Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

1998. január 12., hétfő Labdarúgás Körzetről körzetre - körkép a hetedosztályról A papi foci nem tejbepapi! Kisvárdai városkörzet Nincs meccspénz, nem fürösztik tejben-vajban a fut­ballistákat - mégis a Pap az első! Hogy csinálják? A játékosok bambiért (uram bocsá’ egy korsó sörért) haj­tanak, a helyi önkormányzat felsorakozott az egylet mögé, no és, ha kell, a 100-150 főre rúgó drukkerhad „kiabálja ki” a győzelmet. Abból pedig volt bőven az őszi idényben. A Makszimovics-gárda tehát kihozta magából a maximumot: nyolc pontot vert az üldöző Kékesére. Koncz Tibor (Új Kelet) A papi társulat bizonyára nem babonás, merthogy ti­zenháromszornyert az idény során. Eddig... Ha kitart a len­dület, nem kétséges: ta­vasszal folytatódik a diadal­menet. Amióta Makszimovics György egyesületi elnök-állt az alakulat élére - hazai pá­lyán veretlen a csapat! Ennek immáron másfél esztendeje, s a prezident nem csupán el­nököl, az edzéseket is szemé­lyesen vezényli. — Jószerivel az ölünkbe pottyant a feljutás lehetősé­ge, mi ugyanis a bajnokság rajtja előtt nem álmodtunk ilyen sikeres szereplésről - mondotta dicséretes őszinte­séggel a „mindenes”. — Igaz, tettünk is azért, hogy meg­lepjük a riválisokat. Egymás után nyertük a mérkőzéseket, aztán a hetedik fordulóban a fejünkhöz kaptunk: „Mi lesz ebből?... Ekkor becsúszott egy döntetlen, majd ismét zsinórban hatszor győztünk. A végén már bennünket is nyomasztott ez a jó sorozat, várható volt, hogy valahol elbukunk. Az utolsó találko­zón, Zsurkon három pontrú- gásból három gólt kaptunk, aminek vereség lett a követkéz-1 ménye. Mindettől függetlenül a falu mellénk állt, az emberek belelkesültek a fiúk teljesítmé­nye láttán. Egyébként a játéko­sok egytől egyik helybeliek, amiért a település magáénak érzi a csapatot. Makszimovics György meg­súgta, hogy a munkában nagy támasza sógora, a Papról elszármazott Rubóczki Tibor. Az egykor Sényőn futballozó, mostanság a Kemecsét palléro­zó Rubóczki ahol tud, segít. Edzéstervet készített, ezen út­mutatás szerint tréningezik a bajnokjelölt. „Féltávnál” a mérleg: kerek ölven „dugót” hintettek az aranylábúak, miközben a véde­lem tizennégy alkalommal ka­pitulált. A gólvágók közül Ko­vács László 16, Dallos László 12, míg a tizenhét éves Erdős Gábor 9 alkalommal „etette meg” az ellenfelek kapusait. A védelem ásza az az Oláh Dáni­el, akinek szava szent az öltö­zőben. ...és Papon most már arra „spendíroznak”, hogy az új évadban megyei másodosztá­lyú derbiken izgulhasson a nép. A remény szerint tavasszal vég­leg összeforr az együttes, utá­na pedig jöjjön, aminek jönnie kell... Bajnokságot „kék” nyerni! Közép-szabolcsi városkörzet Azúrkék: egy szín a sok közül. Kék az úr: egy színes csapat (a legjobb!) a közép-szabolcsi városkörzeti bajnokság első osztályában. A nyolcpontos előny tu­datában nem tűnhet ábrándnak a népies töltetű felki­áltás: bajnokságot „kék” (azaz kellene) nyerni! Ladányi Tóth L. (Új Kelet)- Lehet, hogy nagyképű­ségnek tűnik, de megnyertük ezt a bajnokságot. A tavaszi szezont arra használjuk fel, hogy minél acélosabb csapat­tal vágjunk neki nemsokára a megyei másodosztálynak - osztotta meg a kéki „titkot” az edző, Brekk János. O volt az, aki az őszi idényt Nyírturán kezdte, ám onnan távozott, két héttel később pedig az addigi kéki tréner, Farkas Tibor megüresedett helyére lépett.