Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-27 / 22. szám
1998. január 27., kedd Hétindító A szeretet dalnoka A múlt héten Nyíregyháza vendége volt Dinnyés József daltulajdonos és dalénekes, aki a büntetés-végrehajtási intézetben tartott nagysikerű előadást az elítéltek számára. A koncert után beszélgettünk el az országszerte, de hazánk határain túl is jól ismert művésszel. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Jóska, az etikett nyilván úgy kívánná, hogy egy ilyen hivatalos beszélgetésben, amelyet lapunk olvasói nevében is folytatok veled, ne tegezzelek. De hát a mi ismeretségünk, barátságunk legalább másfél évtizedre nyúlik visz- sza. Még a rendszerváltás előtt együtt kergettük az álmokat hol Budapesten, hol Beregszászon vagy Ungváron, mert leginkább ott találkoztunk. 1989. július 11-én így dedikáltad nekem frissen megjelent Dalaim könyve című kötetedet: „Dalmay Árpádnak, innen, a Duna menti köztársaság alapító hogy a halárainkon túl élő magyarság lírai és prózai alkotásait szovjet-magyar, jobb esetben szovjetunióbeli magyar, romániai, szlovákiai, vagy éppenséggel jugoszláviai magyar irodalmi műnek titulálták. Tiltakoztam ellene, azt mondtam, hogy ezek mind magyar írók, költők, akik itt vagy ott élnek a határon túl. Ez nem tetszett senkinek, a politikusoknak különösen nem, a mai politikusoknak meg megint nem tetszik.- Ungvári vendégszerepléseden, ahol persze a KGB megbízottai is ott ültek az asztaloknál, tapsvihar jutalmazta egysoros dalodat, amely így szólt: „Határtaállamának helyéről”. A változást mind a ketten éreztük már, de többre számítottunk. 1988-ban kiadott Küzdelem című füzeted, amelyben Kárpátalján élő vagy élt magyar költők általad megzenésített versei láttak napvilágot, kisebbfajta botrányt kavart, mert a belső lapon látható vázlatos térképen Tokaj, Ungvár és Máramarossziget között nincs határ. — A KGB azzal vádolt, hogy határrajzolat nélküli térképeket terjesztek. A kijevi magyar konzult éjszaka felébresztették álmából miattam, illetve az említett kézírásos kottásverses füzet miatt. Ez csak egy eset volt a sok közül. Nem kellett akkoriban azért átmenni a határon, hogy valaki bajba keveredjen, mert külföldön élő magyarok verseivel foglalkozik. Itthon sem nézték azt jó szemmel. Felháborodtam azon, rok útlevéllel, ráadásul vízummal utazzanak az anyaországba. Mint az is képtelenség, hogy én is útlevéllel mehetek csak őseim szülőföldjére, Hunyad megyébe.- Most veszem észre, hogy eddig csak politizáltunk. Térjünk át a művészetre. Hogyan lesz valakiből daltu- lajdonos?- Sok dalt kell írni, hinni kell azok sikerében, igazában. A daloknak magyaroknak kell lenniük szövegükben és dallamukban egyaránt. S ha mindehhez még egy kis tehetség, szorgalom és türelem is járul, a pályán szerencse kíséri az embert, a színpad mögött és mellett sok segítőkész barát áll, akkor nevezheti valaki magát daltulajdonosnak.- Hogy jutott eszedbe, hogy éppen egy büntetés- végrehajtó intézetben mutasd be műsorodat?- Tagja vagyok a Magyar Testvéri Börtöntársaságnak, amelynek fő célja a börtönlanul szeretném hazámat.” A kárpátaljai magyar hallgatóság ezzel tüntetett az akkor még nehezen átjárható határok ellen, illetve a határok megléte ellen.- Szeretném is, hogy határtalan legyen, meg nem is, mert tudom, hogy soha nem lesz határtalan. Most azt a maszlagot etetik meg velünk, hogy határtalan lesz, ha egyesül Európával. Jönnek a választások, kérdezgetik tőlem hasonló interjúk során, hogy én kire fogok szavazni. Legutóbb egy jászsági lap munkatársa tette fel nekem ezt a kérdést. Elmondtam, hogy nekik a Bácskában rokonaik vannak, mert egy jász falu az 1700-as évek közepén leköltözött oda. Én arra fogok szavazni, aki megígéri és igyekszik is teljesíteni, hogy a határon túli magyarság a schengeni határok után megkapja a vízumkedvezményt. Képtelenségnek tartom, hogy a szomszédos államokban szülőföldjükön élő magya...nemzeti hovatartozásunk viselt emberek társadalmi visszailleszkedésének megkönnyítése. Tudod, van egy útmutató a bibliaolvasó embereknek, amelyben minden napra szól egy ige. Az ember azt elolvassa, és aszerint él. Van minden hétre, minden hónapra és minden évre is egy-egy ige. Advent idején, amikor az embernek már illik megvennie a jövő évi útmutatót, nézegettem, hogy mi lesz az idei ige. Ez áll 1998-ra: „Járjatok szerétéiben, miként Jézus Krisztus járt köztetek”. Más bibliafordításban ez így hangzik: „Szeressétek egymást, ahogy Jézus Krisztus szeretett benneteket”. Elgondolkodtam ezen, hiszen advent és karácsony arra való, hogy elgondolkodjunk a szeretetem Főleg, ha meg is írja az útmutató. Elhatároztam, hogy negyven napra elmegyek a sivatagba, ahogy Jézus is tette vízkereszt napján. Magyarországon nincs sivatag. A külvilág azonban úgy gondol a börtönökre, hogy ott sivár a világ, ahol gonosz emberek ülnek, megérdemelt büntetésüket töltve. Ezért gondoltam arra, hogy bejárom a börtönöket.- A zakódon ez a börtöntársaság jelvénye?- Igen. Jelkép. A megrepedt nádat nem töri el az Úr, hanem gondoskodik róla, vigyáz rá. Ezért látható jelvényünkön megrepedt nádszál, mert a Magyar Testvéri Börtöntársaság fő szándéka a segítés. Ezzel a jelvénnyel és szándékkal járom az országot, egy-egy városba többször is elmegyek. Jártam kecskeméti, egri, szegedi börtönökben. Mindenhová elmegyek, ahol érdemes a szereidről szólni. És ami szintén fontos: utána a település lakóinak is elmondom, hogy mit mondtam bent, a börtönben. Ma este az evangélikus templomban is lesz még egy hangversenyem itt, Nyíregyházán.- Sok. általad megzenésített vers, de saját versed is a haza, a szülőföld szerete- téről szól. Nem a legdivatosabb téma ez kis hazánkban.- Éppen ezért zenésítek meg, illetve írok ilyen verseket. Ez a mi hazánk, a szülőföldünk. Mindannyiunké ez a föld, hiszen itt nőttünk fel, és majdan itt lesz a végső nyughelyünk is. Itt nyugszanak szüléink, nagyszüle- ink, s ha leásunk a földbe bárhol, a történelem ereklyéit találjuk meg: egy törött cserépedényt, egy lerombolt templom üszkös kövét. Itt találjuk az erre jöttek csontjait is, akik itt nyugszanak: tatárokét, törökökét, németekét, s erre, Nyíregyháza vidékén, a szlovákokét is. A történelem van alattunk a földben.- Úgy érzed, hogy meg lehet változtatni az emberek gondolkodását, jobbéi lehet tenni a világot?- Hát persze. Amikor én politikai dalokat énekeltem, s ezeket félelem nélkül, szívvcl-lélckkel adtam elő kisebb közösségekben, arra vágytam, hogy egyszer majd nagyon sokan fognak hallgatni engem. Amikor nagyon sokan hallgattak, akkor alig vártam, hogy ismét kis társaságban dalolhassak, ahol minden apró részletről szót lehet ejteni. A rendszerváltás után arra vágytam, hogy bejussak a templomokba. Most pedig a börtönöket járom. Szeretnék eljutni a világ minden zugába, ahol magyar ember él, hogy ott magyarságunkról beszéljünk és daloljak. Azt is tervezem, hogy létrehozok egy zenés missziót, mert szeretném hibátlanul visszaadni a 150 Dávid-zsoltárt Szenczi Molnár Albert fordításában a magyar nemzetnek Isten dicsőségére.- Sokszor jártál már Nyíregyházán?- Sokszor. A főiskolán is, minden gimnáziumban is. Sajnos, nem minden évben. A könyvtár is gyakran meghívott, sőt volt itt egy művészpresz- szó, amelyben évekig vendégül tudtam látni az érdeklődő közönséget. 1990-ben a színházban volt Kín és dac címmel egy előadásom. Nyíregyháza egy jó hely. Ratkó Jóska barátom azt mondta, hogy itt kezd lejteni az ország. Ami innen odébb van, az már lejjebb van.- Mit üzensz az Új Kelet olvasóinak?- Olvassanak, tanuljanak, akik megtehetik, mert nagy szüksége van a hazának művelt emberekre. Legyünk nagy türelemmel egymás iránt. Alkotó türelemmel, ami azt jelenti, hogy minden segítségünkkel a türelem rózsafáját ápoljuk. Mert ez a rózsafa, ha meg is szúr bennünket figyelmeztetőül, nem bánt. Ezzel köszönök el az olvasóktól. A költészet napján újra találkozunk! I ...a szeretet... ...a hit...
