Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-04 / 29. szám
Háttér 1998. február 4., szerda Leonardo DiCaprio, a két lábon járó tragédia?! Mikita Eszter Alig 23 éves, és már szinte mindenki ismeri a félig olasz, félig német származású ifjút, aki a híres reneszánsz piktorról, a Mona Lisa és Az utolsó vacsora festőjéről kapta a nevét. A Skorpió jegyében (nov. 11.) született Leonarc/o apró reklámfilmekben és amerikai sorozatokban kezdte pályafutását, majd meg sem állt az Ez a fiúk sorsa (1993) című drámáig, ahol Robert De Niro és Ellen Bárkin társaságában játszotta el első, mondhatnánk: főszerepét. A történetben Jack (L. D. C.) egy apa nélkül maradt kamaszt alakít, akinek az édesanyja mindent megpróbál annak érdekében, hogy fiának pótapát „kerítsen”. Mikor létrejön az új család, elmérgesedik a helyzet, s Jack élete pokollá változik... A Gilbert Grape (1993) című film sem feledteti az emberrel a mindennapi gondokat, hiszen Leonardo ebben a filmben egy 17 éves szellemileg sérült, értelmi fogyatékos fiút játszik. DiCaprio karrierjének következő állomása A gyorsabb a halálnál című western. S hogy ezt a szerepet megkapta, azt filmbeli anyjának (amit persze homály fed), Sharon Stone-nak köszönheti. A művésznő külön kérése volt, hogy a fiatal tehetség legyen a partnere. 1995-ös filmjében, az Egy kosaras naplójá-ban egy bimbózó élet hervadni kezd. A sportember (L. D. C.) válaszúihoz érkezik: vagy a kosárlabda, vagy a kábítószer mámora... A fiatalabb korosztály Leonardo DiCaprio nevével a Rómeó és Júlia című filmet párosítja, ami persze nem véletlen, hiszen modern Rómeó képében jelenik meg a sokoldalú fiú. A film William Shakespeare 1595- ben bemutatott drámája 20. század végi körülmények között, ahol a kardokat pisztolyok, a lovakat pedig cabriók váltják fel. Persze a történet ugyanaz: egy tiltott, de annál inkább lángoló szerelem, amelynek a vége egy kettős tragédia. A korabeli szöveget színesíti a Cardigans ütemes muzsikája. A lányok bálványa 1998 elején újabb történettel lepte meg a filmbarátokat. Legfrissebb tragédiája az 1912. évi katasztrófához hajózik vissza. Titanic. Ha kimondom ezt a szót, valószínűleg mindenkinek egy szomorú éjszaka jut az eszébe, amikor 1500 ember veszett hullámsírba, s másnap reggel nem szólalt meg a hatalmas hajó kürtje a New York-i kikötőben. Leonardo filmbeli élete itt is szerelemmel kezdődik, majd tragikusra fordulnak az események. Vajon mit „vétett” szegény DiCaprio, hogy a filmekben mindig ő a meg nem értett,a kirekesztett, a hősszerelmes, az önfeláldozó? „ Miért kíséri mindig a balszerencse? űilu Mándok-Hollywood-Hawaíí Palotai István (Új Kelet) Vannak még csodák! Leginkább az emberi akarat és a tudás csodái. Akárcsak Ady Endre, aki elindult az Értől, és eljutott a szent nagy óceánig. Egy srác. Egy mándoki legény, aki fittyet hányva a világ földhözragadt realitásaira, immár az egeket ostromolja. Néhány év alatt - hiszen még most is nagyon fiatal - eljutott a hollywoodi filmgyártás csúcsaira! Honnan a mersz és honnan az erő,- kérdem egy kávé mellett Rabb Sándort, - hogy például szolgálhasson egy egész nemzedéknek?!- Hogyan kezdődött?