Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-05 / 30. szám

Városlátogató 1998. február 5., csütörtök Meg­kérdeztük ••• Máriapócson járva két-két kérdést tettünk fel az óvo­dában és a könyvtárban az intézmény egy-egy dolgozójának, illetve az utóbbi helyen az egyik ol­vasónak. íme, a kérdések, amelyekre választ kér­tünk: 1. Véleménye szerint mire kellene fordítani első­sorban a költségvetési pénzeket? 2. Mit szól hozzá, hogy a városi tévé adásai ebben az évben vágatlanul és szerkesztés nélkül kerülnek adásba, mert az önkormányzat nem tudja anyagilag támogatni a munkát? Hajdú Mihályné: — Megítélésem szerint a leg­fontosabb a munkahelyterem­tés helyi és megyei szinten, ami enyhítené a környék hátrányos helyzetét. Az egészségügy és az oktatás színvonala elfogad­ható, de ha nem teremtenek új munkalehetőségeket, akkor az életszínvonal stagnálni, illetve romlani fog. A helyi önkor­mányzat ezen nemigen tud vál­toztatni. Fentről, a fővárosból, a megyéből kellene a segítség, esetleg külföldi beruházóra lenne szükség a térség felzár­kóztatásához. — Az emberek itt a város­ban jól ismerik egymást. Ér­zelmi kötődés számukra, hogy látják a helyi televízi­óban rokonaikat, ismerősei­Szabó Szilvia:- Szerintem a legfontosabb a kultúra és az oktatás támo­gatása. Egy ilyen kis városban is, mint amilyen Máriapócs, nagy szükség van arra, hogy az emberek - éppen nehéz anyagi helyzetük miatt - élni tudjanak a művelődési ház nyújtotta lehetőségekkel, igénybe vehessék szolgáltatá­sainkat, programjainkat, láto­gathassák rendezvényeinket. Ehhez persze az kell, hogy a kultúra kellő támogatásban ré­szesüljön. Szükség van város- fejlesztésre, a kereskedelem és a szolgáltatások bővítésére is. — Nagyon sajnálom, s ez mindenképpen visszalépés a város életében, mert szükség volt a városi tévére, annak szín­ket. Sajnos, az egyik legfon­tosabb hírforrás kerül a tava­lyinál rosszabb helyzetbe. Visszalépés az adások minő­ségének romlása. Remélem, hogy a későbbiekben talál­nak majd pénzt a szerkeszté­si és vágási munka támoga­tására, s akkor visszakerül minden a helyére. vonalas adásaira. Nagyon jó dolog volt, hogy egy ilyen kis település el tudott tartani egy tévét, lehetőség nyílt a város életének sokoldalú bemutatá­sára. Jól szerkesztett műsorok voltak, amelyek kikapcsoló­dást jelentettek a nézők számá­ra, ugyanakkor tájékoztatták is őket az aktuális eseményekről. Franku László:- Én legfontosabbnak a munkahelyteremtést tartom. Ha rajtam állna, a legtöbb költ­ségvetési pénzt erre szánnám. Nagyon sok függ attól, hogy van-e az embereknek munká­juk, biztosítani tudják-e család­juk megélhetését. Azt is fontos­nak tartom, hogy az iskola és az óvoda megfelelő támogatás­ban részesüljön, mert a gyere­kek nevelése és tanítása meg­határozza az ország jövőjét. Távlatokban is gondolkoznunk kell, nem elég csak a napi prob­lémák megoldásával törődni. — Őszintén szólva én nem tulajdonítok különösebb je­lentőséget annak, hogy szer­kesztett és vágott műsorok ke­rülnek-e adásba a városi tele­vízióban. Eddig sem néztem ezeket az adásokat, nélkülük is tájékozódtam mindenről, ami a városban történt és történik. Ha valóban ilyen rosszul áll anyagilag az önkormányzat, indokoltnak tartom, hogy a te­levíziótól vonja meg a támo­gatást, és juttatja fontosabb helyre a pénzt. X Február 8-án, vasárnap a tíz órai liturgia után lesz OJ az egyházközségi képviselő-testület zárszámadó és u költségvető ülése. * * * Februárban átadásra kerül az általános iskolában a •o kondicionálóterem, amelyet a tanintézet a szabad­ívd idős sportklubbal közösen fog használni. A terem­> ben alkalom nyílik majd néhány önvédelmi sportág :© elsajátítására is. ec (A Pócsi Újság nyomán) A kultúra templomában he----------------------v/ s* ?