Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-13 / 37. szám
Krónika A határ árnyékában Kezembe került az egyik ungvári ukrán hetilap egy korábbi száma, amelyben a fenti címmel jelent meg írás az ukrán-magyar határon uralkodó áldatlan állapotokról. A cikk alcíme sokatmondó: Aki nem utazott külföldre, nem tudja, mi a megaláztatás. Az első mondatokban a szerző azon kesereg, hogy az ukrajnai gazdasági válság batyuzni kényszeríti földijeit, akik a határ túloldalára, azaz Magyarországra járnak csencselni vagy egyszerűen csak bevásárolni. K. Z. (Új Kelet) _________ Ne m kevés érdeklődőt vonzottak tegnap délelőtt a tűzoltók Nyíregyháza belvárosában. A görög katolikus templomot kosaras darus kocsi és fecskendős autók vették körül. Dom- rády László alezredes, a Nyíregyházi Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokhelyettese elmondta, hogy rendszeresen gyakorolják a beavatkozásokat a város úgynevezett kiemelt intézményeiben. A gyakorlás apropóját az említett épületnél az is adja, hogy nemrégiben a megyében és azon kívül is több temp- lomtűzhöz riasztották a tűzoltókat. A parancsnokság munkatársai bejárták az épületet, megvizsgálták az esetleges veszélyesebb helyeket, amelyre az oltásnál jobban oda kell figyelniük, majd védőfelszerelésbe öltözve gyakorolták a behatolást, az oltást, a mentést. Dalmay Árpád (Új Kelet) A cikkíró elsősorban a magyar határőrök, vámosok, rendőrök visszaéléseiről számol be. Felpanaszolja, hogy a határ őre képes a legapróbb hiányosságokba is belekötni. Ha nincs a gépkocsiban elsősegélydoboz, tűzoltó készülék, elakadásjelző háromszög vagy tartalék izzókészlet, nyomban visszaküldik az ukrán állampolgárt. (Mintha a felsoroltakat Ukrajnában nem lenne kötelező a gépkocsiban tartani!) De sokszor nem engedik be azt az autót sem, amelynek apró repedés van a lámpáján vagy a szélvédőjén, nem egészen új a gumija. Ezzel szemben, írja a szerző, az ukrán határőrök beengedik a magyar rendszámú ütött-kopott Ladákat, Trabantokat, Wartburgokat. (Tegyük hozzá: ez az ő bajuk.) Van persze kiskapu, állítja a cikk írója. Szerinte a magyar határőrök jól betanultak egy orosz mondatot, amely lefordítva így hangzik: „Akarsz nekem ajándékot adni?”. S ez az ajándék, folytatja, lehet egy kanna benzin, négy telefonkártya, vagy akár a magyar vámhivatal lapja (valószínűleg az OrszágHatárra gondol), amit száz forint helyett ötezerért kell megvenni! (Szerzőnk itt alighanem alaposan túllőtt a célon, mert benzint kannában az ukránok nem engednek át a magyar határig, az ukrán állampolgár nemigen hord telefonkártyát a zsebében, méghozzá egyszerre négyet, az ötezer forintos lapár pedig mesébe illő, mert a szerencsétlen kisember ennek az ösz- szegnek a töredékét, jó esetben 1-2 ezer forintot keres egy-egy úton. A határt naponta ötször-hatszor átlépő benzin- és gázolajszállító „kisiparosok” nyilván nem így fizetnek „adót”.) Aztán jön a vámhivatalnok - folytatja a szerző -, aki képes kibelezni a kocsit, mindent kiforgat. A Jenuki (?) nevű vámhivatalnokról pedig legendák keringenek, mert csavarhúzóval lyukat üt a gépkocsi bármely részén, ha úgy tartja úri kedve. Ha ezen a szűrőn is átjut az ukrán állampolgár, akkor várják a lesben álló rendőrök, hogy maradék vagyonából is kiforgassák. Következik végül a hazatérés a nyíregyházi piacról, a hosszú sor a határon, újabb ajándék a határőrnek, rettegés a szigorú vámostól, „helyvásárlás” az elöl állóktól... S hogy ne érje az egyoldalúság vádja, a szerző egy mondatban megjegyzi: az ukrán rendőrök tíz soron kívüli kocsi után engednek ki egy becsületesen sorban állót. Ennyi a történet. Kár, hogy a cikkíró nem próbálta még meg magyar rendszámú gépkocsival, magyar állampolgárként átlépni a határt, mert akkor módosulna kissé a véleménye határőr, vámos és rendőr (azaz milicista) honfitársairól. Mert ha az útlevéllel, nem pedig kishatárátlépővel utazó magyar állampolgár nem rendelkezik ukrán rendőrségen kiállított meghívólevéllel (ami a kárpátaljai nyugdíjas rokonnak, ismerősnek úgy félhavi jövedelmébe kerül), illetve nincs hivatalos kiküldetési rendelvénye, csak