Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

Háttér 1998. január 12., hétfő Hívatlan vendégek Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanánk híreket határsértőkről, embercsempészekről. Mivel megyénk két külföldi országgal is határos, nyugodtan nevez­hetjük e tekintetben fokozottan veszélyeztetett terü­letnek. Balogh 7/boralezredessel, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság idegenrendészeti, szabálysértési és me­nekültügyi osztályvezetőjével erről, az országunk szá­mára egyre nagyobb gondot jelentő jelenségről be­szélgetünk. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Az idegenrendészeti tör­vény alapvetően az emberek három olyan kategóriáját kü­lönbözteti meg, akikkel foglal­koznunk kell, s akik ide kerül­nek a közösségi szállásra: azok, akik nem tudják igazolni jog­szerű magyarországi tartózko­dásukat, akik nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani sze­mélyazonosságukat, és akik a magyar hatóságokkal valami­lyen összeütközésbe kerültek. Ez utóbbiak azok, akiket kiuta­sítottak az országból, de a ki­utasításnak hiányzik valame­lyik feltétele, például nincs úti okmányuk, repülőjegyük, il­letve pénzük azok beszerzésé­re. Az elmúlt évben 602 sze­mély ügyét kellett rendeznünk, ők átmenetileg közösségi szál­lásunkon laktak. A nyírbátori közösségi szál­lás országos viszonylatban is egyike a legjobbaknak. Tiszta és világos lakószobák, étkező színes televízióval, műholdve­vővel, folyóiratokkal, külön­böző nyelvű tájékoztatókkal ellátott társalgó áll a lakók ren­delkezésére. A körülmények lehetővé teszik, hogy a csalá­dokat együtt helyezzék el. Az természetes, hogy külön női és férfiszobák vannak, szükség esetén a fiatalkorúak is külön helyiségben laknak. A 92 négy­zetméter alapterületű kétszin­tes épületben orvosi szoba is rendelkezésre áll. Érdekelt bennünket, hogy milyen országokból érkeznek hozzánk illegális határátlépők. — Az idegenrendészeti tör­vény hatályba lépése óta, azaz körülbelül négy éve műkö­dünk, s azóta 52 ország pol­gárai fordultak meg itt a kö­zösségi szálláson. A múlt évi 602 személy 32 országból ér­kezett. Voltak itt afgánok és irakiak, srí lankaiak és ukraj­naiak, hontalan amerikaiak és németek is - mondja Balogh Tibor alezredes. Hogy mi lesz a sorsuk? Többségüket természetesen kiutasítják az országból, haza- loloncolják. Persze nem min­denkit. Akit hazájában faji, vallási okokból, politikai nézetei vagy származása mi­att üldöznek, azt nem lehet kitoloncolni. Erről nem hely­ben döntenek, hiszen nem ren­delkeznek megfelelő informá­ciós bázissal. Európai ország menekültje ügyében a Mene­kültügyi és Migrációs Hivatal, más földrészről érkezettek sor­sáról pedig az ENSZ Mene­kültügyi Főbizottságának bu­dapesti irodáján mondják ki a döntő szót. Március 1-jétől ezen a téren is lesznek bizo­nyos változások. —Hatályba lép az úgynevezett menedékjogról szóló törvény - mondja Balogh Tibor amelynek értelmében ezentúl az Európán kívüli országokból érkező menekülteket is be kell fogadnunk. Ha a kurd mene­külthullámra, a kínai és afgán menekültekre gondolunk, egyelőre beláthatatlanok szá­munkra a következmények. Természetesen nemcsak ha­társértők és egyéb, törvénybe ütköző tettet elkövetők kerül­nek ide, hanem olyan külföl­diek is, akiktől például ellop­ták az útlevelüket, vagyis bűncselekmény áldozataivá váltak. S mert általában a pén­züket is ellopják ilyenkor, nincs lehetőségük, hogy fel­utazzanak országuk nagykö­vetségére vagy konzulátusá­ra új úti okmányok beszerzé­sére. így a közösségi szállásra kerülnek, ahol olykor 10-20 napot is kénytelenek eltölte­ni. Különösen az ukrán állam­polgárokkal vannak gondok.