Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-19 / 42. szám
1998. február 19., csütörtök Megyei krónika A bátoriak átlépték a határt Fullajtár András (Új Kelet) Megyénk áfészei az utóbbi években - egy átmeneti gazdasági visszaesést követően - ismét megkapaszkodtak a hazai piacon. A kiskereskedelmi bolthálózatukkal egyre nagyobb szerepet vállalnak a városi és falusi lakosság ellátásában. így van ezzel a Nyírbátor és Vidéke Afész is, amely a megye egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete. Olyannyira, hogy nagy- és kiskereskedelmi hálózatukkal határon túlra is terjeszkednek. A szövetkezetek erősödésének okáról és az országban is egyedülálló nyírbátori kezdeményezésről Rácz Mihály áfész- elnökkel beszélgettünk, aki egyben a Coop regionális igazgatóságának a vezetője és az országos üzletlánc igazgatóságának is tagja.- A szövetkezeti mozgalom igazi átalakulása, a piachoz való alkalmazkodása 1992-től indult meg. Elindítottunk egy nagykereskedelmi szerveződést, aminek fő célja volt, hogy a meglévő szövetkezeti kiskereskedelmi egységekre közös beszerzési forrást találjunk. Sikerült megszervezni a Pro Coop nagybani elosztórendszert, ami az egész országot lefedte. Jelenleg tizenegy elosztóbázis van az országban, amiknek legfontosabb feladata a szövetkezeti kereskedelem zavartalan ellátása. A beszerző piacon a raktárak közös szerződéskötésekkel igen kedvezően jutottak az árukhoz. Következő lépésben létrejött a Coop-üz- letlánc, melynek keretén belül az országban több mint 1100 szövetkezeti üzlet működik. Megyénkben a boltok száma közel százötven. Ezzel párhuzamosan megalakult egy országos üzletlánc-igazgatóság, melynek feladata a Coop-bol- tok szakmai irányítása.-A megyét vagy az országot járva láthatjuk, hogy a Coop- üzletek sajátos .lógóval hívják fel magukra a figyelmet.- Nemcsak a beszerzési forrás közös, hanem egységes, külső arculatuk is van a Coop- üzleteknek. Törekedtünk arra is, hogy a boltok áruválasztéka hasonló legyen. Meghatároztunk egy sztenderd választékot, ez azt jelenti, hogy egy közép Coop kategóriájú üzletben 1150 termék szerepel, ami alapkövetelmény is. Aztán megalakultak Mini Coop-üz- letek, melyek alapterületben és sztenderd áruválasztékban is szerényebbek.- Miért volt szükség a sztenderd választékra?- Az országos szerződés- kötéseknél mindkét fél részére meghatározták azokat a termékeket, amiket kötelező jelleggel tartani kell az üzletekben! Temészetesen a haszonkulcs is kedvezőbb lett, sőt a szállítók még pluszkedvezményt is adtak. Ugyanakkor megindultak az országos Coop-üzletlánc- akciók, országos, megyei és helyi szinten, amik havonta ismétlődnek.- Közben terjeszkednek a nyugati multicégek is.- Én úgy érzem, hogy felkészültünk erre az időszakra, és versenyben maradunk. Azt nem mondom, hogy ebben az időszakban növelni fogjuk a piaci pozíciónkat, de a szövetkezeteink stabilak tudnak maradni.- Térjünk „hazai vizekre”. A Nyírbátori Afész egyszer csak elkezdett terjeszkedni más felségterületek felé, sőt határon túlra, a szomszédos Romániába is.- Területünkön valamennyi településen vannak üzleteink, és úgy ítéltük meg, hogy látványosan már nem tudunk előrébb lépni, így kiléptünk a működési területünkön túlra is. Számoltunk a bejövő ukrán kereskedelemmel, és előbb Fehér- gyarmat térségében nyitottunk üzletet. Következő lépésként átléptük a román határt. Erre az ösztönzött bennünket, hogy a multik még nem kebelezték be a piacot, így ezt a lehetőséget mi léptük meg elsőként. Ezt a határ közelsége is segítette, de személyi kapcsolatokon is múlott. A nagykárolyi áfésszel pár éve meglévő üzleti tevékenységünk továbbfejlesztéseként megalapítottuk a Pro Coop Cáréi vegyes vállalatot, és' Nagykárolyban a Viktória Áruházban 1200 négyzetméteres, európai normáknak megfelelő korszerű élelmiszerüzletet nyitottunk múlt év végén. Romániai viszonylatban az egyik legnagyobb bevásárlóközpontot hoztuk létre.