Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-13 / 10. szám

Hazai krónika 1998. január 13., kedd Hol vannak a frissek? Bürget Lajos jegyzete A pártok háza táján már javában folynak azok a mun­kák, melyek a következő vá­lasztás jelöltjeit, listaveze­tőit, a listások sorrendjét igyekeznek meghatározni. Ez így van rendjén, ez így. szo­kás, ez a taktikai csata egy része, amit a legtöbb esetben sok titkolózás vesz körül, ahol rendszeresek a hamis kiszivárogtatások, a félre­vezető információk. Mert bi­zony nem mindegy, ki kit győz le, ki kivel kerül szembe. Több helyen motiválja a döntést egy-egy létező vagy létezhető választási szövetség is, ami még kacifántosabbá teszi ezt a kétségtelenül érdekes és iz­galmas játékot. Eddig rendben is van, csu­pán az a szomorú, hogy még mindig főleg azok a figurák, nevek szerepelnek, amelyek lassan nyolc esztendeje fo­rognak a köztudatban. Las­san megöregedő fiatal de­mokraták, köreiket szigorú­an őrző szocialisták, minden vészt túlélő demokratafóru- mosok, fel- és kitörni képte­len liberálisok, megkesere­dett lelkű és arcú, sokszoro­san megvert keresztény de-' mokraták, egyre öregedő kisi gazdák, öreg, néha totyogó szélsőséges jobb- és balol­daliak.Új arc, új hang, friss szellem, karizmatikus alak - sehol. Legfeljebb nagyritkán, amikor nincs már más, a pár­tok szűk körei egy-egy, eddig szélen álldogálót vesznek elő, olyat, aki nem veszélyez­teti a pártbeli hierarchiát, aki középszerűségével darab ugyan, de nem rendelkezik helyértékkel. És ez bizony nagyon elkeserítő! Az elmúlt év.ek alatt bizony kialakulha­tott volna egy friss poltikai csapat, a pártok egyszerre sokkal érdekesebbekké váltak volna. Mert most is ugyan­azok a figurák lépnek színre, és legyen bármelyik pártról szó, ők egyre korszerűtle­' nebb. rosszabb, lejártabb szóhasználattal és szemlélet­tel, programtervezettel je­lentkeznek. Még afideszesek sem tudtak forradalmian robbantani, a hatalom irán­ti orbitális vágyakozás még a nyolc évvel ezelőtti hévet is lecsillapította. Magyarul: ők is megöregedtek. Lehet, hogy valaki azt mondja: jó az állandóság, ezek már kipróbált emberek. Nos, ami azt illeti, kipróbál­tak, de nem bizonyultak se bölcseknek, se száz százalé­kig korrekteknek, megőrizték a rossz reflexeket, a legtöbb­jükön átsüt az elmúlt évtize­dek politikai stílusa. Ami ta­lán még elment '90-ben vagy '94-ben, az ma már kevés, és az ezredfordulóig még keve­sebb lesz. Borzasztó még csak elgondolni is, hogy ez a po­litikusi gárda akarja az or­szágot a NATO-ba, az Euró­pai Unióba, a XXI. századba vezetni. Hiába, önkritikájuk nincs, a jó üzletnek bizonyu­ló politikai életből önként nem akarnak távozni, sőt még ahhoz is van erejük, hogy a nemzedékváltást megakadályozzák. Hát ezért vagyok szkepti­kus a közeli és a távolabbi. jövőt illetőén. Tény, a magyar' értemiség java változatlanul távol tartja magát az aktív politizálástól. így aztán ma­gára is vethet, hogy olyanok maradnak, akiket'.nem, cryez dicsfény. Valahogyan egy önmaga farkába harapó kí­gyóhoz hasonlít.az egész hely-, zet, A válqsztópolgár kritizál, maga nem vállal szerepet, a régi marad, és miatta újfeni nem vállal szerepet az egyéb­ként jobbító szándékú ember. Láthatóan olyan kihalásos az egész, mint egy' szimfoni­kus zenekar, ahol a 80 éves klarinétos addig fúj, míg le nem fordul a székről. Utóda szépen hozzáöregedett, és a halott helyére egy 60 éves fi­atal ül. Hogy a zenekar ho­gyan szól? Hát úgy. Szerdáig lehet folytatni az éhségsztrájkot MTI Január 14-éig, szerdáig folytathatja éhségsztrájk­ját Király Lászlóné, a tata­bányai brikettgyár mun­kástanácsának elnöke. Az üzem további sorsának rendezéséért, valamint a dolgozók elmaradt több havi munkabérének és egyéb jogos járandóságá­nak mielőbbi kifizetéséért e módon harcoló szakszer­vezeti tisztségviselő orvo­sa határozott így, miután hétfőn megvizsgálta Ki­rálynét. Az immár 13. napja éhező munkástanácsi el­nök asszonynak a tízkilog­rammos súlyveszteség erő­sen legyengítette szerveze­tét. Az orvos szerdánál azért nem engedélyezi tovább az éhségsztrájkot, mert attól a naptól kezdve visszafordít­hatatlan folyamatok kez­dődhetnek Király Lászlóné szervezetében. Minderről Szentirmai Ferenc, a szakszervezeti tisztségviselő és a gyári kollektíva között összekötő Szerepet vállaló városi ön- kormányzati képviselő tá­jékoztatta az MTI tudósító­ját. Elmondta: a gyár sor­sán túlmutató ügyért, a ha­zai magánosítás körüli el­lentmondások, visszássá­gok kivizsgálásáért is har­coló Király Lászlóné az ország minden részéből kap együttérző leveleket, telefo­nokat. A Munkástanácsok Országos Szövetsége gyors­segélyt adott a múlt hét vé­gén a gyár legrászorultabb dolgozóinak, emellett fel­vette a kapcsolatot egy lot- haringiai bányász-szak­szervezettel, s szolidaritási támogatást kért az önhibá­jukon kívül nehéz helyzet­be került brikettgyáriak­nak. Egyedül a legilletéke­sebbek, a privatizáció egy­kori és mai irányítói nem vettek vagy nem akarnak tudomást venni Királyné akciójáról, tőlük ugyanis a mai napig semmilyen rea­gálás nem érkezett Tatabá­nyára - mondotta Szentir­mai Ferenc. Második világháborús emlékérem D. A. (Új Kelet) Közeleg a második világ­háború kitörésének 60. évfor­dulója. E borzalmas világ­égésben, amelybe hazánkat a nagyhatalmak belesodorták, a magyar katona viselte a há­ború terheinek nagy részét. Túlnyomórészt idegen érde­keket szolgálva, korszerűtlen fegyverzettel, az oroszországi télre felkészületlenül teljesí­tette kötelességét. Sokan, na­gyon sokan estek el a keleti fronton, vagy éppenséggel hazai földön, az országot vé­delmezve haltak hősi halált. A háború viharait túlélők szent kötelességüknek tart­ják, hogy megemlékezzenek a még élő bajtársakról - kato­nákról, munkaszolgálatosok­ról, a hadikórházak dolgozó­iról, a honvédség volt tagjai­ról -, köszönetét mondjanak helytállásukért. A hősök em­lékének ápolásában elsősor­ban a Vitézi Rend jeleskedik, amelynek tagjai gondozzák a honvédsírokat, felkutatják az elesettek hozzátartozóit, meg­próbálják azonosítani az is­meretlen katonákat. Teszi ezt azzal a tiszteletet érdemlő szándékkal, hogy megőrizze a magyar katonaeszménybe és a magyár honvédbe vetett hi­tet az egyre közömbösebbé váló utókor számára. E céltól vezéreltetve a Vitézi Rend második világháborús emlék­plakettet, illetve emlékérmet alapít, amelyet igénylés alap­ján megkaphat minden