Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-18 / 41. szám
Köszönőlevél A Sóstói Szivárvány Idősek Otthona ezúton szerptné megköszönni a következő vállalatoknak, cégeknek a 30 éves fennállásunk alkalmából rendezett programsorozathoz nyújtott segítségüket: Salus Kft., OTP Rt., H+R Sütőüzem, Kárpát-Hús Rt., Alfiker Kft. Támogatásukkal lehetővé tették, hogy rendezvényeink színvonalasabbak legyenek. Külön köszönet H. Németh Katalin és Baráz János festőművészeknek, hogy tárlatukat intézményünkben mutatták be. A 2. sz. gyakorló iskola tanulói pedig melegséget hoztak gondozottjaink szívébe. A Gondozási Központ klubtagjaival felejthetetlen dé- lelőttünk volt. Nagy örömmel fogadták vendégeink a szerény ajándékot. Nyíregyháza, 1998. február 13. Kissné Szabó Zsuzsanna igazgató El évi feladatok Új Kelet-információ Lakossági fórumot tart február 20-án, pénteken 18 órától Földesi István, a nyíregyházi 7. számú választókerület (Sóstófürdő, Sóstóhegy) ön- kormányzati képviselője a Szabó Lőrinc Általános Iskolában (Sóstóhegy, Igrice u. 6.). A rendezvényen részt vesz Csabai Lászlóné polgármester, Giba Tamás alpolgármester, Soltész József, a Városüzemeltetési Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója, valamint a polgármesteri hivatal több irodavezetője. A fórumon az illetékes vezetők beszámolnak az előző év eredményeiről és gondjairól, és tájékoztatást adnak az ez évi feladatokról, valamint az aktuális kérdésekről. Ritka növények a belvárosban K. Z. (Új Kelet) ________ A környezetvédelem fontossága miatt alkotott a nyíregyházi közgyűlés rendeletet a természeti emlékek védetté nyilvánításáról. A város talaj- és éghajlati viszonyai miatt növényfajokban nem túl gazdag. Kevés az a növény, amely tűri a mostoha városi körülményeket.' Emiatt meg kell becsülni — vélik a képviselők - azokat a ritka növényeket, amelyek élnek és virulnak a városban. Melyek is azok a fák. amelyeknek egészségkárosodását megakadályozni próbálja az önkormányzat? Talán hihetetlen, de mácsárciprus is él a belvárosban, a Benczúr téren. A képviselő-testület emellett még védetté nyilvánított egyebek mellett a Búza utcán júdásfát, a Petőfi téren csörgőfát, az Eszperantó téren jegenyenyárt, a tanárképző főiskola területén császár- fasort, a Kiserdő utcán platánfasort és a Bethlen Gábor utcán négy fügefát. A növények egészségének megőrzése érdekében az illetékesek a védetté nyilvánított fákat rendszeresen permetezik majd a kártevők elszaporodásának megakadályozása érdekében. Kezelik az esetleges fasebeket, és a száraz ágrészeket időben és gondosan eltávolítják. A növekedéshez szükséges növőteret kialakítják, és rendszeresen eltávolítják a gyomnövényeket. A védőövezeten belül tilos a talajt burkolattal lefedni. Amennyiben egy védett fasor valamelyik tagját el kell távolítani, pótlására csak ugyanolyan egyedet szabad telepíteni. A kivágáshoz a közgyűlés városüzemeltetési bizottságának véleményezése után a polgármesteri hivatal műszaki irodája vezetőjének engedélye szükségeltetik. Tízezer forintig terjedő bírsággal sújtható az, aki a rendeletben foglaltakat nem tartja be. Mi lesz veled, emberke?” Sajnos nem az első. de nem is az utolsó eset, ami írásra késztetett. A Törzs utcai épületek előtt - és nagyon sok más helyen is - a fölszerelt hinták, padok egymás után törötten, sérülten sorakoznak, pedig egy nagy betonszélbe ágyazva, 5 cm-es vastag deszkából készítették őket. A késő esti órákban 5-6 fős csapatokból álló, hangoskodó, duhajkodó ifjoncok - talán unalomból - addig ugrálnak rajtuk, s még valamilyen eszközzel hozzásegítve, letördelik a padok ülőkéit, melyek főleg nyáron pihenésre állnak „őrségben” a kismamák, babák, nagymamák, megfáradt, idős emberek szolgálatára a füves, fás, virágos- már amennyit meghagytak- parkok, játszóterek szélein. Ezt a randalírozást látva mivel nem merek rájuk szólni, és mások sem - elgondolkodom nagy bosszúsan, milyen nevelést kapnak, milyen felnőttek lesznek ezek