Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
1998. március 2., hétfő Labdarúgás Pól/l Borsodi. Az elet habos oldala Innen már csak felfelé vezethet az út Hazai meccs tíz nézővel! Mátészalkai városkörzet A tiborszállási ivókban meghányja-veti az élet dolgait a férfinép. így van ez ősidők óta. Sok mindenről folyik a csevej, csak az a fránya futball nem kerül szóba. Vagy ha igen, akkor jobbára hümmögnek a poharazgatók. És anekdotáznak. Hogy milyen volt régen, amikor még veszteni jártak az ellenfelek a falu pályájára... Manapság viszont pirosbetűs ünnepnek számít, ha nyer a helyi alakulat. Koncz Tibor (Új Kelet) Nagyot fordult a világ Tiborszálláson. Mármint ami a focit illeti. Nincs mit szépíteni: a szatmári legénység tök utolsó a mátészalkai városkörzeti bajnokság másod- osztályában. Pedig volt ez másként is...- Furcsa, de igaz: egyrészt a pénzkérdés, másrészt az akarat hiánya juttatta a csapatot a tabella legaljára - magyarázta a bizonyítványt Szabó Pál egyesületi elnök. - Habár ősszel 125 000 forint értékben vásároltunk mezt, cipőt és labdát, mire mentünk vele?... Utolsók lettünk. Holott korábban ennyi pénzünk sem volt, mégis kitettek magukért a fiúk. A szűkösebb években voltunk harmadikok, negyedikek, ötödikek, ilyen mélyre azonban sohasem süllyedtünk. Csoda, hogy a tiborszállási emberek nagy ívben kerülik a meccseket? Aligha... Ki kiváncsi a vereségekre? Senki. Helyesebben, néhányan a végsőkig kitartanak az „aranylábúak" mellett. Nekik kijár a vállveregetés. De ki ám! Mert biz’ megesett, hogy a kompánia otthoni mérkőzésén tíz hazai drukker tette tiszteletét! Noha a jegyárak nem verdesik az eget: a plafon nyolcvan forint. Volt ettől kevesebb is... — Úgy látszik, ez is sok - kesergett tovább Szabó Pál. - Teljes a közöny a futball iránt, ebben persze a csapat is ludas. Mit remélünk a tavasztól? Indulunk, aztán meglátjuk, mi lesz... Sötétnek érzem a jövőt, félek, ennél is rosszabb jöhet. Ugyanis, amennyiben valóra váltják azt a teiyet, hogy a következő szezontól összevonják az első és másodosztályt, nekünk befellegzett. Nem tudunk ificsapatot kiállítani, mert nincs rá pénzünk, enélkül pedig nem rajtolhatunk az új bajnokságban. Egyébként én is a lemondásomat fontolgatom, inkább hagyjuk, miért... Annyit azért leírhat: a falunak össze kellene fognia, különben évekig tart majd a vegetálás. Hol az az agilis illető? Fehérgyarmati városkörzet, II. osztály ] Uszka és Magosliget között „félidőben” egy futballpá- lya áll, a küzdőtér már magosligeti felségterületnek számít. A közel háromszáz-, illetve kétszázhetvenlelkes falvak labdarúgói itt rendezik otthoni meccseiket, ide tódul ki átlagban száz érdeklődő... L. Tóth L. (Uj Kelet) ____ A csapatot uszkai, magosligeti, milotai és kispaládi játékosok képezik. Utolsó helyük sokadrangú szomorúság ahhoz a bánathoz képest, amit egyik társuk elvesztése okozott. Az élet könyörtelen, nem áll meg, de a hiányérzet megmarad. A fehérgyarmati városkörzeti bajnokság első osztályában tizennégy együttes hadakozik egymással, a másodosztályban ugyanennyi társaság vesz részt a pontvadászatban. Ennek a kategóriának a legvékonyabb őszi teljesítményét az Uszka- Magosliget érte el, pusztán egyszer győzött a csapat, a többi tizenkét mérkőzésen vesztesen hagyták el a pályát a közös gárda focistái. — Természetesen előnyösebb helyzetben is lehetnénk, ugyanakkor én már azt is erénynek könyvelem el és boldogsággal tölt el, hogy van sportélet, van lehetőség a testmozgásra — vélekedett dr. Sértő-Radics István, Uszka polgármestere. — Szegény falu vagyunk, így a mi önkormányzatunk ötszámjegyű összeget tud csak biztosítani a csapatra. Szeretném, hogy erősödjünk, izmosodjunk, ezért kikérem a túrricsei kollégámnak, Kovács Gusztávnak a véleményét. Kellene egy olyasvalaki, aki menedzselni tudná a futballéle- tet. Tudom, lehetne ez a bizonyos személy a polgármester is, azonban millió meg egy dolgom van, nem panaszkodhatok arra, hogy unatkozok. Ha lenne egy ilyen agilis illető, természetesen segíteném. Csak hát a munkanélküliség miatt a fiatalok másutt keresik a boldogulásukat. Korábban az együttes rendelkezésére bocsátottuk az önkormányzati mikrobuszt. Egy-egy könnyű sörre, üdítőre saját zsebből vendégül láttam a játékosokat, olykor egy innen elszármazott vállalkozó is hasonlóképpen cselekszik. Sok örömre nincs okunk a vesszőfutás miatt, de mint mondtam, az is pozitívum, hogy létezik a csapat. Pályázat útján rendeztünk be egy téli edzőtermet, ez is bizonyítja, hogy próbálkozunk, nem hagyjuk cserben a sportolni vágyókat. Jobb itt mozogni, mintsem a kocsmában huzamosabb időn keresztül a korsókat emelgetni! Ettől már nincs lejjebb... A magyar futball legalacsonyabb szintjén, ott is az utolsó helyen veszteglő csapatok egyben biztosak lehetnek: történjék bármi - nem eshetnek ki. Nem tudni, eme tény mennyire vigasztalja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városkörzeti bajnokságok sereghajtóit, az azonban kétségtelen: innen már csak felfelé vezethet az út. Serény, de szerény a Surány Vásárosnaményi városkörzet Huszonhárom esztendei pauza után ’92-ben újjáéledt a beregsurányi futball. A megszűnésnek és a feltámadásnak egyaránt részese volt Váradi János, aki mostanság elnöke, edzője, mindenese a nyeretlenül tizenkettedik helyezett egyletnek. Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) Amikor 1969-ben „lehúzták a rolót” Surányban, a játékosok (így Váradi János is) Bereg- darócon szerepeltek tovább. Sokáig tartott a focimentes időszak a határszéli településen, majd az új generáció kikövetelte magának, hogy legyen mozgástere, bizonyítási lehetősége. Az utóbbi hat ev során egy kilencedik hely, jelentette a csúcsot, magyarán, azt tényleg nem lehet megjegyezni, hogy hajhásznák az eredményeket. Addig nyújtóznak, ameddig a takarójuk ér. A Beregsurányi Sport Club képviselői az őszi szezonban két meccsen voltak jók döntetlenre, a többi találkozót elveszítették. Tizenhárom adott, ötvenkét kapott gól a mérleg, ami egy sereghajtótól nem kirívó mutató. Eközben a serény ifjúságiak ötvenszázalékos produkciót mutattak fel, a tizenhat pont az ötödik helyre jogosítja fel a csapatot. Vajon miért ennyire szerények a „nagyok”?- Szolidan tervezhetünk, az önkormányzati támogatáson kívül jóformán semmi más forrásunk nincs. Nekünk csak az a célunk, hogy a játékosok jót érezzék magukat a közösségben. Nálunk még az is luxusnak számít, ha valaki egy-egy sörre vagy kólára meghívja a csapatot! Egyszer rendeztünk közös főzést, de hát az is drága mulatság...