Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-23 / 45. szám

Kultúra 1998. február 23., hétfő Százhetven éve halott Fazekas Mihály Ki ne ismerné Ludas Matyi alakját és viselt dolgait?! De ki ismeri Fazekas Mihály teljes életművét? Annak ellenére, hogy a Ludas Matyi 1815 óta folyamatosan az egyik leghíresebb magyar sikerkönyv, a szerző mindmáig csak felébe-harmadába érhette meg a megérdemelt irodalmi halhatatlanságot. Az utókor kissé igazságtalan a szerzőhöz. Elkönyvelték egy- műves alkotónak, ami tévedés. Nem írt sokat, de amit létrehozott, abban maradandó művek szerepeinek. Fazekas Mihály, a századforduló legnagyobb hazai költőtehetségeinek egyike százhetven éve hunyt el. Babus Andrea (Új Kelet) A jómódú debreceni gyógy­kovács gyermeke tizenhat évesen katonának állt. Fia­talságát a monarchia hadse­regében töltötte, harminc­évesen lépett ki az ármádia kötelékéből. Először nyil­vánosságra hozott költemé­nyei (Felette hatalmas..., Nagy gyökerek csemetéje..., Rajta vitéz...) katonáskodá­sának nyolcadik évében ke­letkeztek. A lengyelországi kiképzés gyötrelmes hónap­jai, az éveken át tartó tábo­rozások lélekölő unalma, a törökök ellen 1788-ban meg­indult hadjárat véres csatái után, szétroncsolt hüvelyk­ujjal is változatlanul lelkes híve maradt a hadimester­ségnek. A katonai pályától négy költeményben búcsú­zott el, amikor belefáradt a hadi életbe. A hazatérő Fazekas egy időre visszavonult a ma­gánéletbe, okosan gazdál­kodva stabilizálta anyagi helyzetét. írt, tudományos alapossággal kertészkedett, s Debrecen főutcáján álló nagy házában gyakran látta vendégül a város legművel­tebb embereit, akik között különleges hely illette meg Csokonai Vitéz Mihályt. Az ifjú társ jelenlétében az idősebb barát kimutatható­an fontosabb dolognak tar­totta az irodalom művelését, mint máskor. Számára ugyan­is az irodalom nem külön­bözött más tevékenységi területektől, s ő figyelmével hol az egyiket, hol a mási­kat tüntette ki. A Debrecen­hez való tartozás tudata in­tellektuális életének egyik alapténye lett. A megégett Nagytemplom falai között serkent gondolatok című költeményt a város addigi történetének legnagyobb tűzvésze után írta. Korának egyik legképzettebb botani­kusaként vonult vissza kert­jének növényei közé, s e grafománokkal túlzsúfolt időszakban költői tevékeny­sége távol állt a folyamatos­ságtól. Egyik legnagyobb vállalkozása a Diószegi Sá­muellel közösen létrehozott nevezetes Füvészkönyv volt. A gyűjtemény a magyar tu­dománytörténet jeles telje­sítményei között foglal he­lyet. Élete utolsó évtized­ében felvilágosult szellemű kalendáriumát szerkesztet­te. Ekkortájt a csillagászat titkaiban mélyedt el, az égitestekről írott sorozata arról tanúskodik, hogy e te­rületen is komoly tájékozott­ságra tett szert. A poézissel csupán alkalomszerűen ta­lálkozott, s életének hatvan­két éve alatt mintegy nyolc­van költeményt írt. Költő­ként egyáltalán nem kereste a nyilvánosságot. A főmű, a Ludas Matyi megírása után több mint tíz évig nem je­lent meg, s akkor is kalózki­adásban látott napvilágot. A humoros elbeszélő költe­ményben látványos veresé­get szenved a hatalmas föl­desúr a látszólag esélytelen parasztfiúval szemben. Az elmondott történetnek való­jában csak