Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
1997. december 27., szombat Hazai krónika uUkkL A csodaszarvas és társai I. A lovagok közöttünk járnak Palotai István (Új Kelet) Az ünnep vigíliája. Lassan már szürkülni kezd. Az idős hölgy ezüst haján pajkosan csillant búcsút egy kóbor téli napsugár. Arcán csendes mosoly ül, dicsérve az Urat és születésének napját. lm a bizonyíték: nem számít, hány nyarat éltünk, és gyermekek vagy öregek vagyunk, az sem, hogy körülvesz-e minket a családi fészek óvó melege, vagy halk magányban élünk csupán, gondolatainkkal egy fedél alatt. Az ünnep bennünk él, lelkünk rejtett kis bugyraiban, és a múlt emlékeihez simul... Az ajándék így is, úgy is a miénk, csak éppen észre kell venni, le kell hajolni érte, esetleg kicsinyég keresgélni utána, aztán pedig meghajolni az Úr előtt, így köszönvén meg jótetteit. A tárgyi ajándék gazdagsága sem a vásárlóérték maga. Pontosan ettől boldogabb a szegény, mert a gazdagnak még az arany sem okoz igazi örömöt. Az asszony hálát sóhajtó szívvél nézte kis kocsiját, melyen már öthat nejlontáska is dúsla- kodott. Aztán elindult a következő kukához... * * * Előfordulnak az életben olyan dolgok, amelyek csak mendemondákban hallhatók, mégis igazak... A forradalom vihara elcsendesedett. Elszállt a füst, a por, és kitört az ínség. Üres kamrák reménykedtek üres boltokban, piacokban... Aztán szépen eljött a karácsony is... A fiatal férj hallotta valahol, hogy a ferencesek templomában svájci származású vajat lehet kapni, így aztán megölelte még alig-asszony feleségét, aki sűrű sóhajokkal engedte útjára. Vigyázz magadra, az Isten is megáldjon. És siess, ha már annyira kell neked az a vaj... Pedig dehogy kellett, csak hát éppen férfi volt, és családfenntartó, aki mással éppen nem szolgálhatott az Úr ünnepén, csak egy kis segély-vajjal... Feltette nagykarimás kalapját és egy ócska szemüveget - hátha nem ismerik fel rosszakarói -, és nekivágott. Alig hagyta el a lakást, verni kezdték az ajtót a karhatalmisták. A remegő fiatalasszony csak annyit mondott nekik, hogy az ura elment, és nem tudja, mikor jön haza. így aztán a hatalom képviselői nagy dérrel-dúrral elmentek, de a kapuban meghúzódtak, és várni kezdtek a fiatalemberre, aki kisvártatva a sarokhoz ért, a hóna alatt a hatalmas ötkilós vaj as dob ózzál. Szerencséjére óvatos volt, és ügyesen kilesett a sarkon, mielőtt előlépett volna, így aztán meglátván a „fogadóbizottság” Pob- jedáját, szép csendben megfordult, és meg sem állt Torontóig. Nem írt, nem üzent, nem akarta bajba keverni az asz- szonyt... Ötvenhétben megszületett a gyerekük, akiről csak édesanyja tudott, s bár megkapta férje holttá nyilvánítási jegyzőkönyvét, nem anyaköny- veztette férje halálát, még a személyi igazolványába sem vezettette be az „özvegy” jelzőt... A férj sem tudott - tán nem is akart - senki mellett kikötni. Dehogy is nősülök, hiszen házas vagyok - mondogatta mindig barátai unszolására. így telt el harmincnégy esztendő, mígnem aztán bekövetkezett a fordulat. Az öreg nem teketóriázott, nem puhatolózott, nem kért semmilyen hazatelepülési engedélyt, vagy befogadói nyilatkozatot, egyszerűen eladta, ami eladható volt, és két kofferrel (benne egy hatalmas, ötkilós kon- zervvajjal) felült a budapesti gépre. Legalább tudakozódj! Lehet, hogy férjhez ment, vagy ne adj Isten, már nem is él, talán már a ház sem létezik... mondogatták barátai, de ő hajthatatlanul mosolygott, és szótlanul csóválta a fejét... A taxiból szinte ki sem nézett. Tudta, ha nem ezt teszi, hát zokogni kezd. Nem akart elérzéke- nyülni. Elvégre „semmi” sem történt, csak éppen leugrott vajért... Aztán