- Tizennégy éves koromig Mándokon éltem, ott is jártam iskolába. Pedagóguscsaládból származom, apám harmincnyolc éve tanít Mándokon. Nagyon büszkék rám. Van egy húgom, aki közgazdász és most joghallgató, egy cég gazdasági vezetője. Először Szabó tanárnő keltette fel bennem az érdeklődést a számok világa iránt. Gimnáziumba már Debrecenbe, a Fazekasba jártam, és bátran merem állítani, hogy a kezdő lökést pályámhoz Csarkó Tibor matektanár úr adta meg, aki olthatatian tüzet gyújtott bennem. Már akkor imádtam a számokat. Tiszta matekkal foglalkoztunk meglehetősen sok óraszámban, hiszen matektagozatra jártam. Tizenöt éves koromban aztán megpecsételődött a sorsom, akkor jutottam el először egy ABC 80-as komputer közelébe. Azonnali szerelem lett belőle.- Egyébként jó tanuló volt?- Tényleg jó eredményeim voltak, lehettem volna orvos, mérnök, akármi, de a programozó matematikus szaknál maradtam, és az ELTE-re jelentkeztem. Az egyetemen meglehetősen kevés volt a gép, ezért inkább elméleti oktatást kaptunk, amit akkor nem nagyon szerettem, de ma már tudom, hogy kimondottan a javamra vált... Az egyetem előtt azonban még Lentiben kellett szolgálnom a hazát tizenkét hónapig. Nem ártott. Fegyelmet, és „zsiványságot” tanultunk. Manapság fontos kellékek ezek...- Hol kezdte a munkát?- Diplomaosztás után a SZÁMALK-hoz kerültem szoftver- fejlesztőnek. Európai szinten léteztünk, de a megvalósításhoz soha nem volt pénzünk, így mindig mások - külföldiek- fölözték le a hasznot. A rendszerváltás idején aztán belehuppantam én is a nagy magyar valóságba. Vállalkozás vállalkozást követett. Autókereskedéssel, banki üzletkötéssel, biztonsági cégnél tervezéssel, újságkiadással, szerencsejátékkal próbálkoztam. Ezekből is látszik, hogy nem vagyok kizárólag elméleti ember. De a szerelem az szerelem. Arra törekedtem, hogy csak azt kelljen csinálnom, amit szeretek: otthon számítógépezni, de soha sem akart összejönni, és mindig másból kellett fenntartanom magam.- Besokallt?- Rendesen. 1995-ben társaimra bíztam a vállalkozásaimat, vettem a fogkefémet és a hitelkártyámat, egész egyszerűen elutaztam Amerikába. Négy hónapot „feccoltam” a dologra, és egy kalap pénzt, de alaposan meg akartam ismerni a terepet. Két hónapon keresztül az angoltudásomra is ráfejeltem, és amerikai tanfolyamra, nyelviskolába jártam. Szerencsére összejött! A nyelvet felszedtem, miközben megjártam New Yorkot, San Franciscót, Floridát, Los Angelest, San Diegót és Las Vegast.- Csak?...- Csak. Négy hónap után aztán haza kellett jönnöm, hiszen minden ügyem nyitott maradt. A szerencsejáték területén működő vállalkozásom térdre esett. Na, ez aztán erősen rásegített újsütetű problémámra: nevezetesen, hogy... nehéz erről beszélni... ott kint a valóságos tudás számít, itt a sógor- ság, komaság és az ököljog is komoly szerepet kap. Ezeket pedig nem kedvelem.-Magyarán: hazajövetele után idegennek érezte a terepet?- Valahogy úgy, bár korántsem akarok a nagyképűség látszatába esni. 1996-ban fogtam magam, és egész egyszerűen ismét kimentem. Jogi szemszögből megint mint egyszerű turista, azonban már mocorgott bennem a dolog, hogy kipróbáljam a kinti munka világát, ez azonban csak amolyan belső hang volt. Igazán nem készültem rá, a diplomáimat sem vittem el. A kinti munka világa alatt persze nem a szokványos kivándorló stílust (feketemosogatástól a csillagos égig) akartam követni, hanem a szakmámban szerettem volna kipróbálni magam!