Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-05 / 30. szám
Városlátogató 1998. február 5., csütörtök Megkérdeztük ••• Máriapócson járva két-két kérdést tettünk fel az óvodában és a könyvtárban az intézmény egy-egy dolgozójának, illetve az utóbbi helyen az egyik olvasónak. íme, a kérdések, amelyekre választ kértünk: 1. Véleménye szerint mire kellene fordítani elsősorban a költségvetési pénzeket? 2. Mit szól hozzá, hogy a városi tévé adásai ebben az évben vágatlanul és szerkesztés nélkül kerülnek adásba, mert az önkormányzat nem tudja anyagilag támogatni a munkát? Hajdú Mihályné: — Megítélésem szerint a legfontosabb a munkahelyteremtés helyi és megyei szinten, ami enyhítené a környék hátrányos helyzetét. Az egészségügy és az oktatás színvonala elfogadható, de ha nem teremtenek új munkalehetőségeket, akkor az életszínvonal stagnálni, illetve romlani fog. A helyi önkormányzat ezen nemigen tud változtatni. Fentről, a fővárosból, a megyéből kellene a segítség, esetleg külföldi beruházóra lenne szükség a térség felzárkóztatásához. — Az emberek itt a városban jól ismerik egymást. Érzelmi kötődés számukra, hogy látják a helyi televízióban rokonaikat, ismerőseiSzabó Szilvia:- Szerintem a legfontosabb a kultúra és az oktatás támogatása. Egy ilyen kis városban is, mint amilyen Máriapócs, nagy szükség van arra, hogy az emberek - éppen nehéz anyagi helyzetük miatt - élni tudjanak a művelődési ház nyújtotta lehetőségekkel, igénybe vehessék szolgáltatásainkat, programjainkat, látogathassák rendezvényeinket. Ehhez persze az kell, hogy a kultúra kellő támogatásban részesüljön. Szükség van város- fejlesztésre, a kereskedelem és a szolgáltatások bővítésére is. — Nagyon sajnálom, s ez mindenképpen visszalépés a város életében, mert szükség volt a városi tévére, annak színket. Sajnos, az egyik legfontosabb hírforrás kerül a tavalyinál rosszabb helyzetbe. Visszalépés az adások minőségének romlása. Remélem, hogy a későbbiekben találnak majd pénzt a szerkesztési és vágási munka támogatására, s akkor visszakerül minden a helyére. vonalas adásaira. Nagyon jó dolog volt, hogy egy ilyen kis település el tudott tartani egy tévét, lehetőség nyílt a város életének sokoldalú bemutatására. Jól szerkesztett műsorok voltak, amelyek kikapcsolódást jelentettek a nézők számára, ugyanakkor tájékoztatták is őket az aktuális eseményekről. Franku László:- Én legfontosabbnak a munkahelyteremtést tartom. Ha rajtam állna, a legtöbb költségvetési pénzt erre szánnám. Nagyon sok függ attól, hogy van-e az embereknek munkájuk, biztosítani tudják-e családjuk megélhetését. Azt is fontosnak tartom, hogy az iskola és az óvoda megfelelő támogatásban részesüljön, mert a gyerekek nevelése és tanítása meghatározza az ország jövőjét. Távlatokban is gondolkoznunk kell, nem elég csak a napi problémák megoldásával törődni. — Őszintén szólva én nem tulajdonítok különösebb jelentőséget annak, hogy szerkesztett és vágott műsorok kerülnek-e adásba a városi televízióban. Eddig sem néztem ezeket az adásokat, nélkülük is tájékozódtam mindenről, ami a városban történt és történik. Ha valóban ilyen rosszul áll anyagilag az önkormányzat, indokoltnak tartom, hogy a televíziótól vonja meg a támogatást, és juttatja fontosabb helyre a pénzt. X Február 8-án, vasárnap a tíz órai liturgia után lesz OJ az egyházközségi képviselő-testület zárszámadó és u költségvető ülése. * * * Februárban átadásra kerül az általános iskolában a •o kondicionálóterem, amelyet a tanintézet a szabadívd idős sportklubbal közösen fog használni. A terem> ben alkalom nyílik majd néhány önvédelmi sportág :© elsajátítására is. ec (A Pócsi Újság nyomán) A kultúra templomában he----------------------v/ s* ?—r11 g h M ár iapócs nemcsak kegytemplomáról híres, amely a környék, de az egész ország, sőt a kárpátaljaiak búcsújáró helye, hanem művelődési életéről is. Művelődési házát és könyvtárát joggal nevezhetjük a kultúra templomának. Ha kopott, elhanyagolt is a külseje, a benne folyó munka kisugárzik a városba. Ide futnak össze a kulturális élet szálai, itt születnek az újabb és újabb elképzelések, ötletek, amelyek célja, hogy színt adjanak a hétköznapoknak, még meghittebbekké tegyék az ünnepeket, megmozgassák a fiatalokat és öregeket, elviselhetőbbé varázsolják a pócsiak minden gondját-baját. A könyvtárat sokan keresik fel, főleg gyerekek. Két színházi csoport működik a művelődési házban, itt szerkesztik-a Pócsi Újságot, és a városi televízió adásait, ittálmodjákmegajövőt. Erről-a jövőről, a terveikről - beszélgetünk Buzogányné Vom Évával, a művelődési ház vezetőjével. — A tavalyi eredményekről, rendezvényekről újságunk rendszeresen beszámolt, tekintsünk hát el azok felsorolásától. Kérem, mondja el nekünk, milyen meglepetéseket tartogatnak erre az esztendőre, mi a legfontosabb tervük az idén?- Szeretnénk, ha a művelődési ház még nagyobb részt vállalhatna a város életéből, még eredményesebben állhatna a lakosság szolgálatára. S most nem kimondottan a kultúrára gondolok, mert az tennészetes, hogy továbbra is a művelődés központja lesz a ház. Azt akarjuk elérni, hogy egyéb szolgáltatásokat is nyújtsunk az embereknek, teleházként is működjünk, azaz felvállaljuk egy lakossági információs szolgáltató iroda szerepét. Néhány infrastrukturális berendezés már rendelkezésünkre áll ehhez, például egy telefax, telefon, számítógép és ez utóbbin az Internet. Ebben az évben az Internet-szolgáltatásokat a lakosság a helyi hívások díjáért veheti igénybe. Még egy fénymásolóra és néhány számítógépre lenne szükségünk, s akkor elmondhatjuk, hogy megvannak az alapvető eszközök tervünk megvalósításához! Azt akarjuk elérni, hogy legyen egy hely a városban, ahová bárki bejöhet, ha fénymásolatra van szüksége, telefonálni akar, vagy faxot küldeni, szórólapot É rdekes dolgot tudtam meg a művelődési házban: az óvodások hagyományos farsangi ünnepségén nemcsak a gyerekek szerepelnek, vesznek részt játékos vetélkedőkön szüleikkel együtt, hanem a fő produkció az óvónők előadása. E hír nyomán indultam el a máriapócsi óvodába, kerestem meg Oszlávszki Józsefnét, az intézmény vezetőjét. Az óvodában, ahol jelenleg 93 gyerekkel foglalkoznak négy csoportban — a nagycsoportból kettő van - gyakoriak a jótékonysági rendezvények. A legutóbbi december 13-án volt. A bevétel java részét játékok vásárlására fordították. A napokban kezdődött meg a felkészülés a február 21-i farsangi ünnepségre, amely a művelődési házban lesz. Immár hetedik esztendeje maguk az óvónők ajándékozzák meg a gyerekeket és szüleiket, mégpedig azzal, hogy mesejátékot mutatnak be a színpadon. Most A kiskakas gyémánt félkrajcára című magyar népmese színpadi változatát adják elő. Oszlávszki Józsefné elárulta, hogy minden az ismert répamesével kezdődött. Hét évvel ezelőtt azt vitték színre az óvónők, mégpedig olyan nagy sikerrel, hogy elhatározták: minden évben berendel, vagy szövegszerkesztésre van szüksége. Ne kelljen ehhez szívességet kérnie a polgár- mesteri hivatalban vagy a család- segítő központban. E szolgáltatásoknak nyilván meglesznek a tarifái, amelyek azonban nagyon jutányosak, megfizethetők még a kispénzű emberek számára is. A műszaki berendezéseket pályázati úton szeretnénk beszerezni.- Most készül Máriapócs költségvetése. Országszerte beljebb húzzák a derékszíjakat az önkormányzatok, valószínűleg a pócsi is. Hogyan érinti ez a művelődési házat?- Eléggé tragikusan. Őszintén szólva arra számítottunk, hogy a választások, a kampányok évében jobbak lesznek a lehetőségek, több pénz jut majd a kultúrára is. Sajnos, nem így van! Nagyon meg kell küzdenünk minden egyes forint megtartásáért, a szűkös anyagi eszközök minél takarékosabb és ésszerűbb felhasználásáért. Nem szeretnénk a tavalyi színvonalunk alá süllyedni. Akárcsak korábban, ez évben is különböző rendezvények lebonyolítágát tervezzük a kiállításoktól a gyermekmatinékig, a családosok összejöveteleitől a sportversenyekig. A fő hangsúlyt természetesen a művészetek pártolására helyezzük. Büszkén mondhatom, hogy két „csöppös” csoportunk a nyírbátori Talán Teátrum fő utánpótlása. mutatnak egy-egy mesejátékot, méghozzá nem az óvodában, hanem a művelődési házban, hogy minél többen láthassák. A kezdeményező, mint ahogy illik is, maga az óvoda vezetője volt. Azóta minden évben izgatottan várják a gyerekek és a szülők, nagyszülők a farsangi rendezvényt. Olyannyira, hogy ragaszkodnak a mesejáték bemutatásához. A művelődési házban pedig az óvónők már vissza akarták vinni azt az óvodába. Azok a felnőttek is bejönnek az előadásokra, akik gyermekei már vagy még nem óvodások.- Hallottam, hogy gondoskodtak a népi táncok oktatásának megszervezéséről is.- Igen, már ezen a héten megkezdődnek a foglalkozások a gyerekekkel a művelődési házban. Téglásiné Nagy Éva, a nyírbátori Taposó Táncegyüttes művészeti vezetője vállalta az oktatást. Máriapócson hagyományai vannak a néptáncnak. Szerencsére a szülők is fontosnak tartják e művészet átadását. Ebben segít nekik a tanfolyam. A csoportban még van hely 5-10 gyermek számára. Váijuk azokat a kisiskolásokat, akik szeretnék megtanulni a népi táncokat.- Észrevétlenül, de törvényszerűen áttértünk a konkrét kulturális rendezvényekre. Mi várható még a közeljövőben?- A január tulajdonképpen tervezéssel, költségvetés és leltár készítésével, új szakkörök indításának szervezésével telt. A februári programok közül érdekesnek ígérkezik mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára a debreceni Vojtina Bábszínház kiállítása, amelyen óriásbábokat, kesztyűsbábokat, marionetteket láthatnak majd. Megpezsdítette Máriapócs életét aTalán Teátrum január 25-i előadása a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Örvendetes meglepetés volt számunkra, hogy mintegy másfél százan utaztak el két autóbusszal és személygépkocsikkal a meHogy még színesebbé tegyék a mesejátékokat, az óvónők dalbetéteket is keresnek és adnak elő. Ezek a produkciók nemcsak a pillanatnyi szórakozást, kikapcsolódást szolgálják, hanem hosszabb távon is kamatoznak. Az óvodások az előadás után hetekig játsszák maguk is a látott mesejátékot, kezdetben óvónőjük vezetésével, aztán önállóan is. Csoda-e, ha később bátran, lámpaláz nélkül szerepelnek a Csöpp Színházban a kis színészpalánták? A farsangi ünnepség persze nem korlátozódik a mesejáték gyeszékhelyre, hogy lássák a Tékozló fiú című rockoperál, amelyben több pócsi is szerepelt. Mi szervezzük a március 15-i rendezvényeket is Máriapócson, amelyek iránt már most nagy az érdeklődés a városban. — Ahogy elnéztük kívülről a művelődési házat, megállapítottuk, hogy ráférne már egy alapos tatarozás. Nem gondoltak erre? — Dehogynem. Amikor beadtuk a költségvetésünket, reméltük, hogy lesz pénze az ön- kormányzatnak az épület külső rendbetételére. Nem azt mondom, hogy belül minden rendben van, mert a nagytermen még javítani kell! Mi magunk is hajlandók vagyunk kétkezi munkával mindent megcsinálni, amit tudunk, mert a magunkénak érezzük ezt a házat. A külső tatarozás azonban meghaladja erőinket. A tető beázik, mállik a vakolat, tavaly megroggyant az épület, s ha az idén sem oldódik meg az állagmegóvás, akkor súlyosabb károk is bekövetkezhetnek. Mivel a költségvetés nem ad módot a tatarozásra, vis maior pályázaton próbálunk pénzt szerezni az épület rendbehozásához. Mi igazán igyekszünk minden fillért megfogni! Más intézmények általában az év utolsó negyedében kezdik meg a takarékoskodást, de mi már januárban kényszerű lépéseket tettünk a fűtés, a telefonhasználat korlátozására. Mint említettem, nem megyünk a tavalyi szint alá! Az ember természetes vágya, hogy ha kicsivel is. de többet érjen el a korábbinál, ha kis lépéssel is, de előbbre jusson. Eltökélt szándékunk, hogy minden programunkat megvalósítjuk. Sőt tovább is megyünk: játszóudvart akarunk kialakítani az épület mögött nádkunyhóval, búvóhellyel, agyagozóval, gyöngyfűzésre, nemez készítésére alkalmas körasztallal. — Sok sikert kívánok terveik megvalósulásához\ Remélem, hogy kora őszi máriapócsi oldalunkon már a gyermekzsi- vajtól hangos játszóudvarról is beszámolhatunk olvasóinknak! Az oldalt Dalmay Árpád írta, fotók: Bozsó Katalin bemutatására. Fontos, hogy maguk a gyerekek is szerephez jussanak, szüleikkel együtt részt vegyenek a korcsoportonkénti játékos vetélkedőkön. A feladatok az óvónők leleményességét dicsérik. Van ott ilyenkor fánkevés és szörpivás, puding- és tejszínhabnyalás, valamint számos ügyességi verseny is. A jelmezek pedig a szülők és a gyerekek ötletességét bizonyítják. Maga a farsangi bál bevételes rendezvény, a szünetben fánk- és teaárusítás, tombola van. A fánkot és a teát a szülők készítik, s ők ajánlják fel a tombolán kisorsolásra kerülő tárgyakat is. A bevételt ilyenkor szintén játékok és az óvodában szükséges egyéb eszközök vásárlására fordítják. Természetesen nemcsak az ünnepek hangulatosak és tartalmasak a máriapócsi óvodában, hanem a hétköznapok is. Ottjártunkkor éppen rajzverseny folyt az egyik csoportban. Jó volt látni az örömtől csillogó szemű gyerekeket. Reméljük, hogy elégedett és boldog felnőttek válnak majd belőlük. Ez persze rajtunk, mai felnőtteken is múlik... Óvónők a színpadon iaMMiai
