Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-26 / 72. szám
Mezőgazdaság 1998. március 26., csütörtök Kitörési lehetőség y Hétről hétre a kiskertekben Kihajtott a zöldhagyma és a földieper Szabó Zoltán (Új Kelet) A biotermesztést kevesen ismerik igazán, pedig önmagában egy nagyon egyszerű, mégis összetett gazdálkodási mód. Sokan úgy gondolják, hogy a biotermesztő nem képes megvédeni növényeit a különböző kártevőktől, kórokozóktól, de ez nem így van. A természetes eredetű anyagokat igenis felhasználhatják a termés megóvásához. Például a kén- és réztartalmú készítményeket, valamint a káliszappanos oldatot alkalmazhatják levél- tetvek ellen, felhasználhatják a különféle növényi kivonatokat. A közelmúltban Nyíregyházán megrendezett 6. Országos Biogazda Találkozót követően beszélgettünk Veisz Jánossal, a Biokultúra Egyesület helyi szervezetének vezetőjével.- Mikor kezdett a mezőgazdasági termelésnek ezzel a környezetkímélő változatával foglalkozni?- Kezdetben nem voltam tudatos biogazda, otthonról hoztam magammal, a szülői házból. Paraszti származásomból is eredeztethető, a régi parasztemberek mindig is biogazdák voltak, vegyszer nélküli és teljes gazdálkodást folytattak. Tudatossá a '80-as évek végével vált bennem a felismerés, hogy érdemes így gazdálkodni.- Hazánkban mikor,kezdődött a biotermelők szerveződése?- Mozgalomként 1983- ban indult, majd Biokultúra Egyesületté alakult. Megyénkben a kezdetekkor Bálint Elek fogta össze a termelőket, foglalkozásaikat Nyíregyházán, a gumigyárban tartották, majd Széles Csaba vette át a vezető szerepet. A csoport neve nem volt mindig ugyanez, eleinte kertbarátoknak mondták magukat, majd népfőiskolává szerveződtek, később jött a biogazdálkodó elnevezés. Az utóbbi időben sikerült elhatárolódni más szervezetektől, és megalakítani a Biokultúra Egyesület helyi csoportját, amit jelenleg én vezetek.- Hány termelő tartozik ebbe a csoportba?- Ez a csoport a 10. régiója hazánknak, a Biokultúra Egyesület felosztása szerint hozzánk tartozik Borsod- Abaúj-Zemplén megye is, létszámunk 40-50 fő. A tagok megoszlása is érdekes, hiszen nemcsak a szorosan vett termelők, hanem a kereskedők és a szimpatizánsok is szívesen belépnek az egyesületbe.- Mivel foglalkoznak legszívesebben térségünk biogazdái?- A megyében nagyon sok olyan őshonos termék van, ami eleve kínálja magát, amit igazán nem is kell termeszteni, csak le kell szedni vagy be kell gyűjteni. Például megyénk szatmár-beregi részén nagyon sok területen megtalálható az úgynevezett „dzsungelszilvás”, ismeretlen nevű szilvafajta. Szerencsére ennek nagy részét mára már feldolgozzák. A dió a másik olyan növény, amiről szinte mindenki tudja, hogy permetezés nélküf is lehet termeszteni. Gyógynövényekben is nagyon gazdag ez a vidék, és mivel az iparosítás nem olyan jelentős, mint máshol, alacsonyabb a környezet- szennyezés, így ezek nyugodtan begyűjthetők és értékesíthetők. Óriási lehetőségeink vannak a méhészkedésben. Megyénkben hatalmas akácosok találhatók, amelyek jó méhlegelőt jelentenek, és lenne kellő számú méhész is, aki ezt ki tudná használni. A kaptáron belüli kezeléseket kellene vegyszermentesen megoldani.-Milyen a biotermékek értékesítési lehetősége?