a házuk előtt, amikor kiszállt a kocsiból, bizony mégis megtekeredett a szíve... Csengetett, és csendben állt a gangon, amikor egy szép szál középkorú férfi ajtót nyitott, lehetett vagy harmincöt éves. Nézték, nézték egymást, valami furcsaság azért derengett a szívükben, de csak hallgattak. Aztán az öreg erőt vett magán. A névtábla szerint itt lakik Kemenes Andrásné.. Ót keresném... Itt lakik? - kérdezte szinte fuldokolva... Igen, persze, itt lakik - válaszolt a férfi... Kérem, csak annyit mondjon neki, hogy András meghozta a vajat... Néhány perc halálos csend következett. Aztán egy apró, törékeny csontú kis öregasszonyjelent meg az ajtóban. Csak álltak, álltak, és nézték egymást lélegzetvisszafojtva... Megjöttem. Meghoztam a vajat is, csak egy kicsit sokat kellett érte sorba állni - kísérletezett az öreg rémült boldogsággal. Gyorsan, gyorsan, gyere be, András, még kimegy a meleg. Kisfiam, segíts apádnak a bőröndökkel... Hamar, hamar, mert kihűl a kedvenced. Halászlé van, mint mindig szenteste... Hiszen tudod... illetve... Igen, tudom, hogyne tudnám, szívem, hiszen semmi sem történt, csak éppen leugrottam vajért - és ölelték egymást mozdulatlanul, roskadozó szívvel és tündöklő lélekkel. (Folytatjuk) Dal may Árpád (Új Kelet) Lovagokkal, vitézekkel az én korosztályom csak a mesékben, mondákban, legendákban találkozott. Azt gondoltuk, hogy ők is olyanok, mint a hétfejű sárkányok, a tündérek vagy a boszorkányok: nincsenek is, csak a képzelet szülöttei. S most itt ülök szemtől szemben egy lovaggal, nemes és nemzetes vitéz garam- szeghi Géczy Istvánnal, aki éppen olyan két lábon járó ember, mint bármelyikünk. Talán csak a tartása, a modora, a katonás kéz- szorítása árulja el, hogy valamiben azért különbözik az átlagembertől. No meg az oklevelei, kitüntetései: az 1956-os emlékérem, a Független, demokratikus Magyarországért emlékérem, a Hazáért Érdemkereszt, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, a Szabad Magyarországért Érdemkereszt, a Vitézi Rend első avatásának 60. évfordulóján alapított Jubileumi Érdemkereszt, a Hazáért Érdemérem, a Hazáért kitüntetés, a Nemzeti ellenállásért emléklap, a Honvédelemért kitüntető cím I. osztálya, hogy csak a fontosabbakat említsem. Hasonlóan hosszú a kitüntetéseket átnyújtott, az okleveleket aláírt neves személyiségek névsora Göncz Árpádtól Für Lajoson, Fónay Jenőn, Keleti Györgyön, Csabai Látsz!ónén ál Horn Gyuláig. Pista bácsi (megengedte, hogy így szólítsam) tagja a Szent György Lovagrendnek, a Vitézi Rendnek és a Jeruzsálemi Templomos Lovagrendnek, várományosa a francia Becsület- rendnek, amelyet januárban kap meg két másik honfitársunkkal együtt. Ez év április 25-én lovag Erdős László honvéd ezredes, nagymester kinevezte a Szent György Lovagrend kelet-magyarországi priorjává, június 15- től pedig vitéz Tabódy István, a Vitézi Rend elnöke a Vitézi Rend területi székkapitányává léptette elő. A Géczy család XIV. századból származó nemességéi Rákóczi György erdélyi fejedelem erősítette meg 1658. augusztus 1-jén kiadott oklevelében.- Bár korábban is találkoztunk, igazi ismeretségünk a nyírteleki hősi temető avatásától datálódik. E nemzeti kegyhelyünk létrehozásának vitéz Géczy István volt a kezdeményezője. Milyen előzmények után jött létre ez a hősi temető?