a váza áll rokon­ságban az Asszíriából az i. e. VII. században hódító út­jára indult, mesecsaláddá nőtt történettel, a mű egészé­nek cselekménye, szereplői és lélektani motivációi Fa­zekas képzeletének szülöt­tei. Lírai alkotásainak isme­retlensége nem csupán az utókor hibája. Önálló ver­seskötetet Fazekas nem pub­likált, viszszahúzódóan mun­kálkodott. A versek között kevés az összekötő szál, némi túlzással: ahány vers, annyi költői arc néz ránk. Otthonosan mozgott szinte minden költői területen, a szerelmi lírában, az elbe­szélő költeményben, a tájle­írásban vagy a népies dal­ban. Remekműnek tekint­hető a Mint mikor a nap cím­mel ismert rövid, tömör Ameli-vers, melyből a szép francia vagy belga lány em­léke árad. Az ugyancsak cso­dálatos, Nyár esti dal című költeményt valószínűleg unalmában írta, amikor meg­hűléssel ágyba kényszerült. A természetet - leginkább annak ébredését - többször is megverselte. Jelentősek a Tavaszhoz, a Mint mikor a nap..., A debreceni első ka­lendáriumba, amelyből az időjövendölés kimaradt és A kelletekorán jött csendes esőhöz című költeményei. S hogy miért nem élnek ele­venen a köztudatban ezek az irodalömtudósok által is el­ismert művek? Vasy Géza szavaival szólva, talán azért, mert „a korszak rangos alko­tói közül a legnagyobb vesz­tes máig ő”. Ez ellen a mai ember annyit tehet, hogy a Ludas Matyin kívül figye­lemre méltatja a költő-bota­nikus munkásságának többi területét is, verseit, tudomá­nyos munkáit. Érdemes. Méreg a ribizliborban Ünnep volt a múlt héten a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Sokak mondhatnák: egy színházban minden este ünnep van, hiszen a színészek játé­kukkal estéről estére elvarázsolják a nézősereget, „csodát” teremtenek a szín­padon, megkacagtatják a publikumot, vagy olykor könnyeket csalnak a nagyér­demű szemébe. Azon az estén azonban a színészeket ünnepelték, akik harminc­ötödik alkalommal mutatták be a Kama­ra Színpadon az Arzén és levendula című darabot. A jubileumi előadás után nem­csak a taps volt a jutalma a művészek­nek, de a hölgyeket kedves tullpáncso- korral, az urakat pedig óriásüvegű pezsgővel köszöntötte a darab szponzo­ra, Vasas Szilárd, a Pinkerton Magánnyo­mozó Iroda vezetője. Őt kérdeztem erről a különleges alkalomról. _______________________'majuc' Ha tházi Andrea (Új Kelet)- Hogyan kerül kapcsolatba egy nyomozóiroda a „művészet templomával”, a színházzal?- Régi a kapcsolat, hiszen már évek óta támogatjuk a szín­házat, reklámplakátunk ott dí­szeleg az előadások kezdete előtt és után látható vasfüg­gönyön. Egy nyári produkció színpadra állításának anyagi fedezetéhez több céggel egye­temben már korábban mi is se­gítséget adtunk.- Most miért esett a válasz­tás pontosan az Arzén és leven­dulára?- Az idei évad műsorterve adta a lehetőséget, hiszen a da­rab témája kapcsolatba hozha­tó a mi munkánkkal. Egy ko­rábbi tárgyalás, együtt gondol­kodás eredménye lett a mosta­ni támogatásunk. A közvéle­mény a magánnyomozó-iro­dákról és a biztonsági szolgá­latot ellátó cégekről elég rossz véleménnyel van. A mi cégünk foglalkozik mindkét területtel, és törekszünk arra, hogy meg­változtassuk ezt az előítéletet. Nálunk olyan értelmes szakem­berek dolgoznak, akik munká­juk mellett fontosnak tartják, hogy ha van rá lehetőségünk, még a kultúrát is támogassuk.