- Szinte korlátlan, ez a piac még nem telített. A nyugat-európai országok „tárt karokkal” várják biotermékeinket, és általában 30 százalék fölötti felárat is hajlandók fizetni érte, ezzel is elismerve a kézi munkaerő igényét. Sajnos visz- szaélések is előfordulnak, nagy a csábítás, de a nem megfelelő módszerekkel termelő gazdákat igyekszünk minél hamarabb kiszűrni, hogy ne rontsák a többi becsületes termelő hírnevét. A Biokultúra Egyesületet elismerték mint harmadik országbeli szervezetet, és az itteni minősítést Brüsszelben is elfogadják, nincs külön ellenőrzési rendszer.- A közelmúltban sokat erősödött a biotermesztés elismertsége térségünkben. Minek köszönhető ez?- Többek között a megyei közgyűlés hathatós támogatásának, a mezőgazdasági szakközépiskolának, és persze nem utolsósorban a termelőknek. Az iskola „zászlajára tűzte” a biotermesztést, apagyi tanüzemében környezetkímélő gazdálkodást vezetett be, ami országos szinten is egyedülálló. Az elismertség is országos szintű, a közelmúltban éppen ezért rendezték megyénkben a 6. Országos Biokultúra Napokat, amit nagy szakmai érdeklődés kísért. Öröm volt látni, hogy a mező- gazdasági főiskola több mint 250 fős nagyelőadója hiánytalanul megtelt. Talán az egyik kitörési pont lehet, hiszen nagy a kézimun- kaerő-igénye, elterjedésével csökkenhetne a munkanélküliség. Értékesítési lehetőségeink nagyon jók, nincs olyan termék, amit ne lehetne nyereségesen eladni. Fekete Tibor (Új Kelet) Sándor, József, Benedek helyett Hajnalka, Gedeon és Auguszta hozza meg a meleget. Ha hihetünk az előrejelzéseknek, akkor vasárnaptól már hamisítatlan tavasznak örülhetünk. Éppen ideje, mert a gyümölcsfák rügyei megduzzadtak, szinte szétveti őket a felgyülemlett energia. A naposabb, szélvédett lejtőkön már bimbódzik a sárgabarack, de az őszibaracknak sem sok kell a virágba bomláshoz. Téli lemosó permetezést már ne alkalmazzunk, de a nyári hígításától egy fokkal töményebb szer még nem éget. Ebben az időszakban az atkák és a molyok jelentenek veszélyt a gyenge hajtásokra. Megrágják a hajtásvégeket, megtelepszenek a nedvedző metszési hegeken, és kiszipolyozzák az éltető nedvet. A rovarölő szerekből felesleges változatot készíteni, ettől nem lesz hatásosabb a védekezés. Körülbelül két hét lemaradása van a természetnek. Ez még nem jelent komolyabb kárt, sokkal inkább a csapadék az, ami a későbbiekben, a vegetációs időszakban nagyon fog hiányozni. A felső talajréteg nedves, de ötven centimétertől már szinte porszáraz a föld. Kell az eső, és nem elég, ha csak a májusi eső öntözi a földet. Hamarabb kell. Akiknek lehetőségük nyílik rá, árasztásos öntözéssel segíthetnek a természetnek. Elég csak bekapcsolni a szivattyút, és a slagot a fák közé dobni, hadd folyjon bővében! Ehető a mindighagyma A hagyma nem tartozik a fagyérzékeny növényfélék közé, mínusz öt fokig még a föld feletti rész sem károsodik. Az őszi telepítésű dughagyma kizöldellt, és a mindighagymát már enni is lehet. Az évelőhagyma felszedésekor ügyeljünk arra, hogy írmag maradjon, mert ebből fejlődik ki a későbbi hajtásrendszer. Hagymát magról is vethetünk. Kinemesítettek olyan fajtákat is, amelyek egy év alatt vörös gumókká fejlődnek, és télére is jól betárolhatok. Korai zöldségnövényeink közül a sóska is kidugta első leveleit. A zavartalan napsütésben egy hét alatt szedésre érett leveleket nevel. Tápértéke igen magas. Ebben a vitaminszegény időszakban nem csak a C-vitaminra, de A- és E- vitaminra, valamint vasra, foszforra és más nyomelemekre is szüksége van szervezetünknek. A sóska kimondottan gazdag vasban. Legjobb