Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-09 / 7. szám

1998. január 9., péntek

Riport

H UiéM

Vértelen

képernyő?

Bürget Lajos jegyzete

Határtalan optimizmus és sajnos reménytelennek tűnő lelkesedés hatotta át azokat, akik az elmúlt hetekben arról beszéltek: meg kellene teremteni a vértelen képernyőt. Vagyis olyan televízióműsorok kellenének, melyek nem az erőszakot, a gyilkolást, az öncélú akciót, a mészárlást mutaják be. Egy számítás szerint csupán a magyar nyelvű csatornákon naponta (és ezek a jobb napok!) hetvenen halnak meg erőszakos halállal. Vagyis a gyermekek és a felnőttek hatalmas dózisban kapják a gyilkot, és ha ehhez hozzávesszük a többi égi csatorna kínálatát is, akkor hetente egy világháborúnyi ember esik áldozatul.

Rémfilmek és háborúk, csillagközi ütközetek, kara- tés nyaktörések, szemkiszú- rások váltogatják egymást a késes nyakelmctszéssel, a golyószóró-sorozatokkal történő gyilkossággal, amit időnként egy-egy Drakula-hara- pás enyhít. Folyik a vér. torz arcok népesítik be a képernyőt, vonaglások és sikolyok növelik az izgalmat. Tény: gusztustalan ez, és ami ennél is rosszabb, veszélyes.

De mit mond erre a másik oldal? Nézzék meg, kérem, a híradókat. Lezuhant repülő melletti szenes testek. A fára csavarodott autóból kilógó kéz. Algériai vérfürdő négyszáz halottal. Aknarobbanások utáni sánták, féllábúak, nyomorékok. Kézigránátos robbantás Budapesten és vidéken. Álarcos bankrablók munka közben: rejtett videóval felvéve. Elszenesedett hulla a lakástűz után a pam- lagon. Vad kutya által meg- tepett idős nő vagy gyermek. És ez csak a híradó-kínálatok egy része. Ez sem jobb a filmeknél, de hát ez a élet, ezek a mindennapok tartozékai.

Eljutunk oda, hogy nem elég arról beszélni, hogy mit vetítenek a csatornák. Azt, amit az amerikai piac olcsón kínál. Az, ami kedvezően megvehető, többnyire kilóra. Mint egykor megvehető volt kilóra a szovjet filmipar tucatnyi „remeke” is. Ézt veszik, ezt sugározzák. Erkölcsi, etikai, morális meggondolásokról szó sincs. Csak az üzleti szempontok dominálnak és ez aligha fog változni. Ez ellen kevés a bojkott, kevés a szülői szigor. Egy sziba- rita üzleti világ rátenyeielése ez a mai világra.

Mit tehetünk? Lényegében keveset. Lehet a gyermeket és a fiatalt irányítani. Persze Tom és Jerry is két erőszakos küzdő, ez sem az igazi szépség. Lehet a tévénézést csökkenteni. De minek? Nem kellenek órák ahhoz, hogy az erőszak megjelenjék. Lehet tiltakozni. Ennek sincs értelme. Ki figyel oda? És főleg: ki ad pénzt a jobbra? Sajnos tudomásul kell venni, hogy századunk vége olyan, amilyen. Deformált és degencrált. Ä tisztulás hosszú folyamat lesz. Megszabadulni a dup- ladózisú szextől és pornótól, a kábítószerként ható erőszaktól, az érzelem nélküli cinizmustól évtizedek küzdelme lesz. Akkor kezdődik majd, ha eljön a csömör. Az undor, így aztán csak reménykedni lehet, lelkesen és optimista módon: talál egyszer lesz olyan szórakoztatás, ahol a romantika, a szeretet, az igazságosság, a szépség, a jóság dominál.

Egyelőre tombol az erőszak. Még fegyverszünetre sincs kilátás.

Hajnalig imádkozik, hogy ne féljen

Kozma Ibolya (Új Kelet)

A közelmúltban hazánkban több bűncselekményt követtek el fiatalkorúak. Noha az amerikai rendőrség felméréseihez hasonló adatokról nem tudunk, az bizonyos, hogy az agressziót, az erőszakos viselkedést valaminek a hatására tervelik ki és hajtják végre a kamaszkorúak. Ez lehet a szülők, a közeli hozzátartozók negatív viselkedésének követése vagy a filmekben látott példa. Nyilvánvaló, hogy a részleteikben bemutatott véres verekedések, lopások, autófeltörések sok gyerek (és felnőtt!) számára követendő példát jelentenek. A közelmúltban két fiatal lány tette borzolta a kedélyeket, akik agyonvertek egy taxisofőrt. Elmondásuk alapján az autó eladásával pénzhez akartak jutni, hogy megvehessék maguknak azokat a „menő cuccokat”, melyekre vágytak.

