Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-05 / 3. szám

Gazdaság 1998. január 5., hétfő Nemzetközi Vám-nap MTI Január 26-át 1983- ban Nemzetközi Vám­nappá nyilvánították a Vámigazgatások Világ- szervezete (VVSZ) első ülésnapjának 30. évfor­dulója alkalmából. A magyar kormány 1992- ben hozott rendeletet e nap hivatalos megtartá­sáról, így 1993 óta Ma­gyarországon is megem­lékeznek a Nemzetközi Vám-napról, a vámszol­gálat munkatársairól. A Vámigazgatások Világ- szervezete (1994 júniu­sáig Vámegyüttműkö­dési Tanácsnak hívták) 1953-ban jött létre 17 ország részvételével, a genfi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyez­mény elvei alapján. Magyarország 1968 óta tagja a ma már 142 tagországot számláló szervezetnek. 1994-ben beválasztották a szerve­zet 24 tagú politikai bi­zottságába is, s e tagsá­got 1997-ben további két évre meghosszabbítot­ták. A VPOP országos parancsnoka az egész közép-kelet-európai tér­séget képviseli a bizott­ságban. A Vámigazga­tások Világszervezete 1997 júniusában Buda­pesten tartotta tanács­ülését, amely nyilatko­zatban sürgette a szerve­zett gazdasági bűnözés elleni közös fellépést, valamint az egységes vámigazgatási struk­túra és gyakorlat kiala­kítását. (A magyar vám- és pénzügyőrség 1997- ben ünnepelte megala­pításának 130.évfordu­lóját.) A vám közjogi alapon szedett olyan különleges jellegű közszolgáltatás, amelynek fő célja, hogy az állam ennek segítsé­gével árszabályozó ha­tást, ennek révén pedig tudatos befolyást gyako­roljon az ország terme­lésére, és ezáltal gazda­sági fejlődésére. A bevé­telek szerzése csak mel­lékes cél ja a modern ér­telemben vett vámnak. A modern értelemben vett vám nem tekinthető adónak. A vámpolitikának két fő irányzata alakult ki: a szabadkereskedő és a védővámos. A szabadke­reskedő vámpolitika el­sősorban a fogyasztókat védi, a védővámos vi­szont a termelők érdeke­it részesíti védelemben, s nagyobb mértékben alkalmazza a vámok in­tézményét. A védővá­mos (protekcionista) politika túlzásait eny­híti a szerződéses vám­politika, amelyet az eu­rópai államok a XIX. század második fele óta követnek. Ez abban áll, hogy az egyes országok vámszerződések útján, kölcsönösen enyhítik vé­dővámjaikat. A modern kereskedelmi szerződé­sek legtöbbje a legna­gyobb kedvezmény elvén alapul. Európában jelen­leg három nagy szabad­kereskedelmi övezet léte­zik: az Európai Unió, az EFTA (Európai Szabad­kereskedelmi Társulás) és a CEFTA (Közép-euró­pai Szabadkereskedelmi Egyezmény), amelyek 1997 januárjától létrehozták a páneurópai kumulációs övezetet. Magyarország az Általá­nos Kereskedelmi és Vám­tarifa Egyezményhez, a GATT-hoz 1973-ban csatla­kozott. Az EFTÁ-val 1990 júniusában lépett hivatalos együttműködésre hazánk, szabadkereskedelmi meg­állapodást 1993. március 29-én kötött a Közös Pia­con kívüli fejlett nyugat­európai országokat tömö­rítő szervezettel. A CEFTÁ-t az egymás közötti kereskedelem felté­telei javításának szándé­kával Magyarország, Len­gyelország, Csehország és Szlovákia 1992. december 21-én írta alá. Az 1993 márciusa óta alkalmazott rendelkezések alapján a tagországok fokozatosan csökkentik egymással szem­ben a vámokat. Az Európai Unióban az áruk szabad mozgását két eszköz biztosítja: a vám­unió és a tagállamok közöt­ti mennyiségi korlátozá­sok eltörlése. A Közös Pi­acot alapító hat tag közöt­ti vámunió 1968. július 1- jén