több ezer forint lefizetése után léphet be Ukrajnába. Ezzel szemben a magyar határőrnek eszébe sem jutna, hogy hasonlót kérjen a belépésre útlevéllel jelentkező ukrán állampolgártól. Meg aztán itt van a sürgősségi egészségügyi biztosítás. Ez ugyan önkéntes, de próbáljon csak tiltakozni ellene a magyar állampolgár! Az öt napra szóló biztosításért le kell per- kálnia 700 forintot, különben mehet vissza. Egyetlen vigasza az lehet, hogy az ukrán és angol nyelvű nyomtatványt a budapesti Állami Nyomda Rt. készítette. Egyébként is kész paródia már maga az ötlet. Miféle sürgősségi orvosi ellátásban részesülne Ukrajnában a magyar állampolgár, amikor az ukránnak is magának kell beszereznie a gyógyszereket, infúziós csöveket, kötszereket, vattát, injekciós tűket, fecskendőket és minden más gyógyászati kelléket, ha kórházba kerül? Próbálná meg az idézett cikk szerzője esetleg kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet vezetőjeként vagy képviselőjeként átlépni a határt, akár ukrán rendszámú gépkocsiban. Jómagam az utóbbi 8- 9 évben rendszeresen jártam át Beregszászról Magyarországra, vagy Magyarországon keresztül valamelyik szomszédos, olykor távolabbi országba, tehát alapos tapasztalatot szereztem az ukrán-magyar és a magyar-ukrán határ átlépésében. Utazásaim nagyon kevés kivételtől eltekintve hivatalos utak voltak, a csomagom ajándékokból, személyes holmikból állt. Magyar határőr, vámhivatalnok soha vissza nem fordított, a csomagomba bele nem túrt, rendőr meg nem büntetett, pedig ukrán rendszámú gépkocsival közlekedtem. Ukrán vámostól viszont megkaptam, hogy rezidens, azaz idegen ország - adott esetben Magyarország - ügynöke vagyok, több esetben is félórákat várakoztam a határon, mert vagy egyszerűen félreállítottak, nem foglalkoztak velem, vagy kirakatták a csomagtartót, kiforgatták a táskámat, pénztárcámat. Legutóbb már vissza is parancsoltak az ukrán vámosok, mert néhány régebbi könyvet, az Erdélyi Helikon-sorozat és Szabó Dezső pár kötetét, valamint beregszászi barátom ceruzarajzát szerettem volna magammal hozni Nyíregyházára. Hiába magyarázkodtam, hogy a saját könyveim, egy részük családi örökség, a többit magyarországi antikváriumban vásároltam, nem használt. Szerintük értékes műkincseket akartam Ukrajnából kicsempészni. A végén örülhettem, hogy nem kobozták el a számukra értéktelen könyveket és rajzot, amelyeket Magyarországra ugyan nem hozhatok át, de mert az én tulajdonomat képezik, Kárpátalján minden további nélkül befűthetem velük a kályhát... Nem tudom, ki lehet a cikkben említett Jenuki nevű magyar vámos, hol teljesít szolgálatot. De azt tudom, hogy kicsoda a Mari keresztnevű ukrán vámos. Magyar, bár szerintem inkább csak az anyanyelve az. Róla igazán keringenek legendák. Például az, hogy a Magyarországon tanuló és vakációra hazatérő kárpátaljai magyar diákoktól nem fogadta el a magyar nyelvű vámnyilatkozatot (aminek kitöltése egyébként fölösleges idő- és papír- fecsérlés, mert utána összetépik, és szemétbe dobják a nyilatkozatot, többször láttam), ott cirkuszolt velük a határon, részesítette „hazafias” nevelésben a megszeppent fiatalokat. A határ két oldalra veti az árnyékát. S ez az árnyék hosz- szabb az ukrán oldalon. Az orosz külügyminisztérium csütörtökön határozottan cáfolta azokat az amerikai lapértesüléseket, hogy 1995-ben állítólag sok millió dolláros orosz-iraki üzlet köttetett „kettős célra felhasználható” orosz berendezések szállításáról, amelyeket biológiaifegyver-gyártásnál is lehetett hasznosítani. A moszkvai külügyminisztérium állítása szerint „az orosz kormány nem kötött ilyen szerződést Bagdaddal, s nem szállított berendezéseket”. Orosz szakértők szerint Moszkva nem játszott szerepet az iraki tömegpusztító fegyverek kifejlesztésében, az ehhez szükséges berendezéseket Bagdad elsősorban Nyugat-Európában szerezte be. További áldozatokat szed a fagy az északafganisztáni Tahár tartományban, ahol a múlt heti földrengésben 4500 ember vesztette életét - adták hírül csütörtökön a természeti csapás helyszínén dolgozó segélyszervezetek. Az elmúlt két nap során 26 