- Ismerte a darabot korábban ?- Láttam már egy másik tár­sulat előadásában, ennek elle­nére a premieren nagyszerűen szórakoztam, mikor „ismét” találkoztam a nyíregyházi Jo- nathannal és a bűnügyi komé­dia többi szereplőjével.- A darabban kissé ügy efo­gyott rendőrök szerepelnek. Nem zavarja ez a mecénást, aki nagyon sokáig rendőrként, s most egy nyomozóiroda vezető­jeként dolgozik?- A darab tele van „bolon­dos” figurákkal, s ez alól a rendőrök sem kivételek. Ezt a művészek fantasztikusan való­sították meg, így kimondottan élvezhető, sőt szórakoztató a gunyoros megjelenítés.- Hogyan jött az ötlet, hogy a 35. előadást ünnepivé vará­zsolják?- Szakemberek is úgy véle­kednek róla, hogy 35 előadást megérni egy kamaradarabbal hatalmas siker. Ezt igazolta az is, hogy cégünk üzlettársai ál­landóan azzal kerestek meg, segítsek nekik jegyet szerezni a darabra, mert állandó telt ház­zal megy, s szinte lehetetlen a jegyirodán belépőt vásárolni. Ez adta az ötletet, hogy a hó­nap utolsó előadását - jubileu­mi volta miatt is - ünnepeljük meg, hívjuk meg üzlettársain­kat, és természetesen tiszteleg­jünk a művészeknek produkci­ójuk miatt.-A kulturális élet fejlődésé­vel, illetve az anyagi kondíci­ók visszafejlődésével magya­rázható, hogy szponzorokra van szüksége egy színháznak?- Ma már erre az anyagi se­gítségre legtöbbször szükség van, s szerintem helyes is, hogy gazdálkodó szervezetek, cégek támogassanak színházakat, mű­alkotások létrehozását. Ez pezs­gőbbé, érdekesebbé teheti a szín­ház és a nézők kapcsolatát is.- Az anyagi segítségnyújtás nem új a történelemben, de ko­rábban nem volt ritka, ha a mecénás bele is kívánt szólni a szponzorált darab művészi munkájába. Itt volt-e erre lehetőség, illetve kívántak-e élni ezzel ?- Nem volt szándékunkban a művészi munkába beleszól­ni. Reméltük, hogy jó darabot sikerül színpadra vinniük a művészeknek, s ez így is ala­kult. Több reklámlehetőséggel éltünk az év során, s nem is gondoltuk, hogy ennek a be­fektetésünknek ilyen reklámér­téke lesz. Az előadás propagá­lásában voltak közös ötleteink. A plakát készítéséhez szükséges ujjlenyomat, illetve a színházi vitrinben bemutatott gipszláb­nyom beszerzésében a Pinkerton Iroda segített a színháznak.- Egy nyomozóiroda vezető­jeként hogyan oldotta volna meg a darabban látható bűn­ügyek sokaságát?- Ilyen abszurd ügyek nem fordultak még elő az életben, de számos gyilkossági ügyben dolgoztam még rendőrként. Néha az élet is produkál ext­rém eseteket, ha nem is ilyen bonyolult formában. Ilyen ügyekkel magánnyomozói iro­dák nem foglalkozhatnak, ezek felgöngyölítése rendőri feladat. Régebben nagyobb arányban fordultak elő mérgezéses ese­tek a bűnügyi statisztikákban, ma a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok sokkal gyakorib­bak. Az ötvenes évek elején még itt, Szabolcs megyében is voltak sorozatmérgezések. Egy hölgy az általa használni kívánt méreg hatását akarta kipróbálni még igazi „bevetés előtt”, így kiszemelt áldozata előtt „meg­mérte hatását” másokon is.- A darabban szereplő mé­regkeverő hölgyek azt állítják, hogy az alkoholban kevésbé lehet észrevenni a méreg „je­lenlétét" , mint például egy te­ában, így került a méreg a ribizliborba. Mi a szakvéle­mény erről?