Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-24 / 46. szám
Falujáró 1998. február 24., kedd A kisszekeresieket a munka élteti Kisszekeres ékessége a régi, ötszáz éves református templom. A faluba érvén itt állunk meg először. Gyönyörködni. Idős néni sétál az utcán, de ő nem tudja, mikor épült a templom. Az biztos, hogy amikor megszületett, már itt állt. Elmondja azt is, hogy a lelkész a vasárnapi istentiszteleten is beszélt a felújítási munkálatokról, de nem vette igazán értelmét. A lelkész tanult ember, másképp beszél, mint az egyszerű kisszekeresi nép. Még ma is hallani arról, hogy a legenda szerint a templomot réges-régcn egy bika találta. Az állat ugyanis minden délben elbitan- golt, a csordás egyszer követte a nyomát, s olt találta a jószágot a templom mellett. Az épület katolikus templom volt, 1530 körül tért át a lakosság a kálvinista hitre Drágffy földesúrral együtt. A templom gótikus stílusú, ajtaját már többször helyezték át. Oldalait kilenc oszlop támasztotta, ebből már csak hét van meg, ugyanis amikor a templomot javítani kellett, a tartóoszlopokból kivett téglákat használták fel. A lakosság a régi idők szokása szerint a templom köré temetkezett, 1928-ban egy kút ásásakor nagyon sok csont került elő a földből. A templom alatt kripta van, ez volt a rozsályi Kun család temetkezőhelye. A szatmári vár labancai többször feldúlták a sírboltot, s elvitték az elhunyt előkelő család ékszereit. Tornya sohasem volt a templomnak, egyetlen kisméretű harangja a haranglábban található. A harangláb fából készült, a harangon a négy evangélista látható. A templom műemlék, a XVIII. századi harangláb műemlék jellegű. A csodálatos szépségű épület mellett szépen felújított parókia áll, de a lelkész Nagy- szekeresen él. Télen az imateremben tartják az istentiszteletet. Kisszekeres község a Sza- mos-Túr közén fekszik, az Erdőháton. Hajdan összefüggő erdőség borította ezt a vidéket. Az erdőket mocsaras erek szaggatták hajdan kisebb-nagyobb darabokra. Ez a vidék búvóhelynek is alkalmas volt, ha ellenség közelített a község felé. Arról nem szól a krónika, hogy híres betyárok éltek volna ezen a vidéken, de a legenda szerint lakott errefelé egy Barkaszi Ferenc nevezetű. A falu végén egy kis viskóban élt feleségével. A település történetéről a legrégebbi adat 1359-ből való, ekkor a Szekeres családé volt Nagyszekeres községgel együtt. Sokak szerint a Kisszekeres, Nagyszekeres... kezdetű dal a két faluról szól, mások szerint viszont a fuvarozókkal kapcsolatos. A területnek folyton változtak a gazdái, 1404-ben már a Kölcsey családé volt, 1422-ben Domahidy Györgyé és Lászlóé, 1460-ban a Károlyi család birtokolta, 1515-ben Kende Péter, 1524-ben Drágffy János, 1555-ben a rozsályi Kun család, majd gróf Zinzendorf és Du Jardin császári tisztek, 1810-ben újra a Domahidyak, majd a Pongrác, ezt követően az Isaák család, végül Majláth volt a földesúr. Az 1848—49-i szabadságharc után Haynau - akit bresciai hiénának is neveztek - lett a térség ura. Fiúgyermeke nem volt, ezért halála után egy oldalági rokon, Haynau Gyula grazi zenetanár lett a hitbizomány örököse. Kisszekeres hosszú éveken át társközségi viszonyban állt a környékbeli falvakkal. Kisszekeres, Nagyszekeres, Jánkmajtis és Zsarolyán évtizedek alatt összetartott, a gyerekek Nagyszekeresre járnak iskolába, Kisszekeresre óvodába, a szociális otthon Zsarolyánban van, a körjegyzőség Nagyszekeresen. A társközségek élén Homoki László állt, aki ma a hatszázlelkes falu polgármestere. Kedden és csütörtökön fogadó órát tart, ilyenkor vége-hossza sincs az ügyes-bajos dolgokkal a polgármesterhez forduló embereknek. Egyiküknek a földbérlettel van gondja, másikuk egy hónapja vár levelet az egészségügyi szervektől. Egy fiatalasszony egy bájos kicsi gyerekkel érkezik, gyermekvédelmi támogatást kérne. Középkorú asszonyok a gazdajegyzőt keresik, aki a