Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-23 / 19. szám

Ili AjJV Labdarúgás 1998. január 23., péntek 11 sagsas Borsodi. Az elet habos oldala „Fuccsba” ment terv Ha a megyei teremfoci kerül terítékre, akkor rendszerint Dajka László kezében futnak össze a szálak. Mostanság a 2. Joma-kupa szolgáltat ap­ropót a csevelyre, ugyan­akkor egy február köze­pén esedékes (hagyo­mányteremtő célzattal megrendezendő) tisza- vasvári rendezvény, a Foster’s-kupa is említést érdemel. A „fuccsba” ment terv miatt koránt­sem bánkódnak a szer­vezők, sőt... Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) __________ Ör ülni a fuccsnak? Ki hallott még ilyet?... Lehull a lepel: a FUCCS a Fiatal Újságírók Csapatának rö­vidítése, annak a „gyüle­kezetnek”, amelynek Muc­ha József a gardírozója. Néhány név a kalapból: Dénes Tamás, Sörös Jenő (Nemzeti Sport), Rokob Péter (Telesport), Máté Pál (Duna Televízió). A buli­egylet rendszeresen meg­méreti magát a fővárosi médiabajnokságon. Febru­ár 14-én Tiszavasváriban bukkan fel a team, további négy alakulat illusztris tár­saságában. A 1. Foster’s- kupán (az ötletgazda Ju­hász Róbert) ott lesz még a Borsod-Abaűj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bercg megye kép­viselőiből verbuvált parla­menti válogatott, az MLSZ kispályás elnökségének „krémje”, a megyénkben „médiamannschaft”, illet­ve a Foster’s-Tiszavasvári csarnok vegyesgárda. A nagyszabású focifieszta tíz órakor kezdődik, a kétszer tizenöt perces meccsek után derül ki, hogy ki lesz a kupagyőztes. * * * Az imént vázolt tornának Dajka László a fővédnöke, aki nem titkoltan MLSZ-el- nökségi tag szeretne lenni. Mindemellett bábáskodik a rjoma f ® sport 10% . készpénzt érő engedmény a futballcsapatoknak a kupaláz ellen. Teremcipők 5800 Ft-tól Amíg a kupa tart! Val-ter Kft. Nyíregyháza, Szt. István u. 1. Nyíregyháza, Hősök tere 9. (alagsor) Tel.: 42/407-470,42/410-055 január jó részét átölelő me­gyei teremfoci-versengés, a 2. Joma-kupa felett. Tíz cso­portselejtezőn túl, két válo­gató és a tizenhatos finálé előtt az eddigi tanulságokat vette számba, egyúttal már az 1999. évi folytatás lehe­tőségeit latolgatta:- Meglepő az az érdekte­lenség, ami egyes csarnoko­kat jellemzett. Pedig figye­lembe vettük a területi el­veket, a vonzáskörzetekből kerültek a csapatok a cso­portokba. A kongó lelátók okkal ingatták meg az ér­dekelt csarnokvezetőket... Csenger, Fehérgyarmat és Vásárosnamény telt háza, illetve Tiszavasvári az el­lenpélda, ezeken a helye­ken vonzó volt a mezőny. Várom a visszajelzéseket, minden javaslatra vevő va­gyok, hiszen a szakembe­rek szerint a Joma-kupa be­illeszthető a felkészülési programba. Olykor gondot okozott a játékvezetés, pedig a ki­írásban egyértelműsítettük, hogy a nagypályás szabá­lyok a mérvadók. Ezzel szemben előfordult az öt- és a kétperces kiállítás... A jövőben szó van a kör­nyező megyék csapatainak bevonásáról, a lebonyolítás koncentráltságáról (lehet, hogy csak Nyíregyháza ad­na otthont a versengésnek), valamint arról, hogy az utánpótlás-együttesek ré­szére is kiírnánk hasonlóan népes számú teremtornát. Sok lehetőség rejlik az ef­fajta rendezvényben... Mező+Kiss=84 Koncz T. (Új Kelet) Nyíregyháza-Kisléta napok következnek. Ma­gyarázat: egy hét lefor­gása alatt kétszer ütközik meg a két alakulat. Az előmeccs mindjárt szom­baton esedékes, amikor a megyei első osztályú kompánia a Sóstói útra hivatalos. A nagypályás, „salakderbi” visszavá­góján teremben esnek egymásnak a felek, mi­dőn a Joma-kupa finálé­jában egy csoportba sor- soltatott az NYFC és a Kisléta. Amúgy a létaiak- már a bajnoki hadviselésre gondolva - merész ötle­tet találtak ki. És nem csak kifundálták az akci­ót-végre is hajtották. A soha meg nem öregedő, Mező Józef mellett harcba dobják AT« Istvántis. Utób­bi vadonaúj szerzemény: a Nyírcsaholyt „rövidítet­ték” meg vele. A kapus duó együttesen nyolcvannégy évet számlál (Mező 41, Kiss 43 nyarat látott, s jaj annak, aki a nyugdíjazta­tást emlegeti hallótávolsá­gon belül), vagyis: rutinért nem kell a „kölcsönzőbe menniük”... Eközben szépen lassan el­fogy a csapat. Tóth Zoltán lába bevizesedett, a gyöt­rődő középpályáson kívül kúrára szorul Ivan Kurilco is. O bordasérülést szenve­dett, a baj pedig nem jár egyedül... Nem edz Császár Zsolt sem: a támadó a csípő­jével fogott talajt, ezt az esést azóta is hangosan nyögi. Melege lesz a Nyíregyházának! Ciprusra készül az Őze-csapat Hív, csalogat, vár a napsütötte Ciprus! Ahol minden zöl- dell - örökzöld természetben tunyulhat az emberfia. S pesze futballozhat. Bármikor, akár télen, akár nyáron jön az idegen: az időjárással nem lesz gondja. Nem ügy, mint itthon. Nos, a Nyíregyházi FC-nek lehetősége adó­dott a ciprióták földéjére utazni. Koncz Tibor (Új Kelet) A csapat pedig - szponzori segítséggel - élni kíván az al­kalommal. A tervek szerint az NYFC február 3-án ül repülőre, hogy aztán a Földközi-tenge­ren megbúvó szigeten landol­jon. Persze, a piros-kékek nem (csak) bámészkodni fognak. A fő program: edzések, és edző­meccsek. A szakmai stáb három előkészületi mérkőzést iktatott be. Az ellenfelek kiválasztása aligha okozhat problémát, minthogy jelenleg seregnyi külföldi együttes táborozik a messzi vidéken. A pompás me­diterrán klímában tehát duplán melege lesz a játékosoknak. A főhadiszállást a földrész déli szegletén, Larnaca váro­sában „építi ki” a Nyíregyhá­za. A portyára mások is bene­vezhetnek. Saját költségen, harminc fő tarthat az Őze-gár- dával! Az expedícióval kap­csolatban bővebb információ­val a Sóstói úti klubirodában szolgálnak. Ahogy á túra szerveződik, akként szerveződik a tavaszi keret. Németh Gyulát az ASE Tiszavasvári szerződtette. A létszámszűkítés „áldozatává” vált Roman Kispesta: az ukrán kapustól szerda este elköszönt a Nyíregyháza. Huszonnégy órával később Miograd Bran- kovics is szedelőzködni kez­dett, s a tesztelésre érkezett szerb futballistától szintén bú­csút vett a vezetőség. Leltre leltek! L. T. L (Új Kelet) Az ígért versenyhely­zet első bizonyítékával szolgált Darui Zoltán, a Nyíregyházi KFC edző­je. Sikerült „megfűzni” Lelt Józsefet,a Mád irá­nyító középpályását, akitől a kispálya senr idegen. Jövendő csapat­társainak nem kellett bemutatni, igencsak is­merős ő eme vidéken. A zempléni klub számára nem jelent akadályt Lelt időnkénti mellőzé­se, emígven a huszonki­lenc esztendős játékos NYKFC-színekben sze­repelhet a teremlabda­rúgó NBI-ben. Boros Gyula vísszavágyott Nagykállóba Barczi Róbert (Új Kelet) Hosszú évek óta az NB 111 egyik meghatározó játékosa Boros Gyula. A legutóbb Rakamazon tüsténkedő bal­lábas játékos télen régi-új egyesületébe, a Nagykállóba igazolt.