nyersen fogyasztani, de ha mártást készítenek belőle, akkor sem kell agyonfőzni, mert elveszíti vitamintartalmát. Magról vetett zöldségeinknek most a szárazság árthat legjobban. A fejlődésnek indult hajtásoknak nincs nedvesség- tartaláka, naponta szükséges öntözni. Ráadásul a száraz földet elfújja a szél, és a támasz nélkül maradt növények kidőlnek a sorból. A drazsírozott vetőmagvaknál kifejezetten előírás, hogy a kikelésig nedvesen kell tartani. A vetőmag bevonóanyagának nagy a víz- felvevő-képessége, de sokáig nem képes magában tartani. Ha félig kicsírázik a mag, és közben beszárad a burok, akkor már nem tud áthatolni a kemény bevonaton, és elpusztul a növény. A növényvédelmüknél legkorábban a lisztharmatfertő- zésre kell gondolni. Különösen a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller érzékeny erre a fertőzésre. Amikor először megjelenik a leveleken a finomlisztszerű spóra, azonnal permetezni kell. A vegyszerbe érdemes levéltrágyát is kevernünk, ezzel felgyorsul a növények fejlődése. A fejtrágya adagolásánál nem érdemes az előírt mennyiségnél többet felhasználni, mert a felesleg csak lefolyik a levelekről, és a földben hamar le- bomlik. Pocsékolás helyett inkább gyakrabban, de kevesebb mennyiséget permetezzünk ki, mint egyszerre sokat adagoljunk. A málna tápanyagutánpótlása Leghamarabb szedjük ki a régi, elöregedett málnahajtásokat. Ezek csak egy nyáron teremnek. Később a betegségek melegágyai lehetnek, akadályozzák a növényvédelmet, a kapálást, és nyáron a szedéskor is útban lesznek. Ha elég sűrű a támrendsze- rünk, akkor nem kell kötözni az idei hajtásokat. Az elég sűrű azt jelenti, hogy legalább 20-30 centiméter sűrűn legyen huza- lozva. A fél méternél ritkább tám már nem ad elég alátámasztást a roskadozó szálaknak. A földre hajló ágakon a termés sáros és penészes lesz, ezért érdemes inkább egyenként kikötözni. A málnának nagy a víz- és táp- anyagigénye. Sekélyen növekedő bojtos gyökérzete hamar kiéli a földet, folyamatosan pótolni kell a hiányt. A málnát nehéz túltrágyázni, és a nitrogénmérgezés veszélyétől sem kell tartani. Arra viszont ügyelni kell, hogy a szerves trágyát csak óvatosan forgassuk a talajba, különben könnyen megsérülnek a felszínközeli gyökerek. A trágya kiszórása után érdemes még slaggal is beleveretni a kiálló maradványokat. Ezzel nemcsak bemossuk a tápanyagot, de egyúttal öntözzük is a növényeket. Az éves műtrágyamennyiség felét, de legalább harmadát most kell kiszórni. Ha száraz a feltalaj, akkor szóróöntözéssel segíthetünk a minél hamarabbi felszívódásban. A földiepernek is hasonló gyökérzete van, de még sekélyebben növekszik. Szerves trágyával csak úgy érdemes a szamócát táplálni, hogy esővízben fel kell oldani a tápanyagot és vedérrel kiöntözni. A felszínen maradt darabokat kiskapával nyomkodjuk le vagy kapáljuk be. Amennyi kimarad a földből, az a napsugár hatására lebom- lik, és elveszti nitrogéntartalmát. Nem kell megvárni, míg kiömlik a dudva, már most kapáljuk meg a sorközöket, és ritkítsuk ki a fölösleges hajtásokat. A felszedett bajuszokat ne hagyjuk a sorok között, mert az első kiadós eső bemossa a földbe, és gyökeret ereszt. Gazégetés Ásózás vagy rotálás előtt szedjük fel a tavalyi növényi maradványokat. A paradicsom, a paprika vagy a káposzta vastagabb szárait égessük el, de az apróbb leveleket nyugodtan forgassuk a földbe. Egyedül a diófa levele nem alkalmas