- vélekedett Váradi János. A cirka hatszázlelkcs helység hatoda jár ki általában a meccsekre. A piros-kék szerelésben pompázó futballisták nem kényeztették el a híveket, elvégre az utóbbi időszakban nincs alkalom örülni a győzelemnek. Erősítés gyanánt Simon Ferenc, Varga Sándor és Szász Sándor személyében hárman érkeztek Tarpáról. cserébe két ifijátékosért. A „tranzakció” keserű végkifejlete: Szász Sándor a Gulács elleni edzőmérkőzésen lábát törte, tavasszal egészen biztosan nem állhat együttese rendelkezésére. (Egyébiránt a tabellán tizedik gulácsiak 7-1-re nyertek.) így aztán tizenhat főt számlál a keret. Mivel nem vészes a lemaradás, azon morfondíroznak a beregsurányiak, hogy ildomos lenne a 9-10. hely valamelyikén zárni a bajnokságot. Hidegzuhany után hideg-meleg tus Középszabolcsi városkörzet, II. osztály Egy arva pont is sokat jelentene a folytatásban a Székelynek, elvégre ősszel vereség zakót, kudarc fiaskót követett. Tízből tízszer hajtott főt a csapat a legyőzők előtt. A vékony szereplés (9-59-es gólkülönbséggel) masszívan a tizenegyedik helyre kötötte röghöz a szebb napokat megélt kompániát. L. T. L. (Uj Kelet) ___________ Ké t évig a „körzeti egyet” is megjárták, visszaesve, legalul- ra pottyantak. A lenullázódás nem tört össze szíveket, nem eredményezett földindulást, nem ült össze válságstáb. , -Nincspánikhangulat! Ellenkezőleg: jó a társasági szellem, csak éppen a sikerélmény hiányzik —bizony gáttá Juhász György iskolaigazgató, elnök, edző, a csapat körül tüsténkedő, majdhogynem egyszemélyes „stáb”, majd egy nagy sóhaj következett.. - Nem érzem úgy, hogy megalázó vereségeket szenvedtünk ősszel, inkább kondiban volt nagy a lemaradásunk. Az erkölcsi tartást bizonyítja: a’91- es újjáalakulás óta olyan még nem fordult elő, hogy ne álltunk volna ki. Sőt két éve mi kaptuk a sportszerűségi díjat! A közel ezer lelket számláló Székelyben - bárhogy is csűr- jük-csavarjuk - hidegzuhanyt okozott az őszi (le)szereplés. Lehet emelni a hőmérsékletet, hiszen a holt idényben hidegmelegvizes tusolót adtak át. A színvonal fokozására is van remény, elvégre egyértelműen erősödött a keret. Személyi kapcsolatok révén igazolták le (magasabb osztályból!) Vasmegyeiről a kapus Román Gábort, Nyírtétről Nagy Istvánt, Kékről Nagy Andrást, a rutinos sepregető, Bódi Ferenc pedig némi kihagyás után a „harci trombiták hívó üzenetére” újfent csatasorba áll. Ketten távoztak: Varga Zsolt fél évre kölcsönbe a Demecser ifjúsági együtteséhez került, Simon Csaba pedig a Nyíribronnyal állapodott meg.- Bízok abban, hogy jóval több borsot törünk az ellenfelek orra alá, mint ahogy azt tettük ősszel - tette hozzá a kékfehér Rákóczi SE első embere. - Az idősebb játékosok mint játékosedzők besegítenek, egyébiránt családiason élünk. Az Általános Művelődési Központ keretein belül működünk, egy pályázaton nyert busszal utazunk idegenbeli bajnokijainkra. Jó .volna, ha tavasszal „pontosan” indulhatnánk haza. Látok rá esélyt! Épül a berkeszi öltöző! Barczi Róbert (Új Kelet)- Néhány éve még a városkörzeti első osztályban szerepeltünk, sőt két vagy három éve a feljutásért harcoltunk - mesélte Kaszás Miklós. - Nem sikerült azonban felkerülni, és ez nagyon visszavetette a falu fociját. A tehetségesebb játékosok a szomszédos községekbe igazoltak, s mivel nem tudtuk őket megfelelően pótolni, egyre lejjebb csúsztunk. Elsősorban az utánpótlásunkra támaszkodtunk, de az ifjúsági játékosoknak idő kell ahhoz, hogy a felnőttek között is megállják a helyüket. Nagyon sok a fiatal és az idős játékosunk, hiányzik a köztük lévő korosztály. Úgy tűnik, ez az állapot nem lesz tartós, hiszen az egyesület első embere az utóbbi időben észlelt néhány biztató változást. Eddig például a szomszédos iskola öltözőjét használták a labdarúgók, de a bajnoki rajtra remélhetőleg ez a probléma is megoldódik.