Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

1998. március 26., csütörtök Falujáró Hódít az angol nyelv Kevés oktatási intézmény van, ahol olyan tisztasággal büszkélkedhetnek, mint a demecseri Kossuth Lajos Ál­talános Iskolában, ahová öt­száznegyven gyerek jár hu­szonnégy osztályban. Két évfolyamon emelt szintű testnevelés-oktatás folyik, a tehetséges gyerekek számá­ra több testnevelés órát tar­tanak, ezzel is igyekeznek az NB Il-es csapat utánpótlását felkészíteni a sportra. Az angol, a német, az orosz és a francia nyelv kö­zül választhatnak a gyere­kek, ki mit szeretne tanulni. Többnyire az angol nyelv arat sikert. Az intézmény Tiszta Forrás Alapítványá­nak javára beérkezett össze­gekből tudnak berendezé­seket, bútorokat vásárolni. Sarkadi Lajos iskolaigazga­tó elmondta, hogy szeretné­nek javítani az okatási fel­tételeken, és terveik között szerepel egy mikrobusz megvásárlása, mellyel meg- könnyíthetnék a Borzso- váról járó gyerekek közle­kedését. Az iskolában működik a körzeti pedagógiai szakszol­gálat, melynek segítségével több környező község gyer­mekeinek nyújtanak szükség esetén logopédiai, pszicholó­giai ellátást, illetve a szülők számára nevelési tanácsadást. Kék, Vasmegyer, Kemecse, Beszterec, Tiszarád és De- mecser 2700 hat-tizennégy éves korú gyermekének ad­nak így segítséget. A tervek szerint hamarosan gyógy- testnevelő tevékenységgel bővül a pszichológiai szak- szolgálat. Óvoda-kastély Csodálatos lehet egy kas­télyban óvodásnak lenni, ezt leginkább' a demecseri kis­dedóvósok érezhetik, hi­szen a régi Elnerichte-kas- télyban tölthetik napjaikat. Hajnal Endréné óvodaveze­tő elmondta, hogy százki- lencven gyermeket írattak be a hat csoportba, de álta­lában százötvenen vannak az oviban. A csoportlétszám még így is magas. A deme­cseri óvónők most állítják össze programjukat, elsősor­ban az egészséges életmód­ra nevelésre, a mozgásra és a szép, tiszta beszédre szeret­nék felkészíteni a gyereke­ket. A közelmúltban tartott bálon 360 ezer forintot ka­pott adományként az óvoda. Ezt a bútorzat felújítására fordítják. Rendszeresen je­lentős segítséget kapnak a néhány évvel ezelőtt szeren­csejátékon nagyobb összeget nyert demecseri családtól is. Az általános iskola Városi címre törekszenek Négy évvel ezelőtt sokan csak mosolyogtak Fáky Lász­ló választási programján. A legnagyobb hitetlenséget a tanuszoda építésének gondolata váltotta ki. Hogyan le­hetne egy reményét vesztett kis településnek uszodá­ja? - gondolták a demecseriek. Az élet a megválasztott polgármestert igazolta, szinte sorra megvalósította prog­ramját, s úgy tűnik, még a korábban leghihetetlenebb terv megvalósítására is van kilátás.- Demecser célja, hogy el­nyerje a városi címet — mond­ja Fáky László -, s minden fel­adatunk ebből adódik. A pol­gármesteri hivatal épületét fel­újítottuk, a levéltárból előke­restük az 1909-ben készült ki­rályi mérnöki dokumentumo­kat, és eszerint végeztük a re­konstruálást. A várossá válás egyik feltétele, hogy a belte­rületi utak hatvan százaléka portalanított legyen, a hama­rosan folytatódó fejleszté­sekkel megfelelünk ennek a kritériumnak is. A szenny­vízcsatorna-hálózat kialakí­tását áprilisban kezdjük, s hamarosan felépítjük hét község szennyvíztisztítóját. A közelmúltban harminckét­millió forintos beruházással új iskolarészt építettünk, továb­bi három-négy millió forintból felújításokat valósítottunk meg. Arra a kérdésre, hogy egy el­szegényedő település hogyan képes újra és újra beruházáso­kat kezdeni, illetve befejezni, a polgármester csak azt mond­ta, ehhez jó gazdálkodás szük­séges, és olyan munkatársak, amilyenekkel ő dolgozik. Majd hozzátette azt is, hogy folya­matosan adták be pályázataikat a különböző alapokra, melye­ket el is fogadtak.- Büszkék vagyunk mindar­ra, amit fel tudunk mutatni Demecserben, a gimnáziumra, hogy itt működik az ÁFÉSZ és a Tigáz központja, itt épül a szemétlerakó, gyógyszertár és egészségügyi központ műkö­dik, gyermekorvosunk, fogor­vosunk van, továbbá idejárhat­nak fizikoterápiára a környező települések betegei. Szeretnénk városiasabbá ten­ni környezetünket, három teret alakítunk ki a településen, me­lyeket egy-egy szoborral teszünk szebbé. A Kossuth-szobrot már elhelyeztük március 15-én a Kossuth Lajos Általános Iskola elé, a Szent István-parkban au­gusztus 20-án avatunk szobrot, a harmadikat pedig az első és a második világháborúban el­hunytak emlékére állítjuk fel. A Megyei Területfejlesztési Tanácshoz tanuszoda építésére adunk be pályázatot, hiszen ez­zel több ezer gyermek számára nyújtanánk lehetőséget az úszás megtanulására és gyakorlására. Természetesen nem mehetünk el az emberek gondjai mellett. Saj­nos a korábban működő gyárak megszűnésével elvesztették munkájukat a demecseriek. Az elmúlt évben százharminc-száz­negyven embernek adtunk tíz hónapon keresztül munkát a Közmunka Program segítségé­vel, most mindössze tizenöt sze­mély szociális foglalkoztatásá­ra kaptunk támogatást. Jelenleg ötvenötén dolgoznak közhasz­nú munkásként az önkormány­zatnál. Nem várható el, hogy a tíz-tizenötezer forintos segély­ből éljenek meg az emberek, szeretném visszaadni a deme- cserieknek az önmagukba vetett hitet, reméljük, hamarosan be­ruházók jelennek meg a falu­ban, s új munkalehetőségek is lesznek. Ez nem könnyű feladat, de az önkormányzat mindent megtesz ennek eléréséért. A leghíresebb káposztavidék volt Demecser, az okmánytárak szerint Devecser község a Rétközoldal közepén fekszik. Magyarország történeti földrajza szerint valamikor mezőváros volt, 1886-ban lett nagyközség. Leletek bizonyítják, hogy már az ős­korban is lakott terület volt. A honfoglalás korából és későbbi időkből is őriz itt talált bizonyítékokat a nyír­egyházi Jósa András Múzeum. A legrégebbi feljegyzés 1270- 1272-ből való, amikor V. István király Kárászt Sándornak adta Kemény-Demecsert. Később, 1332-ben a Balog Semjén-nem- zetség Kállay-ágából való Iván magának mondja a települést. Ebben az évben a borsovai főes- perességhez tartozott, s a Szent György vértanú tiszteletére emelt kőtemplomával említik. Károly Róbert uralkodása idején Magyar Pál volt a földesura. A XV. században mint város szere­pel, ebben az időben az ólnodi Czudar, a Rozgonyi, a Kállay és a Monoki család birtokolta. Az 1500-as évek végén már a refor­mátusoké volt a templom, a kis- harangot 1592-ben öntette az egyház. Fatomya 1768-ban ké­szült, 1825-ben kőtornyot építet­tek. A régi földváratfényci Elek szerint felette a mély, soha ki nem apadó mocsár. A nép tündérvár­nak, Leányvárnak mondta, ahon­nan tiszta időben huszonöt tor­nyot lehetett megszámolni. A demecseriek salétromterme­léssel, -főzéssel is foglalkoztak. A Tisza szabályozása, a Ló- nyay-csatoma elkészítése, és fő­leg a csatornák szaporítása után nagy változások történtek a fa­luban. A Tisza-töltés ekészítése után, 1858-ban a száraz időjárás hatására a tófeneket is kaszálták, majd oda káposztapalántát ültet­tek, a Demecser-vidéki káposzta volt a legjobb a Rétközben. Az oldalt írta Kozma Ibolya, fotók: Lázár Zsolt Ausztriába és Lengyelországba is szállítottak belőle, s az első vi­lágháborúban káposztagyárat állítottak fel a községben. Azu­tán egy időre megszűnt az üzem, de a II. világháború idején