- Az ukrán fél sajnos nem fogadja be saját állampolgárát hazatérési engedély nélkül - tájékoztat az alezredes úr -, szemben a románokkal, akik a nemzetközi egyezmények alapján megelégszenek állam­polgáruk nyilatkozatával vagy más által adott hiteles nyilat­kozattal is. Igaz, most, az ün­nepek előtt volt egy kivételes esetünk. Sikerült megállapod­nunk az ukránokkal, hogy ok­mányok nélkül is átvettek tőlünk több mint tíz ukrán ál­lampolgárt, így azok a kará­csonyt szeretteik körében tölt- hették. Ez csak egyedi eset volt, remélhetőleg sikerül majd módosítani az ukránokkal kö­tött egyezményt, s akkor lénye­gesen könnyebb lesz a polg­árok hazautazása. Megtudtuk, hogy napokig üres volt a közösségi szállás, amire évek óta nem volt példa. Örültek is, mert legalább ala­pos nagytakarítást és fertőt­lenítést végezhettek. Éppen beszélgetésünkkor hoztak egy csoport koszovói albán mene­kültet, akiket Balassagyarmat térségében fogtak el. Megpró­báltunk beszédbe elegyedni velük, de sem oroszul, sem né­metül, sem angolul, sőt még szerbül sem értettek. Döbbene­tes, hogy nyelvismeret nélkül, fejenként 100-200 márkával a zsebükben akartak Nyugatra szökni ezek a fiatalemberek. Nem sikerült kiderítenünk, hogy gazdasági emigránsok-e vagy politikai menekültek, akik a televízióban is látott szerb megtorlások miatt hagy­ták el szülőföldüket. Fiatalok, szimpatikusak, de bizalmatla­nok voltak. Reméljük, a nyír­bátori emberi, mondhatnánk, baráti bánásmód változtat majd a viselkedésükön. A közösségi szállás újra meg­szokott hétköznapjait éli. Erre majd még visszatérünk. » Nyárból ősz, télből tavasz? (Folytatás az 1. oldalról) Akármennyire örülünk a ke­vesebb gázszámla miatt, bár­mennyire is jólesik a simogató napfény, mégis félő, hogy nagy árat fizethetünk érte. Mert ha csak import sárgabarackot, föl­diepret vagy málnát vehetünk nyár elején, azt csak kevesen tudják majd megfizetni. Még akkor örülhetünk, ha csak a vi­rágrügyek fagynak meg. Ha a hajtásrügyek is megsérülnek, akkor akár évekre is visszavet­heti a termésátlagot. A kártevők is vígan fickán- doznak a tavaszban, egyes he­lyeken pedig pocokinváziót emlegetnek. A közutak árok­partjaiba bújva, az erdősávok tövében meglapulva és minden megműveletlen földterületen járatokat vájtak a rágcsálók, és most tél úrfi, a nagy szelektáló megkegyelmezett mindannyi- uknak. Tavaszra újabb csalá­dok nőnek fel, és ha nem véde­keznek ellenük idejében, akkor oda a kenyérgabona, a takar­mány és minden bizodalmunk. Nem kívánok senkit sem rio­gatni, de ennek a kártételnek igenis reális az esélye. Mint ahogy saját szememmel láttam, amint a napon felejtett kaptár­ból előbújtak a megtévesztett méhek, és azon nyomban der- metten a földre hullottak. Azért van jó minden rossz­ban. Az október végi havazás és a novemberi zimankó nem engedte megerősödni az őszi kalászosokat. Most erőre kap­hatnak, és hólepel nélkül is ki­bírják a keményebb időt. Feje tetejére állt a világ. A november hidegebb volt, mint a december, a január pedig megtévesztésig hasonlít az áp­rilishoz. Évszázados rekordok dőlnek halomra, és szerencsét­len természet azt sem tudja, hol tart. A gyümöcsfák rajtra ké­szen várják a tavaszt, de érzik, még kevés volt a pihenő. Egy időben az üvegházha­tást tették felelőssé mindenfé­le időjárási szélsőségért, most az El Ninót emlegetik. Végül is alapjaiban nem változtak meg a földünk légkörét irányí­tó folyamatok. A Golf-áramlat továbbra is nyugatról keletre halad, a mérsékelt égövben még mindig négy évszakra osz­tódik az esztendő, és a mon­szuneső is ott hullik, ahol ed­dig, csak másképpen. Az ózonlyuk és az ózonréteg elvékonyodása miatt a földfel­szín néhány tized Celsius-fok- kal felmelegszik. Ezt önmagá­ban még nem vesszük észre, de emiatt gyorsabban olvad a sark­körjégrétege, és a szokásos lég­köri áramlatok is felgyorsulnak. Az Atlanti-óceán partjainál tíz méter magasra csaptak a hullá­mok, 160 kilométeres forgósze­lek alakultak ki, és az orkánok háztetőket sodortak el. A ten­gereken sem volt nyugalom. Hatalmas olajszállító hajókat sodort zátonyra a vihar, néhol pedig attól kellett tartani, hogy a part menti sziklákhoz vágó­dik a több tízezer tonnás monst­rum. Viharok, légköri frontok korábban is voltak, de ennyire szélsőségesek és ilyen sokáig elhúzódok ritkán fordulnak elő. November végéig nem is tör­tént semmi szokatlan a légköri változásokban, onnantól vi­szont teljesen más hatások ér­vényesültek. A magasnyomású légköri frontok szinte letele­pedtek Nyugat- és Közép-Eu­rópa felett, és decemberben bő egy hétig, januárban pedig szinte az újév első napjától csak egy helyben forog. Nyári kánikulai időre jellemző, hogy stagnálnak a légköri frontok. Téli időszakban éppen a hide­gebb földfelszín miatt hama­rabb elindul a hatalmas leve­gőhalmaz az alacsonyabb nyo­mású területek felé. Ez rendsze­rint a kontinens belsejét jelen­ti. A nedvességgel teli légréte­gek az Alpok vonulatán négy­ezer méter fölé is emelkednek, ahol megkezdődik a párakicsa- pódás, és a Kárpát-medencéhez érve megszelídülnek. Most azonban éppen a Kárpátok fél­köríves gyűrűje miatt elkerül­nek bennünket a csapadékzó­nák, csak nyúlványokban jut el kevés esőfelhő térségünkbe. A meteorológiai statisztiká­val foglalkozó szakemberek már bebizonyították, hogy an­nak az időjárási ciklusnak van a legnagyobb valószínűsége, amelyik legrégebben követke­zett be hasonló feltételek mel­lett. Ha igaz a megállapítás, akkor most az ötvenes évek ele­jén volt havas, zord télnek kel­lene lennie, és ennek éppen a fordítottja történik. Ez is az El Ninó számlájára írandó. Felté­telezhetően ebből a statisztikai valószínűségből indultak ki azok az időjárási jóslatok, ame­lyek mínusz harminc fok hide­get prognosztizáltak, és nem tartották kizártnak az egy mé­ter magas hótakarót sem, de nem hogy hó nem hullott, ha­nem még fagypont alá sem süllyed a hőmérő higanyszála. A sokéves átlag azt mutatja, hogy az éves csapadékmennyi­ség kétharmada decembertől februárig hullik hó és eső for­májában vegyesen. Az elmúlt napok csepergős-murcsós idő­járása a látszattal ellentétben nem áztatta át mélyen a talajt. Ennek pedig a nyári aszályos évszakban nagy a jelentősége, mert ilyenkor csak az altalajból jutmik nedvességhez a növé­nyek, de ha az is kiszárat, akkor elpusztul a vetemény, sorvad­nak a gyümölcsfák, és öntözés nélkül nem terem semmi. A szokatlanul enyhe téli idő­járás következtében idén előre­láthatólag meg fog növekedni a növényvédő szerek felhaszná­landó mennyisége. A termőföld felső fél méterében áttelelő gomba- és rovarkártevők ta­vasszal előreláthatólag a koráb­bi évekhez képest nagyobb számban és életképesebben kez­dik meg kártékony tevékenysé­güket, ugyanis az elmaradt fa­gyos időjárás nem tizedeli meg az állományukat, nem pusztítja el a rovarok pajorjait, tojásait. Az egyes óvatos becslések szerinti 15-30 százalékkal is megnövekedő szükséges nö­vény védőszer-felhasználás pluszköltsége mellett a gazdák­nak komolyan számítaniuk kell a szántóföldi pocok leendő kár­tevésével. Hatásuk egyelőre nem becsülhető meg, viszont a nyomuk majd a sarjadó gabo­natáblákon lesz lemérhető. A január elején nem megszo­kott, tavasziasan meleg tél egyelőre nem károsítja a me­zőgazdasági kultúrnövényeket. Az őszi vetések állapota sokat javult jelenlegi időjárásunk ha­tására. Gabonavetéskor a száraz, aszályos ősz miatt a talaj-elő­készítést nem tudták megfelelő minőségben elvégezni a gazdál­kodók, sok helyen csak a tárcsá­zásra jutott idő, most lehetőség kínálkozik az ősszel elmaradt munkák pótlására. A csendes eső elősegíti a jó talajszerkezet kialakulását, és a hiányzó vízkészletek pótlá­sában is jelentős a szerepe, vi­szont a rossz talajadottságú te­rületeken, mint például Csen- ger környékén jelentős belvíz­kárral kell számolniuk a mező- gazdasági termelőknek. A gyümölcsfák és a szőlő nedvkeringése, biológiai sajátos­ságaiknak köszönhetően, még nem indult meg. Igaz ugyan, hogy a meleg hatására a rügyek megduzzadtak, de az éjszakai lehűlés kiegyenlítő hatása miatt károk nem keletkeznek. A növényvédelem idén lé­nyegesen többe kerül majd, mint az előző évben, mert az enyhe időjárás elősegíti a kór- akozók-kártevők áttelelését. Jelentős pocokkártétellel számolhatunk az őszi vetések­ben és az év eleji pillangósok­ban. A meleg idő elősegíti a kis rágcsálók mozgását, és a veté­seket sem védi hótakaró. A hosszú távú időjárás-előre­jelzések szerint folyamatos lehű­lésre számíthatunk. Január végé­re az éjszakai hőmérséklet elér­heti a -10 Celsius-fokot, ezt a jól megerősödő őszi gabonavetések még könnyen elviselik, de a legkedvezőbb az lenne, ha 10- 15 centiméter vastag hó borí­taná a termőföldeket. Az országos januári hőmér­sékleti rekordot 1939-ben je­gyezték fel, ekkor 17,6 fokos meleg volt Baja térségében. Az idei téli melegrekordot ez idáig Szombathely és Sopron tartja. Mindkét városban 16 fokra szaladt fel a hőmérő hi­ganyszála. Kelet-Magyaror- szág térségében amilyen rit­ka jelenség a kimagaslóan nagy hőmérsékleti szélsőség, olyan jelentős a hatása. Amíg 1997 novemberében a megyei átlaghőmérséklet csak 1 fokkal haladta meg a sokéves átlagot, addig pél­dául 1926-ban 22,4 fokos maximummeleget, illetve 1948-ban -17,2 fokos maxi­mumhideget jegyeztek fel a szakemberek. A tavaly decemberi időjá­rás átlaga 2 fokkal haladta meg a sokéves értékeket, ám az év utolsó hónapja a koráb­bi években is tartogatott meg­lepetéseket. A térségben ilyen esztendő volt az 1938-as és az 1963-as, amikor 16 fokos rekordmeleg volt, ezzel ellen­tétben 1902-ben -27,5 fokos farkasordító hideg volt. Idén januárban a megyé­ben 0 fok körüli volt az át­laghőfok, de 8-án és 9-én 11- 12 fokos meleget mértek a meteorológiai állomások. A század első negyedében, többek között 1921-ben 13,6 fokos meleg volt január kö­zepén. Több mint harminc évvel később, az 1954-es év első hónapjában -27,6 fokig süllyedtek a hőmérők hi­ganyoszlopai. Kelet-Magyaroszágon a sok­éves tapasztalatok alapján összeállított téli időjárási sta­tisztikák szerint általában 27 havas nap szokott lenni. Az idei télen ez idáig mindössze 6 na­pot esett a hó. Az 1987-es esz­tendő kimondottan havas volt, akkor egész januárban 22-26 centiméteres volt a hó átlagos vastagsága, de például 1994 januárjában még nyomokban sem volt található hófolt. Légkörelemző szakértők meglátása szerint ebben az év­században mintegy 30 száza­lékkal növekedett meg a leve­gő szén-dioxid-tartalma, amely révén egyre erősödik az úgy­nevezett üvegházhatás. Ennek következtében a mérsékelt égövi területeken száz év alatt közel 0,5 fokot emelkedett az átlaghőmérséklet. A hidegebb területeken, illetve a sarkvidé­keken több mint hatszoros át­laghőmérséklet-emelkedést mutattak ki a meteorológusok. Fotok: Bozso Katalin u ­iH L»I* j §■ II>I>IM'M^A^>1«

Next

/
Thumbnails
Contents