ma­gyarállampolgár, aki 1938-tól 1945-ig katona, munkaszol­gálatos vagy tábori kórházi alkalmazott (orvos, ápoló, nővér) volt, s ezt hitelt érdem­lően igazolni tudja. Az emlék­érem ára 2000 Ft. A II. Világháborús Emlék­érem (hivatalosan: emlékpla­kett) kibocsátásának éve egyúttal a felvidéki bevonu­lás 60. és a magyar honvéd­ség megalapításának 150. évfordulója is. Az emlékéremre igényt tar­tóknak a Vitézi Rend megyei szervezeténél, vitéz Géczy István lovag székkapitánynál (4461 Nyírtelek, Veres Péter ltp. 10.) vagy vitéz Varga Er­vin lovag vitézi hadnagynál (4400 Nyíregyháza, Kállói út 43.) kell jelentkezniük levél­ben vagy személyesen. A Vitézi Rend tisztelettel kéri a polgármesteri hivata­lok segítségét is a területü­kön élő bajtársak jelentke­zésének feljegyzésében és Géczy Istvánhoz történő el­juttatásában. Jó lenne, ha valamennyi községben akad­na olyan volt katona, aki az emlékéremre benyújtott igény jogosságának ellenőr­zésében segítene a polgár- mesteri hivatalnak, és össze- gyűjtené az emlékérem ön­költségi árát. Mindehhez ki­mutatást kell készíteni, fel­tüntetve benne az igénylő nevét, világháborús katonai szolgálatának helyét, szol­gálati idejét, jelenlegi lak­címét. A városok polgármesteri hivatalaitól csak az adatok feljegyzését és az igénylés aláírását kérik, mert ott az emlékérmeket ünnepélyesen adják majd át ellenértékűk befizetése után. Beutaló nélkül bizony fizetni kell Az orvosi szakrendelések többségét január 1 -jétől csak beutalóval, vagy térítés ellenében lehet felkeresni. Az el­múlt héten még az egészségügyi dolgozók és a betegek is csak tanulmányozták az új rendeletet, a napokban azonban már alkalmazzák is a gyógyulni vágyók szá­mára csöppet sem kedvező szabályokat. Kozma Ibolya (Új Kelet) Orvosi beutaló nélkül ve­hetők továbbra is igénybe a bőrgyógyászati, fül-orr-gégé- szeti, nőgyógyászai, általá­nos sebészeti és baleseti se­bészeti, szemészeti, onkoló­giai, urológiai és pszichiátrai szakrendelések, valamint az ideg-, bőr és nemibeleg, onko­lógiai, addiktológiai és tüdő­gondozó keretében nyújtott orvosi ellátások. Január 1- jétől kormányrendelet alap­ján a többi szakellátást csak érvényes beutalóval vagy té­rítés ellenében lehet felkeres­ni. Beutalóköteles szakrende­lést beutaló nélkül kétezer forint ellenében lehet igény­be venni, visszarendelés vagy továbbutalás esetén viszont már nem kell fizenti az ellá­tásért. A kórházi, aktív osz­tályra, ha beutaló nélkül ér­kezik a beteg a felvételért négyezer forintot fizet, s a ke­zelések után naponta továb­bi ezer forintot, ha harminc­egy napot folyamatosan el­töltött, a továbbiakban napi ötszáz forinttal tartozik az egészségügyi intézménynek. Krónikus osztályon beuta­ló nélkül a felvétel ugyan­csak négyezer forintba kerül, minden további bent töltött nap után hatszáz, harmincegy nap után négyszáz forintot fizet. Előfordulhat, hogy a vidé­ken élő betegnek van ugyan érvényes beutalója, de ha nem a körzetéhez tartozó kis­város szakrendelését keresi fel, hanem a megyeit, akkor ezerötszáz forintjába kerül a vizsgálat. Ha nem a beutalás szerinti kórházba érkezik a páciens, akkor az aktív osz­tályokon a felvétel négyezer forint, valamint