ember fagyott meg - közölte Drew Gilmour, egy brit segélyszervezet munkatársa Rosztakban, a földrengés sújtotta körzethez közel eső kisvárosban. Gilmour szerint ez a szám a szabad ég alatt éjszakázó menekültek körében elkerülhetetlenül nőni fog. Pokolgépet robbantottak csütörtök reggel Algír Birkádem nevű peremkerületében, egy gimnázium mellett. Egy ember meghalt, négy sérüléseket szenvedett — jelentette az algériai biztonsági szolgálat. A házi készítésű pokolgép akkor robbant fel, amikor a diákok az utcáról éppen bementek az osztálytermekbe - közölte a hatóság, de azt nem, hogy az áldozatok diákok vagy más arra járó személyek voltak-e. Szombat óta több pokolgépes merénylet és gyilkosság volt az arab országban, az annak keleti részén lévő Bátnában és Szétifben, a nyugaton található Blídában és Mahelmában, a délkeleten található Szúr el-Gozlánban és az ország közepe táján lévő Medejjában. A hivatalos jelentések és a sajtó szerint ezekben összesen 14 ember halt meg, több mint 50-en megsebesültek. Égei-tengeri problémáik békés rendezésére, s e célból még március vége előtt kétoldalú külügyminiszteri találkozó megrendezésére szólította fel Görögországot a török kormányzat. Ismail Cem török külügyminiszter csütörtökön jegyzéket nyújtott át Dimitriosz Nezeritisznek, Görögország ankarai nagykövetének. A két szomszédos NATO- tagországot hosszú évek óta az Egei-tenger vizének és légterének ellenőrzésével, egyes szigetek hovatartozásával és Cipmssal kapcsolatos viták állítják szembe egymással. Csata előtt MTI-Panoráma Az ENSZ szakértői szerint több nemzedékre lesz szükség, hogy az iraki lakosság kiheverje a hét évi blokád és a gazdasági hanyatlás következményeit, amelyek mára válságos állapotba sodorták az iraki társadalmat - mondotta Eric Falt, az iraki segélytevékenységeket koordináló ENSZ- iroda munkatársa. Az 1990 augusztusa - a Kuvait elleni iraki támadás - óta érvényben lévő nemzetközi korlátozások halmozódó hatásai egyre súlyosabban nehezednek elsősorban a gyermekekre. A világszervezet adatai szerint a csecsemőhalandóság Irakban az 1990- es61 ezrelékről 1996- ra 116 ezrelékre emelkedett (összehasonlításul: Magyar- országon a 90-es években 11-14 ezrelék között mozgott). 1991-ben az iraki újszülöttek 9 százaléka jött világra 2,5 kg-nál kisebb súllyal; 1996-ra ez a szám meghaladta a 25 százalékot. Az öt éven aluli gyerekek harmada folyamatos alultápláltságtól szenved. Ezek a gyermekek soha nem fogják elérni az egészséges felnőttek paramétereit - mondotta dr. Habib Redzseb. az Egész- ségügyi Világszervezet (WHO) képviselője. Az iraki egészségügyi minisztérium által közölt, az ENSZ által megbízhatónak tekintett adatok szerint az iraki egészségügy a szükséges gyógyszereknek alig négy százalékával rendelkezik. Az Unicef 1997. októberi adatai alapján az iraki gyerekek negyede nem jár iskolába. Romlott az ivóvíz minősége; sok vidéken megszűnt a szennyvíztisztítók működése. A Vöröskereszt segítségével Bászrában felújították a szennyvíztisztító rendszer 25 szivattyúállomását, de számos helyen egyszerűen kivezetik a szennyvizet a sivatagba. Az elektromos hálózat állandó üzemzavarokkal küzd, az összeomlás szelén áll. Az áramkimaradások 1 Bagdadban nem ritkán két- három órán ál, más városokban akár 16 órán át is tartanak, ami súlyos károkat okoz a hűtést igénylő oltóanyagokban és élelmiszerekben. A kormánynak a mező- gazdaságot támogató intézkedései ellenére az ágazat teljesítménye lényegesen az 1991- es szint alatt van-holott akkor az ország élelmiszer-fogyasztásának kétharmada importból származott. A termés visszaesését elsősorban a műtrágya és a pótalkatrészek hiánya okozta. „Az állami szervek ösz- szeomlásával szétfoszlik a társadalom szövete - idézte Wamid OmarNadmi professzort, a bagdadi egyetem politikatudományi szakértőjét az AFP. - Minden házban vannak kézifegyverek, golyószórók, ami tág teret ad az ököljognak, az önbíráskodásnak. Hét esztendei nélkülözés után legderekabb honfitársaink közül is sokan tolvajokká váltak (...), hétköznapi jelenség lett a rablás, a gyilkosság.” Tűzoltók a templomban