- Mintha megmozdult volna valami, úgy látom, mindenki tenni akar azért, hogy elkerüljünk erről a szégyenteljes helyről. Ennek első jeleként elkezdtük építeni az öltözőt, ami hamarosan el is készül. Egyre többet áldoz a község a focira, ezért szerettük volna visszahozni a korábbi játékosainkat. Egyelőre sajnos ez nem sikerült, de a fiatalok lelkesedése és az összefogás átsegíthet bennünket a holtponton. Utolsó hely ide, utolsó hely oda, a bajnokságra a ber- kesziek is lelkiismeretesen készülnek. Sőt. nagyon fűti őket a vágy, hogy bebizonyítsák, az Őszi teljesítmény csak egy kisiklás volt.-A játékosok munkahelyi és iskolai elfoglaltságai miatt elsősorban a hét végeken edzettünk, a foglalkozásokat a szabadban, valamint a tornateremben tartottuk. Elég sok edzőmérkőzést játszottunk a felkészülés során, és több biztató dolgot is tapasztaltam. Nehéz tavasz elé nézünk, de mindent meg fogunk tenni azért, hogy ne utolsóként fejezzük be a bajnokságot. Kisvárdai városkörzet, II. osztály „Hol vannak már a régi szép idők” - sóhajtott nagyot Kaszás Miklós, a berkeszi labdarúgás mindenese. Az edzői, elnöki és szertárosi teendőket is ellátó Kaszás úr nosztalgiázva meséli, hogy 1979-ben még osztá- lyozót játszottak Ajakkal a megyei másodosztályba kerülésért. Azóta nagyot változott a világ, hiszen napjainkban a legalsó osztály utolsó helyén találjuk Berkesz nevét. Keczánban bíznak a nyírmihálydiak Máriapócsi városkörzet Bő három és fél évvel ezelőtt került át megyénkbe a szomszédos, Hajdú-Bihar megyei bajnokságból Nyírlugos és Nyírmihálydi együttese. A nyírlugosiak a kezdeti nehézségek után hamar összekapták magukat, és a megyei első osztály egyik élcsapatává váltak. Ezzel szemben a nyírmihálydiak zuhanórepülésbe kezdtek, és meg sem álltak a városkörzeti pontvadászat utolsó helyéig. Az okokat Kremniczky Károly, Nyírmihálydi polgármestere tárta elénk. B. R.(Uj Kelet) ____________- A Hajdú-Bihar megyei másodosztályból kerültünk 1994-ben a szabolcsi megye kettőbe, de az itteni színvonal összehasonlíthatatlanul erősebb. Az igazi gondot viszont az okozta, hogy a hajdúsági játékosok nem tartottak velünk Szabolcsba, és így nagyon meggyengült a keretünk. Ok voltak a csapat húzóemberei, és a hiányukat mindvégig nagyon megérez- tiik. Az első félév után a gondok orvoslására közel másfél millió forintot kapott az akkori szakvezetés, de a kiesést sajnos így sem sikerült elkerülni. A kieső csapatoktól általában elviszik a legjobb játékosaikat, és ez a mi esetünkben is így történt. Folyamatosan gyengült a csapatunk, s mivel a távozók helyére nem tudtunk hasonló képességű játékosokat igazolni, egyre hátrább kerültünk a tabellán. Ősszel aztán mélypontjára érkezett Nyírmihálydi labdarúgása. A tizenkét forduló során mindössze egyszer tudtak a játékosok győztesen az öltözőbe vonulni, és a legtöbb kapott, valamint a legkevesebb rúgott góllal „büszkélkedhetnek”.- Természetesen szeretnénk elmozdulni erről a helyről, és ezért igyekszünk mindent megtenni - folytatta Kremniczky úr. — Az önkormányzat a gárda egyetlen támogatója. hiszen nincsenek tőkeerős szponzoraink. Körülbelül ötszázezer forinttal tudjuk segíteni a gárdát, és ennek az összegnek a nagy részét arra fordítjuk, hogy kimásszunk a gödörből. A gyenge őszi szereplés következményeként változás történt a csapat élén. Az egyesület vezetése a szakmai munkát egy mindössze huszonnégy esztendős fiatalemberre bízta. — Télen Kcczáin Illés vette át az együttes irányítását, és az ő munkájának köszönhetően remélhetőleg behozzuk az ötpontos lemaradásunkat.
