Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-12 / 60. szám
Falujáró 1998. március 12., csütörtök intéznünk. Szeretnénk méltó körülményeket teremteni ügyesbajos dolgaink intézéséhez, és legalább egy tárgyalót kialakítani a mostani szűk iroda mellé.- Mánd közel fekszik a nemrégiben megnyitott tiszabecsi határátkelőhelyhez...- Gondolkozunk a főútvonal adta lehetőségek kihasználásán, bár az ukrán és más nemzetiségű turisták nem nagyon állnak meg nálunk, mennek tovább Gyarmatra, Szálkára. Ezzel együtt egy szolgáltatóház építésén gondolkozunk, ahol az átutazók igényeit elégítenénk ki. Ha lehetővé tennénk az utasok kulturált pihenését, ha nálunk is meg tudnák vásárolni azokat az árucikkeket, amiket Magyarországon keresnek, akkor egészen biztosan többen állnának meg Mán- don, és a falunak is kézzel fogható haszna származna a turistaforgalomból.- Sokan a falusi turizmusban látják a felemelkedés lehetőségét. Nem próbálnak meg kiépíteni egy falusi vendéglátással kapcsolatos hálózatot?- Nem sok látnivaló van nálunk. Talán csak a csendnek, a nyugalomnak lehet valami vonzereje. Ahhoz, hogy ide csalogassuk a pihenni vágyó kát, megfelelő körülményeket kellene biztosítanunk számukra, amit a mostani anyagi helyzetünkben nagyon nehéz megvalósítani. Volt valamikor a faluban egy csodálatos templom, de azt sajnos lebontották, és elvitték Szentendrére a skanzen- ba. Ez még abban az időben történt, amikor egyes illetékesek csendes kihalásra ítélték falunkat. —Az idén önkormányzati választások lesznek. Megpályázza újból a polgármesteri címet ?- Igen. Azt gondolom, nem kell szégyenkezni eddigi eredményeink miatt. Ha lassan is, ha szerényen is, de csak megindult a falu a gyarapodás felé. Még sok mindent szeretnénk — és kell is — megvalósítani, amit csak akkor tudunk végigvinni, ha a község vezetősége nem változik meg a választások után. A falut sokáig olyan településnek könyvelték el, aminek tiszteletre méltó múltja van, de a jövő nem sok jóval kecsegteti. Ebből a helyzetből próbálunk meg kievic- kélni, és azt hiszem, minden reményünk megvan arra, hogy bizakodva tekintsünk az elkövetkezendő idők ele. Tiszteletre méltó múlt, reményteljes jövő? Egy kis falu az önállóság útvesztőjében Egyike a legrégibb településeknek a Szamosháton. Valószínűleg a honfoglalás idején keletkezett, de csak az 1181. évi cégényi oklevél említi először név szerint, villa Mand néven. A legenda szerint nevét egy Ag-Mand nevű katonaembertől kapta, aki részt vett a honfoglaló törzsek háborúiban, és aki a Mánd nemzetség megalapítója lett. Mindig is kicsinyke falu volt, területe alig 500 hektár, lakóinak száma ma sem éri el a háromszázat. Sokáig Penyigéhez tartozott, de a rendszerváltás óta önálló képviselettel rendelkezik. Errefelé vasút nem jár, Mánd csak a közúton érhető el. A faluban nincs iskola, a gyerekek a szomszédos Penyigére járnak iskolabusszal. Üzemel az óvoda, ami azt is jelenti, hogy megállt a népesség csökkenése, bár még mindig több idősebb lakója van a falunak, mint fiatal. néhány nőt tudunk alkalmazni, és a lehetőségekhez képest nem keresnek rosszul. Más munkalehetőség itt helyben jóformán nincs, a legnagyobb munkáltató nálunk is az ön- kormányzat. Azok a szerencsések, akiknek van munkahelyük, Fehérgyarmatra járnak dolgozni.- Hogyan próbálják vonzóbbá tenni Mándot a fiatalok számára?