- Voltak ismerősei ott, akikhez forduljon? — Szerencsére igen. A Digital Domain cégnél van egy magyar haverom, akit még itthonról ismerek, és így fel is kerestem Los Angelesben egyszer, kétszer, ötször, sokszor. Rengeteget mesélt a munkájáról, elvitt, mindent megmutatott, a főnökömmel is így futottam először össze. Ahogy így kóstolgattam őket. egyre jobban éreztem, hogy itt a helyem. Csakhogy ez Amerika egyik legmenőbb vállalkozása a filmtrükkök területén. „Beszólnom” meglehetősen rizikós ott, mert ha kipróbálnak és csődöt mondok, akkor annyi. Soha sem jutok el hozzájuk. (Ugyanakkor lassan is el lehet oda jutni, de azt az időt, amennyibe ez telik, cl akartam kerülni.) Elszántam magam, és hallgattam az unszolásra. Elmentem egy munkainterjúra. El lehet képzelni, milyen „húzós” volt. Angolul, demo- anyagok nélkül, szemben a szakma nagy mohikánjaival. Éppen akkor keresték a stábot a Titanic-projekthez.- Mondana róluk és a cégről egy-két szót?- Őrült zsenik gyülekezete, élükön James Cameron filmrendezővel, a Terminátor-filmek, a Bolygó neve: Halál, a Két tűz között és természetesen a Titanic rendezőjével. Az épület tetején egy ménkű nagy halálfejes lobogó van... Nem hagyományos hollywoodi cég, annyi bizonyos.- Mi lett a meghallgatás eredménye?- Egymáséi lettünk. Sürgősséggel és helyben elintézték a munkaengedélyemet.- Végül is mi volt a feladata? Mi volt annyira ördöngős, hogy külföldi szakemberként alkalmazták?- A filmben sok olyan jelenet van, amikor a hajó mozog. Ez mind trükk, mert a hajómodell, illetve modellek álltak! Alapfeladatom az volt, hogy ezekben az esetekben a hajó köré, elé, mellé vizet varázsoljak, méghozzá az óceánt a maga kézzelfogható és szörnyű valóságában. Rendkívül összetett feladat volt. Nem filmalapanyaggal dolgoztam, még víz sem volt sehol, csak a komputer és mi. Az alapot egy katonai célokra kifejlesztett óceán-szoftver továbbfejlesztése jelentette, ez azonban csak a vízszerű vizet szimulálta. Azt, hogy aztán annak tömegét érzékeltessük, az örjöngő örvényeket, a hajócsavar körül habzó vizet létrehozzuk, már a mi dolgunk volt. Nehéz erről beszélni, azt ajánlom, nézzék meg a filmet!- Hogyan determinálná eredményességét?- Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a lehető legnagyobb sikert arattuk. Ez aztán úgy erkölcsi, mint anyagi vonatkozásban roppant tisztességesen ki is fejeződött.- Most mi a helyzet? Visszamegy a céghez?- Nem. Eljöttem tőlük, békében, szeretetben, bár marasztaltak. Visszavárnak. Kicsit én is visszavágyom, a triikkjeim sikerei következtében azonban több ajánlat közül is választhattam. Kettő volt közöttük, amire nem lehetett nemet mondani. Az egyikre mégis kénytelen voltam. Egy vadonatúj stúdió vár Hawaii szigetén, Honoluluban! És érdekes szakmai kihívások. Már csak a munkavállalási engedélyt várom, napokon belül meg kell, hogy érkezzen. „Ülök az ajtóban a kofferen, és fenem a szörfdeszkámat”.- Nem siratja menyasszony?- Szabad vagyok. Menyasszony? Hawai előtt ez nem lenne logikus. Egy kávé Rabb Sándorral DIGITAL DOMAIN Sándor Rabb Digital Artist 300 ROSE AVENUE VENICE, CA 90291 TEL 310. 314.2800 LAX 310.3 14.2888 sandor@d2.com