajnokság végének kedvezőtlen alakulása miatt számomra is új környezet szükséges, illetve a csapat életében is talán sikeresebb lehet egy új edző. Az élet megy tovább Pár napos pihenő után a csapat húsvét után folytatja az edzéseket. Kevesebb foglalkozás lesz, kiegészítő sportágakkal tűzdelve. A levezető tréningek egészen június első hetéig tartanak. De lesznek edzőmeccsek és sok-sok egyéni képzés, hisz vannak hiányosságok, amit ilyenkor lehet pótolni. Aztán következik a nyári szabadság és az újabb bajnokságra való felkészülés. A kézilabdát szeretők tábora természetesen abban bízik, hogy őszre egy ütőképes gárda áll össze, és az álmok is valóra válnak. Köstner Vilmos
