Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

Világkrónika 1998. március 2., hétfő Véget ért a külföldiek gyöngyélete Az indonéz gazdasági válság egy csapásra véget vetett az ezerszámra itt dolgozó külföldiek kiváltsá­gos életének, amibe beletartozott a szolgálati villa az azt övező kerttel, a kiszolgáló személyzet és a luxusautó. Az indonézek millióival egyetemben az itt tevékenykedő külföldi mérnökök, menedzserek, tanácsadók, bankszakemberek, műszakiak és nyelv­tanárok egyik napról a másikra munkanélkülivé vál­tak, ugyanis a nemzetközi szállodák, hirdetési ügy­nökségek, kiadók, kormányhatóságok, olajtársasá­gok és vállalatok nem engedhetik meg többé ma­guknak, hogy legtöbbször dollárban fizetett nagy­keresetű külföldieket alkalmazzanak. MTI-Panoráma Már hetek óta könnyes bú- csúzkodási jelenetek köze­pette tömegesen áramlanak vissza szülőhazájukba, így az Egyesült Államokba, Eu­rópába, Ausztráliába, Indiá­ba, Dél-Koreába, Szingapúr­ba és a Fülöp-szigetckre a válságos gazdasági helyzet­ben munka nélkül maradt külföldiek. Távozásukból jól profitál­nak a légitársaságok és a szállítmányozási cégek. Közben leesett a drága lu­xuslakásoknak a hírhedt szingapúri és dél-koreai vi­szonyokhoz hasonlítható magas bérleti díja, mivel a bérlemények kereslet híján üresen állnak még a tízmilli­ós fővárosban, Jakartában is. A 202 milliós lakosságá­val a világ negyedik legné­pesebb országában az itte­ni munkaügyi minisztérium adatai szerint késő ősszel mág 5 millió munkanélküli volt, mára számuk 8 millió­ra nőtt. Egyidejűleg sok áru­cikknek az ára a háromszo­rosára emelkedett. Indonézi­ában tavaly decemberben még 48 417 külföldi szak­ember dolgozott a világ több mint 20 országából. Munkájuk évi hárommit- liárd dollárjába került az országnak. Az Egyesült Ál­lamokból és Nyugat-Euró- pából származó szakembe­rek kerestek a legjobban, havi 5000-15 000 dollár közötti keresetekkel, az Ázsiából érkezettek kere­sete •jóval szerényebb, de még mindig kiemelke­dő volt: havi 1000-4000 dollár közötti. Indonéz kollégáik ezzel szemben csupán havi 7 millió rú­piát (875 dollárt) visznek haza. A cégek azon ajánlatát, hogy a külföldiek dollár helyett fogadják el a helyi rúpiát fizetségként, utóbbi­ak többnyire elutasítják, ugyanis ily módon nem folytathatnák költséges életvezetésüket. így 32 ezer külföldi már el is hagyta az országot. Indonézia magángazda­sága 65 milliárd dollárral van eladósodva a külföld felé. További probléma az or­szágnak, hogy kevés a sa­ját jól képzett munkaere­je a külföldiek által most üresen hagyott vezető posztok betöltésére - írta a dpa. íz* és márkavasút ízek, illatok és márkák utazzák be szombattól az Európai Unió tizenöt tagországát. Franz Fischler európai bizottsági mezőgazdasági felelős szer­vezésében csaknem egy hónapon keresztül egy különvonat száguld végig az unión, és a legna­gyobb pályaudvarokon bemutatót tart a tagállam­ok hagyományos élelmiszer-ipari termékeiből. A szervezők emellett arról is tájékoztatják a lakos­ságot, melyek azok a bevett jelek és jelzések, amelyek alapján egy-egy tradicionális árucikk felismerhető. MTI-Panoráma Ez az első eset, hogy az EU vasúti népszerűsítést választ egy-egy programjához. Az unióban 1992 óta van ér­vényben az élelmiszer-ipari termékek védelmét és értékét garantáló rendszer. Azóta több mint 450 nemzeti étel­és italféleséget