Éppen ezért fogadjuk örömmel a Gyermekbarát Mozgalom felhívását, amelyben az erőszakos, agressziót sugalló filmek sugárzónak csökkentéséért lépnek fel.

„Anyu néha megengedi, hogy megnézzem az X-Aktákat, de hozzáteszi: ha rosszat álmodsz, kihajítalak!” - vallja egy mosolygós, első osztályos kislány. Bencének - akit társai „tudósnak” hívnak, mert már folyékonyan ír és olvas - este hét és nyolc óra között le kell feküdnie. Egy duci lányka büszkén mesél arról, hogy késő éjszakáig nézi a tévét a testvérével, míg anyu a másik szobában alszik. Akciófilmet és horrort is. Válogatás nélkül. Utána hajnalig imádkozik, hogy ne féljen. Másnap fáradt, dekoncentrált, nem csoda, ha lemarad a tanulásban, alig ismeri a betűket. Szülei elváltak, édesanyja egyedül neveli. Kevesebb idő jut rá, a mamának nincs lehetősége a körmére nézni.

Az osztály többsége a mesefilmekhez ragaszkodik, s valójában nem a felnőtteknek való epizódokat nézné. A Vészhelyzet persze mindannyi- uk kedvence, ezt még a szigorúbb szülők is engedik megnézni. Nagy részük nyolckor, legkésőbb kilenckor alszik, de apu és anyu figyelmetlenségét kihasználva fennmaradnak és ülnek a tévé előtt.

Dr. Tóth Lászlóné tanítónő több évtizede van a pályán, véleménye szerint felismerhető a gyerekek viselkedésén az aktuális vagy éppen népszerűbb film szereplőinek reakciója, beszédmodora. A gyerekek utánozzák az akciófilmek sztárjait, ez megnyilvánul vitáikban, konfliktusaik megoldásában. - Minden szülői értekezlet alkalmával elmondjuk, milyen káros hatással vannak az erőszakot, agressziót sugárzó filmek a gyerekekre - mondja a tanárnő. - Két hétig minden rendben van, s érződik, hogy figyelnek a kis diákokra. Később azonban mintha elvágták volna, minden visszazökken az megszokott kerékvágásba. A szülők feledékenyek vagy kevésbé következetesek, de néhány nap után szinte semmit sem ér a szavunk.

A negyedik osztályban több kisfiú említette az Élő halottak

visszatérnek című filmet, melynek megtekintése után rettegve bújtak a takaró alá.- Anyuék nem tudták, mit nézünk - mondja az egyik kis- legény. - Éjszaka felébredtem és féltem. A párnát a fejemre húztam, s úgy aludtam el nagy nehezen.

Szívesen néznek vígjátékot, családi regényeket, limonádéfilmeket, de akciót, horrort, s — néhányan bevallják - pornót is. Ez utóbbi szó fogalmát egy kislány határozta meg. Majd egy kisfiú hozzáteszi: egyszer kapcsolgattam a csatornákat, s az egyik adón egy néni meg egy bácsi „izéitek”. A kijelentés után kuncogott, szégyenlősen mosolygott az egész osztály.

Majdnem mindenki látta a Honfoglalás című magyar filmet. Sokaknak tetszett, mégis arra a kérdésre, hogy mit néznek meg szívesebben, a magyas

'S

E

<u

1

•esszív

modell

a>

o

E

1

I

Z

E

¥

cc

O)

E

CD

Z

1

z

cn

1 “

t »

ac z;

Az agresszív modellek megfigyelése (élőben vagy filmen) nagy mértékben fokozza a gyermekek által bemutatott agresszív viselkedés mennyiségét

rok történelmét bemutató alkotást vagy egy akciófilmet, az utóbbira jelentkeztek többen.

A több mint huszonöt fős osztályban három gyereknek kell este nyolckor lefeküdnie, s ők vannak eltiltva az esti filmektől. Ezeknek a nebulóknak meggyőződésük, hogy szüleik jól cselekszenek, de ugyanezt mondták szüléikről azok a tanulók is, akiket hagynak a tévé előtt késő éjszakáig.

A tizenkét-tizenhárom éveseknek meggyőződésük, hogy korosztályuknak nem árt, ha izgalmas, agresszív filmeket néznek. Nem szívesen vallották be: velük is előfordul, hogy félnek éjszaka. Megijednek a padló recsegésétől, a kutyák ugatásától, az éjjel becsengető ismerőstől. Legutóbb A cápa című film borzolta fel a kedélyeket, s nem szívesen utaztak volna az óceán közelébe. A lányok szerint néha előfordul, hogy a fiúk utánozzák a filmek szereplőit, s az amúgy is idegesebb gyerekek hajlamosak az erőszakra. A hetedik osztályban csak hat gyereknek nem engednek minden filmet megnézni, a többiek bármit megtekinthetnek.