- Tibi ajánlatot kapott Gávavencsellőről, amit vétek lett volna visszautasítani. Előtte ügyes kis csapatot ho­zott össze, gyakorlatilag az volt a tisztem, hogy tartsam a tempót, az eredmények pedig jöttek. Leigazoltuk Fogarasit az emgéről, Kozslát Nyírturá­ról, ezzel kialakult egy jófor­mán véglegesnek mondható keret. Fia nem muszáj, nyáron nem erősítünk, ezzel a csapat­tal akarunk nekivágni a ma­gasabb osztálynak. Tizennégy meccs - ötvenöt gól. A termelésben.S’omo^yíjár az élen tizennyolc találattal, Ferkó tizenhat „dugót” jegyez. A védelmet csupán tizenegyszer mattolták az ellenfelek, mindkét mutató etalon a csoportban.- Az együttes vázát nyíregy­háziak képezik: Somogyi, Ferkó, Katona, Balázs, Benkó, Kor­mány, Mondok és Újfalusi: Te­remi demecseri, Kolozsi kemc- csei, a többiek kékiek. Három Farkas játszik nálunk, ráadásul a szakosztályvezetőt és az ifjúsá­gi csapat edzőjét is így hívják. Nehezen tudtam megjegyezni a keresztneveket, ugyanakkor a fél Kéket Farkasok lakják. Amikor ide kerültem, beugró­ként azt ígértem, hogy az őszt végigviszem, aztán leülünk tár­gyalni a folytatást illetően. Lá­tok fantáziát a társulatban, a tá- madófutballt sulykolva szeret­nénk menetelni tavasszal, hogy éretten, kiforrottan várhassuk az őszi megyei másodosztályú raj­tot. Ennek érdekében rengeteg edzőmeccset akarunk játszani környékbeli magasabb kategóri­ájú csapatokkal. A helyi futball- lázra egy érzékletes példa: volt edzés (!), amikor vagy negyven érdeklődő állta körül a pályát, a bajnokikra rendre cirka három­száz néző látogat ki. Mi tagadás, jó Kéken futballistának lenni!... Legalul is él a futball. De még mennyire. A „csúcstól” tá­vol, a hetedosztályban is dúl a csata, a lelkesedés pe­dig... Nos, az olykor minden képzeletet felülmúl. Nem vé­letlen, hogy sokan esküsznek arra: egy-egy szomszédvári rangadó többet ér, mint jó néhány élvonalbeli meccs. Mind­azonáltal a városkörzeti bajnokságok az „árnyékban” mű­ködnek - eme körkép éppen arra szolgál, hogy bemutas­suk a legprímább csapatokat. íme hát hat alakulat, amely a megyei másodosztályt „rohamozza”... Tyúkodon a múlt is kötelez Mátészalkai városkörzet Tyúkodon komoly hagyományai vannak a labdarúgás­nak, hiszen hosszú ideig elképzelhetetlen volt nélkü­lük a megyei első osztály. Három éve mégis a város­körzeti bajnokságban porosodik a szebb napokat megélt együttes. „Ez így nem mehet tovább, nyáron fel kell kerülnünk!” - adták ki a jelszót Tyúkodon, és ennek megfelelően szerepelt idén a gárda. Barczi Róbert (Új Kelet)- Egyértelműen a feljutás a célunk, hiszen a múlt kötelez - mondta elöljáróban Bereczky István, a Tyúkod elnöke. — Ti­zenöt-húsz évig a megyei első osztályban játszottunk, majd hároméves másodosztálybeli szereplés után törvényszerűen tovább zuhantunk. Általában ha egy csapat elindul lefelé, akkor meg sem áll a lejtő aljáig. Mi is így jártunk, és immár három éve próbálunk felállni a padlóról, de ez nagyon nehezen megy. Most végre egy jó garnitúra jött össze, velük megcélozzuk a magasabb osztályt.- Az őszi kilenc forduló so­rán nyolcszor bezsebelte a há­rom pontot a listavezető, egy alkalommal azonban fejet kel­lett hajtaniuk ellenfelük előtt. Ez a vereség azóta is bosszantja a tyukodiakat.- Nagyon balszerencsés kö­rülmények között kaptunk ki az maiaktól, hiszen a hajrában dőlt el a mérkőzés. Feltétlenül ki akarjuk köszörülni ezt a csor­bát, bár azt is tudjuk, hogy ta­vasszal mindenki ránk fog va­dászni. Ennek ellenére biztos­ra veszem feljutásunkat. Azért vagyok ilyen optimista, mert azon túl, hogy eredményesen szerepeltünk, végig szívvel-lé- lekkel küzdött a társaság. Hat­pontos előnnyel várjuk a foly­tatást, és külön öröm, hogy im­ponáló 37-9-es gólkülönbség fűződik a nevünkhöz. Az egész csapat megfelelően teljesített ősszel, mindenki megállta a helyét, de úgy gondolom, Kasu Józsefet feltétlenül ki kell emel­nem.- Már csak az a kérdés, lesz- e valaha olyan csapat Tyú­kodon, amely a régi szép időket idézi.