- Csak szerény elképzeléseink vannak, de a mi körülményeink között az is valami. Alapot hoztunk létre az első lakásukat építők támogatására, próbálkozunk munkahelyek teremtésével. Foglalkoztatunk pályakezdő fiatalokat és próbáljuk komfortosítani a falut. Járdákat építünk, és szeretnénk befejezni az épülő buszgarázst. Sajnos a pályázati rendszer nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ilyenkor nincs mit tenni, meg kell várni az újabb kiírást, és ismételten próbálkozni kell. Az a rossz, hogy ezekre a pénzekre nem lehet számítani, és az is erősen kétséges, hogy a bírálók elfo- gadják-c a pályamű érveit. Persze nekünk nemcsak a fiatalokkal kell foglalkoznunk. Sok itl az idős ember, akikről szintén gondoskodnunk kell. Meg kell oldanunk az öregek napközi rendszerben való ellátását. Sokan élnek egyedül, akiknek gyermekei szerteszét élnek Magyarországon. Azon vagyunk, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt ehessenek a magányos öregek. Sokáig volt elhanyagolt a község, de most már mindenhová virágokat ültettünk. A községháza előtt kialakítottunk egy kis parkot. Nem nagy dolgok ezek, de ilyen apróságokból alakul ki a falu arculata. Aztán itt van ez a községháza, tulajdonképpen nem önálló, nincs egy tárgyalónk, minden ügyet ebben az egyetlen kis szobában kell Varga Lajos polgármester: -Valamikor 1970-ben kerültem a feleségem révén a községbe. Főagronómus lettem a tsz-ben. A polgármesteri tisztséget sem főállásban látom el, tiszteletdíjasként dolgozom itt. Hattagú testület irányítja a község életét, egyetértésben dolgozunk, és talán látszanak már a közös munka eredményei. Sokáig Penyigéhez tartoztunk, de aztán a rendszerváltás meghozta a község önállóságát is, s bár ezután megsokasodtak a gondjaink is, de azt hiszem, többre jutottunk magunkban, mintha még most is társközség lennénk.-Milyen közművekkel rendelkezik a község?- Kis falu a miénk, alig 18- 20 milliós költségvetésből gazdálkodunk. Nem sok pénz ez, fejlesztésre nem nagyon gondolhatunk, bár most, hogy a gázprogramból adódó hiteltől sikerüli megszabadulnunk, valamiféle szerény beruházásra is gondolhatunk. Sok elképzelésünk van. A falu kommunális ellátottsága jónak mondható, inkább csak a lakosság anyagi helyzete gátolja a házak komfortosítását. Mert hiába van kiépített gázvezeték- és telefonhálózat, ha a csatlakozási költségeket képtelenek megfizetni az itt élők. Szeretnénk megoldani a szennyvízelvezetést is, de azt önerőből képtelenek leszünk megvalósítani. Mostani korunk a társulások ideje, sok település egyesíti anyagi forrásait, hogy egyről a kettőre tudjon jutni. Nekünk szennyvízügyben legcélszerűbb lenne a gyarmati hálózathoz csatlakozni, az lenne a legolcsóbb, nem kellene megépíteni különféle kiszolgáló épületeket, tulajdonképpen csak a vezetéknek való csatornát kellene megásni a városig. A gyarmati szennyvíztelep kapacitása elbírná a mándi vezetéket is, és nekünk is igen hasznos lenne a csatlakozás.- A környéken nagyon kevés a munka, még a városokban is nagy a munkanélküliség, sokan élnek szociális segélyből...- A költségvetés nagy részét nálunk is a különféle szociális juttatások viszik el, de szeretnénk véget vetni ennek a tendenciának. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy az embereknek legyen munkájuk. Sokan vannak, akik inkább megelégednek a kisebb összegűjövedelempótló támogatással, mintsem rendszeres munkát vállaljanak. Evekkel ezelőtt alapítottunk egy varrodát, Az oldalt Berki Antal írta, a fotókat Bozsó Katalin készítette
