Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-23 / 69. szám

Megyei krónika 1998. március 23., hétfő Tavaszváró szezonzáró Munkatársunktól________ A kardcsörgető, csoda­szép, Lajosok korát megidé­ző testőrhölgyek, rizsporos arcú urak, kilónyi arannyal teleaggatott, makkos cipős ízléstelen mai vállalkozók, a poharat gyakran ürítő csuhás barátok népesítették be a nyíregyházi Korona Szállót a hét végén. Telet kergetni jött össze a jelmezes sereg, hogy vigassággal köszöntse a tavaszt. A szenzációs han­gulatúra kerekedett farsang­záró bál rendezője, Hajiing Tamás - aki hoppmesteri fel­adatait fővadászi mundér­ban látta el - nem véletlenül választotta a mulatság szom­bati dátumát: a naptár már­cius 21-ét jelzett, a csillagá­szati tavasz kezdetét. A szorgalmas vadászfegy- ver-durrogtatás és medveker- getés közepette elővezetett köszöntőjét zseniális techni­kájú sztepptáncos műsor, azt tartós vastaps követte. A kö­zel száz bálozó táncos kedvű hangulatát még a jópofás- kodó humorista sem tudta le­lombozni, így amíg ő a nehe­zen megszült műsora verej- tékcseppjeit törölgette, addig a színes jelmezbe öltözött nép már a parketten pörgött-for- gott, diszkózott. A hagyo­mányteremtő, báli szezont záró utolsó vigasságon a tom­bolán megnyert értékes aján­dékok mellett a jelmezver­seny volt a fő attrakció. A vendégek egyhangú szava­zással a múlt mellett tették le a voksol, a fődíjat a két, Mo­zartnak öltözött úr nyerte, de egy kisebb színházi jelmez­tárat hasonló mértékben ki­fosztó három testőrhölgy is nagy tapsot kapott, ugyan­úgy, mint tulajdonképpen bárki: mert szombaton nem a helyezés, hanem a részvétel volt a fontos. Villon vallatója Vaján Berki Antal (Új Kelet) Az államilag osztogatott Kos- suth-díj árnyékában szerényen húzódik meg a nemrégiben ala­pított Alternatív Kossuth-díj. Elismert, híres-nevezetes szak­emberek alapították a kitünte­tést, és a civil társadalom nevé­ben azokat az alkotókat tiszte­lik meg vele, akikre ilyen-olyan okok miatt nem terjedt ki a hi­vatalosok figyelme. Első ízben a magyar irodalom fenegyereke, Hernádi Gyula neve került fel a kitüntetettek listájára, majd a fáj­dalmasan korán elhunyt Bertha Bulcsú kapta posztumus meg­emlékezésként, honorálva több évtizedes közírói tevékenységét, amit annak idején-az ÉS hasáb­jain a Kesudió-vitával elkezdett. Harmadikként az idén nyolc­vanesztendős Mészöly Dezső költő, műfordító, esszéíró mun­kásságát ismerték el a kurató­rium tagjai az Alternatív Kos- suth-díjjal. Mészöly Dezső a Lyukasóra páratlanul szelle­mes szerkesztő-műsorvezetője, Villon és Shakespeare művei­nek avatott tollú fordítója be­szél a génekbe rejtett paran­csokról, az ősök tiszteletéről, arról, hogy a világban semmi sem hiábavaló, hogy minden család története izgalmas, semmihez sem fogható törté­nelmi regény.- Sok mindent el lehet felejte­ni életünk során, de most egyre erősebben érzem, hogy a gének utasításait soha nem lehet meg­kerülni. Ha reggelenként, borot­válkozás közben a tükörbe né­zek, mintha apám bánatos arca tekintene rám vissza. Apám, Mészöly Gedeon, nyelvész pro­fesszor volt, de nem csak a nyel­vészethez értett, a költészethez is. Kedvenc tanítványai között volt József Attila, mintegy en- gesztelésül Horger Antal ádáz viselkedéséért. Attila neki de­dikálta Nem én kiáltok című verseskötetét, talán azzal a cél­lal is, hogy elveszett apja he­lyett édesapát találjon magá­nak. Családunk fészke Bogárd volt, ma már Sárbogárdnak ne­vezik, de akkor, századokkal ezelőtt még csak pusztának je­lölték. Évszázadokon keresztül éltek ott a Mészölyök. Apám szerette emlegetni, hogy a sza­badságharc idején erről az egy pusztáról kilenc Mészöly fogott fegyvert Kossuth hívó szavára, hogy harcoljon a forradalom győzelméért. Volt köztük egy hivatásos katonatiszt is, aki ezt megelőzően a császári seregben százados volt, és a nemzeti had­seregben a Lehel huszárezredet vezette. Mészöly Farkasnak hív­ták. Élete olyan volt, mint egy Jókai regényhősé. Ő ugyanis nem tette le a fegyvert. Mikor megjött a parancs, hogy kapitu­lálni kell, szegény Vécsey gróf, aki az egyik aradi vértanú lett, fölállt a hintója tetejére, meg­lengette a csákóját, és azt mond­ta: Huszárok, nem vagyok töb­bé tábornokotok, csak Vécsei vagyok, nem mondhatom meg néktek, hogy mit tegyetek a jövőben. Mészöly Farkas pe­dig ezen fölbuzdulva hazave­zette legényeit, és a világosi fegyverletételnél nem volt je­len egy század lovas, akik orosz-osztrák fogság helyett otthon várhatták sorsuk jobb- rafordulását. Maga Mészöly Farkas előbb parádékocsisnak állt, majd egy komáromi men­levéllel, amit