—r11 g h M ár iapócs nemcsak kegy­templomáról híres, amely a környék, de az egész or­szág, sőt a kárpátaljaiak búcsújá­ró helye, hanem művelődési életéről is. Művelődési házát és könyvtárát joggal nevezhetjük a kultúra templomának. Ha kopott, elhanyagolt is a külseje, a benne folyó munka kisugárzik a város­ba. Ide futnak össze a kulturális élet szálai, itt születnek az újabb és újabb elképzelések, ötletek, amelyek célja, hogy színt adja­nak a hétköznapoknak, még meg­hittebbekké tegyék az ünnepeket, megmozgassák a fiatalokat és öre­geket, elviselhetőbbé varázsolják a pócsiak minden gondját-baját. A könyvtárat sokan keresik fel, főleg gyerekek. Két színházi cso­port működik a művelődési ház­ban, itt szerkesztik-a Pócsi Újsá­got, és a városi televízió adásait, ittálmodjákmegajövőt. Erről-a jövőről, a terveikről - beszélge­tünk Buzogányné Vom Évával, a művelődési ház vezetőjével. — A tavalyi eredményekről, rendezvényekről újságunk rend­szeresen beszámolt, tekintsünk hát el azok felsorolásától. Kérem, mondja el nekünk, milyen megle­petéseket tartogatnak erre az esztendőre, mi a legfontosabb tervük az idén?- Szeretnénk, ha a művelődési ház még nagyobb részt vállal­hatna a város életéből, még ered­ményesebben állhatna a lakos­ság szolgálatára. S most nem ki­mondottan a kultúrára gondo­lok, mert az tennészetes, hogy továbbra is a művelődés köz­pontja lesz a ház. Azt akarjuk elérni, hogy egyéb szolgáltatá­sokat is nyújtsunk az emberek­nek, teleházként is működjünk, azaz felvállaljuk egy lakossági in­formációs szolgáltató iroda sze­repét. Néhány infrastrukturális be­rendezés már rendelkezésünkre áll ehhez, például egy telefax, te­lefon, számítógép és ez utóbbin az Internet. Ebben az évben az Internet-szolgáltatásokat a lakos­ság a helyi hívások díjáért veheti igénybe. Még egy fénymásolóra és néhány számítógépre lenne szükségünk, s akkor elmondhat­juk, hogy megvannak az alapvető eszközök tervünk megvalósításá­hoz! Azt akarjuk elérni, hogy le­gyen egy hely a városban, ahová bárki bejöhet, ha fénymásolatra van szüksége, telefonálni akar, vagy faxot küldeni, szórólapot É rdekes dolgot tudtam meg a művelődési házban: az óvodások hagyományos farsan­gi ünnepségén nemcsak a gyere­kek szerepelnek, vesznek részt já­tékos vetélkedőkön szüleikkel együtt, hanem a fő produkció az óvónők előadása. E hír nyomán indultam el a máriapócsi óvodá­ba, kerestem meg Oszlávszki Józsefnét, az intézmény vezetőjét. Az óvodában, ahol jelenleg 93 gyerekkel foglalkoznak négy csoportban — a nagycsoportból kettő van - gyakoriak a jóté­konysági rendezvények. A leg­utóbbi december 13-án volt. A bevétel java részét játékok vásár­lására fordították. A napokban kezdődött meg a felkészülés a február 21-i farsangi ünnepségre, amely a művelődési házban lesz. Immár hetedik esztendeje maguk az óvónők ajándékozzák meg a gyerekeket és szüleiket, mégpe­dig azzal, hogy mesejátékot mu­tatnak be a színpadon. Most A kiskakas gyémánt félkrajcára című magyar népmese színpadi változatát adják elő. Oszlávszki Józsefné elárulta, hogy minden az ismert répame­sével kezdődött. Hét évvel ezelőtt azt vitték színre az óvónők, még­pedig olyan nagy sikerrel, hogy elhatározták: minden évben be­rendel, vagy szövegszerkesztés­re van szüksége. Ne kelljen eh­hez szívességet kérnie a polgár- mesteri hivatalban vagy a család- segítő központban. E szolgálta­tásoknak nyilván meglesznek a tarifái, amelyek azonban nagyon jutányosak, megfizethetők még a kispénzű emberek számára is. A műszaki berendezéseket pályá­zati úton szeretnénk beszerezni.- Most készül Máriapócs költ­ségvetése. Országszerte beljebb húzzák a derékszíjakat az önkor­mányzatok, valószínűleg a pócsi is. Hogyan érinti ez a művelődési házat?- Eléggé tragikusan. Őszintén szólva arra számítottunk, hogy a választások, a kampányok évében jobbak lesznek a lehetőségek, több pénz jut majd a kultúrára is. Sajnos, nem így van! Nagyon meg kell küzdenünk minden egyes forint megtartásáért, a szűkös anyagi eszközök minél takaréko­sabb és ésszerűbb felhasználásá­ért. Nem szeretnénk a tavalyi szín­vonalunk alá süllyedni. Akárcsak korábban, ez évben is különböző rendezvények lebonyolítágát ter­vezzük a kiállításoktól a gyer­mekmatinékig, a családosok összejöveteleitől a sportversenye­kig. A fő hangsúlyt természete­sen a művészetek pártolására he­lyezzük. Büszkén mondhatom, hogy két „csöppös” csoportunk a nyírbátori Talán Teátrum fő utánpótlása. mutatnak egy-egy mesejátékot, méghozzá nem az óvodában, ha­nem a művelődési házban, hogy minél többen láthassák. A kez­deményező, mint ahogy illik is, maga az óvoda vezetője volt. Azóta minden évben izgatottan várják a gyerekek és a szülők, nagyszülők a farsangi rendez­vényt. Olyannyira, hogy ragasz­kodnak a mesejáték bemutatásá­hoz. A művelődési házban pedig az óvónők már vissza akarták vinni azt az óvodába. Azok a felnőttek is bejönnek az előadá­sokra, akik gyermekei már vagy még nem óvodások.- Hallottam, hogy gondos­kodtak a népi táncok oktatásá­nak megszervezéséről is.- Igen, már ezen a héten meg­kezdődnek a foglalkozások a gyerekekkel a művelődési ház­ban. Téglásiné Nagy Éva, a nyírbátori Taposó Táncegyüttes művészeti vezetője vállalta az oktatást. Máriapócson hagyomá­nyai vannak a néptáncnak. Sze­rencsére a szülők is fontosnak tart­ják e művészet átadását. Ebben segít nekik a tanfolyam. A cso­portban még van hely 5-10 gyer­mek számára. Váijuk azokat a kis­iskolásokat, akik szeretnék meg­tanulni a népi táncokat.- Észrevétlenül, de törvénysze­rűen áttértünk a konkrét kulturá­lis rendezvényekre. Mi várható még a közeljövőben?- A január tulajdonképpen ter­vezéssel, költségvetés és leltár készítésével, új szakkörök indí­tásának szervezésével telt. A feb­ruári programok közül érdekes­nek ígérkezik mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára a debreceni Vojtina Bábszínház kiállítása, amelyen óriásbábokat, kesztyűsbábokat, marionetteket láthatnak majd. Megpezsdítette Máriapócs életét aTalán Teátrum január 25-i előadása a nyíregyhá­zi Móricz Zsigmond Színházban. Örvendetes meglepetés volt szá­munkra, hogy mintegy másfél százan utaztak el két autóbusszal és személygépkocsikkal a me­Hogy még színesebbé tegyék a mesejátékokat, az óvónők dal­betéteket is keresnek és adnak