- Ezzel még nincs vége a „ hódításnak".- Tovább szeretnénk terjeszkedni, de előbb egy nagykereskedelmi láncot alakítunk ki, és 6-800 négyzetméteres elosztóraktárakban gondolkodunk. Ezzel elsősorban a román kiskereskedőket szolgálnánk ki, de a lakosság előtt is nyitva leszünk. Nagykárolyban már működik egy ilyen, és Szatmárnémetiben is megvan a helyünk egy másikra. Zilahon is megállapodtunk egy másik nagykereskedelmi rendszer kialakításáról. Nem titok az sem, hogy Romániában most zajlik a privatizáció, amiben mi is részt veszünk, és az üzleteinket többségi tulajdonunkba szeretnénk vonni. Egyébként ezek a lehetőségek bárki előtt nyitottak. Ezt bizonyítja, hogy a román szövetkezeti vezetőkkel szerveztünk egy találkozót, melyen az országból és a megyéből több áfész képviselője is jelen volt. Örök dicsőség? „Kemecsén 1945. január 25-én éjfél elmúltával és a hajnali órákban nemzetőrök vezetésével orosz katonák szedtek össze ágyaikból ártatlan férfiakat, nőket, akiket munkára hurcoltak a Szovjetunióba” - olvasom Kozma Sándor tavaly megjelent Kemecse-mo- nográfiájában. Tizenhét-tizennyolc éves lányok, fiúk is voltak közöttük. Böngészem a neveket a könyvben: Balogh Andrást (szül. 1925) 1944. december 15-én Mezőkeresztesnél az oroszok öccse előtt agyonlőtték, Bálint Györgyöt (1894), Bíró Józsefet (1897) és Kovács Józsefet (1904) 1944. november 1-jén hajnali 3 órakor orosz katonák a Körmendi-tanyai úton aqgyonlőtték, Bogár Tamást (1902) a Haas-tanyánál egy szovjet katona agyonlőtte, mert szép 18 éves lánya védelmére kelt. Dalmay Árpád (Új Kelet) Olvasom az első és második világháború áldozatainak (ezt már én teszem hozzá: és hőseinek) emlékére 1991-ben állított obeliszken az egykori kemecsei magyarok - keresztények, keresztyének és zsidók - névsorát. Szívszorító, hogy egy ilyen kis településről több mint 180 ember életét szakította félbe a háború. Szerénységében is szép és tiszteletet parancsoló emlékmű juttatja eszünkbe századunk két világégésének borzalmait a református templom előtti csendes parkban. Aligha akad olyan ember, még ha idegen is a faluban, mint jómagam, aki fájdalom és meghatódás nélkül betűzné végig a neveket, ne hajtana fejet a halottak emléke előtt tisztelegve. A templomkert bal oldalán, a háború kemecsei áldozatainak és hőseinek emlékművével egy másik obeliszk néz farkasszemcl. Primitív betonoszlop, sebtében készíthették. Cirill betűs, orosz nyelvű szöveg, hibákkal tele. A betűket és az ötágú csillagot gondosan újrafestették. Szovjet hősi emlékmű. A másik obeliszken felsorolt kemecseiek gyilkosaié. A behódolás, a szolgai meghu- nyászkodás emlékműve. 1945. augusztus 29-én állították, hét hónappal a kemecseiek elhurcolása után. S rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, még ma is áll. Talán még olyan ember is akad, aki virágot tesz elébe. Bevallom, megdöbbentett a megalázkodásnak ez a betonba öntött bizonyítéka. Pedig olyan vidékről jöttem, Kárpátaljáról, ahol láthattam hasonló emlékműveket. Nem döntötték le, ott áll elhanyagolt környezetében, lassú enyészetre ítélve. Mellbevágó Kemecse nevét cirill betűkkel leírva olvasni. Kétlem, hogy akad olyan falubeli, aki értené is, hogy mi van az oszlopra vésve. Nem elesett szovjet katona vagy katonák sírja fölött áll az emlékmű, mégcsak nem is Kemecse „felszabadításáért” mond hálát a szövege, mert akkor talán még meg lehetne „ide- ologizálni” jelenlétét. A pontos fordítása így hangzik: „Örök dicsőség a Szovjetunió szabadságáért és függetlenségéért elesett hősöknek. Kemecse, 1945. augusztus 29.” Aztán - talán maguk a „felszabadítók” is túlzásnak találták az öndicséretet - lejjebb hozzáíratták: „Európa népeinek felszabadításáért a fasiszta megszállóktól”. (E néhány soros orosz szövegben nyolc hiba van!) Tehát egy ma már - szerencsére - nem létező ország Sztálingrádnál, Berlinnél vagy akár Budapestnél elesett hőseinek állít emléket a betonoszlop. De miért éppen Kemecsén, és miért éppen a templomkertben? Tudja-e a kemecsei önkormányzat, a református egyházközség vezetősége, hogy az ötágú csillag, éppen úgy, mint a horogkereszt, önkényuralmi jelkép, tehát tiltott kicsiny hazánkban? Mi lenne, ha az egykor Kemecsére települt német családok mai leszármazottai azzal a bizarr ötlettel hozakodnának elő, hogy állítsanak emlékművet a „Németország szabadságáért és függetlenségéért elesett hősöknek”, azaz a hitlerista katonáknak (akik ráadásul a kommunizmus ellen harcoltak) német nyelvű szöveggel, horogkereszttel? Ugye, hogy hátborzongató? Nem értem, miért ragaszkodnak Kemecsén ehhez a műemléknek, műalkotásnak nem nevezhető betonoszlophoz, amely a község múltjának egyik legszömyűbb időszakát juttatja az emberek emlékezetébe. Nem szeretném, ha ez a várossá fejlődő szép kis település országszerte elhíresülne erről az „emlékműről”, mini Mezőnyáráda ma is Lenin nevét viselő főutcájáról... Tanulás felnőtt módon, felnőtt korban Kozma Ibolya (Új Kelet) A nyugat-európai országokban nem szokatlan, hogy a dolgozók a nyugdíjkorhatár eléréséig hathét alkalommal átképzésen vesznek részt. Ez természetes velejárója életüknek, a gazdaság és a technika fejlődésének. Akik bővebb ismereteket szereznek, újabb és újabb szakmákat tanulnak, munkához jutnak. Hazánkban 1993-tól a felnőtt- képzést a szakképzési törvény szabályozza. Korábban is volt felnőttképzés, de az az iskolarendszerű oktatáshoz kapcsolódott. A munkaerőpiac azonban gyors reagálást követel, hiszen rövid időn belül szükség van jól kvalifikált emberekre. Az iskolák többsége nem képes hónapokon belül váltani, új kurzust indítani, a felnőttképzéssel foglalkozó cégek viszont éppen a gazdaság igényeit hivatottak szolgálni. Ezek a képzések eltérnek az iskolákban megszokott rendtől, igaz, a középkorú emberektől sem várható el, hogy kisdiák módjára tanuljanak. A Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ igazatóját, Vár- konyi Istvánt arról kérdeztük, milyen különbségek és hasonlóságok vannak a két rendszer között.- Az iskolákban az oktatás tanévhez kötött, meghatározott tematika szerint folyik, és előre meghatározott ideig tart. A pedagógusok tanítanak, magyaráznak, és irányítják a diákok tanulását. A képző központban instruktorok dolgoznak, akik felmérik a hallgatók tudásszintjét, kiadják a megtanulandó anyagot, s szükség esetén segítenek, magyaráznak. A tanfolyamokkal olyan kívánságokat is teljesíteni tudunk, amilyeneket az iskolai rendszerű képzés nem tud, például ipari alpinistákat és kompkezelőket nem képeznek az oktatási intézményekben, viszont igény van rá. A tanfolyamokon közismereti tárgyakat nem, vagy csak kis mértékben tanulnak