Sokan az új, kereskedelmi tévécsatornákat nézik, többnyire egyedül. Azt vallották, olyan filmet néznek, amilyet sugároznak, zömmel akciófilmet, noha jobban kedvelik a vígjátékokat. Míg a filmeken minden további nélkül elbírják az erőszakot, addig a rajzfilmeket emiatt nem szeretik, s ettől óvják a kisebbeket.

A nyíregyházi 17. Számú Általános Iskola igazgatója, Pásztor Attila elmondta: mindent megtesznek annak érdekében, hogy kulturált szórakozást ajánljanak a gyerekeknek, noha nagyon sok múlik a szülőkön. Délutánonként, amikor lehetőség van rá, színházba, moziba viszik a nebulókat. Minden osztálynak van bérlete. Kiállításokra, előadásokra járnak, színészeket hívnak az iskolába. A mozifilmeket körültekintően válsztják ki, tanulságos, a tananyaghoz háttéranyagot adó művészeti alkotást tekintenek meg. Szakköröket, tanórán kívüli foglalkozásokat

„San Franciscóban három serdülő' lány két fiatalabb kislányt egy elhagyott ösvényre csalt és szexuálisan erőszakoskodott velük. Chicagóban két fiú ötszáz dollárt próbált kicsikarni egy cégtől bombával való fenyegetés révén. Bostonban fiatalok bandája benzinnel leöntött és meggyújtott egy nőt. A rendőrség illetékesei mindhárom esetben arra következtettek, hogy ezeket a serdülőket a nemrégiben csúcsidőben vetített tv- műsorok közvetlenül inspirálták a bűntettekre.” (Pszichológia, Osiris 1995)

szerveznek, hogy értelmes szabadidő-foglalkozást ajánljanak. Pásztor Attila harminc éve pedagógus, meggyőződése, hogy az agresszió mindig is jelen volt a gyerekek viselkedésében. A videojátékok és -filmek előtérbe kerülésével az agresszív viselkedésforma könnyebben „előjön” a tanulókból. Szerinte a filmek egyik hatása a fiatalkori bűnözés növekedése is.

A gyerekek tévénézési szokásait több pszichológus is vizsgálta. Egy kísérletben az egyik csoport mindennap meghatározott ideig erőszakot tartalmazó rajzfilmeket nézett, a mási csoport erőszakot nem tartalmazó rajzfilmeket látott ugyanannyi ideig. Gondosan regisztrálták az agresszió mennyiségét, amit a gyermekek napközbeni tevékenységük alatt mutattak. Azok a gyerekek, akik agresszív rajzfilmeket láttak, társaikkal folytatott interakcióikban agresszívab- bakká váltak, míg azok a gyerekek, akik erőszakot nem tartalmazó filmeket láttak, nem mutattak változást a személyközi agresszió mennyiségében. Egy másik kísérlet azonban azt is bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik agresszívab- bak, előnyben részesítik az erőszakos tévéműsorokat, tehát inkább az agresszív attitűd okozza azt, hogy valaki erőszakos műsort néz, semmint fordítva.

Érdekes, hogy a lányok tévénézési szokásai nem mutatnak összefüggést a tévénézés és bármely életkorban tapasztalt agresszív viselkedés között. Ennek magyarázata az, hogy a lányok kevésbé hajlamosak az agresszív magatartás- forma utánzásra, mint a fiúk, hacsak nem kapnak erre fokozott megerősítést. A televízióban vagy filmeken látható

agresszív szereplők többsége férfi, a nők számára ez kevésbé jelent példakövető modellt.

Páll Csilla gyermekpszichológus szerint több kiváltója van a haragnak és az agressziónak. A filmek is szerepet játszanak ennek kialakulásában, de az önértékelés elvesztése vagy annak észlelése, hogy a másik személy becstelenül viselkedett, kiválthat erőszakos viselkedést.

Az agresszió ösztönzésében számos társadalmi tényező is szerepet játszik: a szegénység, a túlnépesedés, a kulturális csoportok sajátos érdekei.

Mindenesetre a gyerekek viselkedésében óriási szerepe van a szülőknek, annak, hogy mikor mit engednek gyermeküknek, és milyen példát nyújtanak számukra.

Sokak szerint a mesék is tartalmaznak erőszakos elemeket. Jancsit és Juliskái a kemencébe rakja gonosz boszorkány, Piroskát és a nagymamát felfalja a farkas, Hófehérke ellen ádáz terveket szövöget a mostoha. A magyar népmesékben a legkisebb királyfival csúnyán elbánnak bátyjai. Nem okoz-e feszültséget a gyerekben maga a mese, s nincs e ugyanolyan negatív hatása, mint a filmeknek?

Bátran állítom, hogy nincs. A meséről a gyerek tudja, hogy nem valós, csak a képzelet szüleménye. A mesékben a szereplő nemes és nagy célért küzd, s a jó minden esetben eléri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését, míg az akciófilmekben a rosszal együtt letöbbször a jók is elvesznek.