Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-26 / 21. szám
Falujáró 1998. január 26., hétfő iszamogyorósnál átkelve a Tiszán, Ukrajna a következő állomás. Mondhatnánk, hogy a falu már országhatár. Nyolcszáznégyen laknak a Tisza melletti községben, és bár a megélhetési gondok itt hatványozottan jelentkeznek, a település polgárai és vezetői mindent elkövetnek az emberibb életkörülmények kialakításáért. A közműellátás megfelelőnek mondható, és ha sokan az anyagiak hiánya miatt nem is képesek korszerűsíteni lakásukat, megnyugtató az a tudat, hogy a vezetékes gáz, a telefon mindenki számára elérhető Tiszamogyoróson. A szomszédos Beregtől csak a folyó választotta el a települést, de az ősszel átadott pontonhíd megkönnyítette a közlekedést a két part között. Aki Ukrajnába akar utazni, az most könnyűszerrel megközelítheti a lányai kishatárátkelőt, közelebb lett Vásárosnamény, no meg egyszerűbbé vált a falu tulajdonában lévő túlparti földek megművelése is. Ilyenkor, télidőn az öreg komp ismét visszanyerte jogait, mert a hidat telelni küldték fenntartói. Jó az öreg a háznál alapon hozza-viszi a két part között az autósokat, a gyalogosokat. Mogyorós mindig is Záhony felé közelített. Oda jártak lakói munkába, onnan volt a falu viszonylagos jóléte. Errefelé a mezőgazdaságból megélni mindig is nehezen ment, mert sovány földek vannak a vidéken. Az átlagosan 11,6 aranykorona értékű szántók még kemény munkával sem képesek eltartani megművelőit. Nem is nagyon bajlódnak az itteniek földműveléssel, inkább gyümölcsösöket telepítettek, és bár sokan látják reménytelennek az almával való nyűglődést, itt sok az újsütetű ültetvény, mert ha meggazdagodni nem is lehet az almából, valamicske készpénzt azért csak ad a termesztőknek. A település a rendszerváltással nyerte vissza önállóságát, addig Eperjeské- vel együtt próbálták meg egy irányba terelni a közös lovat. A régi mondást igazolandó, a házasság nem bizonyult sikeresnek, és bár 1974 óta létezett a kényszerközösség, Mogyorós, amint lehetett, a maga ura lett. Akkor választották első ízben polgármesterré Év/X Bálintot, és elégedettek lehettek tevékenységével a mogyorósiak, mert ’94-ben ismét őt bízták meg az önkormányzati testület vezetésével. Ésik Bálint polgármester: - Nem rossz az, hogy közel vagyunk Záhonyhoz, de éppen emiatt estünk el a területkiegyenlítő alap nyújtotta támogatástól. A környéken alacsonynak mondható a munka- nélküliség, de nálunk lényegesen magasabb, mint a főút melletti Tuzséron vagy Záhonyban. Sajnos a TEKI nincs tekintettel az egyéni bajokra, az egész terület statisztikai adatai alapján nyújt vagy nem nyújt támogatást. Ezt a szemléletet egymillió-hétszázezer forintunk bánja, ennyi lett volna a támogatás, ami nem tűnik olyan nagy összegnek, de ha azt mondom, hogy éves költségvetésünk huszonhárommillió forint, akkor bizony elég nagy az a pénz, amitől elestünk. Míg a térségben 15 százalék körül van a munkanélküliek aránya, addig nálunk a falu lakóinak 30 százaléka nem talált állást magának. Megváltozón a világ, megváltoztak a munkafeltételek is. Ma már nem fizeti a vasút az utazási költségeket, és bizony, meggondolja a falusi ember, hogy jövedelmének nagy részét a méregdrága közlekedési eszközökre fordítsa. Boldogulunk, ahogy tudunk. Nyakas emberek laknak itt. Ahogy mondani szokás, megélünk a jég hátán is. A téesz megszűnésével kiosztottuk a földeket, de hál ezek a háromöt hektáros kisbirtokok nem hoznak sokat a konyhára. Néhányan azzal jutnak valami keresethez, hogy odaátról hordják a gázolajat. Nem is nagyon lehet megszólni őket. Nem mindegy, hogy ötven vagy százötven forintot kell az üzemanyag literjéért fizetni. Református szinte az egész falu, csak egy-két katolikus család él közöttünk. Különválásunk után először a templomot hoztuk rendbe. A több mint százesztendős épületre nagyon ráfért már a renoválás. Önállóságunk óta is sokat költöttünk a falu arculatának kialakítására. Szükség volt a polgármesteri hivatalra, de azt úgy oldottuk meg, hogy a községházában helyet kapott az orvosi rendelő, a