a hallgatók, hiA legkeresettebb szakma K. I. (Új Kelet) A képző központot hallgatóként ismerte meg Debrovszky Borbála is, aki már negyedik éve dolgozik instruktorként. Tanulmányai szerint programozó matematikus, tíz éven át dolgozott a szakterületén. Munkahelye megszűnése után egy ideig őis az állástalanok táborába tartozott, majd tanfolyamra jelentkezett. Hallgatótársai és az itt dolgozó instruktorok felismerték segítőkészségét, tudását, és felajánlottak számára egy állást. Az egyik héten még hallgató volt, a másik hetet viszont már oktatóként kezdte. Azóta már több csoport kikerült a keze alól, és a végzett hallgatókat egy éven át figyelemmel kísérik. A legkeresettebb szakma mostanság a számítógépes műszerészed, és jól el lehet helyezkedni a számítástechnikai szoftverüzemeltető végzettséggel is. Ők általában három hónapon belül állást találnak. A számítástechnikái csoportokba nagyon sokan jelentkeznek, Borbála szerint szinte minden állásnak feltétele az informatikai tudás. Egy kurzusra maximum tizennyolc hallgatót vesznek fel, hiszen ennyi gép fér el egy teremben. Rendszerint negyven jelentkezőből válogatnak, de előfordult már olyan is, hogy százötvenen akartak bejutni egy csoportba. A huszonnégy éves Pristyák András a számítógépes műszerész tanfolyam hallgatója. Korábbi tanulmányai szerint pénzügyi ügyintéző és képesített könyvelő. Három félévet végzett el a közgazdasági egyetemen, majdNémetországban dolgozott két évig egy nyomdában. Hazatérte után munkanélküli lett, majd tanfolyamra jelentkezett. A tervek szerint nyár végén fejezi be a képzést. Elmondása szerint egy évvel ezelőtt még nem is gondolta volna, hogy számítógépekkel foglalkozik majd. Reméli, könnyen talál majd állást, hiszen sok helyen keresnek rendszergazdát, illetve műszerészt, s bízik abban, hogy néhány hónap múlva már dolgozni fog. szén a részvételhez eleve szűk lség van az.általános iskolai - végzettségre vagy'az érettségire. Inkább a munkafolyamatok, technikák elsajátítására és a szakmai- ismeretek megtanítására törekszünk, arra, hogy egy bizonyos tevékenység intenzív és magasfokú ellátására alkalmas munkaerőt képezzünk. i - Eszerint tökéletesen alkalmazkodnak a felnőttekhez....- Nemcsak mint felnőtt emberekhez, hanem mint munkanélküliekhez is alkalmazkodunk, hiszen hallgatóink többsége állástalan. Nálunk nem tantárgyak, hartem modulok vannak, melyek áz igényeknek megfelelően illeszthetőkJból‘ egy-egy képzési formába. Például valamennyi hallgatónk részt vesz egy munkaerőpiaci tréningen, melynek célja, hogy felkészítsük az álláskeresésre, tudjanak elsajátítani bizonyos technikákat, amelyekkel könnyebben „eladhatják magukat”, s hamarabb juthatnak megfelelő munkához.- A képző központ több vidéki tanfolyamot is szervez...- Gyakran „házhoz megyünk”, hiszen jobb, ha az instruktor utazik egyedül, s nem a diákok vonatoznak, buszoz- nak vidékről a központba. Üzemeknek, gyáraknak, vállalkozóknak kérésre, igény szerint szervezünk cs indítunk tan- folyamot a helyszínen. Ez azért is jó, mert a leendő dolgozók azoknak a gépeknek a használatát tanulják meg, amelyeken dolgozni fognak. Fontos megjegyezni, nálunk az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmák között választhatnak a tanulni vágyók. Van felzárkóztató képzésünk is, azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudták befejezni az általános iskolát, de úgy gondolják, fontos számukra, hogy szakmát szerezzenek, s ehhez szükség van az alapképzésről szóló bizonyítványra. EBDIBBSSB&I