- Milyen csapatokban sze­repelt eddig?- Rövid nyíregyházi kitérőt leszámítva Nyírteleken kezd­tem a pályafutásomat. Később Debrecenbe jártam főiskolára, és ez idő alatt Hajdúszobosz­lón játszottam. Ezután Levele­ken töltöttem két évet, majd a kiesést követően Nagykállóba igazoltam. Tavaly tavasszal aztán közel hat év után távoz­tam Kálióból, és a rakamazia- kat választottam.- Akkor ez a lépése elég meglepőnek tűnt. Mi volt az oka ennek a váltásnak?- Abban az időszakban elég sok minden összejött, és úgy éreztem, hogy feltétlenül vál­tanom kell. Sajnos, mint ké­sőbb kiderült, ez nem úgy si­került, ahogy terveztem.- Mi okozott gondot Raka­mazon?- Teljesen új közegbe, szá­momra új stílust játszó csapat­ba kerültem, ahol nem igazán találtam a helyem. Igazság sze­rint mindezt nehéz is volt meg­találni, mert nem kaptam meg a megfelelő bizalmat. Ezek után úgy gondoltam, hogy egy olyan csapatot kell találnom, ahol valóban számítanak rám.- Ezért tért vissza Nagy­kállóba?- Igen. Egy rövid időszaktól eltekintve ugyanis nagyon jól éreztem ott magam. Mivel sa­ját játékjogommal rendelke­zem, így csak velem kellett a vezetőknek megegyezni, és ez sikerült is hamar. Remé­lem, segíteni tudok abban, hogy elkerüljük a kiesést!- Ezek szerint össze tudja egyeztetni a focit a munka­helyi elfoglaltságaival?- Ezzel nem is volt gon­dom. Szerencsére a munka­helyemen olyan sportszerető vezetőim vannak, akik ma­ximálisan támogatják a pá­lyafutásomat. • M „Csodákra lennénk képesek, ha Szezon végi mérleg, Közin veszt megyei I. osztály 16. Fehérgyarmat 15 2 1 13-45 7 Szegény Kalina Károlyit trénert a második meccs után elcsapták. És még szerencsésnek is mondhatja magát. Kiadós verésekből maradt ki. Nagy István röpke korsza­ka következett, aki játékos-edzőként próbálta menteni a menthetőt. Őt is elsodorta az „ár”. Amikor aztán Kislétán 10-1-re elnadrágolták a Fehérgyarmatot, már sejteni le­hetett: nagy a baj... A klub vezetői nem bírták cérnával, átadták a hatalmat. Eljött a nyolcadik forduló, s jött Máté Tibor. A legeslegújabb edző cselekedett, s rögvest győzött a Gyarmat. Majd gyorsan még egyszer. Ám nem volt folytatás. V Koncz Tibor (Új Kelet) A gárda tartósan letáboro­zott az utolsó helyen, ott is érte a szezonvég. Ahogy a köznyelv mondja: innen szép a feltámadás. Ha lesz egyál­talán...- Siralmas helyzetben vet­te át a csapatot. Már ne ha­ragudjon, de nem akadt jobb dolga, minthogy ,,bevállal­ja” ezt a feladatot?- Éppenséggel akadt volna teendőm a munkahelyemen is, az iskolában, ahol tanítok, ren­desen le vagyok terhelve — fej­tegette Máté Tibor. — De... Úgy éreztem, segíteni kell, leg­alábbis megpróbálni... Ezen felül ösztönzőleg hatott, hogy a szezon közben olyan elnök­ség „állt fel”, amely mögé - reményeim szerint - felsora­kozik a város.-Mi inspirálta?- Az elmondottakon kívül az, hogy a kerettagok több­ségével gyerekkoruk óta fog­lalkozom. Köztudott: ilyen­olyan okok miatt a közelmúl­tig számtalan játékos csábult el a csapattól, én pedig kö­telességemnek tartottam, hogy mindazokkal, akik el- lenáltak a kísértésnek, közös erővel építsünk új „várat”.- Fényes volt a bemutatko­zás: „kapásból” nyert a Fe­hérgyarmat, mégpedig ide­genben. A következő fordu­lóban újra, aztán semmi. En­nél azért többre számított, nemde?- Miután kineveztek erre a posztra, az első két meccsen valódi csapatként funkcio­náltunk. A harmadik, a Kálló- semjén elleni mérkőzés volt a vízválasztó: öt játékos sé­rülten lépett pályára, a kény­szer vitt rá bennünket, hogy így is bevessük őket. Elbuk- tuk ezt a nagyon fontos, „hatpontos” rangadót, erre még rátett egy lapáttal, hogy innen kezdve sérülések és eltiltások tizedelték a társa­ságot. Egy szó, mint száz: könnyűnek találtattunk. Igaz, voltak biztató momen­tumok, erre utal, hogy sehol nem alázták meg az együt­test. Egyedüli kivételként Nyírlugoson, az utolsó harminc percben „futbal­loztak le” minket.- Érthetetlen, miként süllyedhetett ilyen mélyre a gyarmati futball. Nagy város - kis foci...- Nehéz erről beszélnem. Az évek hosszú sora alatt rengeteg tehetség „ter­melődött ki” Fehérgyarma­ton, sajnos közülük sokan hátat fordítottak a csapat­nak. Elmentek, holott ezek a srácok több törődést ér­demeltek volna! Tudomá­sul kell venni: egy megyei első osztályú klubnak több támogatásra volna szüksé­ge. Mindenesetre az új ve­zetés arra szövetkezett, hogy véget vessen az el­vándorlásnak, megteremt­ve azt a hátteret, ami itt­hon „fogja” a játékosokat. Emellett arra törekszik, hogy a fiúk kedvüket lel­jék a labdarúgásban, szí­vüket adva a sikerért.- Csak nehogy késő le­gyen....- Igen, én is ettől félek. Ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy a tavaszi raj­tig hátralévő időt intenzí­ven tudjuk felhasználi mind az erősítés, mind a munka terén. Higgye el, csupán két-három „húzós” futballistát kellene igazol­ni, s csodákra lennénk ké­pesek. Uj „őrség” Meggyesen K. T. (Új Kelet) A nagy ász, Jurij Szelihov még nincs Nyírmeggyesen. Persze emiatt nem rezeitek be a vezetők. Az ukrán csa­tár telefonon üzent, és meg­nyugtatott mindenkit: a hó­nap végén családostól lér vissza itteni fészkébe. Bakos József viszont már nem lesz a megyei első osztályú ala­kulat tagja, mivel Máté­szalkára igazol. A többiek helyben marad­tak, s Unciás Demeter irányí­tásával nyomulnak. Egyelő­re csak az edzéseken csipke­dik magukat a játékosok, de közel az idő, amikor a fut- balltudományból is felvil­lanthatnak valamit. Erre legelőször január 3l-én ada­tik lehetőség, amikor a gárda a Hodásszal feszül össze. Ezen az előkészületi meccsen há­rom újoncot avat a Meggyes. A kapusposzton például teljes az őrségváltás. Az egyes számú mez főváro­mányosa a Rakamazrói be­toppant Nagy Krisztián. Az idő azonban a másik „portás­nak”, Magos Tamásnak dol­gozik. A mátészalkai ificsa­pat tizenhét éves üdvöskéje szintén az Unciás-brigádhoz kötötte sorsát, miként az a Szender Sándor, aki eddig a Túrricsét segítette. Az elöl­járók hittel hiszik: nagy vá­sárt csináltak a csatár meg­szerzésével. És még egy hír Nyínnegy- gycsről: január 24-ére egyesü­leti közgyűlést trombitáltak össze a művelődési házba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents