Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-30 / 25. szám
1998. január 30., péntek Riport A természetvédő város Nagyecsedhez hozzátartozik a láp A z ecsedi lápban tőzegen, sulvmon és páfrányon kívül egy nagy nemzeti kép ég, amelyet az Úristen föstött oda, Szatinár megye közepére... egy nagyszabású tűzvész, amelynek kerülete körülbelül négy négvzet- mérföldnyi. Ilyen nincs a prairie-ken, sem a kőszénbányákban, sőt talán még az északi partokon sem, ahol a mocsárégések szintén napirenden vannak. Különvonatok kellenek ide, hathatós reklámok és olcsó árak, s ha már nagyszerűt nem tudunk a külföldnek mutatni, legalább a nyomorúságunk széles és színes méreteiben gyönyörködjék.” /Syrion (Lövik Károly)/ Dojcsák Tibor (Új Kelet) A Hét című hetilap hasábjain 1903-ban megjelent sorok ma is gondolatébresztő erejűek. Az akkoriban kiterjedt mocsárvilág, a megkövesedett múlt őrzője, a szegénylegények és a nagy magyar nyomorúság lakóhelye volt az ecsedi láp. A láp eltartotta, de gazdaggá nem tette az embereket. Áldás, békesség voll nyáron az élet, de keserves, amikor tűzvészek pusztították a lápvilágot, és nyomorúságos télvíz idején, mert a hó és fagy birodalmában embernek, állatnak egyaránt szűkösen mérte az élelmet a természet. Ezen próbált meg segíteni a láple- csapolás, amikor levezették a vizet az ingoványról, termőfölddé változtatva a mocsarat. Az ecsedi láp arculata megváltozott, szántóföldek nyújtóznak a zsombékok helyén. Nem a megkövesedett múlt őrzője a láp, ez a vidék sincs már messzebb Európától, mint a keleti országrész bármelyik települése. Nem hamvadnak el értékek, életek őszönként a négyzetkilométeres nádtiizek- ben, de a pusztító erők ma is jelen vannak. Rágja a lápot a szegénység, az infrastruktúra hiányossága, hogy kimaradt az ipartelepítésből, lakóinak nagy része munkanélküli, vagy ingázóként a gazdaságilag egyre erősödő nyugati országrész és a főváros szolgálatába állítja munkaerejét. Forró föld A problémák tehát ugyanazok, csak talán kevésbé szembetűnők, mint a század elején. Akárcsak a látptűz, ami láthatatlanul, a föld alatt támad. A kiszáradt lápi talaj szervesanyag-tartalma magas, ha a mélyben összepréselődött kotu öngyulladás vagy egy szikra hatására begyullad, rövidesen izzani kezd fölötte a talaj is. A zöld fűvel borított föld egy óvatlan lépésnél beszakadhat, mint ahogy nem egy esetben megtörtént, és a forró parázsba merülő, szerencsétlenül járt ember lába súlyosan megégett. Füstöt okád a fekete föld, majd a mélyből felfelé, a levegőre törekvő tűz felemészti. A zsíros talaj vörös, terméketlen téglaporrá változik, és 30-40 centiméterrel vékonyabb lesz. Különösen sújtja ez a baj Tibor- szállást, azt a lápi falut, amelyet a szél beborít az égő föld fullasz- tó füstjével. Szegény falu volt, termőföld nélkül. Földhöz csak a láp lecsapolásával jutottak a tiboriak. A száraz időben jó termőtalaj azonban eső után az elpusztult lápi növények öngyulladása miatt könnyen felizzik. Ezer emberből kettőnél fordul elő daganatos megbetegedés. Tiboron négyszeres az arány. Nem bizonyított tény hogy ezt a lápégés idején a falut fojtogató füst okozza, de egyfelől nincs rá más magyarázat, másfelől pedig, aki érezte már ezt a füstöt, az hajlik a füst-elmélet elfogadására. Az elmúlt év őszén is többször meggyulladt a láp, egy méteres mélységben izzott a kotu, a föld felett a földből szivárgó füst és az átforrósodó föld jelezte a bajt. Nem is lenne gond, ha időben el tudnák oltani, de ha a megközelíthetőségét nézzük, ez a hely még mindig a világ vége, mondja Csaholczi Gusztáv, Ti- borszállás polgánnestere.