Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-08 / 286. szám
Falujáró 1997. december 8., hétfő Közös a gond, az orom A négy Szamos menti településen annyian élnek, mint egy átlagos magyar faluban. Nábrád, Kérsemjén, Panyola és Olcsvaapáti „egy zsákban” fekszenek a folyó mellett. Egymásra utáltán és együtt. Noha manapság a két állításból csak az egyik igaz. Néhány éve, amikor még egészen jól gazdálkodott a termelőszövetkezet, nem voltak határok a falvak között. Az apátiak dolgoztak Nábdáron és fordítva. Az emberek szerették egymást, és baráti kapcsolatokat alakítottak ki. Az ország gazdasági szövetkezeteihez hasonlóan a nábrádi tsz is iszonyú méretű adósságot halmozott fel. A problémákat tetőzte, hogy a szövetkezet elnöke tragikus hirtelenséggel meghalt, s nem volt, aki kézbe vegye az irányítást. A négy falu vezetői úgy vélték, két út lehetséges: elkótyavetyélik a szövetekezet vagyonát, a tagok széthordják az eszközöket, vagy közösen megpróbálják visszafizetni az adósságokat. Úgy gondolták, ha idegen vállalkozó kezébe kerül a vagyon, a Szamos mentén élő emberek és unokáik egész életükben cselédek lesznek. A magángazdáknak se gépeik, se állataik nincsenek, földjüket csak a termelőszövetkezet eszközparkjának igénybevételével tudják megművelni. A közgyűlésre összehívott emberek a nehezebb, de mindenképpen a járhatóbb utat választották, amelynek gyümölcse minden bizonnyal hosszú távon érik be. Egyhangúlag a nábrádi polgár- mestert bízták meg a válság megszüntetésével. Varga Károly tizenöt éven át dolgozott főkertészként a szövetkezetben, tizenkét éve Nábrád vezetője. Áprilistól egy személyben elnök és polgármester. Elsőként megvált a tsz azoktól az eszközöktől, amikre a működéshez nem volt elengedhetetlenül szüksége. A nábrádi önkormányzat megvásárolta a régi varroda épületét, a tárolót és a tíz-tizenegy telek kialakítására alkalmas területet, amelyen egy újabb utcát tudnak megnyitni a faluban. Az önkormányzat az eladott gázvagyon árából tudta finanszírozni a vásárlásokat. Azóta a varroda épületét felújították, s hamarosan egy kft. költözik be, az üzemben a jövő év tavaszán csaknem száz embernek adnak munkát. Varga Károly azt mondja, ha nem látott volna reményt a kilábalásra, akkor nem vállalta volna el az elnöki posztot. A néhány hónapos válságmenedzselési munka után csak halkan meri mondani: „majdnem működünk”. Az adósságok nagy részét már visszafizették, most már induló tőkére van szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezet újra lábra álljon és működjön. A polgármester azt mondja, az elnöki és a polgármesteri munka sok egy embernek, s alig várja, hogy a té- esz vezetését átadhassa másnak. A felelősséggel végig- küzdött hónapok alatt egyetlen fillért sem vett fel a szövetkezettől. — Irreáis lenne azt gondolni, hogy újra hatszáz tagja lesz a tsz-nek — vallja —, sajnos, soha nem lesz többé annyi. Örülünk, ha a szövetkezet a foglalkoztatási gondok jó részét leveszi majd a váltunkról. Számomra nagyon nehéz volt ez a néhány hónap, de úgy gondolom, megérte ennyit dolgozni. Ugyanis, ha anyagi problémájuk van az embereknek, ha nincs munkájuk, valamennyien a polgármesteri hivatalba jönnek segítséget kérni. A gazdasági gondok megszüntetésével s a munka- lehetőségekkel eltűnnek az anyagi gondok, is és a polgármesternek ekkor már kevesebb feladata van. Úgy vélem, a termelőszövetkezet gondjait nem lehet külön kezelni Nábrád és a környező települések problémáitól. A szövetkezet alkalmas lesz. arra, hogy térségi integrátori szerepet töltsön be. írta: Kozma Ibolya, fotók: Lázár Zsolt Kényszerű konyhabezárás Robi nyolcadikos. Már elég okos, tudja, a szegénységről nem jó beszélni. Különösen, ha az a saját, legféltettebb titkai közé tartozik. Nem szívesen beszél a porlevesekről, melyeket öt testvérével fogyaszt el, a vasárnapi ebédekről, amikor csak kenyér, és jó esetben szalámi van az asztalom. Éva sugdos Natasa fülébe, hogy jobb lenne, ha meg se szólalnának. Állítják, levest és töltött káposztát ebédeltek hétvégén, de a nevelők szerint még az sem biztos, hogy ettek valamit otthon. Néhány gyereket hívtak az osztályokból a nábrádi tanárok, hogy meséljék cl gondjaikat. Robi és Guszti Kérsemjénből járnak minden nap a nábrádi iskolába. Guszti - a legkisebb — ápolt, nagyszemű, értelmes kisfiú. Szülei rokkant nyugdíjasok. A kevéske járadékot állattenyésztéssel egészítik ki, nehezen élnek, megfognak minden fillért, de ennivalóra mindig jut. Gusztinak a rántott hús a kedvence, elmondása szerinl disznóölés után gyakran sül a mamája. Éva és Robi is ezt szereti a legjobban, de ők legutóbb az iskolai konyhán ettek effélét. Natasa a káposztás kockát szereti, ő is a menzán kapott ebből legutóbb. Süteményt nem sütnek otthon, egyedül a kis Guszti nagymamája süt kalácsot. Bezárták az iskola konyháját A kamaszodó Robi lesüti a szemét, ha családjáról beszél. Kilencéves volt, amikor elhagyta őket édesanyja. Édesapja állandó gyógykezelés alatt áll, szinte csak napokra tér haza a kórházból. Négy fiútestvérével él együtt, egy helyiséget fűtenek, s kályhát is csak mostanában kaptak a lakásba. Bátyjai állástalanok, néha alkalmi munkát vállalnak. Kétféle jövedelmük van, Robi családi pótléka és az apjuk nyugdíja. Osztályfőnöke, Kosa Barnámé szerint jó képességű gyerek, bár ebben az évben a megszokottól gyengébb a tanulmányi eredménye. Szeretne továbbtanulni, noha nem sok remény van arra, hogy képesek lesznek fizetni a felsőbb iskola költségeit. A nábrádi önkormányzat egy hétre bezárta az iskola konyháját, mert a szülők tartozása százezer, a társult önkonnányzatok - Panyola, Olcsvaapáti és Kérsemjén - hátraléka négymillió forintra rúgott. Nábrád község vezetői szerint, ha most nem függesztik fel a konyha működését, akkor két hét múlva a beszállítók kezdeményezték volna az egység felszámolását. Varga Pál jegyző szerint semmi baj nem lenne, ha az iskola minden tanulója nábrádi illetőségű lenne. A község minden problémája abból adódik, hogy a társult önkormányzatok a fejkvóta szerint járó összeget nem, vagy csak később utalják át a nábrádi önkormányzat számlájára. Hazaszöktek, mert éheztek Az iskola tanulóinak negyven százaléka hátrányos helyzetű, közöttük több a veszélyeztetett körülmények között élő gyerek. Az iskolások jó része csak az intézményben eszik, hajnalban reggeli nélkül jön otthonról, tízórait nem hoz magával, s csak a menzán ebédel. A szülők többsége munkanélküli, s a gyerekek után kapott családi pótlékból élnek. Sokuknak a vasárnapi ebédje sem biztos, még far-hátból készített húsleves sem kerül minden hétvégén az asztalra. A jegyző szerint a konyhabezárás kényszerű figyelmeztetés volt. A társult önkormányzatok nem feltétlenül azért késlekednek a fizetéssel, mert nem akarják egyenlíteni a számlát, hanem mert nincs pénzük. A szülők többsége azonban már a szünetelés első napján kiegyenlítette tartozását. Noha az önkormányzatok ígéretük szerint a térítési díjak negyven százalékát átvállalták, s egy gyerek háromszori étkeztetése napi ötven forintba kerül, a háromgyerekes családoknál ennek is csak a felét kell fizetni, még ez is gondokat okoz a szűköknek.- Mi van a táskában? - kérdezte az blcsvaapáti lányoktól egyik osztálytársuk.- Semmi — vágták rá röviden. A felnőttek előtt ezt nem merik elmondani. Azt vallják, hogy zsíros és vajas kenyeret hoztak. A tanárnők szerint a két lány azért szökött haza a tizenkettes busz- szal, mert már kopogott a szemük az éhségtől. Fél hatkor kelnek, nincs idejük enni, meg nem is tudnak mit hozni otthonról. A napközi szünetelése miatt az iskolában sem kaptak ennivalót, s remélték, a szülői házban mégis csak jut valami nekik is. Varga Ignácné igazgatónő és helyettese, Gindele Jenőné szerint a napközit kötelezővé kellene tenni. A százhatvanhárom általános iskolai tanuló közül százhuszonkettő napközis, de az egy hete tartó szüneteltetés hatása már meglátszik a tanulmányi eredményen is, hiszen a napközi is zártva tart. Több gyereknek nincs kész a házi feladata, a szóbeli tanulnivalóról nem is beszélve. A szülők többsége a gyerektől nem kérdezi fel a leckét. A szegénység már a felszereléseken is látszik. A tankönyveket többen nem tudták volna megvenni, ha az önkormányzat nem adott volna támogatást. Gyakori jelenség, hogy a gyereknek nincs cemzája, ecsete vagy rajzlapja. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincsenek kimagaslóan jó körülmények között élő tanulók az iskolában, így nem alakul ki versenyhelyzet a gyerekek ruházkodásában s a tízórai minőségében. Munkájukra büszke pedagógusok A pedagógusok úgy segítenek, ahogy tudnak. Elhatározták, hogy a tehetséges gyerekek fejlesztésével kiemelten foglalkoznak. Differenciált nevelési módszereket alkalmaznak, más feladatot kapnak a jobban, könnyebben tanuló gyerekek, mint a gyengébbek. Nagyon sok szakkört indítottak, a pedagógusok örömmel vállalják a délutáni elfoglaltságokat. Az elmúlt évben, s az idén is a Közétkeztetési Alapítványhoz nyújtottak be pályázatot. Környezettanulmányt készítettek a gyerekek életkörülményeiről, ekkor derült ki, hogy harminchét hátrányos helyzetű és négy veszélyeztetett körülmények között élő tanuló jár az intézménybe. Negyvenhatezer forintot kapott az iskola, melyet tíz gyerek között oszthatott el. Az összeget a rászoruló gyerekek étkezési támogatására fordították. Természetesen nem azokkal van probléma, akik elfogadható körülmények között élnek, noha ők vannak többen, róluk mégis kevesebb szó esik mostanában a nábrádi iskolában. A nevelők s az önkormányzat hiába próbálnak segíteni. Pénzt, ha nincs, nem tudnak adni. A községi gondokkal szemben a polgármester, a jegyző és az iskolaigazgató is tehetetlen. A társadalmi problémákkal, a munkanélküliséggel, a betegséggel és az anyagi nehézségekkel képtelenek felvenni a harcot. A XXI. század küszöbén, Európában is egyre több gyerek marad éhesen. A szegénységről nem illik beszélni. A szegénység nagy szégyen. Szégyellj Robi, aki vajmi keveset tehet arról, hogy édesapja beteg, a mamája elment, a testvéreinek jjedig nincs munkája. Natasa és Éva családi pótlékjából né- gyen-hatan élnek. Nem új cipőkről s nem szuper játékokról álmodnak, inkább rántott húsról, sült krumliról és süteményről. Hogyan várják ezek a gyerekek a karácsonyt? Feldíszített fát ők csak a szomszéd ablakan látnak. A földesúr öröksége Nábrád község neve írásos fonnában Naprad alakban fordul elő először 1274- ben. A terület vélhetően a Nábrády család birtoka volt, akik a krónika szerinl 1357 körül „walach” lakosokat telepítettek a birtokra. A község nevét még 1428-ban is Napradnak írják. Az évek során a királyi adomány és öröklés címén, más családok is bortokosok lettek, 1439- ben a Kristalóczi Szaraczen család királyi adományként kapta meg a birtok felét. Kézy László 1457-ben, 1515-ben Fylpessy Ferenc Bernéit, Albert, Gergely, Mátyás és Ambrus kapták meg a terület felét. 1580-ban a császári Komoróczi János, 1583-ban Rátóthi Gyulaffi András birtokolta. Adomány címén 1630-ban Nyári István birtokolta a község egy részét, 1657-ben egyik birtokosa Kálnási Pál, majd Way Péter lelt. A X VII1-X1X. században a Rhédcy, Bonka, Móritz, Nábrády, Szunyogli, Füsery és Olcsváry családok birtokolták. Az 1848-as szabadságharc elbukása után Petróczik volt osztrák tiszt lett földesúr, a Szunyoghokkal és a Murvaiakkal együtt. A Bottkák a XIX. század elején jelentek meg a faluban. Őseik labanc tisztek voltak. Uralták a falut a 1945-ig. Kúriájuk ma is áll. Előbb általános iskola volt benne, ma öregek napközi otthona és házasságkötő-terem. A falak között levéltárnak és Bornemissza-emlékszobának is helyet adtak. Bottka Imre földcsúr 888 holdon gazdálkodott. Budapesten érte a halál, 1944-ben rászakadt a légoltalmi pince. Fia, Lajos a II. világháború áldozata lett. Törvényes örököse nincs, javadalmait a lakók birtokolják. Az 1945-ös földosztáskor száz- hatvanöten kaptak földet. A földművelő eszközök is az uradalomból kerültek ki. A község urának halálával a föld a nábrádi emberekre szállt. Bottka Imrére még ma is sokan emlékeznek. A legenda szerinl legkedvesebb lovát, mellyel megjárta az első világháborút, Diadalnak hívta. A náb- rádiak népeisen csak Diadélnek emlegetik. Az uraság gyakran lovagolt kedvencével, s egy kiadós vágta után a ló hirtelen összeesett és kimúlt. Diadalt felszerszámoz- va temették cl a „baleset” színhelyén. A sírjára egy tölgyet ültettek, melyet az emberek ma is Diadél fájaként emlegetnek. A község történetének feldolgozásával E. Nagy István képviselő foglalkozik. A tervek szerint hamarosan elkészül a Nábrád történetét bemutató kiállítás, s ennek segítségével bárki megismerheti a község múltját és értékeit.
