Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-08 / 6. szám
Templomot hétmillióért? Kozma Ibolya (Új Kelet) A csengeri görög katolikus templomot megvásárolta hétmillió-kétszázezer forintért Csenger Város Önkormányzata. A tervek szerint ezentúl kisebbségi közösségi házként működtetik az épületet. Egyelőre még a régi helyen rendezik a szertartásokat, de a tervek szerint új templomot építenek majd. A csengeri hívek lelkipásztora, a szomszédos Pátyodon élő Szimicsku Ferenc parochus az ügyben nem kívánt nyiltakozni. Megkérdeztük dr. Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspököt, aki nem talál kivetnivalót a templom eladásában. Reméli, hogy a templom adásvételével a kisebbség jó célokra használhatja majd az épületet, s az egyház vállalhatja ennek következményeit. A csengeri görög katolikusok hamarosan új templomot építenek a város központjában. Az előzetes elképzelések szerint ötvenmillió forintot költöttek volna erre a célra. A Makovecz-stílusú templomterv mellett közösségi házat és szabadtéri színpadot is képzeltek a csengenek, de dr. Keresztes Szilárd szerint a város környezetébe illő, szerényebb kivitelezésű tervet készíttetnek majd. Az elmúlt év őszén nagy port kavart az eladás lehetősége a határszéli kisvárosban, néhány hónap elmúltával a kedélyek lecsillapodtak, bár a romák egy része attól tart, ha.lesz saját közösségi házuk, már nem tehetik be a lábukat Csenger más intézményeibe. Tejfel Ferencné, kisebbségi önkormányzati képviselő úgy tudja, márciusban bevezetik a vizet a templomba, elkészítik a férfi- és női mosdót, de szeretnék az épületet eredeti állapotában hagyni. Elmondása szerint hiányzott már nagyon egy terem a kisebbségnek, így végre lesz egy hely, ahol az együttesük gyakorolhat, diszkót és egyéb foglalkozásokat tarthatnak. A görög katolikus hívek egyelőre még visszajárnak a templomba, de bizonyára hamarosan átköltöznek a régi egyházi iskolába, amit a közelmúltban kaptak vissza az önkormányzattól. Megyei krónika 1998. január 8., csütörtök Egy gyilkos(ság) ezer arca (Folytatás az 1. oldalról) Úgy tűnik, Kertész úrnak most már elege van tovább játszani az álgyilkost, ugyanis az eddigiektől egészen mást mondott el, ami azt látszik igazolni, hogy a valódi tettes, Oláh Sándor jó helyen van. 1996. október 3-én éjjel az otthon udvarán a súlyosan sérült Sipos Istvánt és a mellette álló Oláh Sándort az otthon éjjeliőre fedezte fel. Amikor odament hozzájuk, látta, valami történt Sípossal, aki azt mondta, hogy Oláh Sándor szúrta meg. A közben a helyszínre érkező két éjszakás nővérnek is egyértelműen kijelentette, hogy Oláh sebezte meg. Sőt az eszméleténél lévő sértett ezt a kijelentéséi akkor is megismételte, amikor már bevitték az épületbe. Tegnapi látogatásunk során a koronatanúk továbbra is azt mondták, hogy a bíróság előtt tett vallomásukat fenntartják, hiszen az az igazság. Az „önjelölt gyilkos” Kertész Lászlót az intézmény udvarán, a dohányzásra kijelölt helyen találtuk. Kissé magába roskadva szívta Magnum márkájú cigarettáját. Mielőtt beszélgetni kezdenénk, egy mellettünk elhaladó gondozott különös megjegyzésére figyeltünk fel: „Nem te ölted meg Sípost. Ne hazudj, miért vállalsz magadra mindent, te buta kölyök? Neked amit mondanak, mindent el kell vállalni? Na, kérdezzék tovább” ...Az utolsó mondat nekünk szólt. Meg is tettük.- Mikor és kinek mondta el először, hogy ön ölte meg Sipos Istvánt?- Pontosan nem tudom, de lehet vagy két hónapja, amikor egyik gondozott társamnak elmeséltem.- Miért csak mostanában mondta el?- Mert nem kérdezeti senki.- A gyilkosság hol történt?- Ott, a sövénynél - mutat egy távolabbi helyre attól, ahol valójában Síposra és Oláhra talált az éjjeliőr.- Amikor Sípost megszúrta, ott volt Oláh?- Nem. Bent feküdt a szobájában.- Ezek szerint önök ketten voltak a sövénynél?- Igen. Bort és pálinkát ittunk, veszekedtünk, majd Sipos rámemelt egy követ.- Honnan vette elő a kést, amivel állítólag az ivócimboráját megszúrta?- Síposon sötétkék munkásruha volt, és annak a zsebéből vettem elő az ő kését, és azzal böktem meg.