polgármesterrel egy szobában fogadja a kisszekeresieket. A polgármester szobája a váró és a fogadó. Mindenki hallhatja a másik panaszát. Jól ismerik egymást a parányi faluban, tudnak egymás öröméről, bánatáról, így nincs ok titkolózásra. A problémáikat is igyekeznek együttesen megoldani. Az elmúlt évben kétezer méter járdát építettek közös erővel. Az érintett utcában lakó családok vállalták, hogy kiássák és elhordják a portájuk előtt lévő földterületet. Ezt a tevékenységet a munkásoknak kellett volna elvégezni, de a fizetésre szánt összeg nagy része megmaradt, így fél kilométerrel hosszabb járdát tudtak készíteni a tervezettnél. A polgármester kezdeményezésére a traktortulajdonosok a dűlőutak kátyúit is feltöltik. A község vezetője szerint az itt élők többsége küszködik, munkahely hiánya miatt a földből élnének. A leromlott állapotú gyümölcsfákból azonban kevés jövedelmük származik. Az almaleadás megkönnyítésére átvételi helyet hoztak létre az önkormányzatok Nagy- szekeresen. Ehhez egymillió forinttal járult a kisszekeresi önkormányzat, hogy könynyítsen a lakosság nehéz helyzetén. A falugyűlésre a növényvédő állomás képviselőjét hívták meg, hogy tartson előadást a sze- keresieknek, hátha új ötleteket hallva, sikeresebben tudnak dolgozni és pénzt keresni. Egy évvel ezelőtt varrodát nyitottak a faluban, tíz asz- szonyt foglalkoztatnak. Nem reménytelen a helyzet, de egy vállalkozó nem tud minden állástalannak munkát adni. Az önkormányzat harmincharmincöt közmunkást foglalkoztat évente, a dűlőuta- kat és a vízelvezető csatornákat teszik rendbe a munkanélküliek. A polgármester szerint a pályakezdőkön látszik, örülnek a munkának, szinte szárnyakat kapnak attól, hogy végre tehetnek valamit. A négy falu óvodásai Túró Rudit uzsonnáznak. Még arcukon a délutáni álom, jólesik az édes csemege. Sietve öltözködnek, hogy minél előbb az udvaron legyenek. A hinta, a mászóka a legnagyobb népszerűségnek örvend. Játszanak mindaddig, míg anyu, apu, vagy a busz értük nem jön. A legtöbben busszal járnak Zsa- rolyánból, Jánkmajtisról, Nagyszekeresről. Ilyenkor iskolásokkal, óvodásokkal telik meg a négy falu személyszállító járműve. Homoki Lászlóné óvodavezető örömmel meséli, hogy szeptembertől újra három csoporttal működik az óvoda. Jelenleg hatvanegy gyerek jár az intézménybe, de a következő tanévben már több mint nyolcvanan lesznek, így egyik szülőt sem kell arra kérni, hogy várjon egy kicsit az óvodáztatással. Két új óvodapedagógust, egy dajkát és egy konyhai alkalmazottat keresnek majd. Hamarosan elkészítik a pedagógiai programot, ebben az egészséges életmódra nevelés szerepel majd az első helyen. Az óvodavezető szerint, ha erős, a betegségekkel szemben ellenálló a kis óvodás, akkor nagy baj nem lehet. A hét végén tartották a farsangot, melyre a szülők is eljöttek. Együtt mulatott felnőtt és gyerek egész délután. Homoki Lászlóné is jelmezt öltött, törpapaként köszöntötte az egybegyűlteket. Az óvoda előterét régi-régi tárgyak díszítik. Vajköpülő, fonott kosár, fonószék és szőttes szőnyeg. Ez utóbbiakat Vincze Ferencné készíti. Hetvenéves, cukorbetegségére és magas vérnyomására panaszkodik. A testi bajok ellenére nem szeret tétlenül ülni. Azért kezdett szőni, hogy legyen miért felkelnie. Nyolcéves korában már dolgozott a több mint százéves széken, majd a család és a háztartás vezetése miatt nem foglalkozott ezzel a munkával. Hamar özvegyen maradt, a gyerekek kirepültek a családi házból. Tíz éve egyedül él, de nem magányosan. Munkája kitölti az idejét, örömmel végzi, gyönyörködik az elkészült szőnyegekben. A három gyereknek és a hat unokának sorra díszíti a lakását. Igénylik is, megmondják, ki milyet szeretne. Vincze Ferencné szerint életének fontos része a szövés, meggyőződése, ha ezt nem csinálná, már régen a föld alatt lenne. Az oldalt KOZMA IBOLYA írta, a fotókat LÁZÁR ZSOLT készítette Homoki László
