Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

1998. január 22., csütörtök

Interjú

Nincs megbékélés a Dégenfeld-kastély ügyében

Száraz Attila (Új Kelet)

I - Arra kérem Egyiid urat, I foglalja össze röviden, hon- I nan is indult el a kastély-ügy?

E. J.: - Három évvel ezelőtt, 1995 tavaszán a kötelező ágy- számleépítések miatt két egészségügyi intézményt hirdettünk meg eladásra Baktalóránthá- zán. A város közepén, a Köztársaság téri épület az alkohol- betegek bázisa volt, míg a Dégenfeld-kastély egy általános belgyógyászati, elfekvő rehabilitációs részlegként működött. A Dégenfeld-kastélyra nem, a másik épületre viszont Baktalórántháza önkormányzata bejelentette igényét. Ez utóbbi épületet aztán az önkormányzat egy rendkívül képletes összegért meg is vásárolta. -Mennyi volt az épület forgalmi értéke, és mit jelent ez a „képletes” összeg?

E. J.: - A 3000 négyzetméteres objektumot mindössze közel bmttó félmülió forintért adtuk el. A felértékelés szerint a forgalmi érték 50-60 millió forint körül volt. Azzal a céllal juttatta ilyen kedvezményesen a megyei önkormányzat Baktalórántháza birtokába az épületet, hogy egyrészt a méltánytalanul rossz körülmények között lévő polgármesteri hivatal, másrészt pedig a rendőrség elhelyezése megoldódjon. Azt elismerem, a helyi önkormányzatnak az épület felújítására sokat kellett költeni.- Ezek szerint a megyei ön- kormányzat és a baktaiak között a korábbi időszakban semmiféle probléma nem volt Sőt mint a példa is mutatja, Önök tettek feléjük bizonyos gesztusokat ív.

E. J.: - Úgy gondolom, a fenti példából is látszik, hogy a megyei önkormányzat tényleg minden helyzetben tisztességgel kereste a megoldást.

I

I - Térjünk rá a Dégenfeld- I kastélyra...

E. J.: - A megyei önkormányzat szakemberei több hónapon át vizsgálták a kastély hasznosításának lehetőségeit, de hamar beláttuk, hogy nincs pénzünk az esetleges felújításra, átalakításra, üzemeltetésre. Meglévő intézményeink fenntartása is nagy terhet ró ránk. A kastélyt 200 millió forintos áron meghirdettük eladásra.

I- Polgármester úr, az eddig elhangzottakkal mennyire ért egyet?

V. K.: - Ami a megyei ön- kormányzat részére pozitív lehet, azt Együd úr mindet elmondta, ami viszont negatív lehet a számukra, azt elhallgatta. A baktalórántházi kórház megszüntetése a mai napig is több kérdést felvet. A megyei kórház az ágyszámleépítési kötelezettségének teljes egészében Baktalórántházán tett eleget úgy, hogy a baktai kórház minden részlegét felszámolta, ami több okból is nem kis gondol jelent Az sem igaz, hogy a Köztársaság téri épület nem volt meghirdetve. Készült egy számítási anyag is, mi lenne, ha a megyei önkormányzat saját maga részére hasznosítaná. Abban 30-40 milliós felújítási költséggel kalkulált a megye. Mivel nem vállalta a felújítást, nem tudta eladni, csak ezek után került sor arra, hogy- az omladozó épületet megkapjuk. És még valami, amit Együd úr elhallgatott: amikor ezt az épületet megkaptuk, a határozatban szerepelt egy kölcsönös megállapodás, mégpedig az, hogy a megye 113 településéről jelentkezőknek- tehát több mint a megye településeinek

Horn Gyulához fordultak a baktaiak a kormányhatározat megváltoztatása céljából

feléről - középiskolai (gimnáziumi és szakközépiskolai) ellátást biztosítunk, annak ellenére, hogy ez a megye kötelező feladata lenne, Baktalórántháza ezt magára vállalta, ami több 10 milliós többletkiadást jelentene a megyének. Mi kértük, hogy méltányolja ezt a megye. Akkor úgy látszott, ez sikerül is. Később, a Dégenfeld-kastély eladásakor is erre kértük, erőfeszítéseinkkel kapcsolatban. Konkrétan megjelöltük azt, hogy a megyei oktatási feladatból milyen többletet vállalunk magunkra. Azaz további 80 középiskolai kollégiumi férőhely bővítését vállalta a város.

|

| - Tehát meghirdették a kas- I télyt...