láttak el ef­fajta védelemmel. Mint a brüsszeli bizott­ság szóvivője pénteken el­mondta, összesen háromfé­le védőrendszert alkalmaz­nak. Az egyik azokra a ter­mékekre vonatkozik, ame­lyeknek az előállítása és fel­dolgozása egy meghatáro­zott földrajzi környezetben történik, elismert és bejegy­zett eljárással - ilyen példá­ul a pármai sonka. A másik, amelynek az alap­anyag-előállítása szintén egy meghatározott vidéken törté­nik, és a feldolgozási eljárást is bejegyezték az említett lis­tán - mint például a holland sajtokét. A harmadik olyan termé­kekre vonatkozik, amelyek­nek az összetétele vagy a fel- dolgozási eljárása az eredeti és hagyományos, az alap­anyagok előállítási területe közömbös. Utóbbi kategóri­ába tartoznak például a vi­lághírű belga sörök, ame­lyeket ma is kolostorokban főznek kézi eljárással. A vonat Luxembourgból indul szombaton, és márci­us 24-én ér párizsi végállo­mására. Minden tagország­ban fórummal egybekötött termék- és névbemutatót tar­tanak, és több helyszínen feltűnik az osztrák biztos, Franz Fischler is. Az EU-ban máris kilátásba helyezték, hogy siker esetén az akciót később megismétlik - né­hány év múlva már az EU ajtaján kopogtató kelet-eu­rópai államok ínyencségei is helyet kaphatnak rajta. A civil szervezetek helye Kétnapos nemzetközi szemináriumot rendeztek a múlt hét végén Beregszászon. Témája a civil szervezetek helye és szerepe a helyi önkormányzatok munkájában volt. Az Európa Tanács segítségével tartott rendezvény külföldi vendégei között foglalt helyet Perényi János, az Európa Tanács önkormányzati részlegének tanács­adója, Ulrich Mentz, az ET kelet-közép-európai szak­értője és Petróczki Ferenc, az ET önkormányzati szakértője, Nyírbátor polgármestere. Dal may Árpád (Új Kelet) Első nap a résztvevők talál­koztak Hitman Tiborral, a Beregszászi Járási Tanács elnö­kével és a járás településeinek tanácselnökeivel (polgármes­tereivel). A szemináriumot Bi­hari András, a Beregszászi Já­rási Közigazgatási Hivatal el­nöke nyitotta meg, majd Baksa András, Beregszász alpolgár­mestere köszöntötte az egybe­gyűlteket. Tóth Mihály, az uk­rán parlament egyetlen magyar képviselője, az Ukrajnai Ma­gyar Demokratikus Szövetség elnöke Az önkormányzatok és a polgárok kapcsolata az ukrán önkormányzati törvény szerint címmel, Petróczki Ferenc pedig A helyi önkormányzatok és a társadalmi szervezetek kapcso­lata az átmeneti időszakban Magyarország példáján cím­mel tartott előadást. Az önkor­mányzatok, a polgárok és a tár­sadalmi szervezetek kapcsola­tának ukrajnai gyakorlatáról Natalia Biba, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal osztályvezetője és Baksa And­rás, Beregszász alpolgármeste­re számolt be. A szeminárium második nap­ján Ulrich Mentz, az ET fel­kért szakértője szólt arról, mi­lyen a polgárok részvétele a nyugat-európai önkormányza­tok munkájában, majd Perényi János, az ET képviselője és Petróczki Ferenc, az ET önkor­mányzati szakértője a nyilvá­nosságpolitikáról beszélt, azaz arról, hogy milyen információk állnak a polgárok rendelkezé­sére az önkormányzati munka hatékonyságának ellenőrzésére, valamint a döntéshozatalért felelős személyek azonosításá­ra. A beregszászi városnézés után Zubánics László, a Bereg- vidéki Magyar Kulturális Szö­vetség ügyvezető elnöke és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke az önkormányzatok és a társadalmi szervezetek ukraj­nai együttműködésének lehet­séges területeiről számolt be. Végezetül Perényi János ér­tékelte a szemináriumot. El­mondta: Ukrajnában minde­nütt azt tapasztalta, hogy az ilyen rendezvényeken a részt­vevők nagy érdeklődést és ak­tivitást tanúsítottak. Ez re­ményt ad arra, hogy itt is ki­alakulnak azok a törvényes alapok, amelyek szerint mű­ködhet normális és hatékony önkormányzat. Petróczki Fe­renc köszönetét mondott azért a nyitottságért, baráti szeré­téiért, amellyel a beregszá­sziak vendégeiket fogadták. Natalia Biba nagyra értékelte és időszerűnek tartotta a ren­dezvényt, hisz a közigazgatás és a civil szervezetek jó együttműködése meghatáro­zó jelentőségű a társadalom életében. A program kezdeménye­zője és szervezője Galajda József, a „Beregszász 900 éves” Városvédő, -szépítő és Művelődési Alapítvány elnö­ke, az Ukrajnai Történelmi Városok Ligájának tagja volt. Tavaly decemberben Vinnyi- cában egy közigazgatási fó­rumon találkozott Perényi Já­nossal, s javasolta, hogy tart­sanak Beregszászon tanács­kozást az önkormányzati munkáról. Amint a hétvégi esemény is bizonyította, az ötlet elnyerte az Európa Ta­nács képviselőjének tetszését. Egy tüntetés visszhangjai Rendkívül eltérő adatokat közöltek a szombati tüntetés méreteiről a külföldi hírügynökségek: a résztvevők szá­mára vonatkozó becslések 3 ezertől 20 ezerig terjed­nek. A tudósítások megjegyezték azonban, hogy ma­guk a szervezők 10-15 ezer főre tették az általuk moz­gósított tömeg nagyságát, amelyet a rendőrség 5 ez­resre becsült. MTI_________ Ez volt a legnagyobb kör­nyezetvédelmi demonstráció Budapesten azóta, hogy az ugyanezen terv elleni tünteté­sek egy évtizeddel ezelőtt se­gítettek leállítani a beruházást és megdönteni a kommunista kormányt - írta a Reuters. Az AP szerint egyelőre nem világos, hogy a gátépítéssel szembeni „kiterjedt” ellenállás mennyire befolyásolja Horn Gyula újjáválasztásának esé­lyeit a közelgő választásokon. Több hírügynökség is megin­terjúvolta Vargha Jánost, a Duna Kör vezetőjét, aki azt mondta, hogy „provokatív lé­pésével a kormány olajat ön­tött a tűzre”. Úgy vélte, hogy a tünte­tés nem lesz elegendő ah­hoz, hogy „megállítsa a kor­mányt”, de bátorítónak nevez­te azt a „növekvő támoga­tást”, amely az általa képvi­selt ügy iránt mutatkozik bél­és külföldön. A Reuters hír- ügynökségnek nyilatkozva Lipták Béla, az Amerikában élő magyar származású kör­nyezetvédelmi mérnök azt mondta, nyugati üzletembe­rek vették rá manipulációval a magyar kormányt arra, hogy felépítse a gátat. Ezek - mondta - „kihasz­nálják és manipulálják azokat az embereket, akiknek nincs tapasztalatuk a demokráciá­val”. Az SZDSZ-es Haraszti Miklós, a vízlépcső ellen is fellépő hajdani demokrati­kus ellenzék tevékeny részt­vevője szerint a gát felépí­téséről hozott döntés az MSZP bosszúja lehet a változáso­kért, „hiszen ugyanaz a párt kötötte meg a szerződést 1977-ben, kezdte el az épít­kezést az egypárti kormány utolsó évben, s akarja ma egyedül a befejezést” - idézi szavait a Reuters. Tudósításá­ban az AP megjegyezte, hogy a beruházás okozta ökológiai kár a vártnál sokkal kevésbé drámainak bizonyult, az ivó­víz minősége pedig szakértők szerint nem romlott a Duna mentén. Az amerikai hírügynökség idézett egy tüntetőt, aki pél­dátlan ostobaságnak nevez­te, hogy a kormány