Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-19 / 15. szám
Karneváli hangulat A szerencsén túl a település ügyes menedzselésének is köszönhetően a munkanélküliség nem a falu legnagyobb problémája. Az itt élők nagy része már nyugdíjas, a fiatalok közül pedig többen munkát kaptak az egykori iskolaépületben berendezett varrodában. Most heten dolgoznak itt, de rövidesen tervezik az üzem nagyságának és dolgozói létszámának megduplázását. A Tex-Tream Bt. dolgozói ott- jártunkkor rózsaszín, álomszép karneváli ruhákat készítettek olasz megrendelésre. Közhírré tétetik „Az Új Kelet napilap ezúton értesíti az olvasókat, hogy Hermánszegen, őrizvén a hagyományokat, ősi módon, kisbíró útján tétetnek közhírré a lakosságot érintő információkat”. A kisbíró dobpergetés után talán valahogy így mondaná el a köréje gyűlő embereknek, hogy falujának kis közössége így kapja a híreket. Ottjártunkkor éppen azt hirdette, hogy mikor tart előadást az őstermelői igazolványokról a gazdajegyző. Ami az utazónak mesterkélt, színpadias jelenetnek tűnhet, az itt teljesen természetes, mindennapi dolog. Az ízes magyarsággal, csengő hangon előadott tájékoztató sokkal inkább eljut az emberekhez, mint máshol a megszokott, személytelen, fénymásolt és kiragasztott üzenet. Apáti Miklós 8 éve kisbírós- kodik, mióta hivatalsegéd felesége nyugdíjba ment. Dobolni sosem tanították, csak a saját maga kedvére próbálgatta már gyermekkorától. A faluban 17 helyen áll meg dobolni. Tudom a tarifát - mondta tréfásan, de tudja a kerékpár is, hol kell megállani — teszi hozzá, majd tovább indul. Egy kis védelem Kis falu számára tervezték a kis ravatalozót, de az évek során szűknek bizonyult. Kevesen férnek be a ravatalozó terembe, ezért a gyászolók többsége a szabad ég alá szorul, ami nagy melegben és eső idején többször gondot okozott. Megoldásképpen az önkormányzat a közelmúltban a bejárat elé építtetett egy előtetőt, ami védelmet ad az eső és a tikkasztó napsugarak ellen egyaránt. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Falujáró 1998. január 19., hétfő A kis falu nagy eredményei és minden szükséges munkagéPedagógusként dolgozta végig életét Bíró Ferenc polgármester. Igazgatója volt a szamossályi általános iskolának, ahol a her- mánszegi gyerekek is tanulnak. Nyugdíjazása után csöppent bele a politikába, közel két ciklust dolgozott eddig polgármesterként Hermánszeg élén. Az első választáskor Nagy Bálintné lett a falu vezetője, de ő alig két hónap múltán lemondott tisztségéről. Bíró Ferenc addig önkormányzati képviselő sem volt, de eleget tett a felkérésnek, és vállalta a megbízatást. Az akkor elmaradott, szolgáltatásait, infrastruktúráját tekintve tanyai települések szintjén álló faluban ma már a kor elvárásainak megfelelő körülmények között élhetnek az emberek. Az elmúlt években végzett munkáról, a változásokról, a fejlődésről kérdeztük Bíró Ferencet. — Korábban társközség voltunk, Jánkmajtis volt a székhelyközség. Azt fejlesztették, Hermánszeget elhanyagolták. Nálunk az égvilágon semmi fejlődés nem történt az együttélés alatt. A rendszerváltás idején a volt téeszirodából kaptunk egy nagy üres termet polgármesteri hivatal kialakítására, és egy kis végkielégítést, alig 100 ezer forintot! Ezzel indultunk el, szinte a nulláról. Menet közben a téeszt is felszámolták, nálunk a földön kívül semmi nem maradt. — Milyen földjük van? — Jó minőségű földek vannak a falu határában. A téesz felbomlása után egy új szövetkezet alakult, amire nagy szükség is volt, hiszen se egy ló, se egy erőgép nem volt a faluban. A szövetkezet néhány évig jól működött, részben ma is létezik, de már magánvállalkozás lett. Az állattartásnak bealkonyult. Valamikor több, mint háromszáz tehén volt a faluban, több, mint amennyi ember, most pedig alig 15 tehén van. Régen Szamosbecsre vagy Darnóra kellett hajtani a gulyát, mert a község 100 holdas legelője nem tudta eltartani az összes állatot! A gyümölcsös volt a másik fontos bevételi forrás falunak, de a keleti piac beszűkülése ezt is tönkretette. Pályázaton pénzt nyertünk szociális földprogramra. Saját és pályázati pénzből két traktort, pet beszereztünk, hogy önköltségi áron műveljük meg az itt élők földjeit, ezzel segítve őket a gazdálkodásban. Létesítettünk egy vállakózást, ebben az évben az önkormányzat is belevágott a gazdálkodásba. Egy osztrák cég megbízásából olajtököt termeltünk egy holdnyi területen. Kétszeri kapálást és egy kis pétisót igényelt a tök, a feldogozásához pedig az osztrák cég küldött egy kombájnt. Mindent összevetve, egy holdon ötvenezer forint tiszta jövedelmet hozott a tök. Ezt a befektetéshez viszonyítva semmi sem tudja megközelíteni. — A nulláról indulva mit sikerült szerezni a falunak?- Első dolgunk az volt, hogy pályázati pénzből a falu középületeinek állagát javítottuk, majd egy ravatalozót építettünk. Ezt követően hozzáfogtunk az utak rendbetételéhez. Már csak egy kis szakasz burkolása van hátra. Erre idén nyertünk pályázaton pénzt, megvan rá az önrészünk is, így nyugodtan mondhatom, hogy rövidesen befejezzük az utak burkolását. A gázhálózatot 16 település összefogásával építettük ki. A lakosságnak a lehető legnagyobb támogatást nyújtottuk, így lakásonként mindössze 22-23 ezer forintba került a gáz bevezetése. A község 130 lakásának több mint felében gázzal fűtenek! Minden telekre bevezettük a gázcsonkot, a telefonkábelt, csak rá kellett csatlakozni annak, aki akart. Pályázaton nyertünk egy Mitsubishi mikrobuszt, és felvettünk egy falugondnokot, aki iskolába hordja a gyerekeket, ebédet hoz az időseknek, orvoshoz viszi a lakosokat, kiváltja a gyógyszereket, és minden egyebet rendez, amit kell. Építettünk sportpályát, támogatjuk a futballcsapatot, az egyházat, a horgászegyesületet. Véleményem szerint semmivel sem vagyunk hátrább, mint bármelyik nagyközség, és ki merem mondani, hogy nálunk aránylag minden kevesebbe kerül, mint máshol. — Ez sem segít azonban az elöregedés ellen! — Igen, tudniillik évente alig egy-két tanuló maradt itthon, a többiek tovább tanultak, szakmát szereztek, és mentek a munka után. Szomorúan és egyben örömmel mondom ezt, mert sajnálom, hogy elmentek a faluból, de büszke vagyok rá, mert megállják a helyüket! Hogy mi lesz Hermánszeg sorsa? Évente alig egy-két gyerek születik, de a temetések száma mindig több. Megtörtént, hogy egy év leforgása alatt 13 temetés volt nálunk.- Tervek, álmok, remények?- Megkezdődött a szennyvízberuházás tervezése, a gázhoz hasonló térségi összefogással szeretnénk megvalósítani. Őszintén szólva vannak fenntartásaink is, hiszen a szennyvízcsatorna építése után nagyon meg fog nőni a vízdíj, ez pedig nagyon megterheli a lakosságot. Idegenlégiósok a pályán Az alig 300 lakosú Her- mánszegnek saját futballcsapat van! A csapat a városkörzet második csoportjában játszik, valamikor kizárólag helyi játékoskból állt, ma már idegenlégiósok is játszanak benne. Kiss József a Hermánszegi Futball Club, vagy ahogyan itt emlegetik, a HFC elnöke, maga is egykori focista. A csapat 1994. március 12-én alakult meg, mondván, ha már úgyis fociznak a fiúk, tegyék azt versenyszerűen, ne csak kapura rugdossanak. A kezdeti csapatból maradtak el emberek, a helyükre jöttek idegenlégiósok a szomszéd településekről és Fehérgyarmatról. Hogy mit tud nekik a HFC nyújtani?! Jó szót, semmi mást, vágja el a kérdést Kiss József. Van olyan idegenlégiós, aki megyei első osztályban játszott. Abból kiöregedett, de szenvedélyes futballista, ezért jön a HFC-be. Igaz, csak az utolsó előtti helyet tudták megszerezni, de egy ilyen kis faluban az is csodával ér fel, h°gy egyáltalán létezik a csapat. Távol a világtól Messze-messze, túl az Óperencián, az Üveghegyen is túl, messze a főforgalmi utaktól, a Szamos jobb partján fekszik egy békés, csendes kis falu, Hermánszeg. A Fehérgyarmat-Csengersima közötti útról letérve, kanyargós aszfaltösvény végén találtunk rá a falura. Innen tovább már csak földúton mehetünk, de azon is csak az év ritka, teljesen száraz időszakaiban. Hennánszegel nem rontotta el a technika ugrásszerű fejlődése. A regi üzletek, és a csillogó-villo- gó shopok, a 10X10-es alapú házak, és a szinteltolásos, vadul cicomázott családi „vityillók” közötti ellentét sem teszi skizonfrénné a szemlélődőt. Itt a fejlődés mellett maradt minden a régiben. A nyugati OMO-t, Old Spice-t a hagyományos Bar- bonnal és a Tomi mosóporral együtt árulják az ÁFÉSZ ABC -ben. A házak földszintesek maradtak, csak a gáz és a telefon bevezetése változtatta meg a porták falusias jellegét. Az egyetlen, ami furcsa a vidéki képben, a művelődési ház monumentális épülete. Közelebbről vizsgálva kiderül, mások sem jöttek rá, mire lehet használni egy pár száz lakosú településen egy ilyen monstrumot, mert az ablakon bepillantva üresnek tűnik. Egy része szövetkezeti székhely volt, ameddig működött a téesz. Ennek a kornak emlékét táblák őrzik. Egy másik részben pedig a polgármesteri hivatal kapott helyet, de mivel a hivatali munka javát a szomszéd településen, a körjegyzőségi székhelyen végzik, ez sem zavarja az egykoron a kultúra otthonának szentelt épület nyugalmát. Öregedő és idős a falu. Öregedő, mert lakóinak átlagéletkora emberi mérce szerint a középkorhoz húz, és idős a falu, hiszen írott források szerint már 1314- ből értesülhetünk Hermán- szeg létezéséről. Az 1341-es oklevél tanúsága szerint a hűtlenség bűnébe esett Barsa nemzetség- beli Kopasz nádor birtokát I. Károly Tamás beregi és ugocsai ispánnak adta. A XV. században a váradi püspök és káptalan volt a földesura, utánuk 1611-ben Melith Péter és neje kapták meg királyi adományként, majd a rokon Barkóczy családé volt a XIX. század derekáig. Hosszú évszázadokon keresztül élt ez a kis falu az utak és a folyó jóvoltából a „világ végén”. Talán a technika vívmányaival felvértezve, ősiségét és békéjét őrizve további évszázadokon át fennmarad, és a következő évezred első harmadának végén megülhetik a település lakói Hermánszeg születésének millenniumiát.