- A Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek én vagyok a megyei elnöke. Feladataim közé tartozik az itt elesett vagy eltemetett katonák sírjainak felkutatása. A rendszerváltás után jöttek létre e munka kedvező feltételei. Akkor vizsgáltuk meg Kovács Tibor alezredes barátommal a nyírteleki temető állapotát, hoztuk rendbe, betonoztuk körül és láttuk el kereszttel az ott nyugvó honvédek sírjait. A helybeli katolikus plébánia halotti anyakönyve alapján azonosítottuk a neveket, az eltemetés sorrendjét. Érdekes, hogy a temetőben nyugvó orvos főhadnagyot Kovács Tibor zászlóaljparancsnok - ő is főhadnagy volt — nevén temették el, mert az ő azonosító fémlapját találták meg a csata után. Természetesen helyrehoztuk a hibát. A temetőt a honvédség és a lakosság segítségével tettük rendbe. Nem tartottam helyesnek, hogy az elesetteket kihantoljuk, és elvigyük a Budaörsön lévő katonai temetőbe, ezért kezdeményeztem a nyírteleki polgármesteri hivatalnál a sírkert hősi temetővé nyilvánítását. I I - Kérem, beszéljen katonai ! pályafutásáról.- A háborút zászlósként fejeztem be. A Horthy-hadseregben végeztem el a hadtiszti iskolát. Olyan tanáraim voltak, mint a ma már nyugdíjas Takácsi Elek ezredes úr. Az 1-es páncélozott fu- tárzászlóaljnál: szolgáltaim, 'szté- kaszparancsnok, majd századparancsnok voltam. Aztán jött a kormányzói proklamáció. Két út állt-előttünk: vagy Nyugatra megyünk. vagy belépünk az akkor alakult demokratikus magyar hadseregbe. Szakaszommal ez utóbbit választottuk. Kisbodak volt a székhelyünk, ki-kicsap- tunk a németekre, vonatokat robbantottunk fel. A háború után az ország újjáépítésében vettünk részt a Ferencvárosban, később pedig Sátoraljaújhelyen. Ez utóbbi város környékén 36 aknamezőt szedettem fel. Leszerelésem után folytattam a tanulmányaimat. 1952-ben, miután mérnöki oklevelet szereztem, behívtak a hadseregbe három hónapos tisztképzőbe. Akkor neveztek ki hadmérnök századossá, majd mérnök őrnaggyá. ! -Tudom, hogy’56 után Pista bácsi három évig börtönben volt. Mi ennek a története?- Ehhez még a forradalom előtti évekre kell visszamennünk. 1952-ben építésvezetőnek neveztek ki. A Berettyó-hidat építettem. Az Esztárban fogva tartott deportáltakat munkára vittem, mégpedig rendőri engedély nélkül. Az éhhalálra kárhoztatott emberek így nemcsak dolgozhattak, hanem enni is kaptak. Köztük volt például Rácz Vali színésznő, Nagy István színművész, vitéz bárciházi Bárczy Ódon kormányfőtanácsos, miniszterhelyettes, több professzor, egyetemi tanár. Az volt a bűnöm, hogy a deportáltak 200 méterre elhagyták a község határát. Tettemért egy év felfüggesztett börtönbüntetést kaptam. Később Záhonyban építettem az állomáson a tengelyátszerelőt, a szennyvíztelepet, a vasércbunkert. Elérkezett 1956. A bevonuló oroszok előtt felbontattam az egyik vágányt és három váltót. Amikor láttuk, hogy nincs értelme a további ellenállásnak, hazamentünk. Én akkor Sóstógyógyfürdőn laktam. Már a forradalom leverése után megkeresett a lakásomon Vitéz Viktor barátom, aki a megyénél dolgozott, s elmondta, hogy november 15-én indul egy vonat a Szovjetunióba 120 deportálttal. Elhatároztuk, hogy kiszabadítjuk azokat az embereket. Öten voltunk, fegyvert szereztünk, s Kisvárda közelében vártuk a szerelvényt. Elvágtuk a jelző vezetékét, mert tudtuk, hogy a vonat Debrecentől Csapig nem áll meg. A jelző így pirosra váltott, s a vonat megállt. Pillanatok alatt lefegyvereztük és megkötöztük az orosz őrséget, fegyvereiket egy közeli kútba dobtuk. Volt egy Csepel gépkocsink, amelyet a ma is Nyírturán élő Szőke Sándor vezetett. Az embereket elvittük Dombrádig, ott a kompon átkeltünk a Tiszán, s meg sem álltunk a csehszlovák határig. így juttattuk el a deportáltakat és a szabadító akcióban részt vett társaimat Nyugatra. Én magam nem mentem velük. Itthon a munkából elbocsátottak, a rendőrség letartóztatott, de semmit sem tudtak rámbizonyítani. A házkutatáskor megtalálták a fegyvereket, így a vád csak tiltott fegyvertartás volt. Ezért két évet kaptam, amihez hozzáadták a korábbi, felfüggesztett börtönbüntetést, így összesen három évet töltöttem Márianosztrán. Ott az volt a szerencsém, hogy építészként dolgozhattam, börtönőrlakásokat építettem. Szabadulásom után sokáig nem tudtam elhelyezkedni, bejártam az országot, munkahelyről munkahelyre mentem, de mindenhonnan elbocsátottak a próbaidő letelte után. Végül Nyírteleken kötöttem ki, itt kaptam munkát, s ma is itt élek.- Mit kell tudnunk a Vitézi Rendről, amelynek Ön a vitézi székkapitánya?- A Vitézi Rendet Horthy Miklós alapította 1921-ben az első világháborús hősök kitüntetésére. A cím odaítélésénél nem vették figyelembe sem a felekeze- tet, sem a származást. Hőstettei alapján például sok zsidó vallá- sú honfitársunk is vitézi rangot kapott. Engem 1944-ben avattak vitézzé, majd miután 1992- ben Bicskén felújították a rendet, 1994-ben a pécsi bazilikában újra felavattak. A Vitézi Renden belül minden területnek van egy megbízott csapatvezetője, ez a vitézi hadnagy, akihez 30-40 ember tartozik. A hadnagyok felettese a vitézi székkapitány. Amíg még vitézi hadnagy voltam, területem a Felvidék, Kárpátalja és Erdély volt. Fel kellett kutatnom az itt felavatott és még élő vitézeket és hozzátartozóikat. Az elsőszülött fiú mindenkor örökölte a vitézi címet. Ha nem tudták vitézzé avatni, mert például még előtte meghalt, akkor a másodszülött fiú lett vitéz. Ha nem volt fiú a családban, csak lány, akkor a kormányzó úr mint legfelső vitézi parancsnok engedélyezte az ő vitézzé avatását. Azóta mi módosítottuk a rendi kódexet. Ma már minden fiú- és lánygyermek, sőt az unokák is örökölhetik a vitézi címet.- Tudomásom szerint a Szent György Lovagrend i is magyar alapítású.- így van. Károly Róbert királyunk alapította Visegrádon 1326-ban. Alapításakor mintegy hatvan tagja volt, E feddhetetlen életű férfiak alapos hadtudományi, bölcsészeti, történelmi ismeretekkel rendelkeztek, feladatuk volt a királyi család és a szent korona védelme. A rendet, amely tulajdonképpen soha nem szűnt meg, 1990-ben Visegrádon újra életre hívták. Felvételemet is, priori kinevezésemet is lovag Erdős László, nagymester javasolta.- Hány tagja van a lovagrendnek Kelet-Magyarországon, és mi a feladatuk?- A Kelet-Magyarországi területhez Szabolcs-Szatmár- Bereg, Hajdú-Bihar és Jász- Nagykun-Szolnok megye tartozik. Itt 24 tagja van a lovagrendnek. Évente hat fővel gya- rapíthatjuk területünkön a taglétszámot. A Dunántúl egyes részein és Észak-Magyarorszá- gon, ahol kevesebb a rendtársunk, évente 12 személyt is felvehetnek. Az országban jelenleg 240-en vagyunk. Erdélyben, Németországban és Svédországban is vannak tagjaink. Ha figyelembe vesszük, hogy alapítása óta a rend évente egy fővel növelhető, akkor jelenleg 670 körül kellene lennünk. Célunk, hogy fokozatosan elérjük ezt a taglétszámot. Feladatunk a lovagrend tevékenységének, céljainak propagálása, a rászorulók támogatása, az emberek segítése. Hölgytagjaink a magukra maradt idős embereket gondozzák, különösen az ünnepek előtt folytatnak karitatív tevékenységet. Vitéz Géczy Istvánnak van egy szép hobbija is: művészi fafaragásokat készít. Most éppen egy ötméteres kopjafán dolgozik, amely a kecskeméti hadosztály-parancsnokságra kerül, ahol 1945-ben a Magyar Ellenállási Szövetség egyik székhelye volt. A lovagok tehát közöltünk járnak, s nem csupán mesehősök. S mert életükkel, viselkedésükkel, magatartásukkal, munkájukkal, az elesettek megsegítésével példát mutatnak, hétköznapjaink hősei is. Bár volnának többen, mert akkor társadalmunk is jobb, egészségesebb, nemesebb lehetne! ^^/itézz^vatá^Dillanat^^