- Főleg sörbe, konyakba vagy egyéb alkoholos italok­ba csempészik bele az elköve­tők a mérget, mert az alkohol hatása és uralkodó íze észrevét­lenné teszi a méreg jelenlétét. Egy ideig.- A harmincötödik, sikeres előadás után még hányat jósol - mint a darab szponzora — az Arzén és levendulának?- Mivel már tavasz közepé­ig szinte minden jegy elkelt elővételben a darabra, remé­lem, a következő évadban is játssza még a színház.- Ha konkrét számot kérnék?- Legalább még egyszer ennyi előadásban bízok. Egy „magyar” szerző B. A. (Új Kelet) ~ A századfordulón kezd­te felfedezni az úgyneve­zett művelt Nyugat az orosz irodalmat, és benne termé­szetesen Csehovot is. On­nan került Magyarország­ra az orosz író műveinek híre, majd pontosan tetten érhetően 1903 szeptembe­rében a Jövendő közöl is­mertetést a Sirály és a Há­rom nővér szentpétervári fogantatásáról. Onnantól kezdve egészen napjainkig Csehov igen népszerű ná­lunk. Kezdetben csak a no­vellái voltak ismertek, de egészen korán színdarabjai is népszerűvé váltak. Anton Pavlovics Csehov 1860-ban született, és fia­talon, alig negyvennégy évesen, 1904-ben halt meg. Dramatikus műveinek zö­me egyfelvonásos, de van közöttük drámai monológ is, mint a Dohányzás ár- talmasságáról című, amit rendszeres időközönként repertoárjukra vesznek je­lentékeny színművésze­ink. Az évszázad elején még úgy tartották, hogy Csehov drámai művei pár­beszédben megírt novel­lák, tehát minden - líra, fi­lozófia, epika -, estik éppen nem dráma. Máig ismert Kosztolányi zseniális meg­állapítása a Három nő­vérről: A három nővér Moszk­vába akar menni, ennek semmi akadálya, tehát ma­radnak. Nincs igazuk a bírálók­nak, hiszen az író öt egész estét betöltő színdarabja közül háromban a végki­fejlet egészen más kiindu­lási pont, és csak a Három nővérről és a Váúya bácsi­ról lehet némi leegyszerű­sítéssel azt mondani, hogy a cselekmény látszólag ugyanoda tér vissza, ahon­nan elindult. A csehovi fi­gurák elélnek egymás mel­lett, ki-ki lefolytatja saját maga önmagába fordult életét, de ugyanakkor egy­ségbe ötvözi őket ugyanaz a drámai közeg, amelyik végül is egyedüljáróvá te­szi sorsukat. Vány a bácsi 1 nem képzelhető el Szerebr- jakov nélkül, mint ahogy a nővérek is ugyanazt a ke­resztet hordozzák életük végéig, amelyik végül is szerencsétlenné teszi Vcr- sinyint vagy Csebutikin doktort. Az első korai híradások óta Csehov állandó szer­zője színpadainknak. Da­rabjait időről időre elő­veszik színházaink, és egy- egy Csehov-bemutató ese­ményszámba megy, legyen az Budapesten vagy bárme­lyik vidéki városunkban. Csehov leggyakrabban ját­szott műve valószínűleg a Három nővér és a Sirály, de nem sokkal marad cl mö­göttük a Vány a bácsi és a Cseresznyéskert sem. Most a Ványa bácsi bemutatásá­ra készül a Móricz Zsig­mond Színház, mintegy folytatva azt a sorozatot, ami a Cseresznyéskert és a Három nővér előadásával az elmúlt évadokban meg­kezdődött. A bemutató idő­pontja 1998. március 13. A színdarabot vendégként a neves filmrendező, Szász János állítja színpadra. iFazekasMihál^^ I, II—TjSgggj íi&l&sMz'Wf ' Vasas Szilárd köszönti a nagy sikerű darab szereplőit

Next

/
Thumbnails
Contents