a fiatal „emberpalánták”? Tönkretéve maguk körül mindent, amit értük, értünk, lakóközösségért tett az önkormányzat, amikor építette, szépítette részünkre a saját otthonunkat és környékét. A jövőjükre gondolva, eszembe jutott - rémülten talán már ezzel megelőlegezték maguknak a Bujtos utcai rácsos ablakokkal „díszített albérleti szobájukat”?! Hol állnak meg? Talán még meg lehetne Őket „menteni”, csak erősebb felügyeletre, hathatósabb nevelési módszerekre lenne szükségük?! Leírhatnék más, pozitív dolgot is, és remélem, a sok rossz közül azt is észrevesszük - veszik, de ez most annyira bántott, hogy úgy éreztem, meg kell osztanom gondjaimat másokkal is. Tisztelettel: a Törzs utcai lakók nevében is, kiknek fáj e pusztító látv ány 1998. február 18., szerda Személyiség a játék tükrében Babus Andrea (Új Kelet) A négy évvel ezelőtt megalakult Budapesti Mikkamak- ka Országos Játékközpont az évek során hálózattá nőtt, s a csepeli és az úri részleg mellett tavaly ősszel Nyíregyházán, a Kert közi óvoda épületében is létesült egy játéktár. Tóth Dóra, a nyíregyházi Mikkamakka Játéktár és Játékmódszertani Központ vezetője kérdésünkre elmondta, a Takács Bernadett játékpedagógus módszertani elvein nyugvó új intézménytípus azért jött létre, hogy legyen egy hely, ahol minden a gyermekekért van. A játéktár szellemiségében kiemelt fontosságú a közvélemény figyelmének felhívása a gyermeki játék meghatározó szerepére, a szemlélet- és ízlésformálás lehetséges módszereire. Fő sajátossága, hogy egészséges, sérült és eltérően fejlődő gyerekek egy helyen, egy időben játszhatnak, s ezzel a személyiségfejlődésbe beépül és természetessé válik a másság elfogadása. A szakemberek a játékon keresztül ismerik meg a gyerekeket, s így időben fény derül az esetleges személyiségi vagy fejlődésbeli zavarokra is. Céljuk a sérült és eltérően fejlődő gyerekek korai ellátása, fejlesztése, társavásárolni a szülő, s vannak olyanok, akik kevés játékot tudnak megvenni, és ide hozzák játszani a gyereket. Előfordul, hogy a közösséghez szoktatás céljából hozzák el a gyerekeket, hiszen az intézménybe öt hónapos kortól nyolcéves korig várják a kisgyerekeket. Belépődíj, tagdíj, fizetési kötelezettség nincs, jelképes összeget fizet, akinek telik rá. A Szocio-Társ Alapítvány által működtetett játéktár nonprofit intézmény, s így szolgáltatásai mindenki számára elérhetők. dalmi beilleszkedésük megkönnyítése a játékok segítségével. A gyerekekkel együtt játszanak a szülők és a terapeuták, s így az édesanyák, édesapák bármilyen, játékkal, neveléssel, fejlődéssel kapcsolatos kérdésükre választ kapnak. A szakemberek állandó közvetlen szaktanácsadással állnak rendelkezésre, s rendellenesség esetén ajánlani tudnak fejlesztő játékokat, valamint a megfelelő szakirányba tudják irányítani a szülőket. A szakembereknek is nyújtanak újdonságot a játéktár dolgozói. Játékbemutatókon, konzultációkon, továbbképzéseken vehetnek részt, de csupán érdeklődésjelleggel is be-benéznek, megtekintik az új játékokat, megismerik a módszereket, amiket hasznosíthatnak munkahelyükön. A játéktárban a Takács Bernadett által kidolgozott szempontrendszer szerint válogatták ki a fejlesztő játékokat, melyek mennyisége folyamatosan növekszik. Vannak, akik azért térnek be a központba, hogy gyermekük kipróbálhassa a játékokat, s amelyik tetszik neki, olyat tudjon majd Nyíregyháza Az Igrice-mocsár Február. Reggel. Zsúfolt buszok, türelmetlen autósok. Benzingőz, sötétszürke kupacokba összehordott nagyvárosi hó. Álmos emberek húzzák össze fázósan kabátjuk gallérját, gondterhelt tekintetüket a repedező aszfaltra szegezik. Ritkán néznek egymásra. A felkelő nap sugarai megtörnek a tó jegén, arannyal vonják be a halkan neszező nádast. A lakók többsége téli álmot alszik, vagy melegebb vidéken álmodik kedves hazájáról. A télre is maradók ébredeznek. A madarak hangja, az őzek lépteinek puha zaja kidomborítja a csendet. A harmónia kis szigete a városközponttól néhány