jött létre, s azóta min­den új belépő tagra kiter­jesztették. Az 1992-ben el­fogadott Közösségi Vám­kódex összehangoltan rög­zíti az általános vámszabá­lyokat és eljárásokat. Magyarország 1991. de­cember 16-án kötött társu­lási megállapodást az Eu­rópai Közösséggel. Foko­zatos lebontás után, 2001. január 1-jétől teljes lesz a szabadkereskedelem Ma­gyarország és az EU or­szágai között. A Magyar- országon 1996. április 1- jén életbe lépett új vámtör­vény alkalmazkodik az EU normáihoz, illetve a GATT- tal és az EFTÁ-val kötött megállapodásokhoz. A magyar vámszerveknek egyébként jelentős szere­pük van a feketegazdaság elleni harcban, a csempé­szet és a jövedéki termé­kekkel való visszaélés visz- szaszorításában. Ugyanak­kor a vámhatóság az euró­pai integráció következté­ben mindinkább vissza­nyeri klasszikus, piacsza­bályozó szerepét, hiszen a vámok az integráció elő­rehaladtával egyre csök­kennek, miközben erő­södik az igazgatási sze­repkör. A világ más regionális szabadkereskedelmi öve­zeteiben is fokozatosan lebontják a vámokat és egyéb korlátozásokat. A latin-amerikai Mercosur 2000-re, az észak-ameri­kai NAFTA 2002- re, a dél­kelet ázsiai ASEAN 2003- ra töröl el minden korlá­tot az egymás közötti ke­reskedelemben. A három kamara három éve Egy, az országgyűlés által jóváhagyott 1994. évi tör­vény életre keltette Magyarországon a kamarai rend­szert, amelynek az volt a célja, hogy a honi gazdaság - szektorokra bontva - átláthatóvá, ellenőrizhetővé vál­jon. A megalakult agrár-, kereskedelmi és ipar-, vala­mint a kézműves kamara parlamenti ígéret szerint „pénzt, paripát és fegyvert” kapott volna az induláshoz, de a támogatási költségvetésüket alaposan lefaragták, hosszú idő után kaptak székházat, egyszóval, kissé magukra maradtak. Az építkezés, a szervezeti maguk­ra találás első évében a kötelezően tagokká vált vállal­kozók enyhén szólva rosszallásukat fejezték ki ami­att, hogy súlyos tagdíjakat kell fizetniük, ám ezzel nem arányban álló szolgáltatást kapnak viszonzásul. Mára az államtól „leosztott” bővülő közjogi feladatok bor­zasztóan lassú átadása miatt egyre gyarapodik a köz­jogi szervezetek szolgáltatási palettája. A helyzet a kamarai törvény másodszori módosítását követően sem javult lényegesen, ugyanis erre az esztendőre is kaptak a testületek elegendő ígéretet, ám a végre­hajtáshoz szükséges jogok egyelőre még váratnak magukra. Kézműves kamara A megye nyolcezer kézműves vállalkozójának regisztrálásával 1994. október 29-én megalakult a megyei kézműves kamara. A három év alatt meg­szűnt kétezer vállalkozással szemben mindössze közel hétszáz új alakult. Jelenleg a regisztrált és tagdíjat fizető több mint háromezer vállalkozás alkotja a testület tagságát. A törvényileg kötelező tagdíjakból a testület átlagosan évente mintegy húszmillió forint erejéig részesül. A testületi fel­adatokat jelenleg öt főfoglalkozású és egy mel­lékállású dolgozó látja el. A helyi önkormányzatok többsége ma már a települési gazdaságot érintő kérdésekben kikéri a kamara véleményét. A közjogi testület szabályzó­alkotó tevékenységének kiemelt feladata volt az eti­kai kódex, a mestervizsgáztatási, a választott bíró­sági rendszer, a kamarai alapok létrehozása. Ki­épült a származási bizonyítványok, igazolások ki­adásának, valamint a szaktanácsadás, a naprakész gazdasági információk, szerződésminták nyújtásá­nak rendszere. A