E. J.: - A Dégenfeld-kastély a Jósa András Megyei Kórház használatában volt. Az intézménynek vagy valamelyik tulajdonosnak 350-400 millió forintos felújítási költséget jelentett volna a rendbe hozatala. Ezt nem tudtuk felvállalni. Kapóra jött a kötelező ágyszámcsökkentés. Ma ki merem jelenteni: az, hogy az ország egyik legnagyobb kórháza, a Jósa András Megyei Kórház talpon van, annak is köszönhető, hogy a baktalórántházi létesítményt felszámoltuk.

Ij - Mikor hirdették meg el- I adásra a kastélyt?

E. J.: — 1995 őszén, de a pályáztatásra nem volt jelentkező. 1996. február végén fogadta el a megyei közgyűlés a főváros jelentkezését. A fővárosi önkormányzat nyilatkozott arról, hogy szívesen megvenné egyházi kártalanítás miatt a máriapócsi helyébe azt az épületet, a jelenlegi máriapócsi épületüket ugyanis vissza kell adniuk a Szent Bazil rendnek. Tárgyalásokat folytattunk, 200 milliós áron kezdtük, majd 150 millió forintban egyeztünk meg.- Együd úr, a médiából úgy tudom, hogy Önök rendszeresen a szemére vetik a baktaiak- nak, hogy „lebegtették” a Dégenfeld-kastély eladását. Hogyan kellett volna Önök szerint ebben az időszakban viselkedniük a település vezetőinek? E. J.: - Szerintem amikor a Köztársaság téri épület adásvétele bonyolódott, már akkor kellett volna a baktai önkormányzatnak jeleznie vételi szándékát. Aztán pályáztatáskor Bakta is jelentkezhetett volna, akkor talán lehetett volna mit kezdeni. Ezért nyilatkoztam máshol erről úgy, hogy lebegtetés. Kicsit időhúzás, kicsit rájátszás történt a politikára ilyen szempontból itt. Mi ’95 végén más objektumot is fel tudtunk volna ajánlani a fővárosnak, ha körvonalazódik valami megállapodás a helyi önkormányzattal. A baktaiak ismerték a megyei közgyűlési határozatokat, végig tudtak a tárgyalásokról. Nem is egyszer megjelentünk, nézegettük a kastélyt, a polgánnester urat is felkeresték a fővárosi képviselők azért, hogy az együttműködés szálait erősítsék.- Adódik a kérdés: Baktalórántháza miért nem jelentkezett korábban a kastély megvásárlására, ha tudták, hogy a megyei önkormányzat a fővárosnak akarja eladni?

V. K.: - Először: Baktalórántháza örömmel vette volna tudomásul - és mondott volna le elővásárlási jogáról -, amennyiben egy megfelelő vevő a helyhez és ennek értékeihez illő funkcióval a településfejlesztésbe illeszthető elképzeléssel vásárolta volna meg az ingatlant. Másodszor: nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi nem egyszerű vevők voltunk, hanem elővásárlási jogaink voltak! Az elővásárlásra jogosultnak nem az a törvényi kötelessége, hogy menjen licitálni,

N

incs olyan média, ami ne foglalkozott volna már az utóbbi pár hónapban többször is a baktalórántházi Dégenfeld-kastély ügyével. Mint ismeretes, szeptember ötödikén a megyei közgyűlés a fővárosi önkormányzatnak adta el a kastélyt, hogy abban a jövőben pszichiátriai otthon működjön. A százötvenmillió forintos bevételből a megye tüdőgondozói hálózatát akarják korszerűsíteni. A döntés után, élve elővásárlási jogukkal, a baktaiak is szeretnék a város történelmi épületét magukénak tudni.

Eddig a különböző fórumokon külön-külön mind Egyiid János (E. J.), a megyei közgyűlés alelnöke, mind pedig Vida Károly (V. K.), Baktalórántháza polgármestere kifejtette véleményét. A hét elején az Új Kelet szerkesztőségében mindkettőjük részvételével beszélgettünk a kastély eladásának körülményeiről. Az érthetőség kedvéért igyekeztünk időrendi sorrendben haladni.

netalán a saját érdekeivel szemben ráígérni, drágítani a vételárat. Neki elég, ha tartja az eladó által elfogadott árajánlatot, és akkor az ingatlan az övé. Harmadszor: alternatív lehetőségként felvetettük a megyegyűlés szeptember 5-ei ülésén - amikor szoros szavazás után véglegesen döntött arról a képviselő-testület, hogy a fővárosnak adja a Dégenfeld-kastéyl -, hogy a baktalórántházi képviselők határozatban javasolják, működjünk együtt a megyei középfokú oktatás ellátásában. Anyagi térítést is hajlandóak vagyunk akár azonnal fizetni — no, nem a 150 millió forintot -, dehát akkor még nem is tudtuk, hogy mi lesz a végleges döntés. Az ülésen még fel is szólaltam, ajánlatunkat írásban megkapta minden képviselő, de a többség elutasította a megkeresésünket. Nem maradt más hátra, mint azt mérlegeljük, hogy a törvény szerinti jogunkkal* éljünk, vagy ne éljünk?

I-Ezek után rekordgyorsasággal összehívtak egy várospolitikai fórumot...

V. K.: -így van. Pénteken volt a megyegyűlés, kedden a fórumon a résztvevők elsöprő többséggel a kastély megvétele mellett szavaztak. Több mint kétszázan mondtak igent, és csak két nem volt. A képviselő-testület még ezen a napon határozatban döntött az elővásárlási jog érvényesítéséről. Három napon belül a döntést eljuttattuk a megyei önkormányzat illetékeseinek, akik erre a mai napig nem válaszoltak! Közben kaptunk tőlük a sajtóban ilyen minősítéseket: lebegtettünk, kárt okozunk, késedelembe estünk! A megyei önkormányzat az eladásról szóló döntést szeptember 5. előtt is meghozhatta volna, akár 1 évvel korábban is. Mi ebben nem akadályoztuk a megyei önkormányzatot, a kormány viszont december 8-áig „lebegtethetett”?

E. J.: - Szeretném felhívni a figyelmet egy tavaly áprilisi okiratra. Ekkor a megyei közgyűlés határozatban mondta ki, hogy hogyan kívánja értékesíteni a kastélyt, azaz a fővárosi önkormányzatnak 150 millió forintért eladja. A vételárból március 31- éig 75 millió forintot, majd 1999. március 31-éig ismét 75 millió forintot megfizet. Az ingatlan csak szociális célokra hasznosítható, mivel az Országos Műemlékvédelmi Hivatal ehhez adta a hozzájárulását.

Júniusban egyébként megjelent a kormányhatározat arról, hogy a főváros megkapja az egyházi kártalanításból a pénzét, és azon megveheti a Dégenfeld- kastélyt.-Együd úr, miért nem válaszoltak a polgármester úr levelére, melyben Vida Károly a városlakók nevében jelezte, élni kívánnak az elővásárlási joggal? E. J.: - Valóban nem válaszoltunk a szeptember tizedikén kelt levélre. Tudniillik ajogászaink- nak az a fixa ideálja, hogy amikor a polgármester úr megtette bejelentését, akkor el kellett volna készítenie a szerződést is. Meg kellett volna bízniuk ezzel egy jogászcsapatot. A szerződés elkészültének határideje október elseje volt. A polgármester úr saját magának adta ezt a határidőt. Itt van az ominózus levele alján: ,,A baktalórántházi képviselő-testület felhatalmazza a polgármestert az adásvételi szerződés aláírására. Felelős polgármester, 1997. október 1.” Tehát nem ránk vonatkozóan hozta ezt a határozatot, hanem saját magára, neki szeptember 10. és október 1. között el kellett volna készíteni az adásvételi szerződést. Ha ezt behozza a közgyűlés elnökéhez, akkor már a következő ülésen vihettük volna a megyei képviselő-testület elé. Egyébként megjegyzem, hogy

1997. július 17-én levelet írtunk a polgármester úrnak, amiben tájékoztattuk, hogy az ingatlant értékesítjük, és amennyiben az állam nem kíván törvény adta jogával élni, úgy az a települési önkormányzatot illeti meg. Tizenöt nap határidőt adtunk, amit a polgár- mester úr saját kezű aláírásával tudomásul is vett, de nem kaptunk rá választ. A levél azt is tartalmazta, hogy amennyiben a megadott határidőre válasz nem érkezik, úgy tekintjük, hogy az elővásárlási jogot nem kívánják gyakorolni. (A levél száma: 901-4/1997.)

V. K.:-A baktalórántházi képviselő-testület felhatalmazott arra, hogy a szerződést október elsején aláírjam, természetesen a fővárosi közgyűlés adásvételi szerződésének paramétereivel. A jog egyébként egyértelműen kimondja: ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha tehát mi bejelentjük elővásárlási jogunkat, akkor a szerződés létrejön... Ez tehát a Ptk., azaz a legmagasabb

rangú jogszabály állásfoglalása. Mi tettünk egy egyértelmű nyilatkozatot. A nyilatkozat tartalmazza azt, hogy a csatolt szerződés szerint - a főváros szerződését mutattuk be - a képviselő- testület elfogadja. Az nem igaz, hogy én a megyei közgyűlés elnökével utólag tárgyaltam. Az viszont igaz, hogy 3-4 napon belül Együd úr kereste a jegyzőn- c két, és megkérdezte: komolyan 1 gondoljátok ezt? Én erre szemé0 lyesen bejöttem, és az alelnök 3 úrral a holland vendégei miatt a * folyosón váltottunk néhány szót.

1 Akkor ő nekem is feltette a kérLL ^

dést: komolyan gondoljátok? En pedig azt válaszoltam, hogy egy képviselő-testület nem hiszem, hogy nevetségessé szeretné tenni magát. Mire Együd úr azt válaszolta: ,Jó, ettől kezdve a jogászok dolga a kérdés”. Egyébként nevetségesnek tartom azt a kifogást, hogy Baktalórántházának kellett volna egy szerződést alá- írattatni Zilahi elnök úrral, miután a garanciákra állítólag a megyének volt szüksége.

I- Együd úr, miért nem hitte el, hogy a szeptember tizedikéi egy komoly levél?

E. J.: - Azért, mert hozzá kellett volna tenni a műemlékvédelmi hatóságtól az igazolást. Meg aztán nekem már akkor is azt mondták, hogy ebből a szerződő határozatból hiányzik az adásvételi szerződés.- Alelnök úr nem akarja kimondani, felteszem akkor én a kérdést. Valóban van Baktalórántházának két év alatt 75+75 millió forintja a kastélyt megvásárolni? Tudtommal sokak szerint nincs, és ezért nem hisznek a baktaiak kastélyvásárlási szándékában. V. K.: - Azt mondom, megvan a szükséges összeg! Ki merem jelenteni, Baktalórántháza eleget tud tenni a főváros fizetési feltételeinek. Azaz márciusban ki tudnánk fizetni az esedékes 75 millió forintot, majd egy év múlva a második részletet. Akár ’97-re is eleget tudott volna tenni ennek a feltételnek a város. Nagyon sajnálom, hogy ez a kérdés nem volt olyan súlyú a megyei önkormányzatnál, hogy megvizsgálják. Nagyon fontosnak tartom Együd úr felvetésére megjegyezni, hogy amikor piaci feltételekkel meghirdették a kastélyt, és nem volt jelentkező, majd miután felvették a fővárossal a kapcsolatot, akkor hol voltak ezek a mellékletek? Hol volt az leírva, hogy a pályázónak hoznia kell a műemlékvédelmi felügyelőség engedélyét? És még sorolhatnám...

I- Mi történt október elseje után?

E. J.: - Mind a püspök úr, mind a fővárosi önkormányzat arra sarkallt bennünket, hogy az ősz folyamán induljon meg az átalakítás. Tájékoztattam őket a kialakult helyzetről, arról, hogy van egy jogvitánk. A főváros erre azt mondta: ezt a jogvitát könnyűszerrel le lehet zárni. A kormány éljen a műemléki elővásárlási jogával. Ezzel élt a konnány. A törvényt 1997. június 25-én hirdették ki, és 1998. január 1-jén lépett hatályba. A törvény értelmében a kormány 1122/97. és 2399/ 97. XII. 8. határozata alapján élt jogával.

|

| - Ezek szerint Bakidnak nem sok esélye maradt.

E. J.: - Nincs Baktának semmi esélye. Az állam gyakorolja a műemléki épületek felett az elővásárlási jogot.

V. K.: - Ez egyszerűen felháborító! Miért nem tartott igényt korábban az állam a műemlékeire? Miért csak decembertől? Nyilván a főváros javaslatára... Amikor Bakta képbe került...

E. J.: - Igényt tartott.

V. K.: - A baktalórántházi önkormányzat az államtól már kétszer kapott egyházi ingatlanok kártalanítására támogatást, amiből meg kellett oldani az épületek kivásárlását! Az állam júniusban adott a fővárosnak 300 millió forintot, hogy oldja meg a máriapócsi otthon kiürítését. Akkor nem tartott igényt a műemléki elővásárlásijogra. Most is csak azért tart rá igényt, mert Baktalórántháza képbe került, és a megye vezetői ehhez működtek közre...- Polgármester úr, most január 19. van. Önök december 9-én írtak egy panaszlevelet a miniszterelnök úrnak. Jött már rá válasz?

V. K.: - Eddig még nem kaptunk semmilyen visszajelzést.- Keresték-e a kapcsolatot Lakatos Andrással, az országgyűlési képviselőjükkel, vagy Baja Ferenc környezetvédelmi és teriilfejlesztési, „szabolcsi” miniszterrel?

V. K.: - Nem, ahhoz fordultunk, aki a döntésért felelős, tehát a kormányfőhöz. Nem célunk „kijárásos” módszereket alkalmazni, mi csak a törvényesség útját járjuk. Egyébként is, az országgyűlési képviselőnk segítségnyújtásáról tapasztalataink alapján megvan a véleményünk, így felesleges tiszteletkörökre nem fecséreljük energiánkat. Szabados József, aki a képviselő-testületünk és a megyei önkomiány- zat tagja is, a kérdésben külön megbízott, az eddigi teljesítményével, segítségnyújtásával nem vagyunk elragadtatva, tudjuk, hogy melyik oldalon állnak.

I- Csak magukra számítva, ennyire bíznak a törvényességben?

V. K.: - Mi úgy gondoljuk, hogy a megyei önkormányzat- hpz intézett nyilatkozatunk alapján, szeptember tizedikétől a kastély tulajdonjoga a miénk. Ha a megyei önkormányzat jogszerűen akart volna eljárni, előtte tisztázni kellett volna - és valószínűleg tisztázta is - az állam elővásárlási jogát. Az állam ezzel nem kívánt élni, mi pedig igen.

|

| — Mit gondol, mikorra tud- \ ják az ügyet lezárni?

V. K.: - A kormányfő válasza új fejezetet nyithat ebben a dologban. A tisztesség azt diktálja, hogy azt meg kell várni. Amennyiben a válasz nemleges lesz, akkor természetesen jogi úton keressük az igazunkat. — A polgármester úr szavai után meg kell kérdeznem, alelnök úr, a megyei közgyűlésnek tiszta-e a lelküsmerete ebben az ügyben? Úgy jártak ej ahogy egy megyei közgyűlésnek egy megyén belüli várossal szemben el kellett járnia? E. J.: - A megyének tiszta a lelkiismerete. Mi nem egy megyei várossal szemben jártunk el, mi a baktalórántházi polgárok érdekében döntöttünk így. Ha most nem is száz százalékban a baktalórántházi polgárokkal fogják feltölteni a pszichiátriai otthonban a dolgozói létszámot, de mert nincs tömeg- közlekedés Baktalórántháza és Máriapócs között, előbb-utóbb leválnak a máriapócsi dolgozók, és ez Baktalórántházának összességében száz munkahelyet jelent. Mi úgy érezzük, hogy ezzel tettünk valamit a nagy munkanélküliséggel küzdő településért. Azért is tiszta a lelkiismeretűnk, mert a feltételek mind európai minősítésűek, amelyek a pszichiátriai otthon megítélését illetik. Én nyugodt vagyok. Úgy érzem, jó kezekben lesz a fővárosi intézménynél a Dégenfeld-kastély.

Vida Károly I Együd János