- Tudta, hogy társa zsebében kés volt?- Úgy tudtam meg, hogy korábban már hadonászott vele.- A kés nyelének a színére emlékszik?- Sötétbarna és rövid pengéjű.!?!)- A szúrás után hova tette a kést?- Vissza a zsebébe. (?!)- Ezután ön mit csinált?- Bementem a szobámba és lefeküdtem, de Sipos is be tudott menni az ő lakrészébe.- Ha látta, hogy baj van, miért nem hívott segítséget?- Tőlem nem kérdeztek semmit.- Oláh jó barátja önnek?- Nem mondhatom, hogy jó barátságban voltunk.- A múlt év áprilisában önt Oláh nagyon megverte. Miért tette?- Egy nő miatt volt az egész. Úgy bántalmazott, hogy még műtve is voltam.- Az eset után mért vonta vissza a vallomását, majd azt mondta, hogy nem Oláh verte meg,'hanem baleset érte?- Azt mondták, hogy ne mártsam be Oláht.- Ki kérte erre?- Ez nem tarozik ide.- Azzal tisztában van, hogy nem sokan hiszik el magának, hogy ön ölte meg Sípost?- Nem tudok mit csinálni, kényszerítettek rá, hogy ezt mondjam. Az amúgy is nagyon halk hangja elcsuklik, óvatosan körbenéz, és sírni kezd.- Nem én tettem - folytatja. - Az unokatestvérem is itt volt, és mondta, hogy ne hagyjam magam. Én nem csináltam soha semmit, még kést sem hordok magamnál. Ezt az egészet nem én találtam ki, honnan jutna ilyen az eszembe. írja meg nyugodtan, hogy nem én öltem meg Sipos istvánt. Most már azt sem vonom vissza, hogy Oláh vert meg, aki rajtam kívül még sok embert bántott az otthonban... (Az ügyhöz tartozik még, hogy a bűncselekmény helyszínére érkező körzeti orvos naplójában ez áll: „1996. október 3-án 23 óra 01 perckor szobatársa ittas állapotban bicskájával mellkason szúrta Sipos Istvánt”. Sipos szobatársa Oláh Sándor volt...) Nos, íme egy másik vallomás Kertész László részéről. Hogy ki kényszerítette arra, hogy gyilkosnak vallja magát, nem tudjuk, de nem is a mi feladatunk kideríteni. Egy biztos, hogy két igazság vagy két hazugság nincsen... Jövevény Hatházi Andrea (Új Kelet)- Az első éjszakákon többször is fel kellett kelnem hozzá, mert állandóan csipogott ez a néhány napos szülemény. Állandóan csak a nyalókát zabálta, nem kellett neki a cumisüveg. Meg is lett a hatása, hiszen a mentők rövidesen elvitték a kórházba. Amikor hazahozták, a férjem úgy leszidta, hogy villámok repkedtek ordító szájából. Most már hál’ istennek rendesen eszik. Holnap tölti be a három ével.- A mienket nem lehet kivenni a gyerekeim kezéből, mindenhová magukkal hurcolják. A kisebbik fiam tegnap este nem volt hajlandó enni bánatában, mert a kicsike halálra zabálta magát. A gyerekek már teljesen el tudják látni, tisztába teszik, elaltatják. Az apjukkal néha viaskodnak, mert ő is szeretne részt venni a gondozásában. Az iménti beszélgetés nem frissen szült kismamák aggódó tereferéje, hanem középkorú hölgyek cseveje a kis Jézussal „egyszerre a világra jövő” tamagocsi, evetke, illetve zsebi baba névre keresztelt jövevényekről, azaz, a legújabb virtuális „állati” cgyedek zsebben hordható fajtáiról. A gyerekektől féltettük az idétlen játékot, de lehet, hogy a családi nyugalom megron- tói és az egyedülállók állandó partnerei lehetnek. Nagyköveti látogatás Új Kelet-információ Mohai László, Magyarország írországi nagykövete látogat Nyíregyházára január 8-án, csütörtökön. A diplomata délelőtt találkozik a megyei kereskedelmi és iparkamara vezetőivei, Zilahi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével, valamint Hamvas László és Lázár.kínos alelnökökkel. A nagykövet délután Balogh Árpáddal. a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatójával az európai uniós képzési programokról cserél eszmét. Mohai László látogatását sóstói kirándulással fejezi be. Levéltári esték Munkatársunktól Az idén is folytatódnak a Levéltári esték rendezvényei. Január nyolcadikán este fél hatkor a Megyei Levéltár épületében (Nyíregyháza, Benczúr tér 21.) dr. Reszler Gábor, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékének tanára Cselédsors a századfordulón, és Gottfried Barna főlevéltáros Paraszti élet a századelőn Kárpátalján címmel tart előadást.