- A falunak áldás lenne a láp, a jó talaj miatt, ha megfelelő útjaink volnának! A tűzoltók a felázott földutakon nehezen tudják megközelíteni a lápot. De ne is menjünk a földutakig, hiszen a közútjaink is katasztrofális állapotban vannak. Szeretnénk utat építeni, de az önrész előteremtése nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan feladat! Az állam pedig nem segít, 1175 ember egészsége' és megélhetése nem nyom annyit a latban, mint máshol 11 illegális lakásfoglaló család elhelyezése! Az embereknek a megélhetése is függ az utaktól, hiszen az elégett talajban nem lehet termelni, a földeket nehéz . földutakon megközelíteni, művelni. Márpedig az itt élők csak a mezőgazdaságból tudnak pénzt előteremteni. Meggyőződésem, hogy a daganatos megbetegedések magas számáért is a füst okolható, hiszen megtörtént, hogy egy teljes évig égett a láp, a füst pedig az uralkodó szélirány és a nedves levegő miatt „ráül” a falura. Segítség, az infrastruktúra fejlesztése nélkül a falu 1175 rákos megbetegedés lehetőségét hordja magában, és bármilyen morbidan hangzik, olcsóbb lenne az államnak most az útépítés, mint később a gyógykezelés. Az elveszett világ Ha elfogadjuk a fentieket, akkor Tiborszállás sorsa 10 kilométernyi úton múlik. Az útépítést követően talán sikerülne vállalkozásokat, munkahelyeket is hozni a faluba — bizakodik a polgármester. A láp lecsapolá- sa termőföldet teremtett, kiváló talajt adott a lápon élő embereknek, de azt senki nem láthatta előre, hogy egyúttal megfosztja egy óriási bevételi forrástól ezt a vidéket. Akkor még nem volt húzóágazat, ami napjainkban már egész országokat tart el: az idegenforgalom. Lövik Károly még a nádtüzeket, a csikfogókat, nádvágókat, a lápon legelő marhacsordákat, az ősi magyar életet, ősi magyar családok lakhelyét és a lápon lobogó tüzeket akarta megmutatni a külföldnek. Ezt ma már csak a nagyecsedi űerey./óz.vc/Helytörténeli Gyűjteményében ismerhetjük meg. Napjainkban az érintetlenül megőrzött vagy eredeti állapotába helyreállított természet az a csoda, ami a történelmi emlékek mellett leginkább turistacsalogató látványosság. Ez segíthet annak a lelkes kis csapatnak, amelyik a láp egy részének helyreállítását tűzte célul maga elé. A csapat egyik vezéregyéniségével, Somlai Tiborral beszélgettünk, aki néhány éve másodmagával természetvédelmi vállalkozást indított. Természetvédelemből is lehet pénzt csinálni, területhelyreállítási munkát, felméréseket, hatásvizsgálatokat vállaltak, táborokat, üdüléseket, angol egyelmisták számára továbbképzést szerveztek. Somlai Tibor a hüllők és kétéltűek szakértője, ezek pedig régiónkban a sziklagyepeken és lápokban, mocsarakban élnek. A láp pedig szinte már eltűnt, így magától kínálkozott a helyreállítás gondolata.- Meg kell őrizni valamit belőle, mert olyan élőlények pusztulnak el a láp nélkül, mint például a kis tavi béka, amelynek egy itt élő csoportja, dacára annak, hogy ez elméleti és biológiai képtelenség, kék színű! A 80-as években készült egy felmérés a helyreállítható területekről, de mi nem szeretnénk ha csak egy tábla lerakása jelentené a rekonstrukciót. Sőt nem elég csak a vizet visszavinni, attól még nem lesz újra láp a láp! Nagyecsedhez hozzátartozik a láp, ezért az önkormányzat is támogatja a helyreállítást. Gazdaságilag is van jövője, hiszen már most erősen érdeklődnek a terület iránt a nyugati amatőr és profi kutatók. Ennek oka a régió különleges éghajlati adottságaiban rejlik. Szatmár-Bereg síkvidéki hegy, mert hegyi klímája, flórája és faunája van. A kutatóknak azért érdekes ez a terület, mert itt síksági és hegyvidéki élővilág keveredik, és alkot máshol nem látható egyveleget. Az Ecsedi láp pedig különösen érdekes, mert itt találkozik két, alapvetően eltérő ökoszisztéma, itt kezdődik a Nyírség a maga melegebb éghajlatával.- Mi áll még a helyreállítás útjában?- Nincs pénzünk, de ha megoldódik a terület kijelölésének és vízellátásának gondja, akkor a többit akár pénz nélkül is meg tudjuk oldani. A terület egy része magánkézben van, ezt meg kell vásárolni, ezután irtásokat végezni, és jöhet a rekonstrukció. Vannak csatornák, amelyeknek a vizét egy zsiliprendszerrel be lehetne vezetni, de egy átemelő szivattyú beállítása lenne az igazi megoldás. Szivattyú van, csak a csatornákat kell rendbe rakni. A munka igazi akadálya a félelem a kezdéstől. Nem látható előre, mennyi pénz szükséges hozzá. A városnak nem kerülne pénzébe, ha különböző programok kihasználásával bonyolítanánk le a vállalkozást.