naponta nyolc­száz forintot fizetnek, s egy hónap eltelte után négyszáz forint a költsége naponta, míg a krónikus osztályokon a fel­vétel négyezer, a napi keze­lés költsége ötszáz, harminc­egy nap eltelte után négy­száz forint. A gépjármű-alkalmassági vizsgálat díja is megválto­zott, akik még nem töltötték be negyvenedik évüket, első fokon ötezer, másodfokon nyolcezer, a negyven-hatvan év közöttiek háromezeröt­száz, másodfokon ötezer, a hatvan és hetven év közöttiek elsőfokon ezerötszáz, másod­fokon háromezer forintot fizet­nek. A hetven év felettieknek az alkalmassági vizsga első fo­kon nyolcszáz, másodfokon ezerötszáz forintba kerül. V (írről VI liírre Palotai István (Új Kelet) Olvasom, nézem, hallom a híreket: felveié ívelő ágakról, szemmel látható javulásról- szólnak. Aztán bemegyek a nejemmel a boltba némi élelmiszert venni, nézem, nézem az árakat, és arra gondolok, hogy valaki megint cinkelt lappal játszik. Minden bizonnyal a kor­mány akarata ellenére tör­ténik, hiszen, ha valamikor, akkor most lenne égető szükségük az árak kordá­ban tartására. A hatalom húsz, illetve sok esetben tizenhárom százalék alatti inflációról regél, és azt ígé­ri, hogy a javuló gazdasági helyzetet idén a lakosság is érezni kezdi. „A pozitív tendenciák a lakossági élet­színvonalban is jelentkez­ni fognak” — hangzott a koalíció „álma”... Aztán jött a hidegzuhany, a zord valóság: a tizenhárom nem tizenhárom, még csak nem is húsz, hanem csak a jó Is­ten tudja megmondani, hogy mennyi?! Ha decemberben bemen­tem a boltba vásárolni (pár napi vacsorát és a legszük­ségesebb szereket), körül­belül 2400-2700 forint volt a számla. Ugyanezért ma — tapasztalataim szerint - 3500-3800 forintot fizetek. Ez pedig annyit jelent, hogy az inflációs ráta 40- 45 százalék! Igaz, ami igaz, a közpon­tilag vezérelt árak szoli­dabb emelkedési ütemet mutatnak, valóban húsz százalék alattit, de ez igen­csak kevés az idvezüléshez. Rövid vizsgálódás után Sajnos az is kiderült,' hogy az'áremelkedések vonatko­zásában az élelmiszerek „viszik a pálmát”, magya­rán, megint a hasunkon le­hel — és kell - spórolnunk... Igen ám, de hogyan? A magyar étkezési kultúra sajnos nem a nyugati irány­ba mutat. Németországban* ugyanis- .fia hiszik, ha nem - egy,négy tagűbsalád jóllakik egy kisdobozos májkrémmel, mert a meleg pirítósra vékonyan vajat kennek, majd hajszálvcko- nyan májkrémet. Azt mond- ják: így jön ki igazán az íze... Vagy esznek egy nagy adag gyümölcsöt, esetleg zöldségsalátát, és kész az estebéd... Nos, mint látjuk, még az étkezési kultúrájuk­ban is szerencséjük van, mert velük szemben a ma­gyar gyomornak „sok kell”. Szinte mindegy, hogy mi, csak sok legyen! Ez salátá­ból egészséges lenne, de vajon ki tudná megfizetni? Ezért hát esszük a méreg­drága szalonnát, vastagon kenjük a körözöttet öles ke­nyereinkre... De ha már ez sajnos így van, cs képtelenek vagyunk egészségesen élni, akkor legalább lenne néhány ol­csó étglfajta is! De nincs. Az emelkedő életszínvo­nalról pedig csak annyit, hogy biztos vagyok benne: a budapesti metró negyedik vonalát azért kezdték ilyen óvatosan építeni, nehogy összeütközzön az életszín­vonallal...

Next

/
Thumbnails
Contents