kilométernyire. Az Igrice mocsár. Az idén hat éve, hogy helyi temiészetvédelmi értékké nyilvánították a Nyíregyháza— Sós- tóhegy-Ilonatanya által határolt több mint 70 hektárnyi területet, melyre joggal lehetünk büszkék, hiszen még európai viszonylatban is ritka adottságokkal bír. Keletkezésének története a régmúltba nyúlik vissza. A terület eredeti állóvizei a vízrendezések során eltűntek, de húsz évvel ezelőtt az itt átfolyó Igri- ce-csatoma vizét megemelték, így két négyhektáros, sekély tavacskajött létre újra. Ezzel megteremtődött a feltétele annak, hogy a mocsár egyedülálló élővilága kialakulhasson. A tavak körül megjelentek a Nyírségre jellemző, de ma már eltűnőben lévő buckaközi növényegyüttesek. A mocsár nagy részét nádas és zsombékos borítja, mellettük magassásrét és fűzfaláp színesíti a tájképet. Délen telepített égeres van, egy kis folton pedig sásos égerliget születésének lehetünk tanúi. Északkeleten homoki szikes gyepekkel, füves szikespusztával találkozhatunk. A csaknem 200 növényfaj között védettek is vannak, mint például az orchideák családjába tartozó mocsári kosbor, vagy a magyar imola és a sziki őszirózsa. A változatos flóra a madárvilág legkülönbözőbb képviselőit vonzotta ide, közöttük is több védett fajt találhatunk. A tóparti bokorfüzesben fészkel a bakcsó, néhány kiskócsag és selyemgém, de az őszi vonuláskor nagykócsag, kanalasgém, fekete gólya is vendégeskedik a területen. Itt talált otthonra több száz dankasirály is, a füzesben erdei fülesbagoly költ, a nyárfaerdőben barna kánya, hamvas rétihéja is megfordul a költési idő alatt. A mocsár nem is lenne az igazi kétéltűek nélkül. A tóparti koncertről és a szúnyogállomány meg- ritkításáról többféle béka gondoskodik, sőt pettyes gőték is szívesen tanyáznak a környéken. A réten gyíkok és vízisiklók élik mindennapjaikat, az utóbbiak közt kétsávos színváltoza- túakkal is találkozhatunk. Természetesen emlősök is vannak itt. A sün, erdei egér, mezei nyúl mellett őzzel, rókával, sőt hermelinnel is összefuthatunk. Most az Igrice-mocsár is téli álmát alussza, a tavaszt, az ébredést várja, amikor új életre kel majd. Remélhetőleg. Védett terület, védett fajokkal. Védeni kell őket az embertől tőlünk, ha úgy tetszik -. aki szándékosan vagy figyelmetlenségből, de pusztít. Itt is. Erről eltiport növények, kifosztott fészkek, kivágott fák, szemétkupacok árulkodnak időről időre. Van, aki a rombolásban leli örömét, de szerencsére a többség elítéli ezt a fajta magatartást. S van olyan is, aki helyrehozza a károkat, s igyekszik megóvni a természetet a további beavatkozásoktól. Olyan ez, mint egy groteszk társasjáték. A kérdés csak az, hogy meddig játszható. Mert egy napon arra ébredhetünk, hogy már nincs mit megvédeni. Áz élővilág alkalmazkodni próbál árulóvá lett gyermekéhez, az emberhez. Erre példa a város közvetlen közelében megbúvó Igrice-mocsár is. Kincset kaptunk, a feladatunk csak annyi, hogy megőrizzük. Persze előbb meg kell ismernünk, mi is van a birtokunkban. Ennek érdekében jelöltek ki egy tanösvényt, melyen végigsétálva láthatjuk a mocsár növényvilágának legjelentősebb részeit. Épült madárles is, ahonnan zavarás nélkül figyelhető a gémtelep és a sirálykolónia élete. Mivel több madárfaj igen érzékenyen reagál az ember közelségére, az érdeklődők kizárólag csoportosan, szakember vezetésével látogathatják a mocsarat, ahol a környezeti nevelés iránt érdeklődő óvónők, egyes iskoláscsoportok már törzsvendégnek számítanak. Tavaly októberben, a nemzetközi madármegfigyelő napon feledhetetlen élményekkel, hasznos ismeretekkel gazdagodott a szépszámú vendégsereg. Azok a természetbarátok pedig, akik nemcsak kikapcsolódni, hanem tenni is akarnak valamit, takarítási akciót szerveznek minden évben kétszer. Aki « szeretne részt venni egy beli mutató túrán, annak a tér- > » meszetvédelmi terület keze- ,= lésével és őrzésével megbí- | zott Felső-Tisza Alapítvány | munkatársaival kell időpon- < tot egyeztetnie.