- Nagyon szeretnék, ha len­ne, hiszen a falu hírnevét is növeli, ha jó focicsapata van. Ez azonban nem megy ilyen egyszerűen. Először azt szeret­nénk elérni, hogy a feljutásunk esetén stabilizáljuk a helyün­ket a magasabb osztályban, s ha ez sikerül, akár komolyabb céljaink is lehetnek. Mindeh­hez megpróbáljuk előterem­teni az anyagi feltételeket, ami egyelőre az önkormányzat jó­voltából biztosított. Gyalult a Nyírgyulaj Máriapócsi városkörzet Csak egyszer „gyufázott” a Nyírgyulaj, így hát kijárt neki az ősz bajnoka cím. Nem csoda, ha a csöppnyi falu népe már a megyei másodosztályban látja a gár­dát. És miért is ne? A csapat gólkülönbsége imponáló (44-12), a riválisok bottal ütik a nyomát. A felhalmozott nyolc pont „fórral” simán révbe érhet a gyulaji kompá­nia. Eképpen a december végi tömeges János-napi bulin derűs hangulatban csendültek össze a poharak. K. T. (Új Kelet) ________ Az együttes őszi produktu­mában semmi kivetnivalót nem találhatott a szurkolótá­bor. A lezsugorított létszámú máriapócsi városkörzeti baj­nokság (hét alakulat oda-vissza meccseit egymással) torony­magas favorítja a Nyírgyulaj. Bégányi János edző fiai a rajt előtt is egyértelműen a trónra törtek, s egyedül Nyírcsászári­ban hasaltak el. Emellett tizen­két diadal jelzi: a gyulajiak le­gyalulták ellenfeleiket. Ha az önkormányzati képvi­selők megszavazzák azt a plusz­pénzt, ami az oly nagyon remélt feljutás után szükségeltetik - nem lesz gond a folytatással sem. Egyébként nem a véletlen szülte a sikereket: a társulat évek óta csúcsközeiben settenkedik. Tavaly például a negyedik he­lyen zárt, kis szeencsével már akkor bemasírozhatott volna a „megye kettőbe”. Most pedig itt a soha vissza nem térő alka­lom... Az osztályváltásra epeke- dik a meccsrejárók háromszáz fős hada, a játékosok pedig nem ágálnak ez ellen. Avezérkolom- posok: a gólzsák, Csoba Zsolt. a vérbeli karmester, Szabó Ti­bor, no és az univerzális ké­pességekkel megáldott Szécsi Sándor a végső győzelemhez segíthetik játszópajtásaikat. Im­máron nem titok: a bennfen­tesek számára nem kis csaló­dás volna, ha elmaradna a várva várt feltörés. A gyuljiak erre emelték a ne­dűvel teli korsókat azon az óév­búcsúztató murin, no meg a Já­nosokat is illendően fclköszön- tötték. Eme keresztnév roppant elterjedt a csapattagok között, emígyen duplán volt mire kor­tyolgatni. A buli múltával a szak­vezetés az erősítésnek szenteli figyelmét: egy újabb gólgyáros, továbbá kapus igazolására szö­vetkezett a stáb. No persze a je­lenlegi keret is „izmosnak” tű­nik. Olyannyira, hogy a Bé- gányi-legénység kedvelt edző­partnere a magasabb osztályú alakulatoknak. Merthogy rend­re partiban van velük. Es már csak egy apró ugrás hibádzik ahhoz, hogy igazán felnézzenek a Nyírgyulajra... Méghogy apátia Apátiban!? Fehérgyarmati városkörzet A balga emlékezet (csak a szépre...) rostáján fenna­kadt egy fura tény: edzőmérkőzésen az olcsvaapátiak tizenkilenc gólt gurítottak a szamosújlakiaknak, aztán tessék, bajnokin (ráadásul Apátiban!) az újlakiak nyer­tek 2-1-re. Ezzel együtt áz OFC díszeleg a gyarmati első osztály csúcsán - tizenhárom mérkőzésből tíz győzelemmel, három ponttal a szintén feljutásra aspi­ráló Vámosoroszi és négy egységgel a szintén pipiskedő Tiszakóród előtt. L. T. L. (Új Kelet)________ A „körzeti kettőből” három esztendeje nőtte ki magát a kék-fehérben pompázó olcs- vaapáti alakulat, és a tenden­cia az volt, hogy a sok adott gól mellett a kapott találatok is hasonló méreteket öltöttek. A képlet adottnak tűnt: végy egy jó kapust... Gyügyéről hozták Bihari Miklóst, aki ősszel fazont adott a védelem­nek, csupán meccsenkénti át­lagban kevesebb, mint egy gólt szenvedett el a csapat. A másik két nyári erősítést a panyolai duó jelentette, leginkább Kiss Csaba tette le a névjegyét, mos­tanság ő a házi gólkirály.