Nagyma­rosnál lefektette a vízlép­cső alapjait, majdnem ugyan­azon az áron lerombolta azt, most pedig egy új gátat akar építeni ugyanazon a he­lyen. Töltelék Bürget Lajos jegyzete Bizonyára megfigyelték, hogy a politikai és szakmai szónokok, beszélők szöve­gében egyre gyakrabban for­dulnak elő a következő for­dulatok: „szerintem”, „véle­ményem szerint”, „úgy gon­dolom”. Az első pillanatban az ember még örvend is, mondván, nocsak, milyen jó, van véleménye, gondolata. Ez kell, ez jellemzője az au­tonóm polgárnak. Aki nem is­mételget, nem vesz át szóla­mokat. Hanem vélekedik, gondolkodik. Tulajdonkép­pen a dolognak ez a része rendben is van. Mert igenis legyünk gondolkodó, véle­ménnyel rendelkező, önálló elképzelést hordozó polgá­rok. Persze, az ilyen polgár nem ismételgeti, hogy sze­rintem, annak a mondandó­jából derül ki a vélemény, a hovátartozás, a gondolat. Igen án, de ezek a fordula­tok a szónoki és nyilatkozó szférában egészen más össze­függésben jelennek meg. Mert ha mondjuk egy pártpo­litikus, aki kritizál, arra a kér­désre, hogy „akkor mi a meg­oldás?”, azt mondja, hogy „véleményem szerint", az azt jelenti, hogy fogalma sincs. Mond valamit, ez csak az ő vélekedése, ha nem úgy sike­rül, akkor nem ő a hibás. De nem jobb az „úgy gondo­lom” sem. Mert nem azt mond­ja a megszólaló, hogy így vagy úgy. O csak gondolja. Jól vagy rosszul. Hogy valami a való­ságban hogyan van, az nem fontos. Arról nem tud mit mon­dani a megszólaló, hiszen az­zal, hogy én „úgy gondolom”, elkente a konkrét választ. Emlékezhetünk arra, hogy az orosz nyelv nagy lelemé­nye volt az a bizonyos ,,po mojemu” - szerintem. Ha egy politikus nem aktul szembe kerülni a hivatalos álláspont­tal, yagy éppen igen óvatos akart lenni, kerülve a szá­monkérés lehetőségét, akkor jött ez a bizonyos po moje­mu. Ami nem kötelezett ak­kor sem senkit semmire. Szé­pen átszivárgóit a mi közéle­ti nyelvünkbe is, mintegy bi­zonyítékául annak, hogy a semmitmondás technikái nem függenek rendszerektől. Hallgatom időnként az egyik nagy magyar szövegláda nyilakozatait, melyek hem­zsegnek az Uyen és hasonló ■ megkerülő hadműveletektől. Az úgy vélem, azt gondolom, megítélésem szerint töltelé­kek teszik ki a szöveg tisztes részét, amely így csak eggyel marad adós: akonkrétummal. Igazán jó lenne, ha a köz- szereplés ingatag területére merészkedők egyszer ana is gondolnának: jó lenne a nyel­vet ismerő embereket is meg­kérdezni stílusukról, fordula­taikról. Talán kevesebb lenne a hanta, a vakszöveg, a tölte­lék az orációkban. Az embe­rek füle igencsak érzékennyé vált. Nem sok kell ahhoz, hogy megérezzék: valaki most csak beszél, de olyan óvatosan kerüli a lényeget, mint macska a forró kásáL Ez lényegében nemcsak stiláris kérdés. Ez egyszerűen cükai ügy, hiszen az ilyen töltelék­kel és semmitmondó szófor­dulattal a polgárt, a hallgatót vezetik félre. Hiszen ha sze­rintem, akkor lehet így is, úgy is. Ha úgy gondolom, akkor gondolhatom így is. A vagy- vagy helyett az igen ás a nem, áz így vagy úgy - ez lenne a jó. Valahol a Bibliában van egy olyan szöveg, amely a hideg vagy a meleg elfogadá­sára biztat, mondván, ha vala­mi langyos, akkor ki kell köp­ni. Hogy stílszerű legyek, sze­rintem ez igencsak megszív­lelendő. Főleg most, amikor mindenféle langyos löttyel kí­nálnak bennünket. Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents