Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-26 / 48. szám

Mezőgazdaság 1998. február 26., csütörtök Jól teleltek a kártevők Szabó Zoltán (Új Kelet) A szokatlanul meleg tél több szempontból kedvező volt a mezőgazdasági terme­lőknek: befejezhették az ősszel elkezdett és a kedve­zőtlen körülmények miatt félbeszakadt talajművelési munkákat. Sok termelő már a tápanyag-visszapótlási munkákat is elvégezte. A metszést megyénkben már nagyrészt befejezték a ter­melők. Őszi- és a kajsziba­rackfáinkra nagy veszélyt jelenthet az időjárás hirtelen megváltozása. A hidegigé­nyük a tél folyamán már ki- elégült, a rügyek megduz­zadtak, sérülékenységük fo­kozódott, mínusz 1-2 Celsi- us-fokos hideget még elvi­selnek, de nagyobb mértékű lehűlés már károkat okozhat. Az almafákat még mindig nem fenyegeti komolyabb veszély, ha időjárásunk egyenletes marad. A szőlő nedvkeringé­se megindult, metszésénél úgy vágjuk a vesszőket, hogy a kicsorgó nedvek ne a rü­gyek irányába folyjanak, mert megfagyva a termőalapokat tönkreteszik, ezzel is csök­kentve az idei terméskilátá­sokat. Az enyhe időjárás kedve­zett a rágcsálóknak, nehézség nélkül átteleltek, és nagy pusz­títást vittek véghez a vetések­ben, egyes területeken a sar­jadó gabonavetések nagyon siralmas képet mutatnak. Minden más kártevő kór­okozó is jól telelt. Idén vár­hatóan lényegesen több pénzt kell majd a növényvédelem­re fordítaniuk a növény- termesztőknek, kertészek­nek. Jelentős gyomosodásra is számíthatunk. A meleg jól jött a zöldséghajtatóknak és palántancvclőknek, keveseb­bet kellett fűteniük, a terme­lési költségeik csökkentek. Milyen kajszibarack£ajtát telepítsünk? Sz. Z. (Új Kelet) ________ Me gyénk nem tartozik a legoptimálisabb kajsziba­racktermő helyek közé. Ha­gyományosan nem is ter­mesztenek belőle nagy meny- nyiséget, kevés az üzemi ül­tetvény. Házikertekben, vé­dettebb fekvésben mégis ér­demes megpróbálkozni egy- egy fa elültetésével. A kaj­szibarack az erős téli és ta­vaszi hőmérséklet-ingado­zást nehezen tűri, a kiegyen­lített, szélsőségektől mentes időjárást kedveli. A termőte­rület kiválasztásának elsőd­leges szempontja a növény fagyérzékenysége. Fényigé­nye magas, kajszitermesz­tésre csak akkor felel meg egy terület, ha éves szinten a napsütéses órák száma meghaladja az 1900-at. Kedveli a könnyen melege­dő, jó vízgazdájkodású ta­lajokat, elsősorban a vá­lyogtalajok felelnek meg az igényének, de a lazább ho­moktalajokat is elviseli, az ilyen talajokon alanyként érdemes a vadkajszit hasz­nálni. Ezzel az alannyal csak az a probléma, hogy rövid ideig szemezhető, mert nehezen adja a héját, viszont nincsenek kompati­bilitási gondok. Környékünkön termőhelyi adottságainak leginkább a késői fajták felelnek meg. Termesztésre érdemes fajta a ceglédi hajnalpír. Általában július végén vagy augusztus elején érik. Gyümölcse nagy (44 grammos), megnyúlt, ol­dalról erősen lapított. Varra­ta középmély. Héja molyhos és narancssárga színű, a nagy felületet takaró fedőszíne élénkpiros. Húsa narancssár­ga színű, finoman rostos. Éretten bőlevű, nem lisztese- dik úgy, mint a rózsa-kajszi típus. Fája gyenge növekedé­sű, nyomott félgömb alakú, szétterülő koronát nevel. A kis koronából adódóan a nö­vényvédelmi, metszési és be­takarítási munkák könnyeb­ben elvégezhetők. A Borsi-féle kései rózsát, még az évszázad elején kezd­ték szaporítani Kecskemét környékén. Kései érésű fajta, időjárástól függően július végén, augusztus elején érik. Gyümölcse friss fogyasztás­ra, ipari feldolgozásra is al­kalmas. A középnagy, 33 grammos gyümölcsök kissé megnyúltak és oldalról lapí­tottak. A közepesen mély varrat a gyümölcsöt arány­talanul osztja két részre. Hé­jának narancssárga alapszín­ét narancsvörös, kárminpiros fedőszín takarja bemosottan. Húsa sötét narancssárga, magvaváló. Csak a jó fagy­állósága miatt célszerű tele­píteni, a gyümölcs hem iga­zán ízletes. A Budapest gyümölcs nagy, egyes években nagyon nagy. Átlagsúlya 55 gramm körüli. Varrata középmély, és kicsit asszimmetrikusan osztja a gyümölcsöt. Héja középesen molyhos, alapszíne világos narancssárga és narancs-vö­rös színnel mosott. Húsa na­rancssárga, közepesen ke­mény és magvaváló. A gyü­mölcs íze eléggé savas, lé­nyegesen jobb, mint a rózsa­kajszi fajtakörbe tartozó gyü­mölcsöké. Befőttgyártásra nagyon jó a gyümölcse, de friss fogyasztásra is megfele­lő. Virágai öntermékenyü- lők. Koronája közepes vagy kicsi, mereven felfelé törő, de ágai a termés súlya alatt széthajlanak. Agrártársaságok MTI Egyelőre többségi állami tulajdonban marad az a 26 - jelentős termelési, szellemi és tudományos kapacitást megtestesítő - agrártársaság, amely a termelési integráció összetartó ereje, az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésének bázisa és fontos szereplője lehet. Ezt Csiha Judit privatizációs mi­niszter jelentette be szerdán Martonvásár-Erdőháton a tartósan állami tulajdonban lévő agrártársaságok jövő­jével kapcsolatos stratégiai kérdéseket megvitató tanács­kozáson. Hétről hétre a kiskertekben Nyitnikék, ásni »kék”, metszeni „kék” Fekete Tibor (Új Kelet) __ No vemberben azzal köszön­tünk el olvasóinktól, hogy legközelebb márciusban indít­juk újra kiskert-sorozatunkat. Akkor nem is gondoltuk volna, hogy ilyen korán kitavaszodik, és már február közepén kienged a föld fagya. A hoszszan tartó, szokatlanul enyhe idő miatt már szemmel láthatóan duzzadni kezdtek a rügyek. Jó lesz igye­kezni a metszéssel. Úgy tartják, az almafákat minden időben lehet metszeni. Ha nem is teljesen igaz ez a megállapítás, most kedvez az időjárás a tavaszi munkáknak, így a metszésnek is. A fiatal csemetéken most lehet kialakí­tani a későbbi termőágakat, az almafák termőkaros orsóit, a sudaras ágakat. A mostani metszéstől függ a fa későbbi magassága is. Ha úgy akarjuk, hogy rotációs kapával is elfér­jünk a fák alatt, akkor ne hagy­juk túl alacsonyra a hajtásokat. A kiskerttulajdonosoknál tí­pushibának lehet nevezni, ami­kor sajnálják a fát, és nemme- rik rövidre vágni a hajtásvége­ket. Nem szabad lágyszívűnek lenni, mert később, a nyári aszá­lyos időszakban megbosszul­ja magát a jószívűségünk. A túl sűrű lombkoronában könnyeb­ben megtelepednek a kártevők, és a gombafertőzés is jobban terjed. A sűrű ágak között ne­hezebb permetezni, és a szer sem jut el a levelek fonákára. Nem terem attól több gyü­mölcs a fán, ha több termő­rügyet hagyunk meg. Nehéz látatlanban megítélni, mennyi a sok, vagy mennyi a kevés. Ál­talánosan elfogadott, hogy a régi termőkalácsokat felére kell visszavágni. A vízhajtásokat tőből kell kimetszeni, és a be­állt termőfáknál, ha már elér­ték végleges magasságukat, akkor minden felfelé irányuló hajtást le kell vágni. A termőfák ágai összeérhetnek, de annyi helyet mindenképpen hagy­junk, hogy a permetezőgép szórófejével közlekedni tud­junk. Ahol keresztbe futó ágak zavarják egymást, ott ágfű­résszel ritkítsuk meg a lomb­koronát. Ne hagyjunk kiálló csonkot, és a friss vágási felü­letet valamilyen nem minium alapú festékkel kenjük be. Ez megakadályozza a kártevők behatolását a fatestbe, és ezen a seben nem szárad ki a falörzs. Ha elmulasztottuk lezárni a se­bet, és már elkezdett korhadni, pudvásodni az ág maradványa, akkor az ilyen beteg részeket vágjuk ki, a szúrágta felületet tisztítsuk meg, és fa sebta­passzal tömítsük el az „odút”. A körtefáknál óvatosabban kell metszeni, de a vízhajtáso­kat itt is el kell távolítani. A porzófáknál nem annyira lé­nyeges, hogy hány termőrügyet hagyunk meg, de a termő, ezen belül is a téli fajtáknál ne hagy­junk túl sok termőrügyet. Az őszibarackfák lombkoro­náját kehely alakúra formáljuk. A termőkarokon a befelé irá­nyuló hajtásokat vágjuk ki úgy, hogy csak a korona tete­jén maradjon középre menő ág. A termőágakon párosával he­lyezkednek el a termőrügyek. Három-négy termőrügynél töb­bet ne hagyjunk egy-egy ágré­szen, mert akkor túl apró sze­mű lesz a barackunk. Áz őszi­barack különösen kényes arra, ha megsérül a fa kérge. Jel­lemző tünete, hogy elkezd mézgásodni. Kenjük be sűrű mésszel a sebeket. Ezzel fertőt­lenítjük a heget. Más gyümölcsfák nem igény­lik a metszést, csak a hajtásvá­logatást. A meggyfa hajlamos a füzesedésre, és a sűrű ágré­szeken könnyebben megtele­pedhet a lisztharmat is. A cse­resznye apró szeműt terem, ha túl sok gyümölcsöt kell beér­lelnie. A sárgabarackot nem kell különösebben metszeni, de a fiatal csemetéknek alakítani kell a koronáját. A diófákat már nem szabad bántani. A nedv­keringés már annyira megin­dult a növényben, hogy káro­sodás nélkül nem lehetne ágat vagy ágrészeket levágni róla. Metszés után szedjük össze a gallyakat, és ne mulasszuk el a lemosó permetezést. Erre leg­alkalmasabbak a réz-, illetve kéntartalmú permetszerek. Rügy- fakadás előtt még lehet téli hí­gításban alkalmazni a kemiká­liákat, de ha már szétnyíltak a pikkelylemezek, akkor ne kí­sérletezzünk a tömény hígítás alkalmazásával. A gyenge le- vélkczdemények megéghet­nek, és ez több hétre is vissza­vetheti a fákat a fejlődésben. A lemosópermetezést, mint aho­gyan a nevében is van, olyan mennyiségben kell a fákra juttani, hogy valóban folyjon az ágakon a szer. A vegyszer kikeverésekor és a permetezéskor ne feledkez­zünk meg a munkavédelmi előírásokról. A por alakú ké­szítményeket könnyen beszip­panthatjuk, és a legkisebb lég­mozgásra is a szomszéd telké­re kerülhet a mérgező anyag. A hígítás nélküli vegyszerek a bőrre jutva égési sérüléseket okozhatnak, ezért mindenkép­pen saválló kesztyűben kever­jük a permetszert. A tömé­nyebb szer még nagyobb ve­szélyforrást jelent, mint a nyári hígítás.. Mérgezés gya­núja esetén ne kísérletezzünk kuruzsló módszerekkel, hanem azonnal forduljunk orvoshoz. A gyenge napsütéstől is felme­legednek a méhkaptárok, és előcsalogatják a méhecskéket. Permetezéskor gondoljunk hasznos segítőtársainkra, és ha van választási lehetőségünk, akkor olyan készítményeket használjunk, amelyek kevésbé veszélyesek rájuk nézve. A fákat nem kell mélyen ásóz­ni vagy rotálni. Különösen az alma- és a meggyfáknak van magasan a gyökérzete, és egy ásónyi mélységben már hajszál­gyökerek ezreit találhatjuk. Most kell gondoskodnunk a talajerő-utánpótlásról. A nitro­gén-tartalmú trágyák