- Közel négyszáz lelkes te­lepülésünk, az otthoni mécs­eseinken a falu fele megmoz­dul, kíváncsi ránk - újságol­ta Varga Zoltán gazdasági vezető, az ötödik helyezett if­júsági együttes trénere. - Az a különös helyzet fordult elő, hogy nincs edző a felnőt­teknél, Moldován János el­nök állítja össze a kezdő­csapatot. Erőteljesen gon­dolkozunk egy szakvezető idehozat alán... A legna­gyobb pátyolgató az önkor­mányzat, az is nagy segít­ség, hogy egy tőlünk elszár­mazott nyírszőlősi vállalko­zó támogat, az ificsapat jelentős részét a közbenjá­rásának köszönhetjük. A hivatal a hírek szerint nem zárkózik el az esetleges osztály váltást illetően. Egyéb­iránt a nyári rajt előtt a do­bogót tűzték ki célul, ami­nek, ugye, van egy legfelső foka is...- Két győzelmünkre emlé­kezünk a legszívesebben: 10-0-ra vertük a kisariakat, 10-1 -re pedig a botpaládia- kat. Több okunk volt az öröm­re, mint a búsongásra. Mivel senki sem pénzért játszik, az a szokás, hogy bajnoki után ki-ki üdítőt, sört, pálinkát fo­gyaszt. Elárulom, a konyak a legnépszerűbb. A csapat erősítésén fárado­zunk. Hárman jönnének Szat- márcsekéről, a játékosok már bólintottak, klubjukkal kell már csak dűlőre jutnunk. Ve­lük kiegészülve megtarthat­juk ígéretes helyünket... Megvalósul-e a jándiak álma? Vásárosnaményi városkörzet A jándiak számára először került elérhető közelség­be a megyei másodosztályba való feljutás. Eddig csak a városkörzeti bajnokságban szerepeltek az 1100 la­kosú település aranylábúi, és most hárompontos előnnyel várhatják a tavaszi idénynyitót. A Jánd edzőjét, Kalmár Sándort ugyanakkor egyáltalán nem lepte meg a jó szereplés. B. R. (Új Kelet) _________ — S zeretnénk egy osztállyal feljebb kerülni, és már a baj­nokságnak is ezzel a céllal vágtunk neki - kezdte érté­kelését a jándi sikerkovács. - A csapat szerencsére ősszel bebizonyította, hogy reáli­sak voltak az elvárásaink. Meg vagyunk elégedve a fél­évi bizonyítvánnyal, de ez a hárompontos előny nem olyan jelentős, hogy nyugodtan ül­hetnénk a babérjainkon. A 11 forduló során 9 győzelmet arattunk, emellett egy dön­tetlen, és egy vereség is be­csúszott. A döntetlent a Be- regdaróccal szemben értük el, és az öt-ötös végered­ményt csak magunknak kö­szönhetjük. Az az igazság, hogy egy jó sorozat után túl­ságosan nagy lett az önbizal­munk, és egy biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből. Az Aranyosapáti elleni vereség­nek egészen más okai voltak. A mérkőzés előtti szerdán Baktalórántházán játszot­tunk edzőmeccseet, és bizony ez nagyon sok erőt kivett a fiúkból. Emellett a játék­vezető kritikán aluli teljesít­ménye is befolyásolta az eredményt, mindent megtett azért, hogy „pontatlanul” távozzunk.- Örömmel újságolta mes­ter, hogy senki nem okozott csalódást, és minden csapat­részben akadt egy-egy húzó­embere. Érdekességként azt is megemlítette, hogy a gár­da irányítója egy év híján öt­ven esztendeje látta meg a napvilágot.- Nagyon nagy hasznára van az együttesnek Bódi Ist­ván, aki amellett, hogy 49 évesen kitűnően irányítja a csapatot, emberileg is pél­dát mutat a többieknek. Raj­ta kívül a középpályán Ba­logh Tibit lehet kiemelni, ő korábban a Vásárosnamény színeiben is játszott. A véde­lemben Faragó Tibor nyúj­tott átlag felettit, a Puskás Csaba, Kiss Lajos csatár­kettősünk pedig a góljaink 90 százalékát szállította. Nagyon bízom benne, hogy ez a lendület, lelkesedés ta­vasszal is megmarad, és gond nélkül feljebb tudunk lépni. Olyan keretet szeret­nénk összeállítani a felké­szülés során, amely később a megyei másodosztályban is megállná a helyét.

Next

/
Thumbnails
Contents