kamara a tagjairól hiteles informá­ciókat nyújt az érdeklődő üzleti partnerek részére. Létrejött a fejlesztési, beruházási, valamint szak­képzési pályázatok elkészítését segítő szakértői regiszter, amelyhez minden tag hozzájuthat A me­gyei területfejlesztési tanáes pályázatán nyolc ka­marai tag sikeres elképzelést nyújtott be, s nyertek vissza nem térítendő támogatást, illetve a megyei munkaügyi központ szakképzési elképzeléseket támogató felhívására jeletkezők közül négy tag nyert támogatást. A kézműves szakma minőségbiztosítási igé­nyeinek felismerését követően a területfejlesztési tanács célpályázatán hárommillió forint vissza nem térítendő támogatást nyert, amely felhasználásá­val elkészülhet a Középtávú Minőségügyi Terve­zet, kialakulhat a vállalkozások felkészítését szol­gáló tájékozató rendszer, illetve az ISO tanúsít­ványra felkészítő cégekkel közösen létrejön a Kéz­műves Kamarai Minőségügyi Centrum. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pá­lyázatán a testület létrehozta a társkamarákkal a közös konzorciumot, de a testületnek nem állt módjában letennie a fedezetként szükséges ötmillió forintos saját forrást, így tízmillió forinttal kevesebb, fej­lesztésekre fordítható alap állhatott csak össze. A közjogi testület felmérte és minősítette a szak­területéhez tartozó, közel 1800 gyakorlóhelyen ismereteket szerző, több mint 4300 szakmunkás­tanuló oktatási-nevelési körülményeit. A megyében huszonhat szakmában közel 160- an jelentkeztek arra, hogy a testület megkezdje a mestervizsgáztatásra felkészítő tanfolyamokat. Ez idáig 127 vállalkozó végezte el a pedagógiai és vál­lalkozói ismereteket nyújtó alapképzést. Első ízben az asztalosszakmában volt mestervizsga, amelyen nyolcán sikeresen megfeleltek. A többi szakmában a vizsgák szervezése folyamatosan halad. Kereskedelmi és iparkamara Az 1994. október 28-án megalakult megyei kereskedelmi és iparkamara kezdetben 26 ezres tagi létszáma három év alatt 21 ezerre csökkent. A testületi elemzések ennek okaként a vállalkozáso­kat nehezítő jogszabályokat, valamint a piacgaz­dasági átállás miatti nehéz gazdálkodási körülmé­nyeket nevezik meg első helyen. A közjogi testület közel száz törvényjavasla­tot észrevételezett, véleményezett. A helyi ön- kormányzatok többsége ma már a települési gaz­daságot érintő kérdésekben - a helyi adórende­letekről, bérleti díjakról, piacokat érintő ügyek­ben - kikéri a kamara véleményét, de nem min­den esetben építik be a szabályozókba a testületi javaslatokat. A közjogi testület szabályzó-alkotó tevékeny­ségének kiemelt feladata volt a vásári és piacfelügyeleti, a tagdíjszabályzat, az etikai kó­dex, a mestervizsgáztatási, a választott bírósági rendszer, a kamarai alapok létrehozása. Kiépült a származási bizonyítványok, igazolá­sok kiadásának, valamint a szaktanácsadás, a gaz­dasági információk nyújtásának rendszere. A tagsági kapcsolatok erősítését szolgálja a megye öt városában - Fehérgyarmaton, Kis­várdán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Tisza- vasváriban - lévő területi kamarai iroda, a 21 fős megyei ügyintézői testület, valamint a szakmai osztályok kialakulása. A kereskedelmi és iparkamara a szolgáltatása­inak fejlesztése miatt maga is élt pályázati lehető­ségekkel. A három év alatt közel 40 millió forin­tot, illetve a PH ARE-CBC programhoz kapcso­lódva kilencezer ECU-t nyert a testület határ men­ti információs iroda létesítésére. A gazdaságfejlesztési törekvések során a társ­kamarákkal közösen mintegy 55 millió forintos kutatásfejlesztési és innovációs feladatok finan­szírozásra felhasználható pénzügyi alapot sike­rült pályázati úton az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottságtól elnyerni. A kereskedelemfejlesztési feladatként hét or­szággal, illetve régióval vette fel a kamara a kap­csolatot, képviselőik részt vettek, valamint szer­veztek üzletember-találkozókat, négy, külföldi or­szágban megrendezett kiállításon való részvételt támogattak, valamint az adott régiók gazdasági, befektetési lehetőségeiről szerveztek konzultáci­ós előadásokat. A kamarai tagok a területfejlesztés célelőirány­zatára 42 sikeres pályázatot nyújtottak be, több milliárd forint értékű támogatási igényt és progra­mot megfogalmazva. Agrárkamara A megyei agrárkamara 1994. november 10-ei megalakulása óta a több mint 2100 re­gisztrált tagi létszáma 4500 fölé emelkedett. A kamara működéséhez szükséges költségek 46 százalékát fedezik a tagdíjak. Az apparátusi munkát 42 fő, harminc gazdajegyző és tíz al­kalmazott végzi. A szervezetépítési feladatok között kiemelt szerepet kapott a tisztességes piaci magatartást ellenőrző etikai bizottság felállítása, a válasz­tott bírósági rendszer kialakítása, a szakképzé­si helyek nyilvántartása és ellenőrzése. A köz- igazgatási feladatok bővülése mellett az önkor­mányzati, területfejlesztési döntéshozás előké­szítésében is szerepet kapott a testület. A szakági közjogi feladatok ellátása miatt szoros együttműködési kapcsolatot épített ki a testület a megyei földművelésügyi hivatallal, s az adandó feladatokat, mint például a belvíz- kárfelmérést, a területfejlesztési célelőirányza­tokra beadott pályázatok minősítését együtte­sen oldották meg. A három évvel ezelőtt létrehozott, harminc munkatársat foglalkoztató gazdajegyzői háló­zat közreműködik a térségi termelők szakta­nácsadásában, pályázatok, igénylések elkészí­tésében, helyszíni szemlékben, ellenőrzésekben, termelési információk gyűjtésében. A helyi piacszervezési feladatok ellátására a kamara létrehozta a települési mezőgazdasági bizottságokat. Kezdetben 28 működött, mára a számuk meghaladja a száztízet. Ebben az esz­tendőben várhatóan a megye valamennyi he­lyiségében megalakul a szervezet. A kamara tavalyi legfontosabb feladata a be­vezetett őstermelői igazolványok kiadása volt. Egy év alatt 108 ezer darabot, az országos mennyiség egyhetedét igényeltek a térségi ter­melők. Kialakult a közjogi testületen belül a szakági osztályok rendszere. Ezek alkotják a kamara információs, koordinációs és szaktanácsadási hálózatának gerincét. A kereskedelmi kamarával közösen sikeres pályázatot nyújtott be a szervezet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felhívására. A Magyar Tudományos Akadémia térségi szer­vezetével a fejlesztési elképzelésekről együtt­működési megállapodást kötött a kamara. A kamarai tagok gazdasági döntéshozásá­nak elősegítése miatt a testület havi rendszeres­séggel küldi az Agrárium című szakmai lapot, saját gondozásban országos terjesztéssel elké­szült az Őstermelő kiadvány, illetve az éves pénzügyi elszámolást segítő és a folyó évi ag­rártámogatásokat tartalmazó füzetek is rendsze­resen megjelennek. Foto: Csonka Robert A találkozási pontok egyike: a vásár

Next

/
Thumbnails
Contents