egy mási Mé­szöly, Kornél, a testvéröccse szerzett neki, visszatért őseinek birtokára. Mind a két oklevél birtokomban van. A hamis is, meg az igazi is, amivel Mé­szöly Kornél menekült meg a császáriak bosszújától. Bekere­tezve függenek az íróasztalom fölött. A család történetét gye­rekkoromban tátott szájjal hall­gattam, és talán ennek köszön­hetően is próbáltam réges-régi jegyzetekből, írásokból az ősö­ket kihámozni, és megmutatni a mai olvasóknak. Sajnos ezek a dokumentumok nem emlékez­nek meg az ősök lelkiségéről, ezeket aztán nekem kellett mint O CD 2 írónak pótolnom, de minden- £ napjaikról sok lényegeset meg­tudhattam. Egyik ősöm a neme­si felkelés idején, amikor Napó­leon Győr mellett szétverte ne­mesi hadainkat, pontos jegyzé­ket készített, mit vásárolt útköz­ben, miközben masírozott a hadszíntérre. Fegyvereket, még zászlót is vett, odafelé sok bort fogyasztott (valószínű, hogy a vereség miatti bánatábán vissza­felé még többet ivott, legalábbis a jegyzék szerint), meg a felesé­gének koffát vásárolt Magyarul kávét vitt neki ajándékba Ébből is látszik, hogy annak idején csak az asszonyok itták a fekete levest, a férfiember megmaradt a szeszes italnál, pontosabban a bornál, mert pálinkázni már akkor is csak a kódhelyek pálinkáztak. Itt maradtak rám ezek a törté­netek, őrzöm őket, és ha alka­lom adódik, megírom őseim valamikori életét. Amíg én élek, életben vannak ők is, sorsuk ta­lán példázattá válhat a ma nem­zedéke számára is. Mészöly Ge­deon nyelvész professzor és Mészöly Farkas huszárszázados vezet engem kézen fogva most is, mint ahogy lelkész nagy­apám erkölcsnemesítő prédiká­ciói egy életre meghatározó élmenyeim maradtak. És talán ezeknek a valamikori emberek­nek izgalmas, tanulságos élete lehet kapaszkodó azoknak, akik mai zűrzavaros világunkban nehezen tudnak jó és rossz kö­zött választani. A tudás világa Új Kelet-információ Az Oktatási Centrum Nyírbátor a „20 éves az iskola” jubileumi ren­dezvénysorozat részeként újra meghirdette a már ha­gyományosnak számító Tudás-Világa tanulmányi versenyt az általános isko­lák negyedik osztályos tanulói számára. A márci­us 20-án tartott megméret­tetésre 11 általános isko­lából összesen 61 kisdiák érkezett. Tudásukat egy 60 kérdésből álló teszt­sorral hasonlíthatták ösz- sze. A kérdések megvála­szolására a verseny szer­vezői 90 percet szántak, de egy óra alatt szinte mindenki megbirkózott a feladatokkal. A kérdések a magyar nyelv és iroda­lom, a környezetismeret és környezetvédelem, a matematika tantárgyak tananyagának, valamint a nebulók általános ismere­teinek a felmérésére irá­nyultak, az adott évfo­lyam követelményszintjé­hez igazodva. A nemes versengést a nyírgelsei általános isko­la tanulója, Bacsó Ger­gely nyerte. A második helyen hárman osztoztak, Mizsur Katalin a nyír­bátori Tinódi Lantos Se­bestyén Általános Iskolá­ból, Baranyai Attila a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Is­kolából és Tóth Pál a nyírkarászi általános isko­lából. A szoros küzdelem­re jellemzően, harmadik helyezéseket is megoszt­va kellett odaítélniük a zsűri tagjainak Ivancsó Máriának, «a nyírkátai ál­talános iskola tanulójá­nak és Pokaraczki Anitá­nak, aki a nyíregyházi Jó­kai Mór Református Álta­lános Iskola tanulója. Szeretet Új Kelet-információ Tiszalökön, a művelő­dési házban március 30-án, délután hat órától a Harmó­nia Egészségvédő Egyesü­let szervezésében Fegyve­res István előadása hangzik el Á szeretet pszichológiá­ja címmel. A Primavera ..hegedőse’ Soha nem könnyű vérbeli drámát tánc­nyelven elbeszélni. Mindig is nagy fel­adatot jelentett a táncosoknak megoldani a prózai darabokban rejlő konfliktusokat. Talán éppen ebben rejlik az a kitartás, mellyel a balett művelői újra meg újra speciális művészetük formanyelvére for­dítanak egy drámai művet. A Primavera évek óta meghatározó együttese a művelődési központ művészeti csoportja­inak. Az idén tavaszváró produkcióként olyan előadással rukkoltak ki a tánccso­port tagjai, amelyről még sokáig beszél­nek majd a táncművészet kedvelői. A hét végén a nyíregyházi művelődési köz­pontban Feketéné Kun Ildikó balettmes­ter koreográfiájával mutatták be a Primavera balettcsoport művészei a He­gedűs a háztetőn című világhírű mu­sicalből készített táncjátékot. Uj tanműhellyel gyarapodott a 107-es szakmunkásképző intézet. Kell is a tanulási lehetőség megyénk gyermekeinek, mert csak kiművelt emberfők sokaságával tudunk egyről a kettőre jutni. Az avatóünnepségen megjelent Csabai Lászlóné, városunk polgár- mestere és Giba Tamás alpolgármester

Next

/
Thumbnails
Contents