újra beindították a káposztasavanyí­tást, 1946-ban már üzemelt a szörp- és cukrogyár, egy évvel ezután államosították a Deme­cseri Keményítőgyárat, 1970- ben üdítőüzemet létesítettek, a Naarden cég „Sztár” cola-, na­rancs-, citrom-termékeit készítet­ték. Szövőgyár indult 1978-ban, nyolcszáz embernek adtak mun­kát, tizenhárom településről szál­lították a dolgozókat. Csaknem kétezerrel növeke­dett 1785-1900 között a de­mecseri népesség száma. Ennek okait a település fejlődésében és szerencsés földrajzi fekvésében kell keresni. Nőtt az elköltözők aránya 1960-1969 között, ez el­sősorban az urbanizálást támo­gató politika eredménye. Később, 1982-1991 között is csökken a lakónépesség száma, kevesebb gyerek születik, több a halálo­zás. Kilenc évvel ezelőtt a kör­nyező települések orvosai állí­tották, hogy növekedett a daga­natos megbetegedések száma a Szovjetunióból ide szállított és Borzsovatanyán tárolt bőr hatá­sára, amely radiokatív anyago­kat sugárzott. Az elmúlt években újra növe­kedett Demecser lélekszáma, a fővárosból és a nagyobb ipari te­rületekről a munkahelyek meg­szűnése miatt hazaköltöztek az emberek, abban bíztak, hogy a faluban könnyebb a megélhetés. (Farkasné Takács Ilona, a te­lepülés könyvtárosa foglalkozik Demecser történetének feldolgo­zásával, segítségével idézhettük meg a múltat.) A gyerekeknek Is jobb Mi késztethet egy fiatal házaspárt arra, hogy Sze­gedről egy kis szabolcsi faluba költözzenek? Dr. Tari János és Tariné dr. Gombkötő Zsuzsanna két évvel ezelőtt költöztek a településre.- Nyírbogdányi születé­sű vagyok - mondja Zsuzsa -, Demecserbe jártam gim­náziumba. Gyógyszerészeti egyetemet végeztünk, s mindketten a tanszéken dol­goztunk. Véletlenül hallot­tunk arról, hogy Demecser­ben még nem zárult le a patikaprivatizácó, s pá­lyáztunk. A barátaink szá­mára hirtelen és gyors volt a váltás, de mindannyain megértettek minket, és tá­mogatták döntésünket. Szegeden, ahol évente több mint száz gyógysze­rész kerül ki az egyetemről, óriási a verseny, és ahol sok a patikus, ott megoszlanak a lehetőségek is. Nem so­káig gondolkoztunk a dol­gon, ide költöztünk. Hét­köznap ritkán vagyunk együtt, hiszen valakinek a gyógyszertárban kell len­nie. Á hétvégeket azonban együtt töltjük, négyesben. Én is, a férjem is falun nőt­tünk fel, meggyőződésem, hogy a gyerekek számára is a legideálisabb körülmé­nyeket találtuk meg, a me­gyeszékhely is közel van, húsz perc autóval. Ikreink vannak, négy és fél évesek, egy kisfiú és egy kislány. (A büszke apa szívesen monda­ná, hogy így tervezték a gye­rekeket, de bevallja; a ter­mészet döntésébe nem volt beleszólásuk.) Házasságot kötött: Szilvási Zsolt és Pop- csák Erika 1998. január 24-én. *** Újszülöttek Demecser Nagyközségben 1998- ban: Fabu Csenge Zsanett január 4., Dobrai László január 21., Ősz Renáta ja­nuár 22., Gulyás Petra február 28., László Zoltán március 4., Fabu Gréta március 4., Fuziák Karo­lina február 18 .,Orgován János február 16., Hor­váth Dzsenifer február 17., Fuziák Arnold már­cius 1., Balogh Csaba március 1., Pólyák Rebe­ka március 18. *** 1998-ban elhunytak: Dobrai Erzsébet január 18., Balázsy Istvánné {Ko­vács Irén) január 3., Nagy Jánosné (Mártha Etel) já­rnál 7., Száraz József feb­ruár 4., Farkas Antalné (Papp Gizella) január 31., Sípos József február 12., Juszku Imre február 2., Lakó Ferenc február 27., Fábián Dezső február 26., Molnár Andrásáé {Teremi Julianna) március 8., Ba­logh Ferenc március 3., Németh Ferencné {Szondi Emma) február 23., László Lajosné {Vágó Erzsébet) január 2. Fáky László polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents