Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-13 / 10. szám

Városlátogató Képes lesz*e kijönni a fizetéséből? Ha január, akkor áremelés. Lassan húsz eszten­deje, hogy az új év első napjával átírjuk az addigi árcédulákat. Az idén meglehetősen drasztikusan emelkedtek a fogyasztói árak, bár a benzinár­emelésből adódó további árdrágulások még nem ismertek. Nem tudjuk, milyen hatással lesz a literenkénti tizenöt forint más termékekre. Az ener­giaköltségek emelkedése mindig is széles körű drágulást eredményezett. Most még vihar előtti csend van. A termelők még nem tudják, mennyire emelkednek majd költségeik a mostani változá­sokkal. A fogyasztók azonban óvatosak, és egyál­talán nem nagy derűlátással nyilatkoznak a vár­Lukács Kálmán: lón lehetne spórolni. Akár­mennyibe is kerül, a kenye­ret és a tejet meg kell ven­nünk, de az igaz, hogy sajtra és más tejtermékre már nem futja. Szerencsére nem távfű­téses lakásban lakunk, így valamivel könnyebb lesz a fűtési költségeket kifizetni. Nem nagyon értem, miért ke­rül egy gyerek cipője ugyan­annyiba, mint egy felnőtté, arról nem is beszélve, hogy mi, meglett emberek, jobban tudunk a lábbelinkre vi­gyázni, mint egy kiskamasz. Szórakozásra eddig se na­gyon futotta, ezután majd még jobban meggondolom, hogy esetleg megigyak-e egy pohár sört. haló kiadásaikról.- Nem lesz könnyű a meg- élhetési költségek előte­remtése, de azért minden­ről nem fogunk lemonda­ni. Autónk nincs, minden­hová gyalog megyek. Nem hiszem, hogy az enniva­- Fogalmam sincs, meny­nyivel fognak emelkedni az idén a kiadásaink. Az biztos, hogy az utazás nem két fillér lesz. Azt mondják, hogy a buszbérlethcz nem ad a munkahely semmilyen támogatást, pedig az nem Molnár Sándorné: lenne jó, mert vidékről já­rok be, és nem szeretném a fizetésem nagy részét buszjegyre költeni. Ami az élelmiszereket illeti, azzal szerencsénk van, szinte minden kikerül az udvarról. Legfeljebb kenyeret és te­jet veszünk a boltban, bár manapság az se olcsó mu­latság. Az a legnagyobb baj, hogy mindennek megké­rik az árát, de a nyugdíjunk nem képes lépést tartani az emelkedő inflációval. A gyógyszerek is olyan sokba kerülnek, hogy nem min­dig váltom ki őket. Nehe­zen tudunk egyről a ket­tőre vergődni, de azért va­lahogy majd megélünk az idén is. — Nem értem, hogy mit akar az állam. Eddig se volt jó szegény embernek lenni, de most aztán meg­nézheti magát, akinek a fi­zetése az egyetlen jövedel­me. Ha csak azt számolom, Német Bálint: hogy a villany, a gáz ára mennyit emelkedett, már akkor is egészen kétség­beesem. Valamikor alig került valamibe egy kilo­watt áram, most meg... Én megértem, hogy az erő­művek költségei is emel­kedtek, no de ennyivel?! Igaz, hogy a nagyanyá- mék még petróleumlám­pával világítottak, de mi­ért kellene nekünk is hoz­zájuk visszamenni? Ha így megy tovább, rá leszünk kényszerítve, hogy fát lop­junk az erdőből, vagy ismét elővegyük a régi jó lám­pát, bár azt se tudom, le- het-e még bele petróleumot kapni. A városba Berki Antal látogatott A felvételeket tíozsó Katalin készítette 1998. január 13., kedd Vihar után napsütés jön Elkezdődött hát az új esztendő is. A hosszúra nyúlt ünnepek után itt vannak a dolgos hétköznapok. Úgy tűnik, nyugovóra jutott a Szatmár-Beregi Kórház ve­zetésének ügye is. Bakay Zoltán főigazgató tragiku­san korai halálával az utódlás kérdése kisebb politi­kai vihart kavart a megyében, természetesen Fehér- gyarmaton is. Az összevonásnak sok ellen­zője akadt, a megígért kiemelt állami beruházásban sem hitt igazán mindenki. A kórház éle­tében mindenképpen vízválasz­tó volt a tavalyi év. Vásárosna- ményban átadták a sürgősségi osztályt, ami lehetővé tette, hogy a kórház olyan működési pályára álljon, amilyet dr. Bakay Zoltán elképzelt. A gyarmati re­konstrukciós munkálatok végé­re olyan közegészségügyi intéz­ményjön létre a városában, ami a legmodernebb igényeket is ki­elégíti majd. Az újonnan létesí­tett kórház működésének nem igazán hiányzott a politikai vi­har, hiszen még alig csillapod­tak le az egyesülés miatt fölger­jedt indulatok. Sokan támadták az elképzelést, és még mindig sok az ellendrukker. Nem kevés azoknak a száma sem, akik még mindig a koncepció közeli bu­kását jósolják. Az első, nem is egész esztendő gazdálkodása Nem csak az átlagembereket sokkolta a decemberben bejelen­tett benzináremelés mértéke, a hírre a szállítási vállalatok tulaj­donosainak homlokát is kiverte a hideg veríték. Ekkora mértékű üzemanyag-drágulást sehogyan sem lehet lenyelni. És nem elég az energia, de az élő munka drá­gulását is figyelembe kell majd venniük az új tarifa kialakításá­nál. Úgy tűnik, csak erről feled­keztek meg a Volán vállalatok il­letékesei. Legalábbis mintha meglepődtek volna a dolgozók bérkövetelésének mértékétől. Hosszú ideig ment a szakszerve­zetek és a menedzsment közötti tárgyalássorozat, míg végre vala­miféle egyezség jött létre a két fél deficites lett. A kórházak közöt­ti betegszállítások költségei jelentősen növelték a kiadáso­kat, de az is igaz, hogy csak mű­ködés közben lehet pontosan felmérni egy-egy részleg költ­ségigényeit. A kiadási oldalt ebben az esztendőben lehet majd látni teljes valójában, és akkor nyilván a költségeket is a tény- számokhoz lehet igazítani. Mos­tanra mindenki megfeledkezni látszik a néhai főigazgató indo­kairól. Két lepusztult kórházat kell megmenteni a gyógyításnak. Sem Namény, sem Gyarmat nem lett volna képes önerőből elvé­gezni a szükséges felújítási és modernizációs munkálatokat. Az egészségügyi kormányzat két, ennyire közeli kórházra nem adott volna annyi pénzt, hogy a felújítást be is lehessen fejezni. Valamelyik létesítmény a Bok­ros-csomag megszorításai miatt szép lassan működésképtelenné vált volna. Bakay Zoltán olyan között. Hogy aztán tartós lesz-e a megállapodás, azt még nem le­het tudni. Most úgy tűnik, a ja­nuár 19-ei figyelmeztető sztrájk ügye lekerült a napirendről. Az ország más vidékein élők nem na­gyon érezték volna meg a Volán­buszok kimaradását, de itt, a szat­mári végeken egy-két órás sztrájk is súlyos következményekkel járt volna. Errefelé nem nagyon vá­logathat az utazni szándékozó. Vagy autóbusz, vagy gépkocsi, esetleg kerékpár. Más nincs. Vagy ha minden kötél szakad, akkor ott az apostolok lova. Az meg las­sú, nem lehet kezdésre beérni a munkahelyre. Szatmárban az au­tóbusz az egyetlen közlekedési eszköz. Az eldugott kis falvakba koncepciót dolgozott ki, ami mind a két közintézményt meg­mentette a bezárástól. Amit ő an­nak idején elkezdett, azt most már utódainak kell tovább vin­ni. Ezért is volt sajnálatos az igazgatóválasztás körüli herce­hurca. A közgyűlés döntését több párt is kifogásolta, bár az is igaz, hogy az új igazgató kine­vezése ellen vétót senki sem emelt. Az új esztendőre remélhe­tőleg elcsendesednek a Szatmár- Beregi Kórház körül támadt, hol mesterséges, hol természetes vi­harok, és a gyógyító munkát nem gátolják különféle torzsal­kodások. Az építkezés úgyis ne­héz helyzetet teremt orvos, be­teg, látogató számára egyaránt. A munka dandárja még hátra van. Mire az átépítés befejeződik - remélhetőleg kétezerig meg­valósulnak az elképzelések -, a két határszéli kisvárosban olyan egészségügyi komplexum épül ki, amelyiknek ugyan két telep­helye van, de szervezetileg egy­séges lesz, és olyan, szakmailag felkészült munkatársakat foglal­koztat majd a korszerű létesít­mény falai között, akik képesek lesznek megfelelni a harmadik évezred kívánalmainak. nem jár vonat, ha a buszok meg­állnak, megáll az élet is. Itt egy sztrájk katasztrófát jelenthet. A beteg nem tud eljutni a városban működő szakrendelésre, a diák nem ér be órakezdésre, és sorol­hatnánk azokat a bajokat, amiket az autóbusz-közlekedés felfüg­gesztése okozna. Nem a sztrájk ellen vagyunk, mert ha máskép­pen nem megy, akkor ezt az esz­közt is használni kell a munkál­tatók ellen. Sokkal inkább a tu­lajdonosok figyelmébe ajánljuk a szatmári közlekedési viszonyo­kat. A Volán-dolgozók bérköve­telései nem olyan rettenetesek, hogy negyvennyolc falu lakói­nak utazási szándékait akadá­lyozzák megtagadásával. Fehérgyarmat Innen-onnan A fehérgyarmati rend­őrkapitányság - felsőbb minősítés szerint - a nö­vekvő bűnözési hullám ellenére sem végzett rossz munkát az elmúlt esztendőben. A megél­hetési bűnözés Szatmár­ban is sok gondot okoz a rend őreinek. A bűnmeg­előzési erőfeszítések mellett növelték a jár­őröző rendőrök számát, és az elmúlt esztendőben új őrsöket avattak a szatmá­ri térségben. A határok közelsége sokakat csábít könnyű pénzkeresetre. Az üzem- anyagárak különböző­sége miatt valóságos gáz­olaj-nagykereskedelem jött létre a városban. A fe­ketekereskedelem visz- szaszorításáért mindent megtesznek a helyi pénz­ügyőrök, de hiába csíp­nek el egy-egy zugke­reskedőt, számolnak föl illegális gázolajraktárt, azonnal tíz másikat tele­pítenek a ríelyére. A költségvetés lesz a legfontosabb témája a vá­rosi önkormányzat legkö­zelebbi ülésének. A halár menti kisváros az idén sem dúskálhat majd az anyagiakban. A növekvő szociális kiadások ellené­re ebben az esztendőben is stabil marad a város anyagi helyzete. *** Fehérgyarmat az is­kolák városának is mond­ható. Középfokú oktatási intézményeiben és álta­lános iskoláiban nemcsak a városi gyerekek, hanem a környékbeli falvak diák­jai is tanulnak. Az ön- kormányzat minden anya­gi megszorítás ellenére kiemelt feladatának te­kinti az iskolák műkö­dési költségeinek előte­remtését. A város veze­tői jól tudják, hogy csak kiművelt emberfőkkel le­het Szatmárnak bármifé­le esélye a fölemelke­désre. Sokat segített a mun­kanélküliek helyzetén az önkormányzat által meg­teremtett közmunka le­hetősége. A munkaválla­lók zömének nem is jutott más lehetőség. A környé­ken sok a munkanélküli, akik így képesek voltak a szükséges évi 180 nap munkaviszonyt igazolni, és nem estek el a jövede­lempótló támogatás fo­lyósításának lehetősé­gétől. Negyvennyolc falura várt az elszigetelés

Next

/
Thumbnails
Contents