könyvtár és az ifjúsági ház is. Ami kevés pénzünk van, azt igyekszünk ésszerűen felhasználni. Szilárd burkolattal láttuk el az utakat, járdákat építettünk, meg lehet nézni, mennyit fejlődött Tiszamogyorós. Tavaly sajnos csak két közhasznú munkást tudtunk foglalkoztatni, pedig kellene belőlük legalább hat. Az idén ismét pályázunk, szükségünk van dolgos kezekre. Az a baj, hogy nálunk is az önkormányzat a legnagyobb munkáltató. Kisvállalkozóink jó, ha magukat képesek eltartani, arra már nem futja, hogy alkalmazottat tartsanak. Az iskolába hetvennyolc gyerek jár. Itt tanulnak harmadikos korukig, negyediktől pedig Mándokra járnak át a kisdiákok. Lakosaink anyagi helyzetére jellemző, hogy a tanulók nyolcvan százalékának jár a gyermekvédelmi támogatás. A testület egyhangú szavazattal döntötte el, hogy nem készpénzt kapnak a rászoruló családok, hanem a havi 2740 forintból az óvodai és az iskolai étkezést finanszírozzuk. Az óvoda tulajdonképpen ingyenes, de az iskolában sem sokat fizetnek a diákok az étkezésért. Szinte hiheteüen, de már nálunk is vannak olyan gyerekek, akik étlen-szomjan mennek reggelente iskolába. Szorgalmas népek az itteniek, eddig sikerült megtartani a falu lakosságát. Reméljük, hogy ez a jövőben sem lesz másképpen. Még a múlt rendszerből örököltük a szemétlerakót, ami három esztendeje, hogy begyulladt. Azóta füstölög, mérgezi a falu levegőjét. Nyirkos, szeles időben sűrű füst gomolyog a falu felett, úgy tűnik, senki sem tud rajtunk segíteni. Akárhová is fordultunk panaszunkkal, pénz hiányában mindenünnen elutasítottak... Fodor József: - Az tudja csak igazán, hogy micsoda átok ez a füstölgő szeméthegy, aki, úgy mint mi is, a közelében lakik. Még a házba is beveszi magát a füstszag. Nem lehet szellőztetni, mert sokkal rosszabb a kinti levegő, mint az elhasznált benti. Hetventől hetvenötig hordták tele hulladékkal a valamikori vályogvető gödröt, volt vagy hat méter mély. Innen épült szinte az egész falu. Valóságos áldás lenne, ha végre a Tisza kijönne az ártérbe, de a szegény embert még az ág is húzza. Azóta, hogy kigyulladt a hulladék, nem volt itt áradás. Az lenne a megoldás, ha elköltöznénk, de az ember nem szívesen hagyja ott ősei birtokát. Itt születtem, itt születtek a gyerekeim is, itt élt apám, nagyapán.... Esik Bálint: - Ha az illetékesek nem tesznek valamit, talán majd segít a temiészct. Ha nem akarjuk, hogy az itteniek súlyos légzésszervi bajokban szenvedjenek, el kell oltanunk az évek óta lappangó tüzet, és valamiképpen rendezni kell a területet. Ez egy kis fala Lehetőségeink végesek. Ekkora költséget semmiképpen nem tudunk válalni. Ha nem segít rajtunk a megyei önkonnány- zat, vagy a kormány, akkor csak a csodában bízhatunk, arra pedig nem áapozhatjuk Tiszamogyorós lakóinak egészségét. Ha inág az idén nem is volt igazi tél, de az újonnan épült pontonhidat szorgos kezek pihenőre vontatták a fagy elől. Vigyázni is kell rá, óvni a hidegtől, mert sokáig várta a két part lakossága a közlekedést megkönnyítő faalkalmatosságot. Ráadásul sok pénzbe került, és egy százhúszmilliós szerkezetre illik féltx’e őrzött kincsként vigyázni. Amíg kitavaszodik, megteszi a jó öreg komp is. Száznál is több esztendős a református templom. 1890 óta hirdeti isten dicsőségét, ráfért már egy alapos tatarozás, de valahogy sose került pénz a munkálatokra. A község önállósodásával ez a kérdés is megoldódott. Isten háza ismét régi pompájában fogadja a hívőket. Esik Bálint: - Mindig is közéleti ember voltam. Itt születtem, ismer mindenki a faluban. Büszke vagyok arra, hogy bíznak bennem az emberek. Szívesen dolgozom a faluért. Ma is csak társadalmi polgármester vagyok, aki nem főállásban intézi a település ügyeit. Harmadik éve füstölög a Tisza-parti szeméttelep. Nem sok remény van rá, hogy Mogyorós önerőből megbirkózzon a problémával. Fodor József:-Itt van a kertem a telep mellett. Szinte lehetetlen itt dolgozni, mert a füsttől, a bűztől rosszul lesz az ember. Az oldalt Berki Antal írta A felvételeket Racskó Tibor készítette Már csak a csodában reménykednek