éves szükségletének egyharmadát most kell kiszórni. A kálium-, foszfor-, és általában a kombi­nált hatóanyagú műtrágyákat a vegetációs időszakban két alkalommal juttassuk ki a ta­lajra. Lebomlásuk lassúbb, mint a „pétisóknak”. Most még elég nedves a talaj, de később, ha szárazabb földre juttatjuk ki a szereket, akkor műtrágyázás után be is kell öntözni a talajt. A szerves trágyával nincs ilyen gondunk, de a kiszáradás meg­előzése érdekében kiszórás után közvetlenül forgassuk be a földbe. A szerves trágya le­bomlási ideje általában négy­öt év, de gyenge humusztartal­mú termőtalajokon érdemes háromévente megismételni a trágyázást. Ha szerves trágyá­val kezelt földibe gyökérzöld­séget, földiepret vagy zöldség­növények palántáit akarjuk telepíteni, ne feledkezzünk meg a talaj fertőtlenítésről. A talajelőkészítéssel együtt is a földbe juttathatjuk a szereket, vagy később közvetlenül a kártevők járataiba is szórhat­juk a mérgeket. Termelő értékesítő szövetkezetek Munkatársunktól Hazánkban kevés zöld­ség- és gyümölcstermesztő látja tisztán az Európai Unió piacszabályozását a termelők által létrehozha­tó értékesítő szervezetek piacszabályozó szerepével, mondta Padisák Gábor, a Földművelésügyi Minisz­térium EU Harmonizációs Munkacsoportjának tagja egy nemrégiben Nyíregy­házán tartott fórumon. Szerinte több szempont­ból is lényeges, hogy a gazdálkodók még a csatla­kozás előtt megismerkedje­nek a pontos szabályokkal. Az egyik fontos szempont az, hogy a termelők megis­merjék a Termelő Értéke­sítő Szervezetekben (TÉSZ) rejlő lehetőségeket. A kereskedelem világ­szerte koncentrálódik, cs az óriás bevásárlóközpontok az ezredfordulóra már Ma­gyarországon is jelentős részt hasítanak ki a zöld­ség-, gyümölcsforgalma- zásban, becslések szerint az áruforgalom 20-30 száza­lékát az ilyen létesítmé­nyek fogják lebonyolítani. Ezek a hálózatok jó minő­ségű, egyöntetű és nagy mennyiségű áru pontos szállítását követelik meg, e feltételeknek a magyar kistermelők — uniós társa­ikhoz hasonlóan - nem tudnak megfelelni. Az értékesítő szerveze­tek felállításának abban látja a jelentőségét, hogy nagy mennyiségű áruval jelentkezhetnek a piaco­kon, ez jobb alkupozíciót eredményez, és ezzel együtt magasabb árbevételt a ter­melőknek. A TÉSZ-ck meg­felelő tároló építésével ké­pesek lehetnek a megter­melt értékek tárolására is, ezáltal kiküszöbölhetők a pillanatnyi árubőségből eredő értékesítési nehézsé­gek, megvárhatják a piac kedvező alakulását, érvelt Padisák Gábor. Csatlakozásunk esetén várhatóan átvesszük az EU-támogatási formákat, ahol a tennelőket nem egyé­nileg, hanem a TÉSZ-ckcn keresztül támogatják. A tá­mogatás haszonélvezője a termelő marad, de csak a TÉSZ tagjaként juthat hoz­zá. A Termelők Értékesítő Szervezetei a termelők - természetes vagy jogi sze­mélyek - által elsősorban termékeik közös értékesíté­sére létrehozott szerveze­tek. Ebből következően a TÉSZ-ek fő feladata a tagok által megtermelt cs piacra kész áruk értékesítése. A közös értékesítő szerveze­teknek komoly hagyomá­ny! vannak az EU-ban. az első ilyen szövetkezetét több mint száz éve hozták létre holland termelők. Ta­pasztalataik alapján a TÉSZ- ek sikeres működéséhez a gazdálkodóknak fel kell ismerniük a közös értéke­sítés gazdasági előnyét. Közös egyetértéssel kell vezetőiket megválasztani. és a számukra szükséges hatáskört kialakítani.

Next

/
Thumbnails
Contents