elő. Ezek a produkciók nemcsak a pillanatnyi szórakozást, kikap­csolódást szolgálják, hanem hosszabb távon is kamatoznak. Az óvodások az előadás után he­tekig játsszák maguk is a látott mesejátékot, kezdetben óvó­nőjük vezetésével, aztán önálló­an is. Csoda-e, ha később bátran, lámpaláz nélkül szerepelnek a Csöpp Színházban a kis színész­palánták? A farsangi ünnepség persze nem korlátozódik a mesejáték gyeszékhelyre, hogy lássák a Tékozló fiú című rockoperál, amelyben több pócsi is szere­pelt. Mi szervezzük a március 15-i rendezvényeket is Mária­pócson, amelyek iránt már most nagy az érdeklődés a városban. — Ahogy elnéztük kívülről a művelődési házat, megállapí­tottuk, hogy ráférne már egy alapos tatarozás. Nem gondol­tak erre? — Dehogynem. Amikor be­adtuk a költségvetésünket, re­méltük, hogy lesz pénze az ön- kormányzatnak az épület kül­ső rendbetételére. Nem azt mondom, hogy belül minden rendben van, mert a nagytermen még javítani kell! Mi magunk is hajlandók vagyunk kétkezi munkával mindent megcsinál­ni, amit tudunk, mert a magun­kénak érezzük ezt a házat. A külső tatarozás azonban meg­haladja erőinket. A tető beázik, mállik a vakolat, tavaly meg­roggyant az épület, s ha az idén sem oldódik meg az állagmeg­óvás, akkor súlyosabb károk is bekövetkezhetnek. Mivel a költségvetés nem ad módot a tatarozásra, vis maior pályáza­ton próbálunk pénzt szerezni az épület rendbehozásához. Mi igazán igyekszünk minden fil­lért megfogni! Más intézmé­nyek általában az év utolsó ne­gyedében kezdik meg a taka­rékoskodást, de mi már január­ban kényszerű lépéseket tet­tünk a fűtés, a telefonhasználat korlátozására. Mint említettem, nem megyünk a tavalyi szint alá! Az ember természetes vá­gya, hogy ha kicsivel is. de töb­bet érjen el a korábbinál, ha kis lépéssel is, de előbbre jusson. Eltökélt szándékunk, hogy minden programunkat megva­lósítjuk. Sőt tovább is me­gyünk: játszóudvart akarunk kialakítani az épület mögött nádkunyhóval, búvóhellyel, agyagozóval, gyöngyfűzésre, nemez készítésére alkalmas körasztallal. — Sok sikert kívánok terveik megvalósulásához\ Remélem, hogy kora őszi máriapócsi ol­dalunkon már a gyermekzsi- vajtól hangos játszóudvarról is beszámolhatunk olvasóink­nak! Az oldalt Dalmay Árpád írta, fotók: Bozsó Katalin bemutatására. Fontos, hogy maguk a gyerekek is szerep­hez jussanak, szüleikkel együtt részt vegyenek a kor­csoportonkénti játékos vetél­kedőkön. A feladatok az óvónők leleményességét di­csérik. Van ott ilyenkor fánk­evés és szörpivás, puding- és tejszínhabnyalás, valamint számos ügyességi verseny is. A jelmezek pedig a szülők és a gyerekek ötletességét bizo­nyítják. Maga a farsangi bál bevételes rendezvény, a szü­netben fánk- és teaárusítás, tombola van. A fánkot és a teát a szülők készítik, s ők ajánl­ják fel a tombolán kisorsolás­ra kerülő tárgyakat is. A be­vételt ilyenkor szintén játé­kok és az óvodában szüksé­ges egyéb eszközök vásárlá­sára fordítják. Természetesen nemcsak az ünnepek hangulatosak és tar­talmasak a máriapócsi óvodá­ban, hanem a hétköznapok is. Ottjártunkkor éppen rajzver­seny folyt az egyik csoportban. Jó volt látni az örömtől csillo­gó szemű gyerekeket. Remél­jük, hogy elégedett és boldog felnőttek válnak majd be­lőlük. Ez persze rajtunk, mai felnőtteken is múlik... Óvónők a színpadon iaMMiai

Next

/
Thumbnails
Contents