komposztálásra, mert olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek késleltetik, illetve nagyobb mennyiségben megakadályozzák a szerves anyagok lebomlását. A diófalevelet tegyük az égetésre váró anyagok közé. Tűzgyújtáskor nagyon körültekintően járjunk el. Készítsünk kézközeibe legalább egy vödör vizet és egy lapátot. Ha nem kívánt méretekre csapnának a lángok, akkor legalább hamar közbe tudunk avatkozni. Sose hagyjuk őrizetlenül a tüzet. Szeles időben nem szabad égetni, mert még nem zöldellt ki a természet. Csak az erdők aljnövényzetének megerősödése után nyújt kellő védelmet a lángok ellen. A nem elég száraz gaz nagy füsttel ég. Gondoljunk arra, mi mennyire örülnénk, ha a mi orrunk alá füstölne a szomszéd. Hétvégi telkek F. T. (Új Kelet) ________ A ’68 utáni új gazdasági mechanizmus mellékterméke volt a víkendházkultusz. A termelőszövetkezetekben dolgozóknak már természetes volt a háztáji gazdaság, de az ipari munkások csak a piacról szerezhették be a zöldséget és gyümölcsöt. A politika szorítása engedett azokban az években, és engedékenységük jeléül először csak nem tiltották, majd támogatták a kiskertmozgalmat. Két-háromszáz négyszög- öles területeket parcelláztak ki olyan helyeken, ahol nem érte meg a nagyüzemi művelés. A szabad idő hasznos eltöltésén kívül akkoriban nem volt elhanyagolható szempont a megtermelt haszon sem. Ráadásul a saját maga termesztette zöldségféléket mindenki szívesebben fogyasztja. Akkoriban törvény tiltotta, hogy egy embernek egynél több telke legyen. Ma mindenki annyit vesz, amennyit akar, de a telekárak nem követik az inflációt. A mezőgazdaság általános válságával együtt a zöldségtermesztés is hanyatlik. Csak a jó minőségű és jól tárolható termés kelendő. A vevők többsége anyagi helyzetétől függetlenül válogat. Válogathat, hisz túlkínálat van, és éppen ez a túlkínálat szorítja le a víkendtelkek árát is. A másik árcsökkentő tényező az utazás mérhetetlen megdrágulása. A háromforintos benzin idejében kit érdekelt, hogy hányszor kell kimenni a kertbe az első szüretig? Ma már nem mindegy, hogy a művelési költségek közül az utazás és az áruszállítás mekkora részt képvisel. Sokan a növényvédő szerek árát említik mint legnagyobb költségtényezőt. Igaz ez a nagyüzemi gazdaságoknál, de a kiskertekben csak kis mennyiségben használják a per- metszereket, még a drágákat is. A tíz kilométerre fekvő telekre egyetlen kiutazás árából fél liter hagyományos rovarölő szert lehet venni, ami beosztva, egy nyárra elég a kétszáz négyszögöles telken. És hányszor kell autóba ülni az első cseresznyeszüretig? A tömegközlekedés sem sokkal olcsóbb, és ráadásul körülményesebb a cuccolás is. Nagyszálláson láttam, de biztosan másutt is így van, hogy az emberek inkább ritkábban, de hosszabb időre telepednek ki. Akkor egyhuzamban elvégeznek minden sürgős munkát, és egy hónapig tájékára sem néznek a környéknek. Jó azoknak, akik ezt megtehetik, de a naponta dolgozók csak a hétvégét tölthetik kedves környezetükben. Nekik hetente utazni kell. Érdemes tehát utánaszámolni, mi mennyibe kerül, és most még nem késő. Vezessünk privát pénztárkönyvet, és számoljunk utána, mennyire volt nyereséges a kiskert. Tudom, a\jó levegő, a szellemi munka után a fizikai tevékenység is pihentet, de lehet, hogy az év végi mérleg után nem fogunk kétnaponta kijárni öntözni a palántákat, mert féláron jobbat kapunk a piacon. Veisz János
