Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-19 / 15. szám
Háttér 1998. január 19., hétfő Növekvő sporttámogatás - kevesebb sportágra? Száraz Attila (Új Kelet)- Amikor most, hét közben beszélgetünk, úgy néz ki, eldőlt Nyíregyháza ’98-as sporttámogatása. Sajtótájékoztatón bejelentették, hogy milyen sportágakat támogat 1998-ban kiemelten az önkormányzat... Tu. I.: - Ez nincs így. A várost vezető koalíció semmilyen megegyezést nem kötött még a költségvetés tárgyalásakor. Tárgyaltunk egy tervezetet, amelyben a sport támogatására lényegesen magasabb ösz- szeg szerepel, mint az előző évben. Ugyanakkor sajnos a költségvetés magas hiánya miatt nem tudtuk kellőképpen végigtárgyalni ezt a tételt sem, de úgy látszik, abban közmegegyezés van, hogy Nyíregyházán a kiemelt csapatsportágakon - NYFC, NYKC - segíteni igyekszünk. Szeretnék azonban figyelmeztetni mindenkit, a költségvetés akkor válik ténnyé, ha azt a közgyűlés elfogadja.-Az MSZP mellett mind az SZDSZ, mind a függetlenek tagjai a várost irányító koalíciónak. Mennyire egyezik meg az Önök véleménye Tukacs István véleményével? Ta. I.: - Teljes mértékben. Önmagában véve már az ne- mes'kezdeményezés, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben a sportcélú támogatások emelkednek. Azt, hogy pontosan hogyan nyeri el a támogatási rend a végleges formáját, nem tudnám konkrétan megfogalmazni, hiszen még több forduló hátra van. A közvetlen önkonnányzati vezetés elképzelését még a különböző szakosztályvezetőkkel egyezteti, ezt követően kerül a javaslat a frakciók, majd a koalíciós pártok elé, és végül a bizottságok is megtárgyalják. Azokkal az elképzelésekkel, amelyek bizonyos sportágak kiemelését célozzák, maximálisan egyet tudok érteni, elsősorban olyan vonatkozásban, hogy azokat a sportágakat kell a városban kiemelt sportágként kezelni, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés, amelyek a városlakók sportigényeit a legjobban kielégítik. Nyilvánvaló, hogy azok az olimpiai sportágak sem nélkülözhetik a kiemelt finanszírozást, amelyek a város hírnevét világszerte növelik. B. L.: - A politika nem hozott még konkrét döntést, csak abban, hogy megemeli a tavalyi tervezetet - ami 49 millió forint volt - várhatóan 70-80 millió forintra. A belső elosztás kérdéséről még nem született döntés. Véleményem szerint három és fél éve 3,5 évre a nyíregyházi közgyűlés által elfogadott sportkoncepció alapján történnek az elosztások. Nem találunk ki semmi újat, kiemelt csapatok vannak - itt van előttem a város által elfogadott sportkoncepció - a csapatsportágak kapják az összköltségvetés 50 százalékát —, ebben van kiemelt sportág, a kézilabda és a labdarúgás, és van a B-kategóriás röplabda és a kosárlabda. Ugyanez megvan az egyéni sportágaknál is - itt van A-, B- és C-kategória. Az A-kategóriában a súlyemelés, az atlétika, az úszás és a tenisz van. Nincs most semmilyen ötlet, hogy kiemeljünk még sportágakat - ez a sportkonA tavalyi évhez képest harmincmillióval több, de így is kevés... Nyíregyháza vezetése elkészítette javaslatát az idei sporttámogatásokra. Mint az egy előterjesztésből, illetve különböző beszélgetésekből kiderült, a költségvetés-tervezetben a sportra 1998-ban 79 millió forintot szán a képviselő- testület. A zuhanyhíradó szerint ebből 25 millió forintot az NYFC, 18 milliót az NYKC, hatmilliót az NYVSC röplabdacsapat kap. Az egyéni sportágak közül az atlétika, a súlyemelés és az úszás lesz kiemelt. Vendégeinkkel, Tukacs István (Tu. I.) MSZP-frakcióvezetővel, Bartha László (B. L.) SZDSZ-es és Tamás István (Ta. I.) független képviselővel beszélgettünk az idei sporttámogatások elosztásáról. cepcióban benne van -, ezt a képviselő-testület jóváhagyta. Arról lehet szó, az önkonnányzat érzi azt, hogy ebbe a szférába eddig kevés pénzt biztosított, most tehát több pénz szerepel erre a célra a költségvetésben, és azt meg is kapja a sport, amennyiben a közgyűlés megszavazza, és lesz rá fedezet. Ez alapján még lehet módosítani a sportkoncepciót - megnézzük például azt, hogy a férfi röplabda átkerülhet-e a B-kategóriából az A-kategóriá- ba, vagy hogy az egyéni sportágaknál az A-kategóriából a súlyemelés, az atlétika és az úszás mellől a tenisz becsúszik a B-ka- tegóriába. Tehát erről beszélgetünk - ha ténylegesen megnézzük a sportkoncepciót és véleményem szerint ez a sportkoncepció jó. Azon lehet vitatkozni, hogy kevés vagy sok volt a 49 millió forint, amit az elmúlt években adott az önkormányzat a sportra, és ha kevés volt, akkor ez a sportkoncepció be tudta-e tölteni a feladatát? Érdemes visszaemlékezni, hogy az a 69 millió forint, amit ’97 elején betervezett az önkormányzat, a hiány miatt a költségvetés tárgyalásakor 49 millióra csökkent. Ezt érezte meg tavaly a sporttársadalom, és ezért voltak pótlólagos költségvetés-módosítások. Ahogy haladtunk előre a bajnokságokban, teltek a hónapok, mindenki látta, hogy valós igény van több pénzre a kézilabdánál, a futballnál, a röplabdánál, az olimpikonoknál, a világ- és Európa-bajnokoknál, kiutazó egyéni sportolóknál. Az történt tehát ’97 ben, hogy majd 15-16 millió forinttal pótlólag - év közben — a közgyűlés megemelte a sportcélú tartalékot. Most, ’98-ban semmi más nem fog történni, csak ezt tesszük helyre, azaz ez a pénz már év elején oda kerül a sportcélú tartalékba. - A sportkoncepcióban a labdajátékokra a sportcélú támogatás 50 százalékát határozták meg. Sok mindent újra kell majd gondolni, hiszen a lab- darúgás 25 milliója és kézilabda tizennyolccá már meghaladja a sportkoncepciós ötven százalékot, és ha ehhez még hozzávesszük az NYVSC röplabdacsapatát a tervezett 6 millióval, meg a női röplabdát, esetleg a fiú kosarasokat, akkor ez az arány már a 60-70 százalékot is elérheti 1998-ban ...Ez az arány nyilván nem tartható, emelni kellene a betervezett összegen... Ta. I.: - A költségvetésben jelenleg 700 millió forint hiányzik ahhoz, hogy „összeérjen”. El sem tudom képzelni, hogy a betervezett összeg emelkedjen. A tavalyihoz képest való emelés óriási már így is gondot jelent. Mindamellett úgy gondolom, hogy ez az elképzelés is nagyon jó, hisz végül is azt a fajta sérülést, ami a sportot a finanszírozás terén érte az elmúlt években, valamilyen formában most korrigálni igyekszik.- Képviselő úr tagja volt az NYFC elnökségének. Hogy áll végül is a dolog? Marad vagy megy? Ta. I.: - December közepén mondtam le, mert a jelenlegi feltételek, körülmények között nem látom biztosítottnak a klub működését. Én emberileg alkalmatlan vagyok olyan feladat végzésére, amiben nem tudok eredményesen dolgozni. Amikor a polgármesternő kérésére ezt a funkciót elvállaltam, úgy tekintettem mint közgyűlési feladatot. Úgy gondoltam, a feladatom elsősorban az, hogy az önkormányzat által biztosított finanszírozásnak egyfajta garanciát adjak a személyemben, hogy annak a felhasználása megfelelő módon, gazdaságosan történik. Szerintem az NYFC gazdálkodása jó. Az más kérdés, hogy az eredetileg megfogalmazott elképzeléseink nem váltak valóra, hisz az a fajta összefogás, amit a polgármesternő is elképzelt - és én is igen jó ötletnek tartottam -, sajnos elmaradt. Gyakorlatilag éppen ennek az összefogásnak a hiányában,- nem látom most biztosítottnak a klub finanszírozását. Még akkor sem, ha adott esetben az önkormányzat részéről egy emelt összegű finanszírozásban gondolkodunk, hisz az NYFC-nek az évi költségvetése minimum évi 100- 120 millió forint. Ez a 25 millió, amit elképzelünk az önkormányzat részéről, ez még kevés, ehhez még bizony komoly finanszírozási háttérnek kell megvalósulnia. Amire a városban, úgy néz ki, hogy hajlandóság nemigen mutatkozik...- Képviselő' úr, érdekes amit mond, hiszen az NYFC kiemelt támogatása mellé a városi vezetők azt az ideológiát mondják el mindig, hogy a város ezzel a 25 millióval kinyilatkoztatja támogatási szándékát. Amitől aztán majd - a városi vezetők legalábbis azt várják- a vállalkozók is „beindulnak”. Az Ön szavai nem támasztják alá ezt a gondolkodási módot. Ta. I.: - Az eredeti elképzelés nagyon nemes volt. Akkor, amikor tulajdonképpen abban a keretben gondolkodtunk, hogy a város jelentős gazdasági egységeit, vállalkozásait meghívjuk egy társas beszélgetésre, elmondjuk az elképzeléseinket, és gyakorlatilag a hiányzó összegnek az előteremtését az apró részletek sokaságából gondoltuk megvalósítani. Mert úgy gondoltuk, hogy 2-3, esetleg 4 millió forint egy-egy gazdálkodó egységnél évente gond nélkül kigazdálkodható. Ma úgy tűnik, erre nagyon kevés mutat hajlandóságot. A város vezetése, az önkormányzat részéről egyfajta kudarcélményt éltünk meg azzal, hogy egy ön- kormányzati elképzelést gazdálkodási egységeink nem tudnak kellőképpen támogatni. Most, amikor ennek a 25 millió forintnak a finanszírozása felmerül, én úgy gondolom, ez az önkormányzat részéről az utolsó neki- feszülés ennek a témának...- Térjünk vissza a sportkoncepcióhoz. A sportkoncepcióban kiemeltként szerepel a kézilabda és a labdarúgás. De vajon mi legyen az NYVSC férfi, a SZAKSZIG női röplabdacsapat, és a tanárképző főiskola kosárlabdacsapatának a sorsa? Tu. I.: - Tamás doktor már említette, az önkonnányzat nem képes Nyíregyháza sportját teljes egészében finanszírozni, és ezért szükséges mindenkinek más konstrukción is gondolkodni. A sportkoncepció egy jó kezdeményezés, és én a közgyűlésen megfogalmazott kritikáim ellenére is jónak tartom. A sportkoncepció megszab egy irány, viszont nem tud mit kezdeni olyan helyzetekkel, ha például valamilyen szakosztály egy év alatt ér el kiugró eredményt. Nyíregyházának a sport mindenképpen jó reklám, ha sikeres sportágak eredményeivel sikeres városképet sugall. Én mindig azt mondtam, hogy a pénzeket koncentrálni kell, mert ha szétdaraboljuk, azzal nem tudunk mit csinálni. A most betervezett nyolcvanmilliót nyolcvan helyre tudjuk szétosztani, de semmit nem ér akkor a támogatás. B. L.: - 1997-ben évközben módosítottuk a sportcélú tartalékot 62-63 millió forintra. Ebben nincsenek benne az intézmények. Ebből a foci és a kézilabda kapott meg majd 30 millió forintot. Tehát, aki ezek után azt mondja, hogy most ezeket ki kell emelni, nem veszi észre, hogy mái'eddig is ki volt emelve a két sportág, akkor ott valami tévedés van. Majd az 50 százalékát kapták az egész városi sportköltségvetésnek. Amiről még nem beszéltünk. Említettük, hogy tömegeket vonzanak, én is nagyon élvezem egy kézilabdameccset, tudom, hogy nagyon sokan szeretik a focit, sokan vannak kinn. De tömegeket, embereket mozgatnak más rendezvények is. Említhetném a FUT 7 Próbát, a Mikulás-futást, a Nyuszi-futást. Vagy említhetnék iskolák közötti versenyeket, kupákat, ahol több száz diák aktívan mozog, nem passzívan megy el szurkolni. Ezt is figyelembe kell venni egy ilyen finanszírozás összeállításánál. Nyíregyházának nem szabad elfelejtenie, hogy iskolaváros. Nagyon sok gyerek jár iskolába, ezeknek a gyerekeknek meg kell teremteni a sportolási lehetőséget. Akkor, amikor egy költségvetés 50- 60 százalékát elviszi két sportág - miközben a testnevelő tanárok délutánonként a család megélhetése miatt más munkákat vállalnak, emiatt nincsenek a tornateremben, nem foglalkoznak a gyerekekkel —, ezen is el kell gondolkodni. Hiszen ennek a városnak hosszú távon alapvető érdeke, hogy azok a gyerekek, akik itt felnőnek, egészségesek legycTukacs István Bartha László Tamás István nek, szeressék a sportot, mert ha ezek a gyerekek 9-10 éves korukban megszokják a rendszeres mozgást, tanulják, hogy az edzésen fegyelem van, akkor ezekből lesz az igazi tehetséges kézilabdás, röplabdás, futballista. Ez is fontos eleme a koncepciónak, amikor osztjuk a pénzt, akkor ezt komolyan figyelembe kell venni. Ha megkérdeznénk az utánpótlás-nevelésről, a diáksportról azt, hogy elég-e az a 12,5 százalék, ami benne van, elég volt-e erre a területre az a 4-5 millió forint, amit a város eddig ráfordított, akkor az ezen területen lévő szakemberek ugyanúgy azt fogják mondani, hogy nem. Ennek a területnek a finanszírozását ugyanúgy meg kell emelni, mint az élsportét.- A labdajátékoknál már elhangzott egyfajta válasz, de az egyéni sportágak esetében is felteszem a kérdést: mi lesz a „kis”sportágakkal? A nem kiemelt körbe tartozókkal? A tenisszel, a rádiós tájfutással, a tollaslabdával, a tájfutással, az ökölvívással, a kick-boksz- szal, a sakkal, a sportlövészettel, a tornával? Azok szűnjenek meg? Tu. I.: -Én változatlanul azon az elven vagyok, hogy elaprózni a támogatást nem szabad. A logikával van baj, én úgy gondolom. Mert ne azért szűnjön meg egy kis sportág, mert a város nem támogatja. Én ezért mondtam, hogy nem a mi dolgunk a város egész sportélet- finanszírozásának a gondja. Amennyiben úgy látszik, hogy egy kis sportágra valós igény van, akkor meg kell próbálni erre akis sportágra máshonnan pénzt keríteni. Mert az elég furcsa feltételezés, hogy az önkormányzatnak mindennel törődni kell, függetlenül attól, hogy ez hány embert mozgat meg, fontos vagy nem fontos a város élete szempontjából. Amikor az állami sportfinanszírozás egész rendszere eltűnt az országban, és az önkormányzatokra maradt ez a gond, akkor mindenki úgy gondolta, hogy majd azok oldják meg. Nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a vállalkozóknak, az intézményeknek és az egyesületek szervezőinek kell azt megoldani.- Beszélgetésünk végén arra kérem Önöket, mondják el, hogy a sport területén ki mit vár 1998-tól? Tu. I.: - Az önkormányzati támogatás növekedésétől jobb helyzetet nem várok a sport területén. Az elmondottak bizonyították, hogy számtalan olyan pont van, amihez nagyon hosszú idő kell, hogy jobbat tudjunk mondani. Várom, hogy az idén az ön- kormányzatok, a sportolók, a sportszakma számára világos gazdasági-szakmai szabályozás születhessen, amit a labdarúgás katasztrófája indított el. Ha ezt az idei év meghozná, sokat léptünk előre. Emellett természetesen várom, hogy a csapataink a bajnokságok élmezőnyében végezzenek, illetve minél többször álljon nyíregyházi versenyző a nemzetközi ás hazai megmérettetéseken a dobogón. B. L.: - 1998-ban a sikereket, úgy érzem, a súlyemelők szállítják majd. Nagyon jól fognak szerepelni az Európa- bajnokságon. A csapatsport- ágakban a labdarúgókat az élre, a férfi kézilabdát a 4. helyre várom. Véleményem szerint a Szabolcs Gabona a 2-3. helyen fog végezni, de még az is lehet, hogy megnyeri a bajnokságot. Rangos rendezvények lesznek ’98-ban is a megyében. Gondolok itt a rádiós tájfutó világbajnokságra, a birkózóbajnokságra és a kick- boksz világválogatottak előselejtezőjére. Tehát lesz miért izgulnunk, lesz mit néznünk. Ta. I.:-Számomra ’98 nagyon sok bizonytalanságot takar. Pillanatnyilag a labdarúgásban átláthatatlan számomra az, hogy mi lesz a végső megoldás... Úgy gondolom, hogy az a folyamat, amiről beszéltünk, nem állhat meg. Csak így tudom elképzelni, hogy a foci jól működő sportág legyen Nyíregyházán. Anyagiakban egyik sportág sem fog dúskálni. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy a szűkös anyagi helyzet ellenére is a sportolók mindent el fognak követni azért, hogy Nyíregyháza hírnevét tovább öregbítsék, és kiszolgálják azt a fajta igényt, amit Nyíregyháza sportszerető közönsége elvár.