- Ez nagyon sok munkát igényel. Pénz hiányában számíthatnak elég segítőre, aki társadalmi munkában ténykedik a h elyreáll ífásnál?- Az Ecsedi láp állami beavatkozás híján csak az ecsediekre számíthat! A lakosság támogatja törekvéseinket, a sajátjuknak érzik a lápot, ez pedig olyan alap, amire lehet építeni. A természet- védelem itt nem szükséges rosszként van elkönyvelve, hiszen hasznát látják. Az általános iskola mellett füvészkórtet építünk, pálmaházzal, medencékkel, ahol az érdeklődők a sivatagoktól a dzsungelekig számos éghajlat növényeivel, jellegzetességeivel is megismerkedhetnek. Dolgozunk a város parkosításán is, a Kraszna menti temető helyreállításán, a vásártéri parkon, ahol fajátékokkal játszóteret alakítunk ki, és a kisebb belső parkokon. Természetbarát városkép létrehozása a célunk, és hiszünk benne, hogy Ecsed jellegzetessége, sajátja lehet a környezetvédelem. Élet a halál után Az egykori lápból rekonstrukcióra a mintegy másfélszer egy kilométeres, Csicsósnak nevezett terület a legalkalmasabb, egy domb alatt itt rejtőznek Sárvár romjai is. A végrehajtásra ötéves programot dolgoztak ki Somlai Tiborék. Első lépésben felmérik, mi van a területen, minek kell rajta lenni. Kijelölnek más részeken élő fajokat, amelyeket ide áttelepítenek. Másodszor, és ez mehet az első szakasszal párhuzamosan, meg kell teremteni a vízlevezetés lehetőségét, ezt az önkormányzat közösen tudná megoldani a Vízügyi Igazgatósággal. Harmadszor, eltüntetni a tájidegen növényeket, ide sorolják többek között az akácot, a gyomféléket, ritkítani kell a nádat és a gyékényt! Erdősávot kell telepíteni, ami a szelet megfogja, csökkenti a párolgást, ami segít a mikroklíma fenntartásában. A negyedik lépés a belső részek arculatának kialakítása, a növényzet égtájak szerinti elrendezése, cserjék, fák szigetszerű beültetése. Ezután jöhet a víz. Ötödik teendő a lágyszárúak kezelése, parti gyomnövények kaszálása és helyi növények elhelyezése, áttelepítése más területekről. Ezt követően, amikor már kezd kialakulni a láp saját arculata, eljön a kertészkedés ideje. Az ide nem illő növényeket kiirtják, az őshonos fajokat elrendezik, és a láp más részeiről állatfajokat telepítenek be. Ez legalább két évet vesz igénybe. A helyreállított lápot látogathatóvá teszik ősnövényekkel, magaslessel, először csak kisebb területet érintve, hogy minél kevésbé zavarják a régi-új láp életét. Végül, azaz hetedik lépésben folymatos munkatervet készítenek, megtervezik a láp kezelését, az addig tapasztaltak szerint. Ez tulajdonképpen az „Ecsedi Láp Természetvédelmi Terület” működésének intézményesítéséi jelenti. Nagyecsed, Fábiánháza, Mérk, Vállaj és Tiborszállás közös idegenforgalmi beruházást tcívcz. Meg akarják teremteni a feltételeket olyan turisták fogadására, akik kíváncsiak Tiborszállás erdőjére, vadas- parki szociális otthonára, Mérk és Vállaj sváb házaira, csűrjei- re, vagy éppen a színes történelmi múlttal büszkélkedő Nagyecseclre, annak múzeumára, és a fő látványosságnak szánt, rekonstruált lápra. Lövik Károlynak beteljesülni látszik az álma a turisták ide csalogatásáról, de nem nyomorúságunkat, hanem tennészeü kincseinket mutatjuk meg a kíváncsiaknak, akik egy szomjhalait szenvedett világba nyerhetnek bepillantást. A láp kegyetlen és jóságos volt, akár a görög istenek. Egyik kezével kenyeret adott, buja vegetációja eltartotta lakóit, a másik kezével pedig elvette életüket, az áradások, a kegyetlen telek megtizedelték a lakosságot. Napjaikat kitöltötte a túlélésért folytatott harc. Végül pedig, mint Jézus, a láp a halálával megváltotta a rajta élő embereket, földel, kenyeret adott nekik, esélyt, hogy a sártengerből szilárd talajra lépve küzdjenek maguk és szűkebb hazájuk, az Ecsedi láp felemelkedéséért. A szerző felvételei A sárvár romja ■ Alap
